Így írunk mi

, / 2013.02.13., szerda 17:05 /

Csendes sziget a kultúrharc tengerén az irodalmi diplomácia - Kertész, Spiró, Esterházy, de Fehér Béla és Temesi Ferenc külhoni népszerűsítését egyaránt segíti a magyar állam. A műfordítások támogatásában leszakadóban vagyunk, de Németországban így is kiemelkedünk a mezőnyből.

"Az országokról és népekről kialakult előítéletek gyakran tartós életűek, túlélik a kormányváltásokat és politikai viharokat. Ha a nekünk fájó negatív képen változtatni szeretnénk, a magyar kultúrán keresztül kell megmutatnunk, hogy mély történelmi hagyományokkal bíró, mégis állandó útkereséssel és nyitottsággal jellemezhető ország a miénk. Nem emlegetnének még ma is a szabadság népeként bennünket, ha Petőfi nem kerül be a romantika világirodalmi kánonjába." Így indokolja a hazai kulturális diplomácia csúcsintézményét, a Balassi Intézetet vezető Hatos Pál, miért fontos, hogy jó irodalmi művekkel lássuk el a külföldi olvasót. Ezért is érdemes ilyen viharos időkben odafigyelni az irodalmunk külhoni népszerűsítését elismerő díjakra, például a Balassi Bálint-emlékkardra, melyet idén a névadó verseit franciára átültető Jean-Luc Moreau vehetett át.

Német slágerek


A legnagyobb népszerűségnek ugyanakkor nem Francia-, hanem Németországban örvend a magyar irodalom. "Egyetlen más kis, kelet-európai nép irodalma sem annyira elismert, keresett itt, mint a magyaré" - mondja lapunknak a Dragomán György és Dalos György műveit megjelentető kiadó, a Suhrkamp referense, Katharina Raabe. Számokat nem szívesen adnak a kiadók, elvégre üzleti titokról van szó. A német könyvpiacon jelentős a konkurenciaharc, ezért pusztán presztízsszempontból egyetlen szerzőt sem jelentetnének meg. A magyar írók zöme így nem egzotikumként, hanem a legjelentősebb német kiadók kínálatában szerepel, ami német írók számára is csak akkor elérhető, ha biztos a nyereség. A kevés kivétel közé tartozik a bécsi Nischen Verlag, melyet Paul Lendvai Ausztriában élő publicista felesége vezet, és a német nyelvterületen kevésbé ismert, részben magyar szerzőkre figyel. Spiró György például nem tudott befutni - ezt a hiányt pótolja a Tavaszi tárlat tavaly ősszel megjelent fordítása.

A müncheni Luchterhand kiadó a Heti Válasznak elárulta számait: Parti Nagy Lajostól a Hősöm tere és Závada Páltól a Jadviga párnája 4500, Farkas Péter Nyolc perc című regénye 5000 példányban kelt el. Kis kelet-európai népek íróihoz képest ezek nem rossz számok, de jelentősen elmaradnak a "szentháromság": Esterházy, Nádas és Kertész sikereitől, igaz, ők inkább a német írókkal versenyeznek. Az ő példányszámaikról a szoros verseny miatt nemigen nyilatkoznak; egyedül a berlini Rowohlt számolt be a tavalyi év egyik fontos fordításáról, Nádas Párhuzamos történetekjéről: eddig 30 ezer példányt értékesítettek. Nádas még az első, "komoly", keményfedeles kiadásnál tart, s ott 30 ezer már "elég jó szám". Az igazi áttörést azonban a könnyűfedeles hozza: ha egy könyv paperbackben is kapható, az egyértelmű jele a sikernek.

A magyar irodalom még most is főleg Márai 1999-es felfedezésének köszönheti ismertségét. Máraitól már sok minden elérhető németül, a naplókból vagy a levelezéseiből is közöltek részeket. A müncheni Piper kiadó szinte minden Márai-kötet kapcsán több utánnyomásról számol be. A paperback-kiadások példányszáma a 100 ezer eladott példányt is meghaladja, A gyertyák csonkig égnek 200 ezer felett jár. Szerb Antalt, Kosztolányi Dezsőt vagy újabban Rubin Szilárdot is részben a "márais" hangvétel miatt kezdtek el fordítani, nagy számban vásárolni.

A kelet-európai írók esetében a politika is fontos szempont lehet a németországi ismertségnél. Az egyes, hazájukat külföldön előszeretettel bíráló térségünkbeli szerzők ugyanis nagy számban vannak jelen a német könyvpiacon. Egyetlen megkeresett kiadó sem érezte azonban, hogy a gyakori magyarországi hírek befolyásolták volna a német sajtóban megszólaltatott magyar írók eladási példányait. A Berlinben élő Dalos György író szerint "a német könyvpiac kevésbé átpolitizált, mint a hazai". Ráadásul a német sajtóban megszólaló magyar írók előtte is népszerűek voltak, és - amint Katharina Raabe mondja - német vagy európai kérdéseknél is "keresettek".

