Hol reform van, ott reform van

/ 2008.04.10., csütörtök 15:04 /

A Reformerek népe nem szereti a reformerek Népét. Ez a Nép ugyanis ingyen akar élni; nem mozdul otthonról, legföljebb a kocsmába; ha belehal is, kitömi az orvosa zsebét; nem bír leszokni a cigiről; és büdös a lába. Ja, s ahogy doktor Medgyessy megállapította, rossz a foga.

De a legnagyobb baj az, hogy nem szereti a Reformerek népét. Pedig volt ideje megszeretni. 1968-tól nem múlt el év, hogy minden ár- és bérreformok atyja, Csikós-Nagy Béla újévre ne készített volna elő valami új szerkezetet, amely megoldja a Spontán Ösztönzöttség és a Szocialista Tervezettség összeegyeztetésének problémáját. Nem volt párttaggyűlés, kb-ülés, pártkongresszus, amely ne nyilvánította volna ki, hogy a reformokat folytatni kell. "Hol reform van, ott reform van." Az elnyomást is reformálták, a reformot is reformálták, s az országot végre belereformálták a rendszerreformba.

Szocialista körökben ma is élő legenda, hogy a rendszerváltás nem volt más, mint a Nagy Reform, amelyet honmentő gonddal készítettek elő intézeti és minisztériumi szobákban. Ebbe a munkába bele-belerondított az ellenség, de ezen a reformerek meg sem lepődtek, hiszen úgy nevelődtek, hogy a reformerkedés attól vonzóbb minden politikánál, hogy éjt nappallá téve küzdeni kell a szabotőrök, elhajlók és kerékkötők ellen. Főleg most, a népszavazás után ostorozzák az áruló jobboldali értelmiséget, amely a Reformot árulja el. De van még esély. Térjünk jobb belátásra!

Non possumus. Nem párthűségből. Nem boszszúvágyból. Nem kárörömből. Hanem mert a Reformerek népe valamit nem képes megérteni. Ők negyven éve reformálnak minden lehetőt és lehetetlent. Miért nem szereti akkor a reformerek Népe a Reformerek népét? A válasz egyszerű: reformálni csak azt lehet, ami van. A szocializmusról pedig senki nem tudta, hogy micsoda, de nem is érdekelt senkit. Ezért meg lehetett vele tenni akármit, és annak az ellenkezőjét is, s mindkettőre ráfogni, hogy reformálunk.

Egy öntudatos, létezésének értelmet adni tudó közösség azonban már valami, amit vagy amelynek az államát, gazdaságát, intézményét, szabályrendszerét meg lehetne reformálni. Mármost kérdés, hogy létezik-e az, amit magyar politikai társadalomnak nevezhetünk. Ezt nehéz megválaszolni, mert a válasz már föltételezi, hogy a reformerek Népe és a Reformerek népe ugyanaz a politikai közösség. Ha ez nem áll fönn, akkor mindkét fél érthetetlennek találja az egyszerű választ. A hivatásos reformerek, II. Józseftől és Kollonich Lipóttól Bokros Lajosig és Dessewffy Tiborig érthetetlennek találják, mert csak a tárgyat: az intézményeket, az államot, a társadalmat látják; az alanyt, vagyis a politikai közösséget nem. S az, részben mert nem látják, végső soron nincs is. A nép pedig csak a reformereket látja, akiknek viszont ellenáll, mert tapasztalatai szerint csak az ellenállásban tud önmagára találni. Ez az önmagára találás viszont terméketlen és felszínes, s nem vezet el a politikai alkotáshoz, ezért így sem jön létre az, amit politikai közösségnek nevezhetnénk.

Nem valamiféle misztikus nemzeti lényeget hiányolok. A politikai közösséghez persze szükség van nemzeti azonosságtudatra, de másra is. Arra, hogy meg tudjuk mondani, akarunk-e és milyen kapitalizmust, hogy miről vagyunk hajlandók polgártársaink érdekében lemondani, és miről nem. Hogy meg tudjuk mondani, mennyi szabadságra, egyenlőségre, milyen rendre van szükségünk. Hogy elképzelésünk legyen arról, mi jusson eszébe Magyarországról egy külföldinek. És hogy egyéni boldogulásunkhoz polgártársainkra is támaszkodni akarjunk.

Amíg ez nem következik be, addig minden reform halva születik. Vagy ha meg is ér néhány évet, szörnyszülötté válik, amire a nép undorral tekint és átlép fölötte, vagy kihasználja, ahogy - a végéemká meg a dédmamának járó ötvendolláros apanázs óta - szokta.

De a Reformerek népe ezt már nem fogja megérteni. Túlságosan is úgy gondolkodik, mint a reformerek Népe. Vak vezeti a világtalant, a semmibe.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.