Próféta a saját hazájában

/ 2012.09.19., szerda 17:08 /

Születésének 120. évfordulóján egymást érik a megemlékezések - pénteken például a Terror Háza Múzeum szervez konferenciát és nyit kiállítást Mindszenty Józsefről. "A nemzet lelkiismeretének" boldoggá avatási ügye is felgyorsulhat, miközben még az egyházban is van, aki vitatja a pápával polemizáló bíboros életszentségét. Reflektorban a haláláig királyságpárti, két diktatúra börtönét is megszenvedő hercegprímás kultusza.

Mindszenty József 1945-ben, egy olyan korszakban lesz Magyarország hercegprímása, amikor a Szentszék az egyik első számú közellenségnek a kommunizmust tartja. Ennek jegyében a vatikáni Szent Officium 1949-ben rendeletet ad ki, mondván: ha bármely katolikus belép a kommunista pártba vagy a bolsevikokra szavaz, marxista könyveket, lapokat olvas, nem járulhat szentségekhez, sőt a kommunistává vált hívők kiközösítés alá esnek. Mindszenty nemhiába érzi úgy, hogy a legkisebb engedményt sem teheti Sztálin és Lenin hazai apostolainak.

A kultusz próbaköve

Aztán fordul a kocka, és kompromisszumkereső keleti politikájának jegyében a Vatikán megállapodást köt Kádár János pártfőtitkárral. Ennek következtében 1973 végén VI. Pál pápa - mert az 1971 óta külföldön élő Mindszenty akadálya az esztergomi érseki szék betöltésének - felkéri a bíborost, köszönjön le tisztségéről. Csoda-e, hogy a főpap úgy érzi, a távozással egyházának egész addigi tanítását tagadná meg? Kell-e magyarázni, hogy, bár az akkor 82 esztendős hercegprímás már két évvel túl volt a nyugdíjkorhatáron, mekkora csalódással veszi tudomásul, amikor nemleges válasza után az egyházfő megüresedettnek nyilvánítja a posztját?

Közleményben tárja hát a nyilvánosság elé, miért nem állt módjában teljesíteni VI. Pál kérését. A magyar egyház nem szabad, a püspököket az állam a kezében tartja, virágzik az ateista propaganda, a hierarchiát ellepik a kommunistákkal együttműködő békepapok - ilyen körülmények között, mint mondja, nem távozhat. Soós Viktor Attila történész, a Mindszenty Társaság titkára lapunknak hozzáteszi: szerepét a hercegprímás úgy éli meg, hogy feladata nemcsak az uralkodó megkoronázása, de a történeti alkotmány értelmében ő a mindenkori apostoli magyar király helytartója. Az uralkodó akadályoztatása vagy ki nem nevezése esetén neki kell helyettesítenie a koronát, így Mindszenty az állam ideiglenes fejének tudja magát. E közjogi felelősség azt mondatja vele: távozásával nemcsak a hívek maradnának pásztor nélkül, de az ország is elveszítené első zászlósurát - még akkor is, ha 1956 és 1971 között a budapesti amerikai nagykövetség "félrabságában", majd külföldön kényszerült élni.

Mindezen tényezők alkotják a Mindszenty-kultusz próbakövét, avagy, miként a bíboros kritikusai mondják, Achilles-sarkát. Utóbbiak szerint kérdés, hogy a haláláig királyságpárti, sokáig Habsburg Ottó megkoronázását támogató főpap nem bonyolódott-e túlságosan a politikába ahhoz, hogy ez átértékelje egyházi tevékenységét. Sőt legitimizmusa, kommunistaellenessége, a pápával ellentétes álláspontja miatt olyan széles körű, vadhajtásoktól sem mentes kultuszra tett szert, melyben egyházának sok tagja már nem tud osztozni. E körülmények mérlegelése az 1994-ben elindított boldoggá avatási eljárásban is szerepet játszhat. "Bár a kanonizálás feltétele az erények hősies fokon történő gyakorlása, az egyház az oltárra emeléskor általában azt is megvizsgálja, hová visz az illető tisztelete" - mondja lapunknak Somorjai Ádám bencés szerzetes-történész, a vatikáni államtitkárság munkatársa, a Szentté avatási Kongregáció - 2007 októberéig a Mindszenty-üggyel megbízott - tanácsadója.

