Nehéz győri győzelem

/ 2001.04.27., péntek 07:41 /

Kétségtelen sikerként könyvelhető el, hogy nem zárják be a győri kekszgyárat. Ám az elmúlt hetek történései az ügyön túlmutató tanulságokkal szolgálnak. Elgondolkodtató, hogy - amint az összálításunkból kiderül - jogi alapon semmit nem lehetett tenni a terv ellen. Jóllehet Németországban szigorú "fennmaradási garanciákat" építettek be a privatizációs szerződésekbe, nálunk ez nem volt jellemző. Versenytörvényünk is csak szikár üzleti szemléletű mérlegelést tesz lehetővé, ami hosszú távon a piac szereplőinek is hátrányos. Jó példa erre a Danone, hiszen ami történt, aligha múlik el nyomtalanul.

"Győri keksz a kekszek keksze, ez lett most a Danone veszte.""DaNOne - nekünk nem könnyű és nem finom." "A pohár betelt! Tele van veletek mindenünk!" "Ne így legyél nagy, Petit DaNOne!". Ilyen és ehhez hasonló feliratok virítottak a táblákon a Győri Keksz bezárása ellen szervezett múlt heti tüntetésen. Lapunk munkatársa az iránt érdeklődött, hogy a táblák alatt vonuló emberekben mit idéz fel az üzem bezárásának híre, s mit jelentett nekik a győri keksz.

Szakaszos értékesítés
A Győri Keksz- és Ostyagyár eladásakor az ÁVÜ és a United Biscuits Investments által kötött szerződés nem írt elő semmiféle olyan garanciális kötelezettséget, amelyre hivatkozva most, tíz év után a jogutód ÁPV Rt. felléphetne a győri gyár - melyet tavaly a Danone megvett a Biscuitstől - tervezett bezárása ellen. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. kommunikációs igazgatóságán azt is megtudtuk, hogy a gyárat annak idején három szakaszban értékesítették. Először egy 1991. április 10-én kelt szerződés értelmében több mint 1,5 milliárd forint névértékű üzletrészhez jutott a holland United Biscuits Investments. Még ebben az esztendőben, június 13-án a munkavállalói üzletrész-vásárlási program keretében névértéken 56,2 millió forintot meghaladó üzletrészt vásároltak ki a dolgozók. Az ÁVÜ a tulajdonában maradt mintegy 16,9 millió forint névértékű üzletrészt szintén a holland cégnek adta el 1992. december 5-én. Ezzel a társaság 100 százalékos privatizálásának időszaka lezárult. Garanciális elemeket nem minden esetben tartalmaztak a privatizációs szerződések (tíz év elteltével pedig egyébként is hatályukat vesztették volna), ezek többnyire az adott cég és az egyéni döntések függvényében kerülhettek be az adásvételi megállapodásokba.
Gy. J.
Itt állást csak örökölni lehetett, és öröm volt bejárni, olyan volt a kollektíva. Öt évet dolgoztam itt, targoncásként, most rokkantnyugdíjas vagyok, de nyugodtan mondhatom: nagy csótány, aki be akarja zárni. Hogy átköltöztetik Székesfehérvárra? Ők is tudják, mi is tudjuk, hogy innen nem jár majd át oda dolgozni senki. A franciák már leszerepeltek a győriek előtt: ők zárták be az olajgyárat, a Cereolt is, a kapu fölött még mindig ott leng a fekete zászló. A Győri Tejet meg megvette a pécsi MiZo, az is bezárt - háborog egy középkorú férfi.

Szociális garancia nélkül
Adott cég későbbi értékesítésére vagy a munkaerő foglalkoztatására általában nem tartalmaztak kikötéseket a privatizációs szerződések a 90-es évek elején - tudtuk meg Csepi Lajostól, aki a Győri Keksz- és Ostyagyár magánosításakor vezette az Állami Vagyonügynökséget. Inkább csak arra vonatkozóan állapítottak meg feltételeket, hogy az új tulajdonos a termeléshez lehetőleg magyar alapanyagokat vásároljon, dolgoztasson hazai beszállítókat, és elbocsátás esetén nyújtson végkielégítést a munkavállalóknak. Ezek a garanciák legfeljebb három-négy évre szóltak. A kikötések egyébként sem célszerűek, hiszen a piacgazdaságban működő vállalatoknak mindenekelőtt a vagyonukkal kell ésszerűen gazdálkodniuk - mondta Csepi. A garanciaelemeket a nyugati cégek eleve nem vállalták fel, illetve ha mégis, később gyakran nem tudták betartani.
A magánosítás folyamatában az volt az alapvető cél - a privatizációs törvényből és a vagyonpolitikai irányelvekből is ez következett -, hogy hatékony, a piaci viszonyok között is versenyképes vállalatok jöjjenek létre. A fontossági sorrend meghatározásakor nem a szociális szempont volt az elsődleges, hanem az, hogy az új tulajdonosok tőkét hozzanak az országba, újítsák meg a gyártási technológiákat, és olyan módszereket honosítsanak meg, melyek révén felénkülhet a magyar gazdaság. Csepi szerint egy piacgazdaságban természetes az a folyamat, hogy korábban stabilnak és biztonságosnak hitt cégek eltűnnek, átalakulnak - a gazdasági mechanizmusok szerint.
gy. j.

