Bájos rettenet

/ 2014.03.19., szerda 17:11 /

Hagyományos és alternatív előadásokat is láthat a közönség a március 26-tól április 7-ig tartó Madách Nemzetközi Színházi Találkozón. A Mitemről Vidnyánszky Attilát, a házigazda Nemzeti Színház igazgatóját kérdeztük.

- Rokon lelkű rendezők és a miénkhez hasonló sorsú nemzetek vesznek részt a Mitem (Madách International Theatre Meeting) programján?

- Idén a kelet-európai színházak és kultúrák állnak a középpontban. Jórészt azok az országok, amelyek szintén negyedszázada szabadultak fel a diktatúra alól. Kíváncsiak vagyunk, hogy a színház területén hová jutottak, mit gondolnak a megváltozott világról. A díszvendég idén Oroszország, jövőre a tervek szerint Franciaországot látjuk vendégül - így a hangsúly átkerül majd nyugatra. A program összeállításakor arra törekedtünk, hogy legyen egy-két kuriózum - mint a hatórás újvidéki Sirály -, de alapvetően is újító, a hagyomány és a korszerűség útjait kereső produkciókat hívtunk meg. Az orosz, a litván, a lett, a grúz, a bolgár, a norvég színházi élet legrangosabb társulatai és alkotói fogadták el meghívásunkat. Különleges eseményt jelentenek az iraki, a tatár, a török előadások is. Ünnepre készülünk.

- Mit jelent az, hogy ezek "antropológiai" színházak?

- Az ember keresi azokat a színházi megszólalási módokat - ahogy mondani szoktuk: nyelvet -, amelyek csak a saját nemzetére, kultúrájára jellemzők, s így hamar eljutunk zenénk, táncunk, gesztusrendszerünk boncolgatásához, értelmezéséhez: kiviláglik, mi egyedi és mi közös kulturális kincseinkből, tehát megjelenik egy antropológiai gondolat. Az alapvető téziseket számos nagy alkotó - köztük Eugenio Barba, a dániai Odin Teatret alapítója - megfogalmazta már. Nehéz ezt röviden elmagyarázni, de mondok egy példát: a János vitézben például a színészek mozgásának útvonala sokszor tulipánalakot formáz - a tulipán a magyar népművészet egyik jelképe, megjelenik dalokban, tárgyakon, amit mozgássá alakítok a magyar költészet egyik csúcsteljesítményének színrevitelekor.

- Miért kell a színháznak megújulnia? Válságban van?

- Az európai kultúra van válságban, ami a színházat is érinti, de az összes művészeti ág közül még mindig a színház veszítette a legkevesebb nézőt. Magyarországon sikerült megőrizni a társulati rendszert: ahol projektszemléletre álltak át - pusztán a gazdasági racionalitást szem előtt tartva -, ott jelentősen csökkent a nézőszám. Ha egy vidéki városban megszüntetik a társulatot, még ha egy befogadó intézmény átveszi is a működését, ott eltűnik egy élő, naponta működő kulturális erőközpont, amit újraépíteni - kivált válságban - szinte lehetetlen. De ami a színházi nyelvet illeti: az elmúlt húsz évben egy helyben topogunk. Az angol Peter Brook, az orosz Anatolij Vasziljev, a lengyel Jerzy Grotowski vagy Tadeusz Kantor óta meghatározó színházi gondolat nem született. Aki nagy színházi újítóként próbálja meghatározni magát, annak is be kell látnia: ugyanazt variáljuk. A szintézis korszakát éljük, a fölhalmozott színházi gondolatokból és eredményekből alkotunk színházi nyelvet. A provokációra épülő színház azonban kifulladt - a kifulladás jelének látom az aktuálpolitizálás mai térhódítását is. Nincsenek hatásos eszközök, ezért a politikai kabaré uralja el a színpadot. Nincs mélység. Nyilván erre is van fogadókészség, mint ahogy hál' Istennek a Nemzeti Színház előadásai is nagy sikerrel mennek. A Mitem előadásainak többségére is már az összes jegy elfogyott.

- A hagyomány-korszerűség-nemzetköziség a Nemzeti és a találkozó jelszava is: a legutóbbi bemutatóból, a János vitézből viszont sokan éppen a korszerűséget hiányolták.

- Pedig a darab - összetettségét, a színpadi létezés komplexitását tekintve - korszerű színházi nyelven szólal meg. Nem archaizálok, hanem a mából szólok, és valamennyire aktualizálok is. Az óriások birodalma nagyvárost idéz, a Tündérországot védő szörnyek színházi szörnyetegek: leengedjük az intelligens lámpákat, melyek ezerfejű sárkányként mozgatják fejüket - a színházi fényszórók alkotják az utolsó nagy szűrőt, ami a színház maga, azon kell átjutni Tündérországba.

- Benne van az előadásban az önök útja Beregszászból a nagyvárosba?