"Mindszenty 1892-ben született: mi lett volna más, mint királyságpárti egy olyan korban, amikor a Magyarországon megvalósult ilyen-olyan köztársaságok durván egyházellenesek voltak?" - érvel a Heti Válasznak Kovács Gergely, a főpap boldoggá avatásának viceposztulátora, a Mindszenty Alapítvány ügyvivője. (Az ügy posztulátora, vagyis előmozdítója Andrea Ambrosi olaszországi ügyvéd.) Szerinte a bíboros nem merő hatalmi szempontoktól vezérelve, hanem felelősségének tudatában folyt bele a politikába, legitimizmusa pedig szakrális alapon állt; számára ugyanis a Szent István-i állam és a magyar katolikus egyház egyazon tőről fakadt. "De facto azonban nem tört sem államfői jogkörre, sem jogtalan egyházi babérokra. Amikor 1956-ban az újjáalakuló polgári pártok kormányfőnek akarták megtenni, elutasította a felkérést, és amikor a magyar emigrációból azt szorgalmazták, alapítson egy magyar nemzeti katolikus egyházat, kikelt a Rómával való szakítás ellen is" - figyelmeztet Kovács Gergely.

Szent vagy nemzeti hős?

Mindszenty politikai tevékenységének legfőbb s egyben legfelkészültebb egyházi kritikusa, Somorjai Ádám eddig kilenc kötetet jelentetett meg a bíboros levelezésével. Ő, miközben elismeri a főpap emberi nagyságát, más következtetéseket von le az életrajzából. Mint mondja, a Szentszék már Serédi Jusztinián 1927-es esztergomi érseki kinevezésétől azt várta, hogy modernizálja a hazánkban uralkodó középkori egyházfelfogást. Ezt a reményt nem váltotta be, és Mindszenty is inkább a 900 éves magyar alkotmányosságot, a Szent Korona jogait - annak is kora újkori romantikus változatát - képviselte. "A hercegprímás tisztelete így nem annyira aktuális üzenetet hordoz, mint inkább a tiszteletre méltó múltba visz vissza. Mindszenty életének utolsó húsz évében egyébként sem a lelkipásztori tevékenység, hanem a nemzeti, sőt, mondhatni nacionalista meggyőződés volt a meghatározó, és ez nem indokolja a boldoggá avatást. Tekintsük őt inkább nemzeti hősnek, sőt a lelkiismereti szabadság patrónusának; ez ráadásul a felekezeti határokon túlmutató tiszteletet tenne lehetővé" - érvel a bencés történész.

Kérdés persze, hogy más kortárs szentek, például a Mindszenty által nagyra tartott, s 2004-ben boldoggá avatott IV. Károly tisztelete hova visz, ha nem a monarchista múltba. Tisztában van e szempont jelentőségével a magyar katolikus egyház vezetése is, ezért Erdő Péter esztergom-budapesti érsek egy három évvel ezelőtti megemlékezésen szükségét látta reagálni az elődjét ért bírálatokra, mondván: "Lehet, hogy a XIX. század szülötteként még bizonyos szempontból régies elképzelései voltak. De egyházát és hazáját szenvedélyesen, hűségesen szerette, és nemcsak nyilatkozatokkal, de tetteivel is bizonyította, hogy erre áldozza az egész életét." Idén év elején aztán a magyar püspökök körlevélben szögezték le: a bíborost esetleges politikai tévedései ellenére is szentnek tartják, ezért 2006-ban pertársaságra léptek a - Habsburg-Lotharingiai Mihály vezette - Mindszenty Alapítvánnyal, és együtt kérik a boldoggá avatást.

Az engedetlen bíboros

A kanonizálás szempontjából perdöntő lehet, hogy a Szentszék miként értékeli a hercegprímás vitáját VI. Pál pápával. Egyesek szerint Róma nem engedheti meg magának, hogy oltárra emelje Isten "engedetlen" szolgáját, Tóth Zoltán József jogtörténész viszont a Magyar Szemlében 2009-ben így érvelt: "Szent László is vitatkozott a kortárs pápával. Szent Lászlóból szent lett, de ki emlékszik arra a pápára?" Soós Viktor Attila pedig Batthyány-Strattmann Lászlóval von párhuzamot: bár a szegények orvosának házassága előtt törvénytelen gyermeke született, helyet kaphatott a boldogok sorában; egy ember életét ugyanis teljes egészében kell mérlegre helyezni.