Esterházy farvizén

"A német nyelvterület után Bulgáriában és Spanyolországban jelenik meg a legtöbb magyar könyv; Bulgáriában tavaly 24 kötettel rukkoltak elő a kiadók - mondja Károlyi Dóra, a Petőfi Irodalmi Múzeum berkeiben működő Magyar Könyv- és Fordítástámogatási Iroda vezetője. - Azt, hogy ez példányszámban mit jelent, nehéz felmérni, mivel a legtöbb kiadó titkolózik, de Németországon kívül a legtöbb szerzőnél egy-két ezer példány eladása a kiadói cél, mivel fontosabb a szerző presztízse, mint a bevétel."

De lehet-e a kultúrpolitikának befolyása arra, hogy kiből lesz presztízsszerző? Alapvetően nem a tudatos marketing dönt, hanem spontán jön a siker - ki számíthatott volna előre Kertész 2002-es Nobel-díjára? Esetleg arra, hogy egy angol kiadóvezető egy társasági eseményen összetalálkozik Bánffy Miklós lányával, elhintve a magvát az Erdélyi történet című regénytrilógia azóta Olaszországra és Németországra is átterjedő sikerének?

Azért vannak eszközök a tudatos építkezésre is. Az első a könyvvásárokon való megjelenés, mely a Balassi Intézet által tavaly beindított Publishing Hungary program kulcseleme. A Nemzeti Kulturális Alap 100 millió forintos támogatásával 12 vásáron képviseltettük magunkat 2012-ben. Az intézet külföldön kevéssé ismert szerzők felépítésére igyekezett felhasználni a megjelenéseket, melyhez a hírverést a kurrens íróik adták. Göteborgban például Esterházy "farvizén" promotálták Szécsi Noémit és Fehér Bélát, Frankfurtban pedig Esterházy német fordítója, Terézia Mora mutatta be Temesi Ferenc Bartók-regényét.

A könyvvásárokon való megjelenés alapfeltétele, hogy a népszerűsítendő mű le legyen fordítva az adott nyelvre. Ennek elősegítése ugyancsak állami feladat. Károlyi Dóra skandináv példát említ: ha egy magyar kiadó dán művet szeretne kiadni, a Dán Irodalmi Központ szinte biztosan beszáll a fordítás költségeibe, kiutaztatja a fordítót Dániába, hogy konzultálhasson a szerzővel, és ha kell, Magyarországra hozza a szerzőt, hogy népszerűsítse a kötetet. Nálunk csupán a fordítás támogatására jut pénz, de nem sok: tavaly 18 millió forint, ötödannyi, mint az ötmilliós Dániában. Tíz éve még 50 millió forintból támogatta a Magyar Könyv Alapítvány (MKA) a magyar művek külföldi megjelenését, az összeg azóta egyre csökken, s a 2011-es közalapítvány-bezárási hullám az MKA-nak sem kegyelmezett. Különösen érthetetlen, hogy ha már így alakult, miért a Petőfi Irodalmi Múzeumba tagozták be a kétfősre olvadt irodát a kultúrdiplomáciával foglalkozó Balassi Intézet helyett.

És a krimi?

Ez már csak azért is logikus lett volna, mert ugyanaz a hattagú bizottság (Károlyi Dóra, Hatos Pál, Szakály Sándor, Thimár Attila, Józan Ildikó, Bengi László) dönt arról, hogy mely írók utazzanak a könyvvásárokra, mint amelyik megmondja: a külföldi kiadók kérelmei közül mely fordítások támogatására jusson pénz. A tíz évvel ezelőtti kétszázhoz képest tavaly 71 pályázat közül negyvenet támogattak 21 nyelvre (az angoltól az udmurtig). Az elmúlt évek listáit bogarászva az előbb látott képlet köszön vissza: Esterházy, Kertész, Spiró mellett szóhoz jutnak a külföldön kevésbé ismert szerzők is, mint tavaly Wass Albert A funtineli boszorkány lengyel fordításával.

Jóval nagyobb eséllyel indulnak harcba a termékeny szerzők, mint az egykönyvesek - itt az a logika érvényesül, mint Hollywoodban: ha egy kiadó felépít egy írót mint brandet, utána minél tovább, minél többször próbálja learatni a sikert. A válogatás elsősorban értékelvű, támogatásra csak a szépirodalom számíthat, a zsáner alig, pedig a skandináv irodalom hódításának egyik katalizátora éppen a krimi volt. "A németül kapható magyar írók nem tükrözik vissza a magyar irodalom tényleges otthoni állapotát" - véli például Wolf Brzoska, az ehingeni magyar könyvtár munkatársa, aki a magyar krimi- és ifjúsági irodalom fordításait hiányolja, amire igen nagy kereslet lenne a német könyvpiacon. Károlyi Dóra szerint ez alapanyag-probléma: "A magyar krimi pillanatnyilag Kondor Vilmos."

