Alkotmányos csikicsuki

/ 2003.11.28., péntek 08:19 /

Kuncze Gábor előre kitervelt, megfontolt szándékból elkövetett alkotmánysértésre készül, vagy a köztársasági elnököt akarja hasonló cselekedetre rábírni - értékelhető a politikus múlt heti, gyűlölettörvény ösztönözte akciója. Az alaptörvény őrei az előzetes számítások szerint heteken belül elmeszelik a kórháztörvényt; ám hogy a pofon ne csak a kormánynak fájjon, a bírák módot találhatnak az államfő hatáskörének megnyirbálására is. Közben Orbán Viktor felvetette: a polgári körök támogassák a Munkáspárt aláírás-gyűjtési akcióját a kórháztörvény ellen.

Mádl Ferenc augusztusban a Sándor-palotában fogadta Holló Andrást, az Alkotmánybíróság elnökét

Alkotmányos csikicsuki szabad demokrata módra: az SZDSZ-frakció többsége akkor szavazza meg a gyűlöletbeszéd elleni törvényt, ha a köztársasági elnök a jogszabály kihirdetése előtt normakontrollt kér az Alkotmánybíróságtól (AB) - jelentette be a múlt héten Kuncze Gábor. A szabad demokrata pártelnök akcióját - azon túl, hogy sajátos, félkész helyzet elé állította Mádl Ferencet - könnyen lehet "törvénysértés elkövetésének szándékára utaló magatartásként" értelmezni. Ha ugyanis tudja, hogy a gyűlölettörvény nem állja ki az alkotmányosság próbáját, nem lenne szabad megszavaznia; ha pedig a jogszabály nem alkotmányellenes, akkor az államfő nem kérheti az alaptörvény őreinek előzetes normakontrollját. A köztársasági elnök így arra kényszerült, hogy azt mondja a politikusnak, amit az alkotmány szerint ilyen esetben kizárólag mondhat: nem ígérhet semmit, ilyen döntést csak az elfogadott törvény ismeretében hozhat.

A gyűlölettörvény sorsa aligha kétséges, hiszen az AB 1992-ben megállapította: valamely nép, nemzet, faj elleni gyalázkodó kijelentések alkotmányosan nem indokolják az állam büntető hatalmának fellépését. "Az Alkotmánybíróság egy következő eljárásban is támaszkodna erre a határozatra" - nyilatkozta júliusban a Magyar Hírlapnak Holló András, a testület elnöke, de a törvény bukását vetítette előre a múlt héten ugyanebben a lapban Sólyom László, az AB korábbi vezetője is. Mégis, mi hajtja a jogszabályt beterjesztő Bárándy Péter igazságügy-minisztert, hogy politikusok és jogászok szinte egyöntetű vélekedése ellenére kitart a törvény mellett? Feltehetőleg arról van szó, hogy a kormány egyes baloldali értelmiségi körök, valamint a hazai és nemzetközi zsidó szervezetek nyomásának engedve nem maga akarja elutasítani a gyűlöletbeszéd törvényi szankcionálását, hanem e feladatot ráhagyja az államfőre és az Alkotmánybíróságra. (Miként az Antall-kormány idején is várható volt, hogy a Zétényi-Takács-féle igazságtételi törvény elbukik majd az AB előtt - az akkori társadalmi nyomás miatt a parlamenti többség mégis megszavazta.)

Mádl Ferencen bizonyára nem fog múlni a dolog, hiszen az elnök többször is kinyilvánította, hogy a szólásszabadság védelmében kész előzetes alkotmánybírósági normakontrollt kérni. Három éve a büntetés-végrehajtást (bv) szabályozó törvényerejű rendelet módosítását küldte az AB-hoz, mert úgy látta: ellenkezik az alaptörvénnyel, ha az elítéltek csak a bv országos parancsnoka engedélyével nyilatkozhatnak a sajtónak. Egy évvel később az úgynevezett Lex Répássyról kért előzetes normakontrollt, mert alkotmányellenesnek találta a tervet, mely szerint ha egy sajtóközleményben megfogalmazott vélemény személyiségi jogokba ütközik, a sértett követelhesse saját ellenvéleményének közzétételét. (A javaslatot beterjesztők ebben az esetben is felvetették, hogy a köztársasági elnök kérjen előzetes normakontrollt. Mádl akkor is azt mondta: ezt csak akkor teszi meg, ha alkotmányellenesnek tartja a törvényt.)

