Divatba hozni a magyar halat

/ 2014.05.29., csütörtök 17:07 /

Sosem rejtette véka alá a hazai vizek kirablásával kapcsolatos véleményét, s ami a halászat korlátozása terén történt, azzal tökéletesen egyetért. A természet megóvása és a horgászat szívügye, így nem csoda, ha a szenvedélyes pecás Áder Jánosnak államfőként sem közömbös, hogy csak karácsonykor eszik-e a magyar halat.

- Ha Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökeként az ország fővadásza, akkor elnök úr a Horgászat Nagykövete cím birtokosaként az ország főhorgásza?

- Megtisztelő volna, de ilyesmivel nem dicsekedhetem, hiszen a horgászatnak szerencsére több "nagykövete" is van. A Magyar Országos Horgász Szövetség által adományozott cím természetesen így is nagy megtiszteltetés. Még akkor is, ha a kezdeményezés abból a megfontolásból született, hogy ezzel is erre a remek sportra és kikapcsolódási lehetőségre irányulhasson a közfigyelem. Egy csöndes, de nagy létszámú, jól szervezett és elkötelezett társadalmi csoportról van szó. A horgászat tehát össznépi sport, hobbi vagy épp szenvedély, ki minek szereti nevezni, így nem csoda, ha művészek, tudósok, sportolók, gazdasági szakemberek és közéleti személyiségek is vannak a horgászok közt. Eddig például Besenyei Péter, Erdei Zsolt és Trokán Péter kapta meg a nagyköveti címet, amelyet tavaly Cseh László és Reviczky Gábor társaságában vehettem át, de Kemény Dénes, Biros Péter, Kiss László és Csőre Gábor is ennek a szenvedélynek hódol.

- Friss hír, hogy kétezer forintért állami horgászjegyet válthatnak a turisták: az ilyen, a horgászturizmus fellendítését célzó intézkedések mögött netán ott áll ön is?

- Ha azt kérdezi, hogy támogatom-e azokat a törekvéseket, amelyek a hazai horgászat ügyét segítik, a válaszom igen. Ez a szabadidős sport ugyanis alázatra, türelemre, kitartásra és természetszeretetre tanít. Nem beszélve a halfogyasztás egészségre gyakorolt hatásáról, de a horgászturizmus nemzetgazdasági hasznát sem érdemes lebecsülni. Ma Magyarországon évi több mint 340 ezer horgász váltja ki az engedélyt. Mások alkalomszerűen pecáznak, és a külföldi turisták közül is egyre többeket vonzanak a vizeink. Én gyerekkorom óta horgászom, ezért örömmel tapasztalom, hogy a fiatalok közül is sokan választják ezt a szabadidős sportot. A horgászat fegyelemre nevel, s megtanít arra, hogy vegyük észre a természet jelzéseit. Föltámadt a szél? Alkonyodik? Akkor esetleg csalit kellene váltani. Hohó, itt most megállt a hal, tehát már nem fenekezni kell, hanem próbáljunk meg vízközt horgászni - mindezt hasznosabb időtöltésnek tartom, mint az aszfalton lődörögni. Az ember barátokat is gyűjt, lehet versenyezni, közben zrikálni a másikat, végül lehet készíteni egy jó halászlevet, vagy parázson megsütni a halakat. Minden intézkedést, ami segíti, hogy mások is rátaláljanak erre az élményre, támogatandónak tartok.

- Tavaly a halgazdálkodási törvény szigorította volna a horgászat szabályait, ám ez mégsem következett be: ekkora lenne a horgászok lobbiereje?

- A horgászat a természeti értékek fenntarthatóságán nyugvó, szigorú szabályok szerint működik. Az egyensúly a finomhangoláson múlik. Úgy látom azonban, hogy a módosításkor ez a kényes egyensúly mintha megbillent volna. Egyrészt méretbeli fölső korlátot is be akartak vezetni, másrészt bizonyos keszegfajtákra is ki akarták terjeszteni a korlátozást. Szerintem a jogszabály előkészítői átestek a ló másik oldalára, és a horgásztársadalom inkább az ellen tiltakozott, hogy fölöslegesen ne legyenek szigorítások a korábban jól bevált szabályokhoz képest.

- Ennek a módosításnak a során lett védett az egyébként kedvelt kecsege?

- "Nem fogható" hal lett - ez másik kategória. A kecsege egyedszáma hihetetlenül csökkent: a vermelő kecsegéket jelentősen meggyérítették az orvhalászok, de ennél is súlyosabb a kormoránok pusztítása. Húsz- és negyvenezer közé teszik az itt élő kormoránok számát, ehhez jön telente egy százezres vonuló populáció. Hiába telepítettek a Dunán és a Tiszán is kecsegéket, a negyven centi alatti példányokat a kormoránok kitakarították. Ha megerősödik a kecsegeállomány, akkor majd újra lehet fogni.

- Ilyen kártékony lenne a kárókatona?

