Hullámzó kedélyek

/ 2014.06.18., szerda 16:54 /

Számos kiváló pincészet és a tömegigényeket kielégítő, hatalmas borászatok ellenére még mindig nincs egységes balatoni borrégió, pedig a nyári idény megnyújtásához erre volna szükség. A tópart észak–déli ellentéte azonban nem a borpolgárháború, hanem a kiegyezés felé tart.

„Most a balatoni borokról szeretnék beszélni, éspedig arról a részről, amely Almáditól Révfülöpig terjed. Ezt a zónát hat nagy kerületre osztanám: Almádi–Felsőörs, Alsóörs–Balatonköves, Csopak, Arács–Füred, Dörgicse és környéke, Révfülöp és környéke.” És ez még csak az északi part – tehetnénk hozzá Hamvas Béla felsorolásához. Márpedig az első benyomásra, egyszerű üzenetekre építő marketing számára ez az örvendetes sokszínűség megoldhatatlan feladvány.

Miközben egy tokaji elitborászat díjnyertes tételének jó híre az egész térség rangját emeli, a balatoni borokról ez nem mondható el. Merthogy ilyen borvidék a mai napig nem létezik. A három megyére szabdalt tópart egységes régióvá válását nem a történelmi közigazgatási határok akadályozzák elsősorban, hanem az északi, illetve déli identitás szembenállása. „Az egyetlen jó dolog a déli partban a panoráma – Tihanyra, Füredre és a Badacsonyra” – így az északiak. „A panorámánkkal valóban nincs baj, de az északiaknak csak vágyálom a számunkra mindennapos aranyhíd a tó tükrén” – vágnak vissza a déliek.

A déli borút nyomában

A csipkelődés évtizedes távolságtartást fejez ki. Az előítéleteken túl ennek azért van jelentősége, mert alig akad olyan (állami) szervezet, amely az egész Balaton-partra kiterjesztené tevékenységét. Az évi alig pár tízmillióból gazdálkodó Balaton Fejlesztési Tanács például aligha képes itthon vagy külföldön széles körben vonzó üzenettel turisták tömegeit elérni. A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. pedig az – átmeneti – halászati tilalom miatt leginkább az ökológiai egyensúly fenntartására korlátozza hatáskörét a Balatonon. Mivel a térség nem alkot egységes régiót, a nagy európai uniós fejlesztési pénzek elkerülik az ország legnépszerűbb turisztikai célpontját. Lázár János még államtitkárként jelentette be januárban, hogy a kormány a 2014–2020-as fejlesztési időszakban százmilliárd forintot irányítana Tokaj-Hegyalja felvirágoztatására. Hasonló bejelentésre a Balaton esetében – részben éppen a tagoltság miatt – nem lehet számítani.

Mostanában azonban a magyar tenger partján is új szelek fújnak. Elsőként a tíz éve megalakult Dél-balatoni Borút Egyesület ismerte fel, hogy a közös fellépés előnyökkel járna. A Balatonboglári Borvidék Hegyközségi Tanács elnöke, ifjabb Bujdosó Ferenc szerint a déliek együttműködése, ha nehézkesen is, de immár kézzelfogható eredményekkel kecsegtet. „Az egri csillagok és a Mádi Kör számára is remek címkéket tervező Ipacs Gézát kértük fel, hogy készítsen számunkra kommunikációs stratégiát szlogennel, arculati elemekkel. Az egység mellett a napfény és a pezsgés üzenetét szeretnénk sugallni a gyöngyözőborokkal” – mondja a Heti Válasznak Bujdosó Ferenc. A gyöngyözőbor nemcsak a „szexi és trendi” életérzés vagy a fröccsreneszánsz miatt közös nevező a különböző szőlőkkel foglalkozó pincészetek számára, hanem a hagyományok miatt is. A Balatonboglári Borgazdaság – mint afféle térségi mamut – kínálatában mindig is vezető márka volt a pezsgő: az állami gazdaságban készítették csabagyöngye szőlőből az első gyöngyözőbort az 1960-as években. Az átlagos borivó tehát ismerősként fogadja majd a dél-balatoni gyöngyözőborokat.

Bujdosó szerint a minőségi garancia mellett az egyesületté tömörülés előnye, hogy így könnyebben cáfolhatják a Balatonról kialakult sztereotípiákat. „A borról Tokaj, Szekszárd, Villány vagy Eger jut az emberek eszébe. A Balatonról a hekk, a vietnami strandpapucs és a langyos sör – vagyis csupa tájidegen dolog” – mondja. Azért, hogy ez megváltozzon, és a környék végképp megszabadulhasson a hozzá tapadt közvélekedésektől, a boglári hegyközségi tanács az idei évtől hektáronként 500 forintot kér el a borászoktól, amelyet a „pezsgő és vitorlás életérzés” kommunikálására fordítanak majd.

