„Nekem az görögül volt”

/ 2014.07.02., szerda 16:57 /

Az angoloknak nem adatott meg, hogy friss fordításokkal hozzák közelebb az újabb nemzedékekhez Shakespeare-t, ezért sokan ma már nehezen értik a műveit. Pedig az ösztönös nyelvzseni a ma beszélt angol legfőbb nyelvújítója volt, a legtöbb angol ajkú öntudatlanul is naponta használ általa „feltalált” szavakat és kifejezéseket. Sőt, mi is.

„Nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen, akinek minden Shakespeare-előadáson komplett passzusok suhannak el a füle mellett anélkül, hogy bármit is megértene belőlük. Sőt, el kell ismernem: ritka az olyan előadás, amelynek első öt percében nem esek pánikba. Ülök a székemben, és azt gondolom: én vagyok a National Theatre igazgatója, de halvány fogalmam sincs, miről beszélnek ezek az emberek.” A fenti vallomás Sir Nicholas Hytnertől, a brit nemzeti színház, a Royal National Theatre vezetőjétől származik. Mihez kezdjenek akkor a négyszáz éves szövegekkel az SMS-és Twitter-nyelven felnőtt brit és amerikai fiatalok?

A problémát nem csak Hytner vetette fel. Valljuk be: a legtöbbünk nem érti Shakespeare-t című áprilisi cikkében a Daily Telegraph kritikusa, Dominic Cavendish javasolta a társulatoknak, hogy tartsanak olyan, akár egész napos előadásokat, amelyeken a színészek lassan, magyarázatokra is alkalmat adó szünetekkel játsszák el a Bárd drámáit.

Míg a nem angol ajkú nemzetek egy-egy újrafordítással képesek közelebb hozni az „avoni hattyút” az új nemzedékekhez, az angolok nem. Bár vannak egyszerűsített nyelvezetű kötetek, a színpadon nem történt maradandó kísérlet Shakespeare szövegeinek frissítésére. Legalábbis az utóbbi 200 évben. Amint Fabiny Tibor Shakespeare-kutató, a Károli Gáspár Református Egyetem Anglisztika Intézetének vezetője rámutat: „A XVIII. században próbálták kisimítani a »kócos zseni« nyelvezetének egyenetlenségeit, és beszorítani a klasszicista ideálba. Sőt: olykor a cselekményt is megváltoztatták. A Lear királyt például az 1680-as évek végétől 1825-ig a Nahum Tate által happy endingre átírt változatban állították színpadra. Ebben Cordelia nem hal meg, hanem feleségül megy Edgarhoz, s életben marad Lear is.”

Call you me?

„Az angolon kívül valamennyi nyelvnek megvan az az előnye, hogy amikor valaki Shakespeare-t játszik, újragondolható a szöveg – mutatott rá a 2009-es gyulai fesztiválon Ian Herbert brit színikritikus. – Mi például Csehovhoz kerülhetünk közelebb azzal, ha újrafordítjuk. De ez más, mivel ő nem költészetet írt, Shakespeare pedig maga a költészet. A nyelvezetében olyan elképesztő gazdagság és líra lakozik, hogy mi, angolok sem értjük meg mindig. […] Persze vannak nálunk is, akik azt hiszik, már nem működnek ezek a szövegek, és megváltoztatják őket, de az angolok haragszanak érte, hiszen bizonyos dolgokat senki más nem volt képes elmondani a világon úgy, ahogy ő.”

Egy legendával azonban érdemes leszámolni. Ez pedig úgy hangzik, hogy míg Shakespeare a mai angolnak alig érthető, addig egy magyar gond nélkül befogadja Balassi Bálintot vagy a Károli-bibliát. Nekünk sem egyértelműek a négyszáz éves szövegek, és kis odafigyeléssel egy angol is elboldogul Shakespeare-rel. „Ilyeneket ír: Call you me? (Maga hív engem?) Ma ezt csak Do you call me? formában lehet mondani – mutat rá egy írásában Nádasdy Ádám. – Ez távolivá teszi Shakespeare nyelvét, de a megértést alig nehezíti: pár előfordulás után meg lehet szokni. Jelentősebb a különbség a szókincsben. Ő még számos szót használt, melyek kikerültek a forgalomból, például ope (kinyitni), meiny (csapat), blithe (boldog), disme (tizedeléskor kivégzett katona). Ezekhez tényleg szótár kell, tanácstalanul nézi őket a mai angol – de egy magyar átlagember is a malaszt, karmazsin vagy fölöstök szavakat.”

A színpadon persze nem lehet teljesen felidézni Shakespeare angolját: nem tudjuk, milyen volt az akkori kiejtés. Rímekből azonban sejtjük, hogy a musician (zenész) például mjuziszien volt, nem mjuzisen, mint ma, a loved (szeretett) pedig luvd, nem lávd.