Nem haragszom Székesfehérvárra, de elhibázott ötletnek tartom ezt a költöztetésdolgot. Több korosztály dolgozik itt a gyárban, fiatalok, idősek, zömük családos ember. Most gondolja meg, aki mondjuk nyugdíjhoz közeledik, vagy Győrben tanuló gyermeke van, hogy költözzön át Székesfehérvárra? Ugyan már, blöff ez, etetés, ezzel akarják kiszúrni a dolgozók szemét. Pedig sokan mennének, ha lehetne, mert a munka kell, a fiaim sem tudtak az eredeti szakmájukban elhelyezkedni... A vezetőknek meg már rég össze kellett volna fogniuk, mert így, hogy csak azt lesik, mikor hibázik a másik, nem lehet megmenteni egy várost! A polgármester állítólag régen tudott az egészről, mégsem tett semmit! - Az idős hölgy arca kipirul a méregtől, annyira felizgatta magát.

Német szigor
Kölni tudósítónktól

"Évről évre tanultunk!" - vallja be a német egyesítést követő privatizációs folyamat lebonyolítására alakult "Treuhand" utódszervezetének ("az egyesítésből adódó különfeladatok szövetségi hivatala") a szóvivője. Eva Herzfeld emlékeztet arra, hogy kezdetben nem álltak rendelkezésre megfelelő irányelvek. Csak 1992-ben látott napvilágot az a kézikönyv, amely megfelelő tanácsokkal látta el az érintetteket a privatizációs szerződések viszonylagos biztonságot garantáló megfogalmazására. Ugyanakkor kihangsúlyozza: szabványszerződéseket nem dolgoztak ki és nem bocsátottak a vállalatok rendelkezésére.
A kezdeti - nem mindig előnyös - tapasztalatok alapján ettől kezdve a szerződésekben úgynevezett "fennmaradási garanciák" szerepeltek. Ezek kötelezték az új tulajdonost - a külföldit is! - arra, hogy évekre fenntartsa a megvásárolt vállalkozást, foglalkoztassa az alkalmazottakat, sőt ezen túlmenően további befektetéseket foganatosítson. Amennyiben kiderült, hogy a vállalat összességében nem versenyképes, akkor a Treuhand igyekezett egyes - még konkurenciaképes - üzemrészeket leválasztani és azokat privatizálni. "Számtalan alkalommal tettük fel a kérdést például a további megrendelésekkel rendelkező műhely vezetőjének, lenne-e kedve és bátorsága függetleníteni magát" - mondja Eva Herzfeld.
Stefan Lázár

A Rábánál dolgozom, győriként viszont ellenzem a gyár bezárását. Nagy baj, hogy ez megtörténhetett, tíz évvel ezelőtt lehetett volna valamit tenni, hogy ezt elkerüljük, amikor privatizálták a céget, akkor kellett volna kikötni, hogy ha nem kell a tulajdonosnak, adja vissza a városnak azon az áron, amin vette, aztán kalap, kabát, mehet, ahonnan jött! Vagy amikor a régi tulajtól átvették a boltot a franciák, szerződésben kikötni, hogy nem csukhatják be, és ha mégis becsukják, hát perre menni, fizessenek annyit, hogy belerokkannak! Most már veszett fejsze nyele... - legyint szomorúan egy munkászubbonyt viselő, alacsony férfi.

Százegy éves a gyár
1900-ban alapította a Győri Keksz- és Ostyagyárat Koestlin Lajos. A családi vállalkozásnak induló cég az első és a második világháborút követően is talpon maradt, sőt túlélte az államosítást is.
1991-ben a privatizációs hullám idején szinte az első körben adták el. Így jött létre a Győri Keksz- és Ostyagyárból a Győri Keksz Kft., melynek fő tevékenységét kekszek, ostyák és cukorkák előállítása és forgalmazása alkotja.
1997-re a kft. 100 százalékban a holland Biscuits tulajdonába került.
1999. szeptember 7-én vette meg a Győri Keksz Kft. a Stollwerck-Budapest Édesipari Kft. székesfehérvári keksz- és ostyagyártó üzemét. (A német Stollwerck 1995-ben zöldmezős beruházásként építette meg a székesfehérvári üzemet.) A Gazdasági Versenyhivatal az összefonódás előnyös hatásaira való tekintettel járult hozzá az üzlet megkötéséhez. Indoklása szerint a szerződésnek köszönhetően a Győri Keksz Kft.-nek lehetősége nyílik arra, hogy nemzetközi szempontból is versenyképes vállalkozássá váljon, s növelje exportját.
2000. augusztus 4-én kötött adásvételi megállapodást a francia Danone-csoport tagja, a FINALIM III. S. A. a United Biscuits Investments társasággal a tulajdonában lévő Győri Keksz Kft. üzletrészeinek 100 százalékára. Az üzlet előnyei közül a francia cég azt emelte ki, hogy a Győri Keksz új áruválasztékkal jelenhet meg a piacon, s a nemzetközi Danone-csoport révén versenyképesebbek lehetnek majd a magyar termékek.
2000. november 7-én a Gazdasági Versenyhivatal megadta az engedélyt az üzlethez.