Mindszenty engedetlenségének vizsgálatakor a pápának írott levelei nyomhatnak sokat a latban. Ezeknek is egyik kitétele, mely Somorjai Ádám szerint akár a neogallikanizmus vádját is magával vonhatja. (A Szentszék által elítélt tan szerint egy ország vezetésének joga van felülbírálni a pápai döntést egyházi ügyekben.) "Az elmozdítással nem szűntem meg Magyarország prímása lenni... Elérkezik majd a nap, amikor a Nemzetgyűlés visszavonja az 1971. évi döntést, azt alkotmányellenesnek, törvényen kívülinek és a hagyomány megerőszakolásának ítéli, mert a Nemzetet egyáltalán nem kérdezték meg egy olyan fontos kérdésben, amely pedig őrá tartozik" - írta a bíboros. E teológiailag vitatható megfogalmazás védelmében Kovács Gergely és Soós Viktor Attila leszögezi: a levelet a bíboros végül nem küldte el a pápának, így nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani neki. Erdő Péter pedig már idézett beszédében így vélekedett Mindszenty asztalfiókban maradt leveleiről: "A fogalmazványoknak a tartalma is inkább az érzéseket tükrözi, mintsem valamilyen leszűrt és tételekbe foglalt teológiai álláspontot", ezért felmenti elődjét a neogallikanizmus és a megrögzött engedetlenség vádja alól.

Az utóbbi hetekben sokat idézték Habsburg Mihályt, aki szerint a jövő év fordulatot hozhat a boldoggá avatási eljárásban. Kovács Gergelytől megtudjuk: a Mindszenty Alapítvány elnöke mindezt arra alapozta, hogy készülőben van az 1994-ben Rómának leadott, több ezer oldalas egyházmegyei dokumentációt összegző úgynevezett positio, melynek birtokában valóban felgyorsulhat az eljárás. Ezzel együtt még akár évek telhetnek el a döntésig, már csak azért is, mert a Szentté avatási Kongregáció előtt több mint háromezer ügy vesztegel. A viceposztulátor egyúttal cáfolja azt a vélekedést, mely szerint például Meszlényi Zoltán püspök boldoggá avatási ügye azért jutott hamar nyugvópontra, mert vele - Mindszentyvel ellentétben - nem voltak egyházpolitikai problémák. "A hercegprímás kortársa vértanú volt, így az ő esetében a boldoggá avatáshoz nem kell csoda, ez pedig egyszerűsíti a folyamatot" - mondja.

A Mindszenty perirataihoz csatolt, elismerésre váró csodásgyanús gyógyulásról mindössze annyit tudni, hogy Dél-Franciaországban történt, miután egyik tisztelője imáiban a bíboros közbenjárását kérte a felépüléshez. Korábban egyébként Mensáros László néhai színművész is arra hivatkozott, hogy 1985-ben Mariazellben Mindszenty József - valóságos zarándokhellyé vált - sírjánál szabadult meg ízületi betegségétől. Sőt a Vértanúink - Hitvallóink című füzet legfrissebb számában Antall József kormányfő özvegye azt írja: csodaként élte meg, hogy férje 1991. május 4-én a bíboros esztergomi újratemetésén nem betegedett meg, noha három órát kellett ülnie egy szál öltönyben a plusz öt fokban. A vonatkozó kiadványokban se szeri, se száma az ilyen jámbor beszámolóknak - a kongregáció azonban csakis a bizonyított eseteket veheti figyelembe.

