Serpák az ukrán határon

/ 2014.03.12., szerda 15:09 /

Több százmillió szál cigaretta jöhet át feketén évente az ukrán határon. Vámosokkal incselkedő csencselők, ötvenkilós ládákkal szaladó "serpák" és vízbe fúlt kiscsempészek. Kárpátalján megnéztük, hogyan működik a cigarettamaffia a Krím árnyékában.

Furcsa boltja van Mezőkaszonynak. A kárpátaljai falu határhoz közel eső üzletébe a főbejáraton elvétve megy be valaki, az igazi forgalom az udvarban zajlik - onnan származik a csempészcigaretta. A ház előtt öregasszonyokból álló sokadalom, a biciklijüket támasztják, s akkora hévvel magyaráznak, mintha legalábbis a tűzoltóparancsnok megszöktette volna a rendőrfőnök feleségét vagy fordítva. Pedig nem pletykálkodnak, a határt lesik, cigarettacsempészek egytől egyig.

Egész Kárpátalján nagy az izgalom. A kiszolgáltatottságon és korrupción alapuló társadalmi "rend" a kijevi események miatt felborulni látszik, csak még azt nem tudják a helyiek, hogy ezzel a jattolásnak is vége szakadt, vagy - mint a 2004-es narancsos forradalom után - csak másnak kell adni a csúszópénzt.

Nagymamák bevetésen

Három asszony érkezik biciklivel, s amikor kiderül, hogy a határon minden rendben, megint három indul útnak. Nyugodt tempóban hajtanak, a bicikli kormányára akasztott retikül minden tekerésnél előre, majd hátra leng. Kényelmetlen, de mindez az előadás része; azt kell elhitetniük, hogy csak alkalmi biciklisták, a szatyrukban levő két doboz cigarettát magyarországi öreg rokonoknak viszik. S amit visszafelé hoznak, azt cserébe kapják. Kárpátalján megugrottak az árak, jól jön hát az a kis mosószer, krumpli meg hagyma.

Az előadás a magyar vámosoknak (cigi) és az ukrán határőröknek szól (krumpli, hagyma), nehogy feltűnjön: a bábuskák szervezetten érkeznek a határra. És nem két doboz cigi van náluk, hanem kicsit (de nem sokkal) több, és nem egyszer mennek át egy nap, hanem többször (sokkal többször). A magyar oldali falu, Barabás szegényes boltjában ottjártunkkor csak ukrajnai magyar asszonyok vásárolnak, itt veszik meg a "hálás rokon adományát" - valójában az eladott cigarettáért kapott pénzből költenek. Az időseket nem motozzák meg a határon, elég hát egy nejlonharisnya levágott derékrésze, amit a hónaljukig felhúznak, azután a terebélyes asszonyok ebbe tesznek egy-két pluszdobozt.

A biztonságra mennek: minél nagyobb a rend a határon, annál olajozottabbak a fordulók. Ha csak ötpercenként ér három ártatlanul trécselő nyugdíjas a határra, egy óra alatt az is nyolc-tíz karton cigarettát ad ki. A legolcsóbb magyar cigi nyolcszáz forint, a legolcsóbb ukrán zárjegyes 200 forint körül van a mostani árfolyamon. Mindez magyarázza, hogy a 20 ezer forintnyi nyugdíjból élő Margó néni miért teker a Kárpátokból jövő szélben ilyen lelkesen.

Amióta csak hetente egyszer lehet jönni Ukrajnába olcsó gázolajat tankolni, kihalt a határ, mégis vagy egy órát állunk sorba - így érezteti az ukrán határőrizet, hogy maradt még a hatalmukból. Az előttünk álló nagy szürke autó vezetője minden ukrán vámosnak odacsúsztat valamit, a váll-lapján három sárga csillagot viselő főegyenruhás pedig még a kocsijába is beül, hogy "átbeszéljék" az ügymenetet. A szegény szabolcsi vidéken legalább "államtitkári" kocsival jár boldog-boldogtalan, gigatankú, hatalmas Volkswagen Passatok, Audik kivénhedt példányaival, amiket annyiszor szétszedtek ide-oda dugdosni valamit, hogy talán elég lenne rájuk fújni, és elemeikre hullanának szét.