A fehérváriak sem járnak jól ezzel, elhiheti. A győri kekszet mindenki ismeri, jól bejáratott név, de hallott már székesfehérvári élelmiszer-ipari termékről? Mert én sem, pedig ott voltam katona. "Székesfehérvári édes", micsoda név lenne ez? Az ember belefárad, míg kimondja. És nemcsak elnevezése szerint volt győri a keksz, hanem azért is, mert helyi adottságok kellettek hozzá. Itt generációk nőttek fel gyári munkásként, apáról fiúra szálltak az ismeretek, még most is van úgy, hogy karonfogva jönnek dolgozni! - sóhajt, s lemondólag teszi hozzá: - Pedig mennyire szeretem a Balaton szeletet, meg azt a jó kis speciált. Itt Győrben így nevezik a nápolyit, mikor először Pestre kerültem, és kérdezték, kérek-e nápolyit, csak néztem, mi az. "Ja, hát ez a speciál!", mondtam, mikor megmutatták. Mennyit megettek a gyerekek... milyen szomorúak lesznek, ha nem lesz...

Versenytörvényünk mellőzi az önvédelmet
A versenytörvény alapján a Versenytanácsnak vissza kell vonnia a vállalkozások összefonódását engedélyező határozatot, ha megállapítja, hogy az a döntés szempontjából fontos tény félrevezető közlésén alapult - nyilatkozta a Heti Válasznak dr. Berke Barna. A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának novemberben munkába állt elnöke szerint a Győri Keksz Kft. Danone általi felvásárlását azért nehéz megtámadni, mert ez a tranzakció az érintett termékek piaci részesedését érdemben nem befolyásolta, s az engedély erre a tényre alapozódott. A kérdést annak kapcsán vetettük fel, hogy egy győri fogyasztóvédő csoport leszögezte: a hivatalnak jogában áll az engedélyt visszavonni, s ezt tegye meg.
Az egyszerűsítő versenyhivatali gyakorlat kritikájaként is felfogható a Danone-ügy. A Győri Keksz Kft. megvásárlása esetében a Versenytanács 2000. november 7-i határozatában azzal indokolta az engedély megadását, hogy az irányítást megszerző Danone-csoport részesedése az édességek, a sós termékek és a háztartási keksz magyarországi piacain nem vezethet erőfölényes helyzet kialakulásához. Berke szerint az összeurópai és regionális kitekintés is fontos lett volna, feltárandó, hogy mi az üzleti racionalitása a győri kekszgyár felvásárlásának és a Danone ígéreteinek. A versenyjogi és más következmények megállapításához a Versenyhivatalnak az engedélyezés előtt előretekintő elemzést is kell, illetve kellett volna végeznie.
A Versenytanács elnöke szerint a magyar versenytörvény fúzióengedélyezési szabályai túl szikáran versenyszempontú mérlegelést engednek. A kormánynak nincs befolyása a versenyjogi gyakorlatra egy rosszul kialakított, tíz éve mozdulatlan versenyszabályozás miatt. A versenyhivatal a jelenlegi szemlélettel és eszközökkel nem igazán tud hatékonyan fellépni a hazai piaci, foglalkoztatáspolitikai, környezetvédelmi stb. érdekek védelmében. Ezért a Versenytanács elnöke sürgető feladatnak tartja, hogy Magyarország átvegye a nyugati országok egészséges versenyjogi szemléletét.
F. S.

Magyarország lassan rabszolgatársadalom lesz, eddig kapcarongya voltunk a Keletnek, most meg hasra vágódunk a Nyugat előtt, és mit kapunk érte cserébe? - ingatja a fejét összetörten egy apró termetű, szemüveges asszony. - Harminchat évet dolgoztam ebben a gyárban, innen mentem nyugdíjba. Tudja, mi, győriek érzelmileg is kötődtünk ehhez a gyárhoz, mert biztos pontot jelentett. Ha kenyér nem is, keksz mindig volt, még a legkeményebb ötvenes években is. Ötvenhatban például a fél város az "egyhatvanas" kekszen élt - sokáig 2 forint 10 fillér volt az Albert keksz, 2 forint a nápolyi, s 1 forint 60 fillér a sima keksz, azt hívtuk "egyhatvanasnak" -, ott sorakoztak a nagy zsákok a szekrény tetején... Aztán pénteken mindig kiárusították a törmeléket, tíz forint volt egy kiló belőle.

Legjobban az illat fog hiányozni, a gyár illata - szól közbe a kolléganője. - Egész Győrszigeten érezni lehetett. Vanília, csokoládé, eper, kókusz illata lebegett a levegőben. Az ember szélesre tárta szobája ablakát, hogy odabent is olyan jó levegő legyen, mint az utcán!... De lehet, hogy ez már a múlté. Az egyik tüntetésen volt egy szlogen: "Cirkuszt és kekszet a népnek?". Hát keksz lassan már nem lesz, de cirkusz, az van.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.