Gyerekesek kíméljenek?

/ 2014.05.21., szerda 15:22 /

Néhány éven belül akár ötven százalékkal is nőhet a gyermektelen nők száma. S a legtöbben nem szándékosan nem szülnek, egyszerűen csak kicsúsznak az időből. Pedig számos kedvezmény segíti a családokat. Mérlegen a kormány eddigi intézkedései és tervei, tükörben a gyermekmentesek torz világmozgalma.

Képzeljünk el egy olyan szállodaláncot, ahova nem léphet be fekete, mozgássérült, kövér vagy idős ember - micsoda felháborodás lenne. Pedig világszerte egyre több hotel van, ahonnan nemcsak kitiltanak egy jelentős embercsoportot, de a tulajdonosok arra is garanciát vállalnak, hogy a pihenni vágyó még csak találkozni sem fog velük. Nem bőrszín vagy fogyatékosság alapján diszkriminálnak - a gyerekeket utasítják ki, s a kutyát sétáltatni tilos mintájára már új jelzőtábla is létezik: gyermekmentes övezet. Immár egész hálózatok léteznek, például az Enjoynokids.com. Az ázsiai légitársaságok is egymás után alakítanak ki fedélzetükön olyan részlegeket, ahonnan kitiltják a gyerekeseket, mindezért felárat kérve az utasoktól. Már idehaza is előfordul, hogy egy étterem nem gyermeksarkot hoz létre vagy bébiszittert alkalmaz, hogy lekösse a szülők kulináris kalandozásainak idejére a kicsik figyelmét, hanem ahogy a Michelin-csillagos budapesti Onyx étterem a honlapján jelzi: „Kérjük, ha megoldható, erre a pár órára oldja meg kisbabája felügyeletét."

Hangos, önző, drága?

A gyermektelenek csoportja mellett megjelent hát a gyermeket tudatosan nem vállalóké, akik azt hirdetik, hogy a boldogságot leginkább utód nélkül lehet elérni, és ez nemhogy nem teszi céltalanná az életet, hanem növeli élvezeti értékét. Nálunk nem a gyermekkel élést elutasítók (a családok három százaléka), és nem is a meddőségben szenvedők (6- 8 százalék) miatt nő meg néhány éven belül a gyermektelenek száma legalább 50 százalékkal; az ok prózaibb: a gyermekvállalás halogatása miatt százezrek csúsznak ki az időből.

Ahogy Spéder Zsolt, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatója fogalmaz, sokan gondolkodnak úgy, hogy majd jövőre, két év múlva, ha meglesz a lakás, ha biztos lesz a munkahely, akkor szeretnének kisbabát. Ám nem számolnak azzal, hogy a gyermek nélküli kapcsolatok bomlékonyabbak, így sokan éppen akkor maradnak társ nélkül, amikor anyagi értelemben már készen állnának a szülővé válásra. S figyelmen kívül hagynak még egy fontos tényezőt: a biológiai órájukat. Emancipáció ide vagy oda, egyvalami nem változott: a nők termékenysége 35. életévük után a felére csökken; ennyivel kisebb a természetes teherbe esés valószínűsége egy meghatározott időszak alatt. Emiatt óriási a nyomás a lombikbébi-klinikákon, s bár a mesterséges megtermékenyítés sokakon képes segíteni, az időcsapdából nem tudja kiszabadítani a párokat - a kezelések eredményessége is meredeken visszaesik a 35. életév után. S ha egy országban a nők nagy része eleve azt tervezi, hogy 30 éves kora után szülessen meg az első gyermeke, akkor komoly kockázata van annak, hogy a három tervezett gyerekből csak kettő lesz, a kettőből egy, az egyből pedig egy sem.

