Ma Ukrajna, holnap Lengyelország?

/ 2014.03.05., szerda 15:26 /

Miért is fontos Ukrajna Lengyelországnak? Az így megfogalmazott kérdés Varsóban furcsán hangzik, mivel sokkal nehezebb lenne komoly érvet felmutatni amellett, hogy miért ne foglalkozzunk azzal, ami épp most Ukrajnában és Ukrajnával történik.

"Ez olyan válság, amely nyomot hagyhat Ukrajna és Lengyelország történelmében, olyan krízis, melynek folytatása akár háború is lehet. Hatása lehet a lengyel gazdaságra, meggyorsítja hadseregünk modernizálását és felerősíti az energetikai függetlenség elérését célzó erőfeszítésünket" - mondta Donald Tusk miniszterelnök múlt vasárnap.

Keleti határunkon túl olyasmi történik, ami létfontosságú nemcsak nekünk, de az egész térségünknek is. A néhai Lech Kaczyński elnök a 2008-as grúz háború idején azt mondta: "Ma Grúzia, holnap Ukrajna lehet a soros. Később a balti köztársaságokra kerülhet sor, a végén talán Lengyelországra." Lehet, hogy ez csak politikai retorika volt, de tény, hogy komor jóslatának második pontja éppen most vált be.

Ez a válság teszt mindenki számára. Először is nekünk, Ukrajna közvetlen szomszédjainak. Ne ámítsuk magunkat azzal, hogy az, ami Kijevben történt, puccs volt a legális hatalommal szemben. Mert elég, ha "nacionalista" és "fasiszta" jelzőt teszünk hozzá, és már kész a moszkvai propaganda dallama.

Mi, lengyelek ezt jól ismerjük, mert 1981-ben hallottuk már, hogy minálunk is a "felforgató elemek zavarják a békeszerető emberek nyugodt munkáját". Aki ezt nem hiszi, nézze meg a Pravda - de akár a Népszabadság - archív példányait. Éppen ezért a mai ukránokban egy kicsit magunkat is látjuk.

Lehet, hogy az ukrán felkelők kissé anarchikus tömeget képeznek, köztük ijesztő eszméket valló szélsőségesek is akadnak. Mint minden forradalom idején. Ettől éppen nekünk van okunk ódzkodni, mivel jól emlékszünk az ukrán nacionalisták által az 1940- es években meggyilkolt lengyelek ezreire (köztük volt nagyanyám unokaöccse is). Felejtenünk nem szabad, de ezek a sebek nem jelenthetnek örök ítéletet.

Ha pedig a történelmet kell szem előtt tartanunk, akkor gondoljunk leginkább 1981-re, de akár 1968-ra vagy 1956-ra, mert ezek az évszámok sokkal erősebb párhuzamot jelentenek azzal, amit most látunk a Krímben vagy Kijevben.

Az elmúlt évszázad alatt csak annyi változott, hogy Moszkva a "fegyvertárát" energiahordozókkal és vastag pénzeszsákkal egészítette ki. A legfontosabb pedig az, ami öt vagy tíz év múlva várható.

Moszkva nem fog lemondani a volt szovjet befolyási zóna visszaszerzéséről. Ahol lehet, pénzzel és politikai nyomással jobb belátásra bírja egykori vazallusait a maga által létrehozott Vámuniót, a KGST-nek afféle modern változatát építve. Ahol nem megy, ott a nyers erő alkalmazásától sem riad vissza. Grúzia, Azerbajdzsán vagy akár Moldva Nyugat-barát politikája veszélybe sodródik. Nem elég, hogy nem oldódik a feszültség az eddigi konfliktusgócok körül (Abházia, Oszétia, Dnyeszter-mellék), de újabbak is keletkezhetnek az "oszd meg és uralkodj" elv alapján.

A balti államokban is felütheti fejét Moszkva "fokozott aggodalma" az ottani orosz ajkú kisebbségek miatt, és nőhet a gazdasági befolyása. Az EU-ba lépett államok is állandó politikai nyomást érezhetnek, ami önmagában még nem tekinthető agressziónak, de hosszú távon aligha fogja javítani a külvilág bizalmát irántunk.

A széles értelemben vett Nyugat reakciója messze elmaradt az elvárásainktól. Ennek okait oldalakon keresztül lehetne sorolni, de lényegében az 1956-os érvelést idézhetnénk fel, amelyet kényelemmel, naivitással, anyagi kötöttséggel vagy nyers cinizmussal lehet kiegészíteni. A lényeg az, hogy az EU két napot várt az első reakcióval, a szervezet külügyminiszterei csak a hétvége után találkozhattak. Még jó, hogy a Fehér Ház Nobel-békedíjas lakója közben "mélyen aggódott".

Lehet, hogy nem tehetünk sokat. Nem vagyunk képesek Ukrajna gazdaságát megsegíteni vagy biztonságát szavatolni. De legalább tudunk zajt csapni, ordítani és tiltakozni, hogy a nálunk nagyobbak és erősebbek ne mondhassák azt, hogy nem tudtak, nem hallottak semmit.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.