Ami a boldoggá avatás lényegét illeti: a szent a közfelfogással ellentétben nem bűn és tévedés nélküli ember, hanem olyan személy, aki egész életével vagy valamely tulajdonságával, tettével kiemelkedik mások közül, és valóban hősies fokon gyakorolja az erényeket. Ebből a szempontból persze a nemzeti hőst vékony, de egyértelmű hajszál választja el kanonizált társától. "Ugyanakkor nem érdemes szembeállítani egymással a szentet és a nemzeti hőst, hiszen egyazon érem két oldaláról beszélünk. Ha pedig Mindszenty József a boldogok sorába emelkedik, azt nem a bíborosnak a pápa feletti győzelmeként kell értékelni. Ehelyett nagy kiengesztelődésnek kellene kísérnie az eseményt, hiszen mindenkinek megvolt a maga igazsága. Az egyházkormányzási szempontokat hangsúlyozó VI. Pálnak és a nemzetére, a rábízott katolikusokra összpontosító bíborosnak is - akik egyébként végig a legnagyobb tisztelettel beszéltek egymással. Ez az egyik legfontosabb tanulság, amit mi, a boldoggá avatást szorgalmazók, illetve azt ellenzők egyaránt levonhatunk magunknak" - vallja Kovács Gergely.



Viták az újratemetés körül

Főleg a magyar emigrációban váltott ki felhördülést, amikor Paskai László korábbi esztergomi érsek 1986-ban az osztrák Wochenpressében élesen bírálta Mindszenty Józsefet. "Nem igaz, hogy a kommunisták 1945 után a katolikus egyházat ki akarták volna radírozni. Ahogy én tudom, Rákosi Mátyás fel akarta venni a párbeszédet a Vatikánnal. De az ötvenes években a katolikus egyház a megkövesedés állapotában volt. Ha Magyarország akkori bíboros-prímása, Mindszenty József nem számította volna el magát, minden másként jött volna. De Mindszenty azon a véleményen volt, hogy a kommunista rezsim csak idő kérdése, és pár év múlva ki lehet szorítani a hatalmi pozícióból. Mint mindenki tudja, az akkori bíboros-prímás tévedett. Ez a nehéz következményekkel járó tévedés a magyar katolikus egyháznak majdnem mindenbe került, majdnem minden szerzetesrendet és iskolát és a legtöbb intézményt feloszlatták" - nyilatkozta a bíboros. Ezek után az 1991- es Mindszenty-újratemetés szervezői mindent elkövettek, hogy ne a rendszerrel békepapként együttműködő - s mint utóbb kiderült, III/ III-as ügynöknek is beszervezett - Paskai fogadja a hercegprímás földi maradványait - sikertelenül. (A nyilatkozat más tanulságok levonására is alkalmas: bár Paskai bírálta elődje politikáját, ez nem akadályozta meg abban, hogy 1994-ben az ő egyházmegyéje készítse el a boldoggá avatás dokumentációját.)

Az újratemetést más is beárnyékolta. Az eseményt a szervezők május 4-re - a bíboros halálának május 6-ai évfordulója előtti szombatra - időzítették. Mészáros Tibor, a főpap egykori titkára kikelt a dátumválasztás ellen, és a "hullagyalázást megközelítő tapintatlanságnak" nevezte a döntést. Arra hivatkozott, hogy halála előtt Mindszenty meghagyta: "Maradványaimat csak akkor vigyétek Magyarországra, ha a legutolsó szovjet katona is elhagyta hazámat." A megszállók viszont csak június 19-én távoztak, így Mészáros a végakarat semmibevételét emlegette.

A májusi dátumot pártolók azzal érveltek, hogy az idézett mondat - már ha egyáltalán elhangzott - a végrendelet szóbeli kiegészítése volt, az írásos dokumentumban viszont mindössze az szerepel: "Amikor Mária és Szent István országa felett lenyugszik a moszkvai hitetlenség csillaga, holttestemet vigyék az esztergomi bazilika kriptájába." 1991 nyarára pedig, amikor már a Parlament tornyán sem éktelenkedett a kommunizmus jelképe, teljesültek a feltételek, és a szovjet katonák távozása is folyamatban volt. Szempont lehetett még, hogy II. János Pál pápa látogatása 1991 augusztusában volt esedékes, és nem lett volna jó, ha a két tömegrendezvény egymásra torlódik.

Mészáros azonban nem békélt meg, ezért odaláncolta magát a bíboros sírjának addig otthont adó mariazelli bazilika vasrácsához. A végén az osztrák csendőrök távolították el, így immár semmi akadálya nem volt, hogy Mindszenty József földi maradványait egy felemelő szertartás keretében elhelyezzék az esztergomi bazilikában.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.