- Meg azoknak a színművészetis srácoknak az útja is, akik végigcsinálják az előadást: mindőnknek az útja benne van. Végig kell menni rajta, és rengeteg a buktató, nehéz talpon maradni. De aki végigmegy rajta, aki végig hű, elnyeri jutalmát. Ez mondja Petőfi, és ezt mondom én is.

- A kritikus hangok inkább a mű mai üzenetét kérték számon, hiszen az előadás kétségkívül olyan, mint egy mesekönyv.

- Mert Petőfi meseként írta meg. A "legkorszerűbb" azonban a megszólalás hitele: Mátray László révén megszólal a hős, a nagyság, a sorscsapásokkal megbirkózni hajlandó és képes ember. Ez is üzenet. Mai. Az is, hogy szerelemről, hűségről, a tavaszról és Tündérországról mesélünk. Ehhez nem kell bele se Orbán Viktor, se Gyurcsány Ferenc. Volt, hogy az előadás végén négyszer kellett leengedni a függönyt: mi ez, ha nem a siker jele? Ha nem mondana semmit az előadás, nem vennék a jegyeket. Az emberek azért jönnek az előadásaimra - ennyire már ismernek talán -, hogy nagy dolgok érintsék meg őket. De miként értékeljem a színházkritikusok hangját? Micsoda színvonal az, ha egy kritikus nem ismeri fel Cserhalmi György hangját, a másik meg úgy ír az előadásról, hogy a főszereplő Mátray László nevét le sem írja? Nekik nem tetszik, az ő dolguk. A Johanna a máglyán című előadásra azt mondták, üres, most erre azt, hogy unalmas. Az üres Johanna érdekes módon megy Szentpétervárra, de egyeztettünk már brüsszeli és ausztriai vendégjátékról is. Igaz, a Pécsi Országos Színházi Találkozóra (POSZT) sem hívták meg - az előadás nagy technikai igényére hivatkozva. Ahogy a Magyar Teátrumi Társaság tagszínházainak egyetlen darabját sem. Szomorú vagyok, mert így végképp kettészakad a színházi világ. Folyamatosan résen kell lenni. Vajon melyik előadás szorította ki a POSZT versenyprogramjából például a Silviu Purcărete által rendezett Ahogy tetsziket? Ám legyen! Tavasszal elvisszük Bukarestbe, aztán következik Craiova, az egyik legjelentősebb európai Shakespeare-fesztivál. Oda valahogy csak befért.

- A Nemzetinek itthon és a világban is ki kell küzdenie a helyét. Egyik legnagyobb ellenlábasukat, a bécsi Burgtheater vezetőjét a színház pénzügyi helyzete miatt felmentették a posztjáról, és emiatt a Krétakör is visszamondta a bécsiek által szervezett színházi fesztiválon való részvételt. Egy platformra kerültek volna?

- Matthias Hartmannról most végre kiderült, kicsoda. Pedig - a magyar kritikusok támogatásával - idejött kioktatni minket. A Krétakörrel azonban nehezen tudnék egy platformra kerülni. Homlokegyenest mást gondolunk a világról, erről az országról, a magyar kultúra jövőjéről. Mindent, ami nekünk fontos, amit építünk, amit meg szeretnénk őrizni, azt ők módszeresen le akarják bontani.

- A Mitem szakmai programjában egy beszélgetés a színházak társadalmi érzékenységéről szól, arról, hogy milyen - nemi, etnikai, vallási, identitásbeli - problémákat tudnak felvetni.


- És hogyan. Én mindig a plakátszerűséget próbálom elkerülni a színpadon. Nagyon fájó napi problémákat lehet megfogalmazni úgy, hogy az mégse legyen didaktikus.

- Viktor Rizsakov és a Moszkvai Művész Színház hogyan oldotta meg, hogy a Mitemen is látható Revizor-előadás a máról szóljon?

- Gogol zseniális szerző. A bűn működésének ördögi dimenziója érdekelte. Nem az, hogy az adott városban abban az évben elloptak vagy elsikkasztottak 100 ezer rubelt, hanem az, hogyan is működik ez, milyen sátáni technikák mentén sodródik az ember. Nekem ez az izgalmas Gogolban, hogy ha nincs résen az ember, ha nem vértezi fel magát, ha nem elég erős, akkor akarva-akaratlanul is ördögi sodrásba kerül, amiből nem lehet kiszállni. Ami a leghétköznapibb cselekedeteit, gesztusait és mondatait is átitatja már, és öntudatlanul is mindent alárendel a bűnnek. Gogolnak ezek a dimenziói. Rizsakov ennek a bájos arcát is megmutatja, mert mindez elegáns és szerethető is lehet, miközben mögötte ott a rettenet. Nem a napi aktualitásokkal teszi maivá, hanem a mindenkori aktualitások mélyének logikáját tárja fel, miközben a ma kérdéseivel faggatja a művet. Ettől kortársunk Rizsakov és Gogol.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.