Időutazás fegyvervégen

/ 2014.04.29., kedd 18:00 /

Meglepően jó múzeumot csináltak a hatvani kastélyban, ahol akkor sem unatkozik a látogató, ha az állatok lelövésénél jobban érdekli az életmódjuk, vagy éppen az elmúlt kétszáz év magyar történelme.

Én csak azt nem értem, miért kell lelőni azokat az aranyos kis madarakat" - jegyezte meg egy középkorú hölgy, miközben Széchenyi Zsigmond könyvespolcát nézegette. "Úgy lenne igazságos, ha az őznek is adnának puskát" - kontrázott a barátnője, miután előtte mindegyik teremben hosszasan sóhajtoztak: "Hát ez milyen gyönyörű lett! Ki hitte volna!" Egyértelműen tetszett nekik a hatvani vadászati múzeum, de nem úgy festett, mintha a vadászatot jobban megkedvelték volna a kiállítás hatására.

A hölgyek reakciója valószínűleg nem egyedi. A múzeum azt üzeni, hogy a vadászat kultúra, természetvédelem és hagyományőrzés, ami nem a vérgőzös gyilkolásról, hanem az erdő és a természet szeretetéről, a vadállománnyal való felelős gazdálkodásról szól. A vadászat mégis sokakban indulatot kelt, igazi megosztó téma. A hatvani múzeum arra tesz kísérletet, hogy a zsigeri ellenzőket megnyerje az ügynek, de jó hírünk van: ugyanúgy lehet élvezni akkor is, ha megmaradunk vadászatellenesnek. Már csak azért is, mert a négy kiállításból csak egy szól a vadászatról, a másik három témája a kastély története, Magyarország élővilága és a horgászat.

Felkerülni a térképre

Kezdjük mindjárt a helyszínnel, a hatvani Grassalkovich- (később Hatvany-Deutsch-) kastéllyal. Hatvan ideális helyszíne lehetne az egynapos kirándulásoknak a fővárosból, hiszen elővárosi közlekedéssel is elérhető, mint Gödöllő vagy Szentendre. De eddig a magyar vidék megveszekedett szerelmesének kellett lenni ahhoz, hogy valaki Hatvanban töltse a vasárnapját: az alföldi mezőváros kellemes hely, de egyetlen látnivalója sem volt, amiért érdemes lett volna útra kelni. Ott állt persze a város közepén a kastély, kívülről egész rendesen felújítva, de belülről a magyar kastélyok szokásos módján szétverve, üresen, amióta a városi kórház és a rendelőintézet az 1980-as években kiköltözött. Körbe lehetett sétálni, de nem volt mit nézni rajta, bár egyébként remek barokk épület, ráadásul a magyar - sőt európai - kultúrtörténet fontos helyszíne.

Hatvan identitása évszázadok óta összefonódott a kastéllyal (és elődjével, a várral), ezért már a rendszerváltás előtt keresni kezdték a hasznosítás lehetőségét, és az elmúlt 25 évben többször kísérletet tettek a felújítására. A városnak régi álma vált valóra a több mint hárommilliárd forintos beruházással és a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum márciusi megnyitásával.

A múzeum és a kastélyrekonstrukció feltette Hatvant az idegenforgalmi térképre, mivel elég érdekes és látványos ahhoz, hogy egy teljes napra programot adjon. A kastélyon a legjobb értelemben látszanak a ráköltött milliárdok. A felújítás során érzékeny egyensúlyt kellett teremteni, hogy az épület múltja mindenhol kellő hangsúllyal jelenjen meg az alapvetően modern kiállítóterekben. A múlt legérdekesebb fejezete a XX. század első négy évtizede, amikor Hatvan a leghíresebb zsidó származású nagypolgári-arisztokrata család, a Hatvany bárók otthona lett. Három testvér, az író-mecénás Hatvany Lajos, a festő-műgyűjtő Hatvany Ferenc és a kertész Hatvany Irén idejében az öreg házban mindenki megfordult, aki a magyar szellemi életben számított, többek közt Czóbel Béla, Ady Endre, Csók István és József Attila. 1935-ben a Hatvanyaknál vendégeskedett Thomas Mann, aki Irén bárónőről mintázta Madame de Tolna alakját a Doktor Faustusban. És Irén volt a testvérek közül az egyetlen, aki az utolsó pillanatig nem hagyta sorsára gyönyörű kertjét, s innen hurcolták el Auschwitzba 1944-ben. Az utolsó tulajdonos, Hatvany Lajos 1947-ben a városra hagyta a háborúban tönkrement kastélyt azzal a feltétellel, hogy kulturális intézményként hasznosítsák: akarata több mint hatvan évvel később végre teljesült.

A ház múltja megjelenik a földszinti épülettörténeti kiállításon, ahol felnagyított fotóreprodukciók és egy-egy régi bútordarab idézi fel a család emlékét. A többi szobában ugyancsak megjelenik egy-egy régi bútor és fénykép, hogy emlékeztessen az 1944-45-ben elpusztult enteriőrökre.

Ilyen miért nincs Budapesten?

De mi köze a hatvani kastélynak a vadászathoz? Szoros kötődést a ház és a múzeum témája között nehéz lenne kimutatni, de még az egyébként polgári életmódot folytató, modern gondolkodású Hatvany család is volt annyira arisztokrata, hogy időnként vadásztak. A házban egy kisebb helyiség fegyverszobaként szolgált, a földszinten rekonstruált "vadászkonyha" pedig élményszerűen idézi meg azokat az időket, amikor az úri családok étkezésében a vadhús fontos szerepet játszott.