Politikai vétó

A gyűlölettörvény ügye azonban egyelőre a bizonytalan jövőre tartozik. Előtte pedig egy nagyon is valóságos, ugyancsak az államfőhöz kötődő - alkalomadtán hatáskörét szűkítő - döntésre készül az Alkotmánybíróság: heteken belül határoznak a kórháztörvényről. Emlékezetes, hogy a sokat vitatott jogszabály esetében Mádl Ferenc élt a politikai vétó eszközével, s az elfogadott törvényt a tavaszi ülésszak utolsó napján megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek. Szili Katalin házelnök - hogy a kórházak privatizációja a parlament nyári szünete miatt ne késlekedjék - még aznap estére rendkívüli ülést hívott össze, s azon - érdemi tárgyalás nélkül - ismét megszavazták a törvényt.

Az Alkotmánybíróság hamarosan dönt a kórháztörvényről

Mádl Ferenc az ügyet nem hagyta anynyiban, s kérdést intézett az Alkotmánybírósághoz. "Megvalósulhat-e az újratárgyalásnak az alkotmány 26. § (2) bekezdéséből eredő alapvető rendeltetése, a törvény, illetve a köztársasági elnöki észrevételek megfontolása, ha az Országgyűlés a visszaküldést követően néhány órán belül újra szavaz és elfogadja a törvényt?" - kérte az alaptörvény értelmezését az államfő. Holló András AB-elnök a nyáron még szeptember közepére ígért választ az államfő beadványára, illetve a kórháztörvény alkotmányosságát megkérdőjelező egyéb indítványokra. A határozat azonban késik - úgy tűnik, a kérdés komoly vitát válthatott ki a bírói testületben. Nem is annak megítélésében lehet nézeteltérés, hogy a parlament helytelenül járt-e el az ismételt szavazáskor - alkotmányjogászi vélemények szerint az Országgyűlés szocialista elnökének, Szili Katalinnak az eljárása bizonyosan törvénysértő. Miként például a lapunknak nyilatkozó Zlinszky János vélekedik, az alkotmányosság súlyos sérelme, hogy a parlament aznap, érdemi megfontolás nélkül bocsátotta szavazásra a kérdést. "A jogállam lényege a hatalommegosztás egyensúlya. Minden olyan gyakorlat, amely ezt a rendszert megtöri, végső soron a jogállamot veszélyezteti" - írta a korábbi alkotmánybíró még azon melegében, július 1-jén a Magyar Nemzetben. Nagyon is elképzelhető ezért, hogy - miként korábban nem egy esetben történt - az AB-tagok nem is vizsgálják a törvény tartalmát, hanem elfogadásának körülményeit elegendőnek találják az alkotmányellenesség kimondásához is.

Ezzel érdekes helyzet állhat elő: a bírák egy tartalmában nem feltétlenül alkotmányellenes törvényt "formai okokból" utasíthatnak el úgy, hogy közben érzékeny csapást mérnek a kormány tekintélyére - legalábbis az alkotmányosság betartására kényes, sajnálatosan kevés számú hazánkfia körében. Az államfő ugyanis nem ítélte alkotmányellenesnek a törvényt - ezért sem kért előzetes normakontrollt az Alkotmánybíróságtól -, ezt leszámítva viszont aggályok tömkelege fogalmazódott meg benne. Miként a parlament elnökének írta: azzal, hogy a törvény szerint haszonérdekelt vállalkozások vehetik át a fekvőbeteg-szakellátás működtetését, hatásában nehezen kiszámítható elem jelenik meg az egészségügyben, s fennáll a veszélye, hogy a magas szintű ellátáshoz való egyenlő hozzáférés lehetősége jelentősen csökken. Mádl továbbá aggasztónak tartja, hogy gyógyszergyártó és -forgalmazó vállalkozások is lehetőséget kapnak a privatizációra, így ugyanannak a terméknek lehetnek egyszerre eladói és vevői - ez pedig árfelhajtó és versenykorlátozó hatású lehet. Zlinszky János is úgy véli, hogy a törvény nem alkotmányellenes, ám miként a jogászprofesszor a Magyar Nemzetben írta, a kérdés "annyira össztársadalmi érdekű és annyira bonyolult, hogy kapkodva, erőhelyzetből nem lett volna szabad eldönteni, kivált nem egységes, széles társadalmi egyetértéssel rendelkező koncepció híján."

