Gettó és multikulti

/ 2012.11.28., szerda 16:34 /

Németországban az egykori szegénynegyedekbe jómódú fiatal családok költöznek, megfordítva ezzel a gettósodás folyamatát. A valódi, veszélyes gettók a francia külvárosokat jellemzik inkább.

"No-Go-Areas": így hívják Nyugat- Európában azon városrészeket, amelyeket érdemes elkerülni. Ez a felirat olvasható számos söröző ajtaján München egykori munkásnegyedében, Giesingben is. A felszólítás náluk azonban csak a Bayern München szurkolóinak szól, a kerületben ugyanis egy másik, "münchenibb" csapatnak illik drukkolni. Ám Giesing, ha nem is veszélyes, szociális és etnikai összetétele miatt mégis problémás vidék.

"Problémás negyedeknek" nevezik Németországban azokat a városrészeket, ahol főleg szegényebb, sokszor külföldi származású emberek élnek. Az elkülönülés Münchenben kevésbé jellemző, veszélyes kerület nincs is. A magas lakbérek miatt a szegényebb németek vagy a bevándorlók nem engedhetik meg maguknak, hogy Münchenben éljenek. A főleg olasz és görög bevándorlóknak van munkájuk, és bár szívesen maradnak maguk között, negyedeik a bajor fővárost inkább csak színesítik.

Berlin mindenütt?

A gettósodás problémája Berlin, Hamburg vagy a Ruhr-vidéki, egykori bányászvárosok bizonyos negyedeiben jobban érezhető. Általában Berlin Neukölln kerületét emlegetik elrettentő példaként. A lakosság negyede tartósan munkanélküli, és az úgynevezett Hartz-IV segélyből tengődik. A szociális problémák sokszor etnikai színezetet nyernek, elsősorban törökök, arabok, szerbek, oroszok és román vagy bolgár cigányok élnek a kerületben. A helyi iskolások 60 százalékának nem német az anyanyelve. Ez a szám Berlinben nem kirívó: Berlin-Mitte kerületben, azaz a német főváros szívében már a 30 százalékot sem éri el a német diákok aránya.

Az iskolák elsődleges helyszínei a gettósodásnak - amihez a német oktatási rendszer is hozzájárul. Németországban 10-11 éves korban dől el, ki mehet gimnáziumba - s mivel egyetemre csak gimnáziumi érettségivel lehet bejutni, a kiválasztódás nagyon korai. A német zöldek vádjai szerint a gimnáziumokba a tanárok inkább a német, középosztálybeli családok gyerekeit engedik tovább. A számok valóban azt mutatják, hogy a gimnáziumokban csak négyszázalékos a bevándorlók aránya, a magyar szakközépnél is alacsonyabb szintet jelentő Hauptschulék tanulóinak viszont majdnem 20 százaléka bevándorló. A rendszer támogatói szerint ez nem tudatos diszkrimináció, hanem annak következménye, hogy számos bevándorló alig beszél németül.

A bevándorlók Neuköllnben már minden középiskolában többséget alkotnak. A Rüttli-iskolában, mely pár éve a tanárok elleni erőszakról, a helyi "bandák" csatáiról volt hírhedt, a diákok több mint 90 százaléka bevándorló. A tanárok arról panaszkodtak 2006-ban, hogy a családtagok vagy a diákok veréssel fenyegetik őket. Ilyen iskolákban a német történelem oktatása is nehéz. Miközben a tantervben a második világháború, a zsidóüldözésekért való felelősség jelentős helyet foglal el, a muszlim diákok antiszemita megjegyzésekkel zavarják meg az órákat, vagy érdektelenek a téma iránt. Az iskola a német bevándorláspolitika kudarcának számított, mígnem a kerület elhatározta, hogy mintaiskolát hoz létre. Új épületek, a gimnáziumi elkülönülés helyett összevont osztályok, délutáni programok és biztonsági őrök tették újra működőképessé a Rüttlit.

A berlini Harzer Straße története közismert lett. Egy komplett délromán cigányfalu, Fântânele telepedett át ebbe a neuköllni utcába pár év alatt. Nem dolgoztak, a gyerekek csellengtek, a szemetet nem vitték el a házakból, állatokat tartottak a XIX. századi bérházak kertjében - és még szociális segélyt is kaptak a német államtól. Végül egy német katolikus karitászszervezet megakadályozta, hogy a hatóságok kizsuppolják a cigánycsaládokat, megvásárolta, felújíttatta a házsort, és munkát is szerzett a szülőknek.

A kerület szociáldemokrata polgármestere, Heinz Buschkowsky mégis elégedetlen Neukölln helyzetével - voltaképpen saját erőfeszítéseit ítélve reménytelennek. "A multikulturalizmus megbukott" - nyilatkozza rendszeresen teli a sajtót. Sőt szerinte ez nem csak Neuköllnre igaz. Buschkowsky ősszel vészjósló címen jelentetett meg könyvet: Neukölln mindenütt. "A bevándorló fiatalok maguk között maradnak, és kivonják magukat a német életmód, a német szabályok és a német törvények alól" - foglalta össze nemrég a problémát a polgármester. Hasonlóan látta a helyzetet tavalyelőtti könyvében egy bírónő is, aki főleg neuköllni fiatalkorúakkal kapcsolatos ügyei miatt kongatta meg a vészharangot. A türelem vége címen számolt be a gettók bűncselekményeiről Kirsten Heisig, aki könyve megjelenését nem élte meg, mert 2010 nyarán egy berlini erdőben felkötötte magát.

