Just do it!

/ 2014.06.04., szerda 15:59 /

A papírforma szerint a brazil válogatottra fényes diadal vár a hazai világbajnokságon, de a futballtörténet azt mutatja, hogy a meglepetések elkerülhetetlenek. Győztes stratégiák és nyerő játékosok a mostani esélyek tükrében.

Az amerikai kontinensen nagy tornán még nem nyert válogatott, amely nem e földrészről érkezett volna. Sikerre éhes játékosból most válna hőssé az ifjú Neymar. A Seleç?o saját hazájában lép a nézők elé, egy olyan országban, ahol a foci vallás – ezek az érvek, amelyek miatt a fogadóirodák a brazilokat tartják a labdarúgó-világbajnokság első számú esélyeseinek. Az egyik bukmékercég, a brit William Hill is így ítéli meg – mindössze háromszoros összeget fizet Brazília végső győzelmére –, ugyanakkor a sportfogadást a kiszámíthatatlanság tartja fenn. A dél-amerikai ország sikere egy szempontból mindenképpen meglepetést okozna: diadaluk esetén megtörne a spanyol hegemónia. Márpedig a hispánok előző világ- és Európa-bajnoki elsősége után általános véleménnyé vált, hogy a válogatottfutball új korszakhoz érkezett.

Feltalálták a spanyolviaszt

A spanyolok korábbi sikereit a szakemberek nem elsősorban az új – a labdabirtoklásra épülő, sok rövidpasszból álló módszer miatt tiki-takának nevezett – játékstílusnak tulajdonítják. Sokkal inkább annak, hogy e játékmodor egy klubhoz, a Barcelonához köthető. Márpedig a spanyol válogatott gerincét a katalán egyesület adta. Akadt olyan mérkőzés, hogy a Barcelona színeiben pályára lépők között 7-8 világbajnok (Victor Valdes, Gerard Piué, Carles Puyol, Pedro, Jordi Alba, David Villa) is volt. Mellettük a válogatottban a hiányzó posztokat Luis Aragonés, majd Vicente del Bosque szövetségi kapitánynak csak ki kellett pótolnia más klubokból. Ez volt a siker kulcsa: az új trend szerint a klubfoci képviseli a minőséget és biztosítja az összeszokottságot, a válogatottban pedig egyre kevesebb idejük van a játékosoknak kiismerni egymást. Ez a recept ismerős lehet számunkra is, hiszen az Aranycsapat ugyanennek a felfogásnak köszönhette erejét. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány ügyelt arra, hogy válogatottjában az egy szem dorogin, azaz Buzánszky Jenőn kívül mindössze két klub – a Budapesti Honvéd és a Vörös Lobogó – játékosai húzzanak címeres mezt.

Ha ez a stratégia vezetne sikerre, a továbbra is esélyesnek tartott spanyolok mellett a német és az angol válogatottnak lehetne a legnagyobb esélye a győzelemre. Előbbi a Bayern München és a Borussia Dortmund fúziója, utóbbi a Liverpoolra építő gárda lehetne. Bár a németeket sosem lehet leírni, e két klub csalódást keltően szerepelt a Bajnokok Ligájában. (Míg a 2012–2013-as idényben egymás ellen játszották a döntőt, az idei szezonban a Dortmund csak a negyeddöntőig jutott, a Bayern pedig megalázó vereséget szenvedett a Real Madridtól az elődöntőben.) Az angolok sem bíznak igazán világbajnoki sikerükben. A Daily Mail a szigetországiak eddigi egyetlen vébégyőzelméhez hasonlítja a mostani esélyeiket, jellemző módon ironikus formában. Mint írják, 1966-ban a jelenlegihez hasonlóan éppúgy a Real Madrid állt az európai klubfutball csúcsán, a spanyol bajnokság élén az Atlético Madrid végzett, az Eurovíziós Dalfesztivált pedig ötven éve Udo Jürgens, idén „Conchita Wurst”, vagyis mindkét évben Ausztria nyerte. Ha csak úgy nem.