Százezrek időcsapdában

Egy ilyen banalitáson már csak nem múlhat egy ország demográfiai helyzete - vethetik sokan ellen, elfelejtve, hogy tömegek halaszthatták éppen 2008-ra a gyermekvállalást, s terveiket az akkor kitört válság húzhatta keresztül. Figyelmeztető jel, hogy az 1975-ben születetteknek 20 százaléka még nem szült 37 éves koráig, holott korábban csak a nők tíz százaléka maradt gyermektelen egész életében. Semmi jóval nem biztatnak a további adatok sem: az 1980-ban születettek termékenységi adatait csak 32 éves korukig látják a demográfusok, de akkor már nyolcszázalékos hátrányban vannak az 1975-ösökhöz képest. Az 1985-ösöknél 27 éves korig látnak el a statisztikusok, addig közülük 18 százalékkal többen nem szültek, mint az 1975-ösök hasonló életkorukban.


Az Egyesült Államokban is most szembesülnek a 2008-as válság hatásával. Ott a nők 19 százaléka úgy ér termékeny évei végére, hogy egy gyermeknek sem ad életet. Még a korábban népesebb családot kedvelő afroamerikaiak és a spanyol ajkúak ötöde, hatoda is gyermektelenként zárja élete reproduktív szakaszát. Hollandiában, Belgiumban és Finnországban 20-23 százalék a gyermeket elutasító 40 év alattiak aránya, de ott a nagycsaládnak is sok híve van. Az Egyesült Államok termékenységi mutatója viszont mára a magyarországi szintre süllyedt.

Pongrácz Tiborné, a KSH kutatója a tudatos gyermektelenséget az európai gondolkodás egyik legveszélyesebb jelenségének tartja. „Veszélyesebb, mint a csökkenő családnagyság vagy az egy gyermeket nevelők arányának növekedése, mert a társadalom értékrendjének negatív változásához, önző, hedonista életfelfogáshoz, az individualizáció erősödéséhez vezet" - fogalmaz a Gyermekvállalás, gyermektelenség című tanulmányában.


A legriasztóbb példa Japáné. Az a nemzedék, amelyik a 90-es évek gazdasági csodáját végbevitte, és ennek áraként nagy arányban nem vállalt gyermeket, ma azzal küzd, hogy az emberek nemcsak magányosan halnak meg, de észrevétlenül is - nemritkán napokkal később találják meg már oszló tetemüket. Amerikában ezért kezdik hazafias kötelezettségként beállítani a gyermekvállalást, válaszul arra, hogy a gyermektelenek mozgalommá szervezik magukat. Utóbbiak azt állítják, hogy egy kisbaba önző és drága dolog, rabszolgává teszi a szülőket, miközben a gyermektelenek szabadok, jól élnek, annyit utaznak, amennyit akarnak, arra költenek, amire akarnak. S ugyan mire jutnak a gyermeket vállalók? - kérdezik. Tele vannak az öregotthonok magányos, boldogtalan szülőkkel - hangoztatják.

De mit tehet ezzel a jelenséggel az állam? Spéder Zsolt szerint a családpolitikai intézkedések ellenére a születésszám évtizedek óta változatlan: 90 és 100 ezer között ingadozik. A háttérben azonban komoly változások zajlanak. Eleinte úgy látszott, azért születik kevés gyerek, mert a nők későbbre halasztják a szülést. A hazai demográfusok már vagy másfél évtizede ülnek „hosszú, méla lesben", és várják azt, ami félő, sosem fog bekövetkezni: a születésszám ugrásszerű növekedését. Immár harmadik éve nem emelkedett az első gyermek világra jöttekor a nők átlagos életkora, véget érhetett tehát a halogatási korszak - mégsem nőtt a születésszám. Eközben a most 30-35 éves anyai korosztály lélekszáma már tízezrekkel kisebb, mint a korábbiaké.