- Egy madár napi 60-70 deka halat pusztít el - számoljuk ki, hogy ez csak egy húszezres populációnál mennyi naponta! Messze meghaladja a halászok, a horgászok és a rapsicok által kifogott halak mennyiségét. Nem őshonos madár, természetes ellensége nincs, semmi nem indokolja a védettségét, sőt kártékony, és ma már fennáll a veszélye, hogy nemcsak a kecsege tűnik el a vizeinkből, hanem az összes orsó alakú hal, a védett és csak Magyarországon megtalálható fajokat is ideértve. Ezt meg kell akadályozni, mert így előbb-utóbb a süllőre és a balinra is védettséget kell kérni.

- A horgászást sportként, illetve szabadidős tevékenységként említette, pedig a halak gasztronómiai jelentősége sem elhanyagolható. Miért félnek sokan a hal ízétől, szálkájától, miért kell a fiatalokat "harcsagírosszal" rávenni a halevésre?

- Nekem sem volt könnyű elfogadtatnom a gyerekeimmel, hogy egy héten legalább egyszer hal kerül az asztalra. A halgazdaságokban dolgozó barátaim mesélik, hogy az általuk "megtermelt" hal felét a karácsony előtti héten adják el, a másik felét pedig az év többi részében.

- És miért eszünk távolból érkező, fagyasztott hekket, pangasiust, nílusi sügért az őshonos magyar fajok helyett?

- Egyrészt van igény a halfogyasztásra, hiszen ha nem szeretnénk, nem ennénk karácsonykor sem, másrészt valami miatt - ez lehet az ár, a gasztronómiai ismeretek hiánya vagy a kényelemszeretet - szívesebben esszük a könnyen elkészíthető, fagyasztott, filézett tengeri halakat. Újra divatba kell hozni a magyar hal fogyasztását, hogy érezzék meg az emberek: olyan földön élnek, amely vadban és halban gazdag. Nálam a jó minőségű szürke harcsa és a fogas messze veri a lazacot. A halfogyasztás is leegyszerűsödött: a legtöbben halászlevet és rántott halat főznek, sütnek. Pedig a legkülönbözőbb módon készíthetjük el a halat, és nem is kell hozzá nagy szakácstudomány. Aki nem szeret a szálkával piszmogni, darálja le a szálkás húst: kiváló halfasírt lehet belőle. A hal ráadásul élelmiszer-biztonsági szempontból is ideális, mert biztos, hogy nincs benne adalékanyag.

- Azt viszont, hogy nagyobb tételben kerüljön hal az asztalunkra, a horgászok nem tudják biztosítani, tavaly ősz óta pedig tilos a Balatonon halászni: hogy kínálnak így helyi halakat a balatoni vendéglőkben?

- A fogási naplók alapján a Balatonból tavaly három tonna süllő került a piacra - a Vidékfejlesztési Minisztérium becslése szerint viszont 60 tonna fogyott az éttermekben. Ne varrjuk a gombhoz a kabátot: a balatoni vendéglőkben elfogyasztott süllő-fogas nagy része eddig sem a tóból származott. Jó minőségű süllőt mesterséges körülmények között is lehet nevelni.

- De miért nem lehet halászni a Balatonban? Ott van például a busa, amit irtani kell, mert veszélyezteti az őshonos halakat.

- Most indul egy kutatás, hogy kiderüljön végre, mennyi busa van a tóban, megfogni pedig akkor érdemes őket, amikor az ívási időszakban "összebandáznak". Másrészt a tó vízminősége egyre jobb, ez pedig korlátozza az őshonos halak szaporodását, mert kevesebb a természetes táplálék. Ha ezt a vizet halászom is és horgászom is, akkor megbomlik az ökológiai egyensúly. Az illetékesek úgy gondolták, hogy miután a Balatoni Halgazdálkodási Zrt. eddig is szinte minden évben veszteségesen halászott, ezt a tevékenységet megszüntetik, és a horgászturizmus legyen az elsődleges. A balatoni turisztikai idényt egyébként is szeretnénk kitolni: márciustól ősz végéig mehetünk horgászni, amíg be nem fagy a tó. Ha visszaállnak a kisszerszámos halászatra, annak nem lesz akadálya, de a nagyüzemi módszer nem volt tovább fenntartható. A Dunán és a Tiszán ugyanez a probléma, ezért tiltották be a modern halászeszközöket.

- A balatoni halászat betiltásakor az ellenzéki sajtóban is az ön lobbierejét ünnepelték: joggal?

- Mindig is azt mondtam, hogy a természetes vizekről ezeket a halászati módszereket el kell tüntetni, mert hihetetlen károkat okoznak, és az esetek jó részében nem tartották be az időbeli és a mennyiségi korlátozásokat sem. Ezer történetet tudok, és mindenkiből ömlik a panasz, hogy úgy gazdagodnak meg emberek, hogy közben a folyók és a folyók mellett élők szegényednek. Legutóbb 140 halászengedélyt adtak ki a korábbi 200-220 helyett. A lényeg azonban az, hogy a magyar piacra kerülő hal 90 százalékban akvakultúrából, illetve halgazdaságokból kerül ki. Így volt eddig is, és ezután is így lesz, mert ma már a természetes vizek nem adnak annyi halat, hogy a magyar piac igényeit ki tudják elégíteni - főleg karácsony előtt. Egyetértek tehát azzal, ami történt. A véleményemet elmondtam tavaly a horgászsport és a horgászturizmus fejlesztéséről és az új halgazdálkodási szabályozásról szóló nyílt napon is a Parlament felsőházi termében. Hogy ezt ki mennyire hasznosította, nem tudom. Értem, hogy érdekeket sért a döntés, de messze nem akkora a konfliktus, mint amekkorát egyesek láttatni akarnak.