Heisighez hasonlóan Buschkowsky is úgy tesz, mintha a gettósodás etnikai jelenség lenne - nem véletlenül vádolják egyesek rasszizmussal a szocdem politikust. Ám ha etnikai problémáról lenne szó, már rég megjelent volna a gettókban - mint a franciáknál - a szélsőjobboldal. Ezzel szemben a neonáci NPD éppen a külföldiek lakta kerületekben a leggyengébb, és a kelet-berlini lakótelepeken népszerűbb, ahol elenyésző a külföldiek száma.

Jönnek a burzsujok

A német "problémás negyedek" többsége nem a lakosság származása, hanem anyagi helyzete miatt alakul ki. Az olcsó lakások nemcsak a bevándorlókat, de a német szegényeket, munkanélkülieket is vonzzák. A helyzet azonban változhat: ami tegnap még gettó volt, holnap már lehet, hogy elegáns, polgári környék. Neukölln északi részébe, az ottani szép, XIX. századi házakba sok fiatal értelmiségi család, művész vagy jól szituált egyetemista költözik be - és egyre inkább az ő igényeiket kiszolgáló könyvesboltok, bioboltok, kávézók nyílnak. Pár év alatt megváltozhat egy egész kerület arculata - és a lakbérek is ennek megfelelően növekednek. Neukölln északi részén, de a korábban szintén gettónak számító, berlini Kreuzbergben (nyitóképünkön) immár a "dzsentrifikáció", azaz a jómódú, értelmiségi, fiatal lakosok megjelenése okoz konfliktusokat. Miattuk ugyanis kiköltözni kényszerülnek a szegényebb rétegek. A berlini Kreuzbergben a szélsőbaloldal miniosztályharccá fokozta a régi lakosok ellenállását, akik ragaszkodnának "gettójukhoz". Elegáns kávézók ablakait törik gyakorta be, vagy a drágább kocsikat felgyújtják. Münchenben az indulatok még csak falragaszokban fejeződnek ki. A giesingi, gazdagabb lakókat "Költözzetek el!" feliratú matricák fogadják lakásajtajukon.

A városfejlesztők között is vita van arról, hogy a polgárosodás megoldás-e a gettósodásra. Rainer Neef göttingeni egyetemi tanár nem véletlenül nyilatkozza a Heti Válasznak, hogy szerinte csak "gazdaggettók" léteznek Németországban. Míg a '60-70-es években a gazdagok városszéli, zöldövezeti villanegyedekbe költöztek, ma sikk a belvárosban élni. Az elkülönülés azonban ettől még nem csökken, legfeljebb most a szegények kényszerülnek a városok szélére. A megoldás a szélsőbaloldal szerint a városilag rögzített lakbér lenne, így nem lehetne kiszorítani a kispénzű lakosokat a belvárosi házakból. Ez persze ellenkezik a piacgazdasággal - és még inkább az ingatlanfejlesztők érdekeivel, akik ma már a nagyvárosok korábban bevándorlók lakta régi házait vásárolják és újítják fel, hogy aztán megújult negyedeket hozzanak létre gazdag kuncsaftjaiknak.

Van példa arra is, hogy a felújítások nem járnak lakosságcserével. Duisburg Bruckhausen negyedét továbbra is szegény, bevándorló munkások lakják, de a Ruhr-vidéki város a nagyon rossz állapotú, nem műemléki házakat lebontotta, s helyükre parkokat telepített, hogy megszűnjön a gettósodás veszélye. Ez a jelenség azonban néha eltúlzottan jelenik meg a német sajtóban, ugyanis a "problémás negyedek" lakói általában elégedettek környezetükkel, és nem érzik úgy, hogy gettóban élnének. Erős a lokálpatriotizmus: egy kreuzbergi, egy neuköllni vagy egy giesingi általában kifejezetten büszke a városrészére.

Háborús övezet

A helyzet rosszabb Franciaországban, ahol a külvárosok fiataljai börtönként, diszkriminációként élik meg helyzetüket. A francia állam hatalma olyannyira nem érvényesül egyes külvárosi részek felett, hogy "Különleges Biztonsági Övezetekké" (ZSP) minősítette őket a párizsi kormány.

Marseille északi kerületeibe még napközben sem ajánlatos bemenni, ugyanis a drog- és embercsempész bandák néha fényes nappal számolnak le egymással. Novemberig csak idén 23 ember vesztette életét a bandaháborúkban. A helyzet már odáig fajult, hogy Samia Ghali, helyi szocialista politikus nemrég a hadsereg bevetését követelte. Javaslata szerint a francia hadseregnek katonailag kellene elbarikádoznia a drogkereskedő bandák uralma alá került és főleg arab bevándorlók lakta északi városrészt. Kérdéses persze, hogy van-e értelme muzulmán gettókról beszélni egy olyan városban, amely várhatóan még ebben az évtizedben Európa első, muszlim többségű metropolisza lesz. Igaz, a bandaháborúknak éppen a muzulmánok a legfőbb áldozatai.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.