Bűnben fogant törvény

A hamarosan esedékes alkotmánybírósági határozat új helyzetet teremthet. A volt alkotmánybíró szerint fontos kérdés lehet az is, hogy az AB milyen hatállyal semmisítse meg a törvényt. A testületnek három lehetősége van. Amennyiben a jogszabály "bűnben fogant", indokolt lehet, hogy visszamenőlegesen, július 1-jétől érvénytelenítsék - ezt az álláspontot képviseli Zlinszky János. Szóba jöhet az AB-döntés meghozatalának időpontja, de a testület korábbi gyakorlata szerint az sem elképzelhetetlen, hogy egy későbbi dátumtól kezdődően semmisítik meg a törvényt - utóbbi esetben a jogszabály "lábon marad", s a parlament időt kap, hogy újratárgyalja és immár szabályosan elfogadja.

Az időzítés szempontjából lehet jelentősége a Magyar Nemzet azon - az érintettek által cáfolt - értesülésének, mely szerint Holló András októberi vizitje Medgyessy Péternél túlment az udvariassági látogatás keretein, s konkrét ügyekről, például a kórháztörvényről is szó esett kettejük között. A lehetetlenséggel határos teljes bizonyosággal eldönteni, miről is tárgyalt a két közjogi méltóság - az Alkotmánybíróság kulisszatitkainak ismerői mindenesetre megjegyzik: ha a pártok lényeges tartalmi kérdésekben nem is képesek a bírákat befolyásolni, egy-egy határozat időzítésében megjelenhetnek politikai motívumok. Vannak például, akik szerint nem a véletlen műve, hogy a Mécs-bizottságot alkotmányellenesnek minősítő AB-döntés csak a közelmúltban látott napvilágot. A bizottság névadója ugyanis egy évvel az események után maradék presztízsének nagyobb megtépázása nélkül tehette túl magát a határozaton, az viszont alkalmas volt arra, hogy homokszemet vessen a mostani brókerbizottság gépezetének fogaskerekei közé. A kórháztörvény esetében pedig a megfelelő időzítéssel el lehet érni, hogy az exlex állapotban is szabadon folytatódhasson a privatizáció - alias az egészségügyi vagyon értékes részének kimazsolázása -, illetve hogy a 2004-es költségvetés se boruljon fel.

Joghézag az alaptörvényben

Mádl Ferenc alkotmánybírósági beadványának volt még egy fontos része. Az elnök ugyanis megkérte a testületet: ha amúgy is foglalkoznak politikai vétójának körülményeivel, adjanak értelmezést az alkotmányról annak kérdésében is, hogy "az Országgyűlésnek visszaküldött és újratárgyalás után elfogadott törvényt a köztársasági elnök megküldheti-e véleményezésre az Alkotmánybíróságnak?" Mádl ezzel egy joghézagnak látszó jelenségre hívta fel a figyelmet: eddig még nem fordult elő, de bármikor előállhat a helyzet, hogy a parlament az újratárgyalás eredményeként megváltoztatja a törvény szövegét, s abba alkotmányellenes passzusok kerülnek be. "Aligha indokolt ilyen esetben az alkotmányossági vétó kizárása" - írta levelében Mádl.

Zlinszky János igazat ad az államfőnek, hiszen - mint mondja - bármilyen szűk a köztársaság elnökének politikai mozgástere, a törvényeket szentesítő aláírása nem merő formalizmus. A jogállam fékek és egyensúlyok kényes rendszerére épül, s ebben fontos szerepe van a köztársasági elnöknek is, akit - ha a visszaküldött törvényszöveg alkotmányellenesen módosult - meg kell hogy illessen az alkotmányos vétó lehetősége - tartja a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára. Az államfőt ismerők például arra számítanak, hogy kétszer is meggondolja, aláírja-e majd a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének, Szász Károlynak a leváltását célzó törvénymódosítást - s egy ilyen kényes politikai helyzetben korántsem mindegy, hogy az elnöki vétójog a maga teljes szabadságában érvényesül-e.

