Tragédiák helyett nemzeti program

/ 2001.05.18., péntek 07:44 /

"Nagyot gondolni sosem káros" - így jellemezte Mikola István egészségügyi miniszter a tárca új népegészségügyi programját. A miniszter célja a családok által eddig véletlen sorscsapásként megélt tragédiák nemzeti üggyé emelése, a korai halálozás és az idő előtti rokkanttá válás elleni küzdelem.

Fotó: Lenyó László

Az előző miniszter elgondolásai közül a polgárok számára leginkább kézzelfogható az volt, hogy a mentő a riasztástól számított 15 percen belül érjen oda az ország bármely pontjára. Ha valakinek a környezetében úgy kapott egy hozzátartozó infarktust, hogy a segítség csak egy óra múlva érkezett meg, átérezheti az esélyegyenlőség fontosságát. A 15 perces szabályhoz legalább 40, de inkább 55 új mentőállomásra volna szükség. S bár a kormányon belül mindenki egyetértett ennek fontosságával, a források szűkössége miatt az új miniszter kinevezésével úgy hal el a program, hogy 1998 óta csak tíz mentőállomást adtak át.

De nem ez az egyetlen pont, amelynél az új miniszter behúzta a kéziféket, mondván, inkább a régi hálózatot kell javítani (a kétszázból hat mentőállomás lényegében alkalmatlan a működésre, megrepedtek vagy gombásak a falai, illetve az összedőlés veszélye fenyegeti őket). Gógl Árpád legnagyobb vihart kiváltó tervét, az országos intézetek átalakítását - amely alighanem a legtöbb energiát vette el feleslegesen a volt minisztertől - sem vallja magáénak a tárca új irányítója. A kormányprogram egészségügyi részének egy eddig elfelejtett elemét, az egészségbiztosító által térített fogászati ellátások körének bővítését azonban zászlajára tűzte. Mindez része annak a grandiózus programnak, amellyel Mikola előállt, figyelmen kívül hagyva, hogy a kormányzati ciklus utolsó teljes évében, két esztendőre elfogadott költségvetéssel - amelyből hiányzik a fedezet - kapta meg a bársonyszéket. Szavajárásával "gigászi" erőfeszítésekre lenne szükség elképzeléseinek legalább részbeni megvalósításához, ráadásul nemcsak saját tárcája, hanem az egész kormány részéről.

Mikola abból a fásultságig hangoztatott tételből indul ki, hogy a magyar lakosság egészségügyi állapota tragikusan rossz. A miniszter és a tervezetet kidolgozó többtucatnyi vezető szakember szerint ezen lehet és kell is változtatni. Példaként a finnországi, észak-karéliai eredményeket ismerteti, ahol felére sikerült csökkenteni a férfiak körében a szívkoszorúér-betegség miatti halálozást. A nyomasztó mutatókért a program nemcsak az egyént teszi felelőssé, hanem társadalmi eredőket is sorol. Elsőként a környezetszennyezést, de az egészségügyi gondok forrásai között említi a legszegényebb és a leggazdagabb társadalmi csoportok közötti iskolázottsági, foglalkozási és jövedelmi távolságot.

A program végrehajtására Mikola István szerint az a legnagyobb garancia, hogy "a helyzet tragikus és nem maradhat így", ezt a területet "most már nem lehet balkézről kezelni". A 2010-ig elérendő öt nemzeti cél egyebek között azt tartalmazza, hogy a rokkantságmentes életéveket a férfiaknál átlagosan 64, a nőknél legalább 72 évre kell kiterjeszteni. A születéskor várható élettartamot pedig a férfiaknál 70, a nőknél 78 évre kell meghosszabbítani a mostani 66, illetve 75 esztendőről. Ennek eléréséhez 20 százalékkal kellene leszorítani a 65 évnél fiatalabbak körében az infarktusos halálozást 2010-ig. Jelenleg a korai halálozás (vagyis a 64 évnél fiatalabbaknál bekövetkező halálesetek száma) háromszorosa az európai átlagnak.

Életmód, környezet és egészségügyi ellátás - ez a három kulcstényező. A célok eléréséhez nemcsak koleszterint és magas vérnyomást szűrő programokra van szükség, nem csupán az egészséges táplálkozás és életmód elterjesztésére, hanem a jól kezelt magas vérnyomásos betegek számának növelésére is. A mostani 17-28 százalék közöttre tett arány az orvosok továbbképzésével csaknem duplájára, a betegek oktatásával akár 90 százalékra is növelhető lenne. A program tíz év alatt tíz százalékkal szeretné csökkenteni a daganatos halálozást a 65 évnél fiatalabbaknál.

Ezen belül a szűrhető tumorfajtáknál 5-50 százalékos javulást vár (előbbit a tüdő-, utóbbit a méhnyakráknál). A nagyvonalúan megrajzolt célokat és a szűkre szabott anyagi lehetőségeket magyarázza, hogy a miniszter alig rendelkezik több forrással, mint az elődje által megálmodott Egészségfejlesztési Kutatóintézet és Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet költségvetésének "a program szolgálatába állításával". Mikola maga is elismeri, elképzelései nagyon nagy forrásigényűek, de tapasztalata szerint csak kész tervekre lehet fedezetet kapni, "pénzt úgy kérni, hogy adjanak tízmilliárdot, mert bajban vagyunk, nem lehet". A miniszter, aki nem arra szerződött, hogy "vergődjön a pénztelenségben", nem csak a kormány segítségét várja. A program hatásának el kell érnie az egyénekig, egyébként kudarcra van ítélve.

A dokumentum több ponton találkozik Kertai Pál professzornak még az Antall-kormány idején kidolgozott programjával, amely az azóta eltelt hét esztendőt leginkább a fiókok mélyén töltötte. Ennek oka nagyobbrészt éppen az volt, hogy a pénzügyi szakemberek összeráncolták a homlokukat. Így az egészségügy ördögi körbe került, a szétforgácsolt források nem voltak elég hatékonyak, erre hivatkozva tovább lehetett farigcsálni belőlük. A miniszter tanulni látszik a Fidesz-kabinet módszereiből, a kormány - ahogy Mikola korábban fogalmazott - tüzeket gyújt, amiket azután el kell oltani. Egy viszonylag olcsóbb lépéssel, a szűrésekkel, hosszabb távon jelentős forrásokat lehet bekényszeríteni az egészségügybe.

Elképzelhetetlen ugyanis, hogy a kiszűrt betegek tömegesen váljanak ellátatlanná. Az ágazat pedig bebizonyíthatná végre, hogy a Bokros-csomag idején elsuttogott pénzügyi tétel, miszerint "a halott beteg a jó beteg" (mert nem kell évekig, évtizedekig rokkantnyugdíjat, gyógyszert, táppénzt, orvost fizetni neki) nemcsak antihumánus, de hamis is. Visszájára fordítva könnyen kiderülhet, az egészséges "beteg" a jó beteg, mert nemcsak rokkantnyugdíjat, gyógyszert, táppénzt nem kell folyósítani neki, de özvegyi nyugdíjat és árvaellátást sem a hozzátartozóinak, ráadásul még ő fizet, és nem is kis mennyiségű adót, valamint tb-járulékot.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.