Négyszázezer meg nem született


A családi adókedvezmény mindössze egy évre és kétezer fővel növelte a világra jött gyermekek számát. „Itt nem néhány száz gyermek nem született meg a halasztás következtében, hanem legalább 400 ezer" - kesereg Spéder Zsolt. A helyzetet nehezíti, hogy a szülések elmaradásának okai jórészt magánjellegűek, s az állam bőkezű programjai mit sem segítenek ezen. Pedig újra bevezették a hároméves gyes-gyed ellátást, adó- és járulékkedvezményt adtak, és a szociálpolitikai kedvezmény részleges újraélesztésével egy (bár kevéssé sikeres) próbát is tettek a lakáshoz jutás segítésére. „Az értékrendbe azonban nem szólhat bele az állam, csak az akadályokat bonthatja le" - fogalmaz Spéder.

A gyermektelenség leggyakoribb oka, hogy hiányzik a stabil partner. Jóval kevesebb házasság köttetik, pedig a nők nagyobb biztonságban érzik magukat, ha van papír a kapcsolatról. Szerencsére ezen a ponton javulás látható: tavaly óta háromszázzal nőtt és négyéves csúcson áll a házasságkötések száma. A második ok egészségügyi: ezzel sem nagyon van mit tenni, hiszen a magyar rendszer párját ritkítóan nagyvonalú - az egészségbiztosító öt lombikbébi-próbálkozást támogat. (2008-ban 6300, tavaly pedig hatezer próbálkozást finanszírozott a biztosító.) A harmadik fontos ok a szegénységtől való félelem - melyen a családi adókedvezmény hivatott segíteni. Egyelőre nem látjuk ennek hatását, de januártól a rugalmas gyeddel is ösztönzik a párokat, hogy mihamarabb kezdjenek kistestvérprogramba: most már egyszerre két gyedet/gyest is lehet kapni, s még akkor is megtartható ez az összeg a gyermek hároméves koráig, ha az anya közben visszamegy dolgozni.

A 90 ezres születésszám azonban csak látszólag állandó: az elmúlt években átalakult a gyermeket vállalók összetétele. Megnőtt az anyák között a dolgozók száma (2011-ről 2012-re 53 ezerről 57 ezerre), és többet szültek a legalább nyolc osztályt végzettek (ezer gyermekkel), az érettségizettek vagy diplomások (1380 gyermekkel), vagyis az a réteg vált termékenyebbé, amelynél nagyobb esély van arra, hogy képes lesz eltartani a gyermeket. Közben folyamatosan esik a nyolc osztálynál kevesebbet végző anyák száma. Kapitány Balázs, a KSH demográfusa szerint könnyen lehet, hogy ebben a szociálpolitikai támogatás korábbi megszüntetésének még nagyobb szerepe van, mint az adókedvezmény bevezetésének. Az alacsony státuszú családok számára ugyanis a három gyermek garancia volt egy szerény első lakhatás megteremtésére, ám amióta a szociálpolitikai kedvezmény a régi formájában megszűnt, ez a fontos ösztönző eltűnt. A kutató arra is figyelmeztet, hogy a középosztályosításnak volna egy másik útja is: nemcsak a kereső, diplomás nők ösztönzése a szülésre, hanem a szegény családokba születő gyermekek felemelése, „ám ebben nem vagyunk sikeresek".

Az állam dolga Kapitány Balázs szerint nem az, hogy ideológiai harcot folytasson a gyermektelenség ellen, hanem amikor egy pár késznek érzi magát erre, akkor ott álljon mögötte. Az „egyetemista-gyed" januári bevezetése például azt segíti, hogy ha valaki 22-25 évesen szeretne gyermeket, akkor anyagilag ezért ne járjon rosszul. Az „extra gyed" - vagyis az a tény, hogy a gyermek egyéves kora után munkát is lehet vállalni - és az állami támogatás sem vész el; ez azoknak nyújt segítséget, akik dolgoznának a kicsi mellett. A hagyományos anyaszerepet kedvelőknek megmaradt a három évig járó gyes, a nagycsaládoknak pedig a főállású anyaság (gyet).