Utódlási kérdés
A múlt héten a Népszabadságban Jánosi György, az MSZP választmányi elnöke azt szorgalmazta: 2005-ben Kovács László váltsa Mádl Ferencet a köztársasági elnöki székben. A szocialista pártelnök neve nem először merül fel az államfői tisztségre pályázók között. Értesüléseink szerint párttársai közül Szili Katalin is eljátszott már a gondolattal, hogy (amennyiben MSZP-elnöki ambíciói nem hoznának sikert) a parlament elnökének irodájából a Sándor-palotába tegye át székhelyét, de egyes szocialisták a Mádl Ferenc korábbi országgyűlési dolgozószobájába tavaly beköltöző Medgyessy Péterből is szívesen faragnának köztársasági elnököt. A nem politikus jelöltek közül esélyes lehet Glatz Ferenc, a tudományos akadémia volt elnöke - őt Medgyessy 2002-ben kultuszminiszternek szemelte ki, kinevezése azonban az SZDSZ vétóján megbukott -, vagy az Alkotmánybíróság valamelyik egykori vezetője. Sólyom László például épp szombaton nyilatkozott a Magyar Hírlapnak a kérdésről. A pártoknak el kell dönteniük, hogy "mennyiben engednek a meztelen pártérdekeknek egy olyan tisztségnél, amely az alkotmány szerint a nemzet egységét fejezi ki" - mondta; ahogy mondani szokás, ezzel nem erősítette meg a jelöltségéről szóló híreket, de nem is ugrott nagyon félre az eshetőség elől. A befutót persze a majdani politikai képlet határozza meg - a törvény pedig végső soron szabad kezet ad a kormánynak. Az elnököt ugyanis legfeljebb három menetben választják: az első és második körben még a jelen lévő parlamenti képviselők kétharmadának szavazata kell a sikerhez, a következőben azonban - tekintet nélkül a szavazásban részt vevők számára - az lesz az államfő, aki megszerzi a voksok többségét.
Az érintettek által persze cáfolt vélekedések szerint ilyen kérdések is szóba kerülhettek Medgyessy Péter és Holló András találkozóján. Az mindenesetre tény: a kormány fokozott érdeklődést mutat a kérdés iránt. Ezt jelzi az is, hogy a miniszterelnök nyáron az AB álláspontját kérte elképzeléséről, melynek értelmében a kormány is kezdeményezhetne előzetes normakontrollt. Holló úgy nyilatkozott: szerinte egy már megszavazott törvény esetében továbbra is csak az államfő kaphasson ilyen lehetőséget, ám a kabinet a törvényjavaslatok parlamenti megtárgyalása után, még a végszavazás előtt kérhetné, hogy az AB végezze el a vizsgálatot.

Alkotmányjogászok egyébként nem zárják ki azt a lehetőséget, hogy az alaptörvény őreinek értelmezése a köztársasági elnök hatáskörének szűkítését eredményezi. Ha pedig az államfőt a jövőben a politikai vétó mellett vagy után elzárnák az alkotmányos kifogás emelésének lehetőségétől, az azt is jelenthetné, hogy az elnök köteles lenne aláírni egy általa alkotmányellenesnek tartott jogszabályt. Ha az AB így döntene, az minden bizonynyal súlyos politikai és alkotmányos következményekkel járhatna.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Putyin–Csányi-dzsúdóbarátság háttere

A jövő heti budapesti cselgáncsvébé fékezett habzású sporthír volna, ha a rendezvényen nem tenné tiszteletét a dzsúdó fekete öves mestere, Vlagyimir Putyin. De hogy került az orosz elnök közelébe Csányi Sándor OTP-vezér, és hogy nem Mészáros Lőrinc? Exkluzív háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Hogyan lett Katalónia szinte észrevétlenül az iszlamizmus új fellegvára?

Miközben a világ Belgiumra, Franciaországra vagy Angliára figyelt, addig Katalóniában csendben létrejött egy, a fentiekkel vetekedő iszlamista közösség. A csütörtöki Heti Válasz megmutatja a barcelonai merénylet hátterét, azt, hogy a modern európai iszlamista terrorizmus miként tért vissza szülőföldjére.

Maradjon-e Orbán? – Jeszenszky Géza ölre menő vitája fiával, Zsolttal

Kiéleződtek a nemzedéki ellentétek Jeszenszkyéknél: a Trump-rajongó, Orbán-párti Zsolt nyilvánosan bírálta apját, amiért az kritizálja a kormányt. Géza, az egykori külügyminiszter és nagykövet most leült fiával, hogy megvitassák: szentesítheti-e a cél az eszközöket a jobboldali politikában.