A zöldhatár bukott urai

A Gfk Hungária szerint egy év alatt megduplázódott a csempészáru aránya - fél-egymilliárd szál fekete cigi azonban sem a mámuskák hónaljárkában, sem az öreg autók burkolata mögött nem érkezhet. A csempészdohány zöme a zöldhatáron jön Magyarországra. A beregszászi Páva vendéglőben ülünk, és közvetítőnk sorra tárcsázza a környékbeli magyar polgármestereket, ők pedig hosszan ecsetelik, miért nem mondhatnak nekünk semmit. Félnek, mert a zöldhatár fel van osztva a helyi hatalmasságok között. Sötétedés után lehegesztett ablakú katonai csapatszállító autók indulnak a mezőkön át Magyarország irányába, dugig cigarettával. Ukrán részről senki sem meri megállítani őket, mert a szálak a legmagasabb szintig érnek. A napokban bukott meg Kárpátalja megye első kormányzóhelyettese 300 láda csempészcigarettával, a csapi vámparancsnok pedig - utóbb kikényszerítettnek mondott - vallomást tett arról, hogyan követelt korrupciós pénzeket, melyekből aztán egészen Kijevig kellett juttatnia. Állami háttérrel folyt eddig a csempészet, a legbátrabb helyi polgármester azt is elmeséli, hogyan lett a "mindenki kicsi üzletéből kevesek hatalmas biznisze", miután a magyar oldalon megszigorították a cigaretta bevitelét.

- Csak a kicsik mennek a gödörre - mondja, vagyis nekik kell autójukkal az akna fölé állni, hogy darabjaira szedjék. A nagykutyák maffiaszerű módszerekkel dolgoznak: a "saját jogú" csencselők helyére "alkalmazott" csempészek léptek. A magyar szülők pedig kétségbeesve látják, mi történik a fiaikkal. Munkalehetőség nincs, ha valaki mégis el tud helyezkedni, havi 30 ezer forintnak megfelelő összeget visz haza. Egyetlen serpás fuvarért viszont tízezer forintot lehet kapni. A teherhordók a rajtuk levő rossz pulóver ujjára és hátára egy-egy fekete szemeteszsákba burkolt, madzaggal átkötegelt láda (így hívják a mesterkartont) cigarettát erősítenek; a gyengébbek ebből hármat, vagyis 150 karton cigit visznek, az erősebbek ötöt-hatot is. (Azt hinnénk, ez csak a helyi legendárium része, de Dávid Zoltán, a NAV Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szóvivője megerősíti; fogtak már "hatládás" legényt is, pedig egy-egy láda súlya 17 kiló.) A legnehezebb terepviszonyok között és gyakran futva cipelik a 40-50 kilós terhet a határon ott, ahová a teherautók már nem tudnak elérni. Az egyik helyi csempész azt meséli, hogy egy volt osztálytársa lemaradt a csapattól, mert nem bírta a tempót, és leült pihenni. Úgy találták megfagyva, nem volt még húszesztendős.

Rejtély, hogyan juthat át ilyen tömegű cigaretta a határon, hiszen olyan kamerák vannak a dombtetőkön, amelyek több tíz kilométerre is ellátnak. A rendőrség éjjellátó távcsövekkel van felszerelve, és a 150 kilométernyi ukrán határszakon regimentnyi egyenruhás üldözi a csempészeket. Tiszabecsnél kezdjük érteni, hogy olyan áradatról van szó, amit szinte lehetetlen feltartóztatni.

Szem, vószem

A határátkelőn megint találkozunk a biciklisek hadával, akiket itt az út szélén álló elsötétített autókból és kisbuszokból irányítanak. A nők annyi cigarettát tesznek magukra, amennyit csak bírnak; még a karjukra is több dobozzal rögzítenek a csíkokra vágott nejlonharisnyák segítségével. Fiatalok és sok a cigány köztük, de magyar ajkú mindegyik. Valósággal lerohanják a Jurijnak szólított ukrán tisztet, szláv-magyar vegyes nyelven karattyolva hízelkednek neki. Az egyenruhás egyikük-másikuk csípőjét megcsapkodja, ha ott nincs cigi, akkor mehetnek. A zsongító hangzavar ilyenkor kárálásba csap át. "Já rábotájú" - ismételgeti a tiszt, hogy ez a munkája, és egyre azt hajtogatja, "agyin, dvá" - ennyi cigit engednek át a magyar oldalon, de a nők "tri, csitűréznek" neki egy kicsit, hogy legyen inkább a duplája. Mire az ukrán a nők alkarjaihoz érve sorolja "szem, vószem", jelezve, ne nézzék már hülyének, van ott-hét nyolc is, hogy az érzékenyebb helyeket már ne is érintsék, s még hátrébb tolja az usánkáját.