Paradoxon, hogy Magyarországon azért is születik kevés gyermek, mert sokan túlságosan imádják őket. Többen mindent szeretnének megadni nekik, s ezért nem valósítják meg a terveiket - ám mire a munka, lakás, partner hármasát sikerül megteremteni, sokan már kifutnak az időből. Pedig sokgyerekesek a megmondhatói: a legtöbb, amit egy gyereknek adhatunk, a testvér. Az állam persze partnert nem tud keríteni, de segítheti a családok lakáshoz jutását a szocpol újbóli bevezetésével. Úgy tudjuk, őszre várható ez a kormányzati lépés. Kapitány Balázs szerint ezt használt ingatlanra - illetve a szomszéd lakásra, hogy egybe lehessen nyitni a sajátunkkal - is ki kellene terjeszteni. Kelet-Németországban éppen ez utóbbi a „panel-újrahasznosítás" egyik módozata: a családosok számára ma már kicsi, 50 négyzetméter körüli egyenlakásokat egyesítik.

Ezt

Ezt



Sok tennivaló van a bürokratikus és bonyolult családtámogatási rendszerrel is. Pedig a megoldás kézenfekvő. Minden legális jövedelmünket az adóazonosítónk alapján kapjuk, így a családok számára lehetővé kellene tenni, hogy az ügyfélkapun keresztül megkérdezhessék, mekkora támogatásra lennének jogosultak, ha most vállalnának gyermeket - mondja Kapitány Balázs. Utóbb pedig egyszerűen, automatikusan meg kellene kapniuk a juttatásokat az ügyfélkapun keresztül, nem is tudva a bonyolult nevű, áttekinthetetlen szabályok alapján felépített egymás utáni támogatási formákról.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Pancserlehallgatók

Ha a HVG-nek igaza van, a világ legbénább lehallgatói keltenek botrányt Magyarországon.

Őrfi József bátorsága és lelki ereje mindent vitt az idei gálán

Mesébe illő Őrfi József piliscsabai házának története. Nem tündérmesébe, hanem olyan magyar népmesébe, amelyben a hősnek számos próbát kell kiállnia. Az építész-családfő bátorsága és lelki ereje a Média Építészeti Díja idei gáláján mindent vitt. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Famaffia Romániában – Adjátok vissza az erdeinket!

Egy friss botrány és egy dokumentumfilm is felhívja a figyelmet az Európa utolsó érintetlen vadonjainak otthont adó Romániában dúló illegális fakitermelésre. Nemcsak a korrupt politika vagy a profitéhes multi a hibás: székely falusi közösségeket is megvadított a fából szerezhető könnyű pénz. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Rockenbauer 30 – Pali mögött volt értelme gyalogolni

Pali után nem lehet ilyen filmet csinálni – vélik a Másfélmillió lépés Magyarországon alkotói. Rockenbauer Pál halálának 30. évfordulóján azt kutatjuk a friss Heti Válaszban, mi a titka a sorozat népszerűségének, és miért nem született azóta sem hasonló.

Nyolcvanezres pezsgőt locsolt az egyik Mugabe-fiú

Voltak nála véreskezűbb afrikai vezetők is, de kártékonyabbak kevesen. Robert Mugabe nemcsak a gazdag Zimbabwét juttatta koldusbotra, de igyekezett egész Afrikát a Nyugat ellen hangolni. A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy bukása ennek ellenére miért is nem Nyugat diadala.

Morvai Krisztina: „Ez nem hűségeskü a Fidesz mellett”

Nem tudja, a Jobbikra szavaz-e jövőre a Jobbik európai parlamenti képviselője. Morvai Krisztina azt mondja: három éve nincs kapcsolatban Vona Gáborral, de nem a személyes sértettség, hanem az irányváltás bizonytalanította el. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Kovács Ákos: Leszállni az egovonatról

A Nyugat nagyon mást ért kultúrán, mint mi, ebben a tekintetben igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat – mondja Kovács Ákos énekes, dalszerző, akit nemrég bemutatott Arany János-estjéről és a jövő évi jubileumi koncertjéről is kérdeztünk. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.