valasz.hu/rendezvenyek/konferenciak/cegepites-felsofokon-36

http://valasz.hu/rendezvenyek/konferenciak/cegepites-felsofokon-36

Konferencia

Budapest új dimenziói

Urbanisztikai konferencia a Heti Válasz szervezésében.

A dinamikus fejlődést felmutató élhető városok versenyében Magyarország fővárosa csak akkor maradhat talpon, ha ismét a világ egyik fontos, vonzó településévé válik. A Heti Válasz urbanisztikai konferencia sorozatának idei rendezvényén városfejlesztéssel foglalkozó neves hazai szakemberek, és a témához tágabb értelemben kapcsolódó szakterületek képviselői nyilatkoznak a feladatokról, tárják fel elképzeléseiket.

Konferencia összefoglaló:

A Heti Válasz urbanisztika konferencia sorozatának idei rendezvényén városfejlesztéssel foglalkozó neves hazai és külföldi szakemberek, valamint a témához tágabb értelemben kapcsolódó szakterületek képviselői nyilatkoztak a feladatokról, tárták fel elképzeléseiket.

Tarlós István, 
Budapest főpolgármestere megnyitójában rámutatott: a konferencia meghirdetésekor álmában sem gondolta volna, hogy 2011 novemberében a főváros létét is megkérdőjelezik. Bírálta azokat az indítványokat, amelyek csökkentenék a fővárosi önkormányzat jogköreit a készülő új önkormányzati törvényben. A városvezető szerint Budapest Moody's általi leminősítésének semmi jelentősége nincs: a főváros már 2010-ben elérte hitelfelvételi korlátait, az eladósodottság nem növelhető tovább. Ez a működés további racionalizálását és a fejlesztések szigorúbb elbírálását jelenti.

A főpolgármester felvázolta a főváros új vezetésének fejlesztési elképzeléseit, amelynek lényege: az álmodozás ideje lejárt, a realista projektek kora jött el. Beszámolt róla, hogy az új koncepció kialakítása az adatgyűjtéssel megkezdődött, most lakossági felmérés következik. A projekteket négy csoportba sorolta. 1) Futó projektek, melyeket a sírból kellett visszahozni, miután az előző vezetés veszélybe sodorta az uniós támogatást. Példaként a négyes metrót említette. 2) A halasztást nem tűrő fejlesztések, így a Széll Kálmán tér rekonstrukciója és a Római parti árvízvédelem. 3) A közlekedési fejlesztések, így a budai fonódó villamos, a BuBi közbringa-projekt és az 1-es, 3-as villamos meghosszabbítása. 4) A városi közszolgáltatások megújítása, például a központi szennyvíztisztító üzemeltetésének visszavétele.

Zoboki Gábor építész, a Duna Fővárosa Egyesület (DFE) elnöke beszédében leszögezte: a városfejlesztés nem szakmai belügy, hanem közügy. Bemutatta az egyesületet, melynek nem tervezési, hanem katalizátor szerepet szán. Kifejezte egyetértését a főpolgármesterrel a főváros szétszakítását illetően, és megjegyezte, hogy a törvénytervezet a szakmai szervezetek véleményét az eszeveszett törvényalkotási roham miatt nem veszi figyelembe.

Zoboki öt pontba foglalta össze a DFE városfejlesztési elképzeléseit. 1) Vízió és identitás: Budapest volt már a zene városa, a kávéházak városa, a fürdők városa, mégsem tudtuk soha meghatározni, mi Budapest. Nem szabad megmaradni a szlogenek szintjén, mindenkinek át kell éreznie az új főváros-víziót. 2) A stratégia szervezeti felépítése. 3) Budapest kulturális értékei és turizmus: aki még nem járt Budapesten, azt a kultúra csábíthatja ide. 4) A Duna-part. 5) Megfelelő arányú stratégiai projektek: a megaprojektek helyett.

Greg Clark, a londoni Urban Land Institute vezető tanácsadója bemutatta szervezetüket, amely olyan városok fejlesztési koncepcióinak kialakításánál működött közre, mint Fokváros, São Paulo, Auckland, London és New York, de ezúttal Torino és Barcelona példáját mutatta be követendőnek Budapest számára. Felidézte, hogy a fővárosok különösen nehéz helyzetben vannak, mivel sok szerepet kell eljátszaniuk egyszerre: kormányközpontok, nemzetközi kapuk, kulturális központok, polgáraiknak pedig szolgáltató városok. Clark hangsúlyozta: a városfejlesztés integrált folyamat, amely földrajzi értelmezést ad egy társadalom gazdasági, kulturális, szociális és ökológiai politikáinak, és egyszersmind össze is hangolja őket.