Gyarmatosítás, honosítás

A klubfutball jelentősége persze mindig is meghatározta a válogatottak szereplését. A 90-es évek egyik kiemelkedő csapata, a holland válogatott is nagyrészt az Ajax Amsterdamra épült. Igaz, a nemzeti tizenegy mégsem emiatt lett hírhedt, hanem az 1996-os Európa-bajnokságon kavart nemzetközi botránya miatt. Edgar Davids, Clarence Seedorf, Patrick Kluivert, Michael Reiziger és Winston Bogarde mind az amszterdami klubot erősítették abban az időben, mégsem ez, hanem bőrszínük volt az oka, hogy elkülönülve ettek a közös étkezések során. Bár a holland szövetség tagadta a vádakat, a zuhanyhíradók híreszteléseit fénykép is megörökítette. Európa legliberálisabb államában óriási port kavart fel az ügy, hiszen Hollandiában már korábban is szokás volt az egykori gyarmati területekről származó játékosokkal – például az amszterdami születésű, de suriname-i felmenővel rendelkező Ruud Gullittal vagy Frank Rijkaarddal – erősíteni a válogatottat.

Hasonlóan szélsőséges reakciókat váltott ki a 2000-es évek elejének csúcsválogatottja, a francia nemzeti tizenegy is, mely nagyrészt a magreb (észak-afrikai arab) és más afrikai országokból származó játékosokból verbuválódott. 2002-ben mindez az elnökválasztási folyamatban is szerepet játszott. A ghánai születésű védő, Marcel Desailly ugyanis a szélsőjobboldali Nemzeti Front jelöltje ellen biztatta a szavazókat, mert a párt elnöke, Jean-Marie le Pen 1998 óta kifogásolta, hogy a francia válogatott nem elég „fehér”. A világbajnokságot Franciaország, az elnökválasztást pedig a jobboldali Jacques Chirac nyerte.

A franciákkal szemben nem a történelmi hagyományokra, hanem játékoshiányra hivatkozhatott a német szövetség, amikor bizonyos pozíciókra külföldieket honosítottak. Így lett németté a lengyel Lukas Podolski, Miroslav Klose vagy Piotr Trochowski. A siker honosításának stratégiája azonban nem vált általános gyakorlattá. (A hasonlóan sok idegenlégióst beválogató Svájc nem ért el jelentős eredményeket.)

Fejben dől el

Ha az igazolt játékosok száma döntené el egy-egy trófea sorsát, a FIFA szerint 6,5 millió igazolt versenyzőt felvonultató Németországot a négymilliós Egyesült Államok és a kétmilliós Brazília követné. (Magyarország e listán a 45. a maga félmilliós tagságával.) A statisztikák azonban azt is megmutatják, hogy a nagy tornák legjobb négy csapata közé mindig bejut egy sötét ló, azaz olyan meglepetéscsapat, amelynek sikerére senki sem fogadott volna. A kommunizmus terhét lerázó Románia és Bulgária 1994-es ragyogó szereplése, a Jugoszláviától éppen függetlenné váló Horvátország 1998-as bronzérme vagy a gazdasági csőd felé tartó Görögország Európa-bajnoki címe 2004-ben mind olyan eredmény, amelyre az egész világ felkapta a fejét. A mostani vébén a legesélyesebb esélytelen – Belgium és Uruguay mellett – e logikának köszönhetően a polgárháborút és árvizet túlélő Bosznia válogatottja, mely a vébémezőny egyetlen magyar(országi) NB1-es játékosát is adja, a fradista Muhamed Bešić személyében.

„A krízishelyzetből, nemzeti felbuzdulásból erőt merítő csapatok sikere mindig átmeneti. Csak az a sportoló képes tartósan kiemelkedő teljesítményre, akinél a készség és a kihívás egyensúlyban van” – mondja a Heti Válasznak Lénárt Ágota sportpszichológus, aki segítette már a felkészülésben Gyurta Dániel és Risztov Éva úszót is. A Fejben dől el című kötet szerzője hozzáteszi: „A dán válogatott 1992-es Európa-bajnoki címe minden sportoló számára pozitív példa. Mindössze tíz nappal a földrészviadal előtt tudták meg, hogy a délszláv háború miatt kizárt jugoszláv válogatott helyett ők vehetnek részt a tornán. A híresztelések szerint a strandról érkeztek a helyszínre, s végül győztek.” Lénárt szerint a dán bajnoki cím a válasz számos sportdilemma mellett arra a kérdésre is, vajon feldobja vagy inkább nyomasztja a brazilokat a hazai pálya. „A dánok sikere abban rejlett, hogy nem gondolkodták túl a tornát, hanem – az ismert sportszergyártócég szlogenjének megfelelően – »csak csinálták«, amihez értenek. A mérlegelést a többiekre bízták.”

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.