- Tehát a tógazdaságokból kell a halszükségletet kielégíteni?

- A természetes vizekben részben a folyószabályozások, a kisebb árterek miatt a halak szaporodási képessége is csökkent. Kisszerszámos eszközökkel - véghoroggal, varsával, dobóhálóval - továbbra is lehet halászni: kemény munka, aki ezt vállalja, tisztességesen meg tud élni, de palotát nem fog építeni belőle. Akik viszont - radarral, elektromos árammal és a legmodernebb hálókkal - le akarják rabolni a vizeket, az egész medret végighúzzák, és minden halat kivesznek a vízből a rövid távú profit reményében, azok nem törődnek semmivel, például azzal, hogy annak a halnak szaporodnia is kellene. Ez elfogadhatatlan.

- A turisták is szívesebben mennek a biztosabb fogással kecsegtető halastavakra?

- Vannak, akik keresik az izgalmat: mint a vadászok, szeretnek cserkelni. Kimenni csónakkal, keresni a búvóhelyeket, és természetes körülmények között megfogni a halat. Én mindkét műfajt művelem - mindegyiknek más a hangulata. A halastavakon sem biztos a siker, de kimenni a Tiszára, a Dunára vagy a Balatonra, és ott "vallatni" a vizet, az egészen más.

- Ön meg tudja különböztetni a természetes vízből és a tógazdaságból származó halat?

- Amikor pucolom, a színén látom - az ízén ritkán érzem. Az egyik fehér, a másiknak pedig olyan a színe, mint a lazacnak. De a tógazdasági ponty ugyanolyan jó tud lenni, kiváló halászlevet vagy rántott halat lehet készíteni abból is. Ha a tavat megfelelő módon gondozzák, takarítják és odafigyelnek az állományra, akkor a tógazdaságból származó hallal semmi baj nincs.

- Melyik halászlére esküszik: a szegedire vagy a bajaira?

- Négy-öt halból alaplevet készítek - ez nem a bajai fajta: ponty mindig van benne, kárász is, mert különleges ízt ad; majdnem mindig van otthon süllőfej vagy gerinc, esetleg harcsafej, csuka, balin, amur, viszont keszeget soha nem teszek bele. A passzírozás pedig nálam azt jelenti, hogy mindent, amit feleslegesnek érzek - zsírt, bőrt, szálkát -, kidobok, és csak a színhúst hagyom meg, ezt teszem vissza az alaplébe, ettől sűrűsödik be.

- Európai parlamenti választások után vagyunk: az Európai Unió nem szól bele a halgazdálkodásba?

- Komoly csatát kellett vívni Brüsszelben, hogy uniós forrást kaphassunk a magyar akvakultúrás halászat fejlesztésére. Az eredeti halászati irányelvből ugyanis ki akarták hagyni az édesvízi halászatot, figyelmen kívül hagyva, hogy míg korábban az unió haltermelésének csupán öt százaléka volt édesvízi, az újonnan csatlakozó országokkal ez 30 százalékra nőtt. Sikerült elérni, hogy ne csak a tengeri, hanem az édesvízi halászat is kapjon támogatást. A tengeri halászat lehetőségei egyébként kezdenek szűkülni, és komoly gondot okoz majd az Európai Unióban, hogy ugyanazt a halmennyiséget hogyan lehet biztosítani: szerintem itt piaci lehetőség nyílik a tógazdaságokban dolgozó magyar halászok számára. A gasztronómiailag izgalmas harcsát, pontyot, süllőt, pisztrángot biztosan be lehet vezetni az európai piacra. Ezért is fontos, hogy legyen itthon háttér, az ideérkezőket el tudjuk vinni a legjobb halas éttermekbe: kóstolják meg a halainkat, hogy később is keressék ezt az élményt.

Szalonnával, tejföllel
Áder Jánost megkértük, hogy a halászlé mellett mondja el egy másik kedvenc halreceptjét. Íme: "Ez egy nagyon egyszerűen elkészíthető étel. Szívesen használok tejfölt - mennyisége a hal mennyiségétől függ -, belereszelünk egy fej vöröshagymát, ezután jön a pirospaprika, szépen elkeverve, annyi, hogy mutassa a színét, majd a só. Szalonnát teszünk a tepsi aljára, ráfektetjük a halat, ráöntjük az ízesített tejfölt, majd húsz percig pároljuk alufólia alatt, végül azt is levesszük, és készre sütjük. A tejfölbe lehet tenni fokhagymát, füstölt sajtot vagy más fűszereket is."

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.