A nyelvújító

Aki ma angolul beszél, többet köszönhet Shakespeare-nek, mint sejtené. „A mai angol nyelvnek két fő forrása van: Shakespeare és az angol Biblia – szögezi le Fabiny Tibor. – Kezdetben volt az óangol, amit ma már nem értünk. Ezt követte a középangol, Chaucer nyelve. Ebből fejlődött ki 1500 és 1650 között a korai új angol – Early Modern English –, amit többé-kevésbé megért a mai beszélő. Ennek Shakespeare színháza tette le az alapjait.”

A normann hódítás miatt az angol évszázadokon át a köznép nyelve volt az elit franciája és az egyház latinja árnyékában, és csak 1509-ben vált az Angol Királyság hivatalos nyelvévé. Amikor Shakespeare 88 évvel később alkotni kezdett, még kiforratlan, kötetlen nyelv volt, s szabályainak kikristályosodásában, szókincsének kialakításában ő is részt vett. Boris Ford irodalomkritikus írja: „Shakespeare előtt az angol nyelv jövője kérdéses volt, de 1613-ra, amikor az utolsó műve született, gazdag, magabiztos, érett irodalommal bíró nyelvvé vált.”

Shakespeare jeleskedett nyelvújítóként. Míg a legfőbb korabeli angol Biblia-fordítás, a Jakab-változat (King James Version) 10 867 szót tartalmazott, az ő szókincse 27 780 szót számlált, és jó néhányat ő alkotott. Kedvenc módszere a szófajok megváltoztatása volt. A friend (barát) szót először ő használta igeként – ma ezt mondjuk például akkor, amikor a Facebookon ismerősnek jelölünk valakit. Neki köszönheti az angol a dawn (hajnal) főnevet is, ő használta először igeként az elbow (könyököl) szót, de a gossipot (pletykál) is – utóbbi azelőtt közeli barátot jelentett. Előszeretettel honosított idegen szavakat: a bandit (bandita) szót például az olasz bandettóból, de szerette az újszerű szóösszetételeket is: az ő újítása a birthplace (szülőhely), a cold-blooded (hidegvérű) vagy a képregény-irodalomban gyakran használt arch-villain (főellenség) is.

Ide nekem!

„Shakespeare ösztönös zseni volt – mondja Fabiny. – Nem úgy ment Stratfordból Londonba, hogy nagy nyelvújító lesz. Nem volt járatos a klasszikus nyelvekben (thou hadst small Latin and less Greek, ahogy Ben Jonson írja), nem járt egyetemre, szemben Marlowe-val. De szivacsként szippantotta magába az udvari kultúrát, és mindent olvasott, ami angol fordításban hozzáférhető volt. S miközben írt, új és új ötletek jutottak az eszébe.”

Számos kifejezést is Shakespeare-nek köszönhetünk (lásd keretes írásunkat), de nem feltétlenül azokat, amelyeket a magyarban is szállóigeként használunk. Az „Ide nekem az oroszlánt is!” például a Szentivánéji álom eredetijében korántsem olyan emlékezetes („Let me play the lion, too”), mint Arany Jánosnál. A szerelmes angol fiatalok is inkább a 115. szonettet idézik a 75. helyett, amelyet itthon Szabó Lőrinc tett naggyá: „Az vagy nekem, mint testnek a kenyér.”

Rosta

Zsuppán András

Találkozunk 2016-ban!

Izraeli történészre figyel Orbán Viktor – tényleg átalakul az emberi faj?

Világszenzációk lettek, és állítólag Orán Viktor érdeklődését is felkeltették Yuval Noah Harari izraeli történész könyvei az emberiség múltjáról és jövőjéről. Legutóbbi műve szerint az emberi faj „szuperképességű”, illetve azzal nem rendelkező csoportokra válik szét. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Kinek kampányol idén Szörényi Levente és Bródy János? Meg fog lepődni...

Évtizedeken át lázban égett választások előtt a legendás szerző- és ellentétpár, Szörényi Levente és Bródy János, idén viszont egyikük sem lesz látható kampányemelvényen. Az Arénában annál inkább, ahol február 16-án újra játszik a Fonográf. A Heti Válasz az egyik próbán beszélgetett a két zenésszel. Páros interjúnk a csütörtöki lapszámban.

Magyar siker és Putyin a vízben

Globálisan tragikus balesetek és környezeti katasztrófák jellemzik a hét képeit. De magyar siker is volt az elmúlt napokban.

Magyar történész kutatása a Batman és a Peter Pan rendezőinek új filmjei mögött

Négy hónapon belül két sikerfilm is landolt a mozikban, ami a II. világháború történetének elfelejtett mozzanatát, a Dinamó hadműveletet járja körül. Vajon aktuálisabb Dunkirk és Churchill híres „Harcolni fogunk!” beszéde most, mint bármikor az elmúlt hetven évben? Hogyan alakította a Hollywoodban befutott rendezők gondolkodását John Lukacs magyar történész? Részletes háttér a Heti Válasz január 18-i lapszámában!

Bereményi Géza: „Cseh Tamás azt hitte, besúgó vagyok”

Tegnap A jobbik részemet dúdolgattam – mondja Bereményi Géza, aki igazából magának írta a dalszövegeket. Január 21-én ő is ott lesz a Cseh Tamás 75. születésnapjára emlékező koncerten a MOMSportban. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.