Az alapanyag nem minden: kell egy stabil fordítói kör, mely akar és tud magyar könyveket átültetni. A Balassi Intézetnél ezért tizedik éve folyik műfordítóképzés: az egyéves, bentlakásos ösztöndíjra a világ minden tájáról pályáznak, és évente tucatnyian kerülnek be. Az intézet együttműködik a balatonfüredi Lipták-házzal is, mely Közép-Európa első fordítóháza. Tavaly arról jött hír, hogy bezár a fordítóház, miután egy szponzor kiszállt, az állam pedig a beígért 10 millió forint helyett hárommillió támogatást ítélt meg - az irodalmi életen végigsöprő felháborodás azonban megtette hatását: Balog Zoltán miniszter hatmillió forintot adott a tartalékkeretéből, így megmenekült az intézmény.



Ki hol népszerű?

Oroszország: Az utóbbi években kevés magyar könyv jelent meg magyarul, de siker, hogy az öt éve Balassi-emlékkarddal, tavaly Füst Milán műfordítói díjjal kitüntetett Jurij Guszev jóvoltából korszerű fordításban jelent meg Az ember tragédiája.

Lengyelország: Tavaly jelent meg Molnár Ferenc Egy haditudósító emlékei című, galíciai élményeit feldolgozó kötete, és készül Spiró György Az Ikszek című, a feldarabolt Lengyelországban játszódó regényének fordítása. Eddig azért nem jelenhetett meg ezen a nyelven, mert a '80-as években a kommunista párt egyik tagja a művet lengyelellenesnek, Spirót a lengyel nép ellenségének bélyegezte.

Nagy-Britannia: Angol nyelvterületen csekély a fordított irodalom népszerűsége, de Bánffy Miklós Erdélyi történet trilógiája sláger lett, és megjelent Szécsi Noémi Finnugor vámpírja is.

Olaszország: Az ezredfordulón Márai-kultusz hódított, később Szabó Magda regényei jelentek meg sorozatban abban az országban, ahol A Pál utcai fiúk kötelező olvasmány.

Franciaország: A La Joie de lire nevű svájci kiadó jóvoltából népszerűek gyermekirodalmunk nagyjai, Lázár Ervin és Janikovszky Éva. Novemberben az év legjobb francia irodalmi fordításának járó Laure Bataillon-díjat vehette át Járfás Ágnes Esterházy Péter Semmi művészetének átültetéséért.

Egyesült Államok: A 2000-es évek második felének nagy sikere volt Dragomán György A fehér király című regénye. 28 nyelvre fordították le, és Amerikában is kritikai sikert aratott.



János vitéz Amerikában

Balla Eszter

A híresen baloldali San Franciscó-i könyvesboltban, a beatköltők egykori otthonában, a City Lights Bookstore-ban eklektikus a magyar kínálat: Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Márai Sándor, Kertész Imre, Nádas Péter, Krasznahorkai László művei sorakoznak a polcokon. A választékot nem befolyásolta, hogy hazánk tavaly kellemetlen helyzetbe került az alapító Lawrence Ferlinghetti költővel, akit a magyar PEN Club Janus Pannonius-díjjal kívánt kitüntetni. A 94 éves mester először elfogadta, később visszautasította az elismerést, miután tudomást szerzett a "diktatórikus magyar állapotokról". Az idős alkotó nincs abban az állapotban, hogy átlássa a magyar helyzetet, de munkatársaira óriási nyomás nehezedett.

De mi késztet bárkit arra, hogy magyar műveket fordítson angol nyelvre? A legtöbbjük vagy magyar gyökerekkel bír, vagy személyes kapcsolatok alapján találkozik a művel. A legelszántabb a kaliforniai költő, egyetemi tanár John Ridland volt, aki fejébe vette, hogy Petőfi János vitézét angolra fordítja, anélkül, hogy magyarul tudott volna, s remény lett volna arra, hogy műfordítását kiadják. A magyar irodalomra a Santa Barbara-i magyar vendégprofesszor, Kodolányi Gyula hívta fel figyelmét.

Ridland hét évet áldozott a munkára. Mint egy középkori szerzetes, kimásolta Petőfi minden strófáját külön oldalra, aláírta a francia műfordítást, angol nyersfordítást. Minden magyar szónak megkereste az angol jelentését, szinonimáit Országh László szótárában. Törőcsik Mari előadásában hallgatta a művet, hogy az eredeti ritmus, rím a fülében csengjen. Így kelt angolul is életre Johnny Grain-o-Corn és Iluska, Nelly, Nell (mindhárom nevet használja a fordítás) szerelmének története. A fordítás végül az amerikai, kanadai, ausztrál magyar emigránsok gyermekeinek kedvenc meséje lett. Magyarország két-, majd háromnyelvű - magyar-angol-cigány - kiadásban is megjelentette a János vitézt, John Ridlandet pedig 2010-ben Balassi-karddal jutalmazták.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.