A múlt a múlté

Az északi parton a hasonló egyesülés útjában áll az, hogy a minőségi, kézműves borászatok mintha még mindig nem békültek volna ki a szocialista tömeggyártásból talpra álló, a korábbi állami gazdaságok helyébe lépő nagyüzemekkel. Mészáros Dávid, a balatonfüred–csopaki Skrabski Pincészet tulajdonosa a Heti Válasz Isten fizesse meg című kötetében így emlékszik vissza az 1990-es évekre: „Egyszer csak azt vettük észre, hogy szép lassan tönkremegy a hegyoldal: egymás után dőltek össze a szebbnél szebb pincék. Egyedül a Varga Pincészet vásárolt még az öreg gazdáktól, az évi mennyiségtől függően 60-80-100 forintot fizettek a szőlő kilójáért. Ez arra volt elég, hogy a gazda megvegye a permetezőszert meg a benzint az ősrégi traktorjába – de fejlesztésre vagy akár csak az ültetvény fenntartására nem futotta, sőt a bácsika megélhetésére sem: ő a nyugdíját ette meg.”

Talán a rendszerváltás utáni átrendeződés emléke is okozta, hogy a Varga Pincészet kimaradt a legígéretesebb összbalatoni kezdeményezésből, a Balatoni Körből. (Lásd keretes írásunkat a 72. oldalon.) Pedig azt senki sem tagadja, hogy a Varga Pincészet széles körű igényt elégít ki nyomott áron kapható, sokak szerint kommersz boraival, és ahogy egy helyi vincellértől megtudtuk, a rendszeres összekóstolásokon már tóparti borászok is elismerik: Vargáék Aranymetszés néven forgalomba hozott nedűi nemcsak árukat, hanem minőségüket tekintve is a prémium kategóriába tartoznak. „Ráadásul – ahogy forrásunk fogalmaz – a badacsonyi állami borüzem lezüllesztette a helyi nagygazdálkodást, így ebből a kuplerájból eljutni erre a színvonalra kész csoda.”

Németek helyett borivók

Közös balatoni üzenetre elsősorban azért lenne szükség, mert a nyári idényen és az őszi szüreti időszakon kívül a Balaton kiürül. „Fontos lenne az önálló támogatás, akár egy önálló Balaton-program, hiszen az országimázs motorja lehet a térség, ha megfelelően gazdálkodunk az erőforrásokkal. Ha kizárólag a bor szempontjából nézzük, akkor is fontos a kétpólusú marketing, akár úgy is, hogy Tokaj a luxusmárka, a Balaton pedig a változatos fajtákat felvonultató izgalmas borok vidéke” – mondja lapunknak Kiss Eliza, a Vidékfejlesztési Minisztériumnak a hegyközségek megújításáért és a szőlő-bor ágazatért felelős miniszteri biztosa.

Bár a borturizmusról nincs általános felmérés, beszédes adat, hogy például a balatonfüredi Figula Pincészetet évente 10-12 ezer borrajongó látogatja meg. Márpedig Kiss Eliza szerint erre az egyre jobban érezhető érdeklődésre – a nosztalgiával szemben – lehet építeni. „Azok a máig emlegetett idők már nem térnek vissza, amikor a Balaton találkozóhely volt, hiszen akkor annak megvolt az oka, miért járt ide annyi német – mondja. – Fontosabb lenne, hogy a tengerparttal nem rendelkező környező országok turistáit meg tudjuk állítani, és az Adria helyett itt töltenék a szabadságukat.”

Átlagos szőlőtermés borvidékenként*
  • Badacsony 57,31
  • Balatonboglár 99,20
  • Balaton-felvidék 53,97
  • Balatonfüred–Csopak 61,71
  • Balaton összesítve 272,19
  • Eger 64,49
  • Szekszárd 66,30
  • Tokaj 66,81
  • Villány 68,34

* Mázsában, hektáronként; 2013-as adatok

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Ön túl sokat nyomtat!

Kapott ön már e-mailt arról, hogy az elmúlt hónapban hány oldalt nyomtatott és fénymásolt céges nyomtatóján? Ha igen, akkor munkahelye a legelőremutatóbban gondolkozó vállalatok között van Magyarországon.

Ezért nem tud nyerni a baloldali ellenzék

„A valahová tartozás – önmagunk szeretetén kívül – a legnagyobb politikai erő forrása. Ameddig a balosok logikailag folttalan érvek mentén haladnak, érzelmileg – hitüket is rabul ejtve – nem tudják megragadni az emberek képzeletét.”

László Zsolt: „Nekünk ki kell pusztulnunk”

Teljesíthetők-e Jézus tanításai ma, és egy nem hívő játszhat-e a szenvedéstörténetben? László Zsolt szerint erre is választ keres a Passió XXI. című előadás. A Radnóti Színház színészétől megkérdeztük azt is, dolgozna-e Vidnyánszky Attilával. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.