Kizökkent idő vagy szétesett világ?

/ 2014.07.02., szerda 16:50 /

Irigyelnek bennünket az angolok: nekik szent és sérthetetlen Shakespeare-ük van, mi viszont újabb és újabb fordításokkal fiatalítjuk a mestert, vélik a színházi emberek, a közönség pedig kétkedve figyel.

Az 1990-es években, kétszáz évvel azután, hogy Kazinczy Ferenc német szövegből, prózában készült Hamlet-fordítása megszületett, Nádasdy Ádám friss „dánhercege” borzolta a kedélyeket. Akkoriban úgy tűnt, a magyar Shakespeare közügy. Ahogy közügy volt már a XIX. században is, amikor legnagyobb költőink arra szövetkeztek, hogy az angol óriás darabjait lefordítsák. Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János nekilátott a munkának (Petőfi 1848-ban be is fejezte a szívéhez közel álló Coriolant). A megkezdett munkát felkarolta az 1860-as években újraéledő Kisfaludy Társaság, mely egy teljes magyar Shakespeare-kiadás tető alá hozását tűzte ki céljául. Létre is jött az első Shakespeare-bizottság a feladat súlyát komolyan vevő, az elveket lefektető s kortársait sűrűn javítgató Arany János elnökletével. 1864 és 1878 között 19 kötet látott napvilágot egy derék magánszemély anyagi támogatásával. Sok kiváló, színházban jól játszható, formahű fordítás került az első összkiadásba, köztük a már életükben megkerülhetetlenné lett költők ihletett munkái: Vörösmarty Julius Caesarja és Lear királya, Arany Hamletje, János királya és Szentivánéji álomja. Több mint egy évszázadon át senki sem mert ezekhez (és Petőfi szövegéhez) hozzányúlni, mondván, szervesültek a költői életművekbe, a magyar irodalom fontos fejezetét alkotják.

A XX. század elején színre lépő Nyugat-nemzedék, mely ugyancsak meg akarta csinálni a maga Shakespeare-összkiadását, a Petőfi–Vörösmarty–Arany hármas munkáit tabunak tekintette, miközben habozás nélkül félresodorta a többiek fordításait. Kosztolányi Dezső csengő-bongó rímekbe szedte a Rómeó és Júliát és a Téli regét, Babits Mihály, aki lefektette az új Shakespeare-magyarítás Aranyénál is szigorúbb elveit, megalkotta a szerinte legköltőibb darab, A vihar magyar változatát. Szabó Lőrinc már a húszas évek elején lefordította a szonetteket, aztán öt, máig érvényes drámafordítással járult hozzá a negyvenes években a Franklin Kiadónál megjelent Shakespeare-összeshez.

A Franklin sok tekintetben példaadó munkáját az államivá lett könyvkiadásnak felül kellett bírálnia (mint mindent, ami az előző rendszerből érkezett). Az Új Magyar Kiadó (későbbi Európa) 1955-ös Shakespeare-összesének munkálatairól a bizottság titkári teendőit ellátó, későbbi kiváló műfordító Borbás Mária emlékezéséből alkothatunk képet. Bármily hihetetlen, egy-egy döntést késhegyig menő elvi viták előztek meg. Ott ült a szerkesztőbizottságban Illyés Gyula és Vas István, valamint a hazai anglisztika színe-java. Kontrollszerkesztők, professzorok mutatták ki a nagy elődök baklövéseit, s tettek javaslatot új fordításokra. Illyés ragaszkodott a nagy XIX. századi magyarításokhoz, legfeljebb tapintatos hibaigazítást javasolt, mégpedig Szabó Lőrinc-rangú műfordítóktól. Az 1955-ös magyar Shakespeare-összes évtizedeken keresztül minta maradt. Az Európa Könyvkiadó 1988-as négykötetese – két fordítás, valamint Géher István új bevezető tanulmányai kivételével – lényegileg megismételte az ’55-ös kiadványt.

Aztán jött a rendszerváltozás, és nincs új Shakespeare-összes. Hiába nőtt fel újabb műfordító-nemzedék, hiába jelentkeztek kiváló filológusok, Shakespeare-kutatók, hiába állt össze a harmadik Shakespeare-bizottság és tűzte zászlajára egy új Shakespeare-összes megteremtését, fordítói pályázatok kiírását, jelentős támogatás nélkül tehetetlenek.

Hogy mégis születtek-születnek új fordítások? A megrendelők a rendszerváltozás óta a színházak, és nem a könyvkiadók. Ők pedig nem pályázatokon döntik el, milyen szöveget fognak előadni, hanem megbízzák a rendezőhöz, dramaturghoz közel álló költőt-írót az új magyarítással. Ma Nádasdy Ádám a legnépszerűbb Shakespeare-fordító, kilenc darabbal (Tévedések vígjátéka; Szentivánéji álom; A hárpia megzabolázása, avagy a makrancos hölgy; Hamlet; Ahogy tetszik; Vízkereszt, vagy bánom is én; Rómeó és Júlia; A vihar; Lear király). Valószínűnek tűnik az is, hogy az 1977-es születésű Varró Dániel sem fog megállni a Rómeó és Júlia, a Makrancos Kata és a Lear király után.

Hogy közben elvesznek a klasszikus szövegek? A szállóigévé lett költői fordulatok? Elfelejthetők-e Arany János szavai a Hamletben: „Gyarlóság, asszony a neved”, ha helyette azt halljuk: „A jellemhiba másik neve nő”. „Kizökkent az idő; – ó, kárhozat! / Hogy én születtem helyre tolni azt!” – írta még Arany. A minden pátoszt messziről kerülő Nádasdy Ádám ugyanezt így fogalmazza meg: „A világ szétesett, átok ül rajtam, / Most én kellek hozzá, hogy összerakjam”.

A színházi rendezők, dramaturgok rajonganak az új fordításokért, a középiskolai tankönyvek és szöveggyűjtemények ellenben ragaszkodnak a klasszikusokhoz. A Hamlet szóljon Arany, a Vihar Babits, a Rómeó és Júlia Kosztolányi, a Lear király Vörösmarty nyelvén. A szerencsétlen gimnazisták pedig hiába várják a színpadról a közismert mondatokat. Úgy látszik, a magyar Shakespeare már nem közügy, nem vitatéma. Kizökkent az idő, avagy a világ szétesett?

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Az élelmiszer a legjobb ajándék

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a SPAR gyűjtése keretében tartósélelmiszereket lehet adományozni a nélkülözőknek karácsonyra.

Így nyomul a kínai „puha erő” Magyarországon

Peking nem csak üzleti beruházásokkal hagyna nyomot a világban: a politikai törekvések útját kulturális köntösben is egyengetik. A keleti nyitás Magyarországon is fogékony e törekvésre – lássuk, mekkora a siker. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.