Az épület nyugati szárnyában kapott helyet a Kárpát-medence élővilágát bemutató kiállítás, mely a maga műfajában jobb, mint bármi, ami Budapesten látható. A hatvani kiállítóhely a Magyar Természettudományi Múzeum filiáléja, és a pesti intézmény szakemberei Bajzáth Judit vezetésével végre összeraktak egy olyan tárlatot, amely képes közérthetően és szórakoztatóan elmagyarázni a természeti környezetet, amelyben élünk, vagyis például mit jelent a keményfa ligeterdő, mikor és honnan pusztult ki a siketfajd, miért teszi tönkre a fát a kárókatona vagy kártékony-e az akác. Az ismeretanyagot a laikus érdeklődőre méretezték, és éppen annyi "interaktivitást" vittek a tárlatba, hogy élvezetessé tegye a túrát - megtapintható a különféle állatok szőre, vannak érintőképernyők -, de nem alakul át játszóházzá. A kiállítási installációt a nyugati szárny két emelet magas, egybenyitott terében helyezték el, és egy felfelé vezető rámpán haladva járható végig. A terem egykor fafödémekkel megosztott magtár volt.

Miután megismerkedtünk a természettel és az állatokkal, jöhet a véres szakasz. Az emeleti vadászati kiállítás bölcsen a kultúrtörténeti megközelítést választja, és arra koncentrál, hogy bemutassa a vadászat szerepét a magyar arisztokrácia mindennapi életében. A kiállítási anyag (fegyverek, iparművészeti tárgyak, festmények) többségét más múzeumok kölcsönözték, és eddig többnyire raktárban pihentek. Különlegesség a sarokszobában elhelyezett vadászbútor-szett az 1920-as évekből: a székek-asztalok jórészt szarvasagancsból készültek. A rengeteg fotóreprodukción megjelenik a századfordulós főúri világ elsüllyedt Atlantisza: vidám vadásztársaságok, hajtók, kocsikázó főhercegnők, medvevadászat a Kárpátokban. Annak, aki semmit nem tud mai vadászat szabályrendszeréről, érdekes a jelenkori "trófeaközpontú" vadászatot bemutató rész is, amely elmagyarázza, mitől értékes egy trófea, hogyan törekednek a vadgazdálkodás során a legértékesebb trófeák előállítására, mitől és hányszor nő ki az agancs. A pincében horgászati tárlat van a hazai fajokat bemutató élő halas akváriumokkal.

Csúszdán a labirintusba

A projekt az új múzeum mellett egy közparkkal is gazdagította Hatvant. A hatvani kastélypark 1944 előtt az ország leghíresebb kertjei közé tartozott. A pusztulás a szocializmus időszakában szinte teljesen eltüntette az európai rangú parkot. A régi fényképek megőrizték a távolba vesző, hosszú, hársfás allé, a teraszok, szobrok, melegházak, rózsalugasok emlékét, de a helyszínen ebből szinte semmi nem látszott, csak a kastély melletti, szökőkutas díszudvar maradt meg.

A megtépázott kertet 1962-67 között felszámolták, amikor a középső allé főtengelyébe beleépítették a modern, sokemeletes új kórházat. Körülötte kiszolgáló létesítmények épültek (kazánház, mosoda, parkoló, raktárak, trafó) , a mélyebben fekvő szinteket salakkal töltötték fel, mindenhol vezetékek kígyóztak.

A parkból most sikerült legalább annyit helyreállítani, amennyit az adottságok megengednek. A kórház telkének jelentős része már használaton kívül állt, és a múzeumi projekt keretében visszacsatolták a kastélyhoz. Óriási munka volt eltávolítani a feltöltést, visszaállítani a támfalas felső kerti teraszt, régészeti eszközökkel megkeresni a szobros díszlépcső helyét, és a töredékekből rekonstruálni a korlátot. A park soha többé nem lesz olyan, mint a Hatvanyak idejében volt, hiszen eredeti területének töredékére zsugorodott, mindenesetre újra létezik.

A parkba később beépített építmények közül hármat átalakítva megőriztek. A volt kórházi mosodába került a gyermekfoglalkoztató, az egykori kazánházba pedig a vadászati élménytér, ahova kihelyezték a múzeumba nem való, felnőtteknek szánt "tombolós" tevékenységeket (íjászat, lézeres lövészet, számítógépes szimulációk). A legjobb buli kétségtelenül az óriáscsúszda, amelyet rászereltek a kazánház egykor 44 méter magas, visszabontott téglakéményének oldalára, és az embert a park végében kialakított mogyorósövény-labirintusba repíti, amelynek még meg kell nőnie, hogy el lehessen tévedni benne. (Az élménytér külön belépőjeggyel látogatható.)

A projekt ötletelési szakaszában rengeteg valószerűtlen, "turisztikai vonzerőt fokozó" elképzelés fogalmazódott meg a fenntarthatósággal kapcsolatos aggodalmak miatt. Ezeket végül sikerült ésszerű mértékűre csökkenteni, így a vadászati múzeum valódi természetrajzi-kultúrtörténeti kiállítóhely maradt, amely komolyan veszi magát, és nem bazárosodott el. A sikeres működtetés, a megcélzott látogatószámok elérése nyilvánvalóan jelentős kihívás lesz majd a Magyar Természettudományi Múzeum számára, de ezzel minden vidéki kiállítóhely esetében szembe kell nézni.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.