A nőknek igyekezniük kell, mert krumpliszállítmány érkezett a magyar oldalra, amit a bicikliseknek kell egy-két kilónként áthozni a határon. A magyar vámosokat nem érdekli a krumpli, ők a cigire és a benzinre mennek, az ukránok viszont elsősorban az élelmiszer-csencselőkre hajtanak, a rúd párizsit, a disznó- és csirkehúst, a zsákos krumplit meg a hagymát keresik.

Miután a nők megvívták a csatájukat Jurijjal, át sem mennek a magyar oldalra, megállnak a senki földjén (már az ukrán ellenőrzőpont után, de még a magyar előtt). Sárga csíkos nejlontáskákba szórják a cigit, majd ledobják a hídról. A krími helyzet miatt a magyar rendőrségi helikopter sem mer közel menni az ukrán határ vonalához, amit a csempészek azonnal kihasználnak. A banda egyik része a híd alá mászva várja a portékát. Közben a magyar határellenőrzésen már átesett személyautók csomagtartójából (csak ámulunk, hány függetlennek látszó ember tartozik ugyanahhoz a csempészbandához) a nők kosarába adagolják a krumplit. Így senkinek sem tűnik fel az ukrán oldalon, hogy valójában egy teherautónyi utazik át - sok részletben - a határon.

Ránk esteledett, mióta a magyar oldalra igyekvő sorban állunk, s előbb az előttünk járó öreg piros verda, majd az utánunk jövő nagy batár sofőrje oktat ki ingerülten, hogy várakozás közben le kell kapcsolni a világítást. Fényérzékenységük praktikus okokra vezethető vissza: a fény az este megélénkülő csempészet legfőbb ellensége. (No meg a közúti utóellenőrzés, mely kiszúrja a burkolat mögött azt, amit a vámos bizonyos okokból nem látott meg.) A magyar vámos egy perc alatt felméri, milyen pancserek vagyunk. Két doboz cigarettánk ukrán zárjegyes, pedig a sorban az összes többi fehérorosz cigit hoz be, mert az még olcsóbb. Öt hrivnya az ára, száz forintból megvan, és ötszázért azt is tovább lehet adni. A helyiek esküsznek rá, hogy legalább 90 százalékban adalékanyagokkal átitatott, felszecskázott kartonpapír.

Az asszonyok felháborodva mutatják a csekkeket, ha valakinél két doboz idegen zárjegyes ciginél többet találnak a magyar egyenruhások, akár ötvenezer forintra is megbüntetik. Két nő és egy férfi áll az út mentén, fáradtak, hajnali négykor kezdődik a "műszak", és már este van. Attila mokány, erős gyerek, fiatal felesége nem engedi a zöldhatárra, mióta tavaly az unokatestvérük ott veszett a Tiszán. Éjszakánként öt-hat méter hosszú gumicsónakon hozott át fuvaronként tízládányi cigarettát. Vagy tízen ültek a lélekvesztőben, amikor meghallották a magyar egyenruhások motoros hajóját. Menekülniük kellett, és a fiú az agyonterhelt csónakból belecsúszott a jéghideg vízbe. Megállt a szíve, három hét múlva dobta ki a Tisza a magyar oldalon, hát ezért kell a férfinak is a retikülös csempészekkel tartania.

Az összes áthozott cigit eladták, persze ennek csak egy része marad Magyarországon, hiszen Nyugaton még drágább a dohány, mert még magasabb a jövedéki adó. Egy bőrönd olcsó cigarettán háromszázezer forint haszon is lehet, ha továbbviszik Olaszországba vagy Angliába. A dohányút Fehéroroszországból indul, és egyebek között Magyarországon keresztül jut el a brit szigeteken élő indiaiakhoz és pakisztániakhoz.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.