Ezt a módszertant használta sikeresen a Franco-diktatúra bukása után megannyi város, többek között Valencia, Bilbao, Sevilla és a rendszer által legjobban büntetett Barcelona. A lerobbant gazdaság, lepusztult városrészek és magas munkanélküliség mögött azonban ott volt a katalán optimizmus, így a kultúrára támaszkodva a szürrealista művészet fellegvárát építették fel, és közben komoly fizikai rehabilitációt valósítottak meg a tengerpartra fókuszálva. Torino szintén a város - barokk - kulturális örökségére támaszkodva rehabilitálta magát, miután a Fiat összeomlásával a nyolcvanas években megszűnt az olasz autógyártás központja lenni. De sikerült túllépnie a városrészek pusztulásán, a munkanélküliség és a bűnözés problémáin, és ma az olasz filmgyártás és gasztronómia központja, amiben nagy szerepe volt a nemzetközi diákságnak és a várost Lyonnal, Milánóval összekötő gyorsvasúti kapcsolatnak. A sikerhez a kulcs, hogy a városvezetők lépjenek túl a következő választásig terjedő rövidtávú szemléleten, egységes egészként kezeljék a városfejlesztést, és a meglévő értékekre támaszkodva reálisan megvalósítható projektekben gondolkozzanak.

A konferencia második szekciójának levezető elnöke, Fazekas György építész bevezetőjében rámutatott: az Economist szerint Budapest a 11. leglassabban növekvő város, és egyszerre jellemző rá a letargikus múltidézés és a szűk utcákon torlódó autóáradat. Fazekas aláhúzta: vannak várostervezők, akik nem akarnak versenyre kelni Béccsel, Prágával, csak élhető várost akarnak, egy furcsa, de szerethető turisztikai desztinációt. Varsó viszont mert nagyot álmodni, és azt mondta: a lengyel főváros legyen fontos hely. Mottó helyett konferenciákba, reptér- és metrófejlesztésbe fogott. Budapesten véleménye szerint a Belváros gyógyítása a kulcs: a Liszt Ferenc tér és a Bazilika előtti tér már szép, de a Vörösmarty tér és Duna-part még nem talált magára. A cél, hogy közterek összefüggő hálózata jöjjön létre Pest és Buda belvárosában.

Csizmadia Norbert a Nemzetgazdasági minisztérium gazdaságfejlesztésért felelős helyettes államtitkára kifejtette: az Európai Unió növekedési zónái között ma már nemcsak a London, Párizs, Dél-Franciaország és Milánó „kék banánról" beszélünk, mind fontosabb a Berlin, Prága, Bécs, Krakkó, Budapest és Horvátország által körvonalazott „közép-európai bumeráng" is. Az ír példát kellene követni: ők nem Nyugat-Európa perifériájaként határozták meg magukat, hanem félúton Európa és Amerika között. Nekünk is kapunak kell lennünk Nyugat és Kelet között, hiszen a római borostyánút mentén fekszünk, és Közép-Európa Detroitja vagyunk. Csizmadia a városfejlesztés új kihívásairól szólva elmondta: új típusú együttműködés kell a város és a beruházók, kkv-k között. Ingolstadtban például már nem az önkormányzat, hanem az Audi készít városfejlesztési stratégiát, és a Győri Balettet is az Audi támogatja. Emellett új lehetőséget nyitnak a városszerte buzgárként feltörő hot spotok: az urban chiq helyszínei, a fab lab-ek. A „Make The Most of Your Time on Earth" című kiadvány például budapesti útikalauzában egy bolhapiacot, egy gyógyfürdőt és fiatal iparművészek kiállítását ajánlotta megtekintésre. Mindezt kihasználva Budapestnek a B mint kreatív város jelszavát kell kitűznie, és Berlinhez vagy Barcelonához hasonló célponttá érdemes válnia.

Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ vezérigazgatója a konferenciát arra használta ki, hogy bejelentse a 2014 és 2021 közötti uniós támogatási időszak négy nagy budapesti közlekedési fejlesztését. Elárulta: a projektek előkészítése megkezdődött, Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter támogatásáról biztosította a beruházásokat. Az első fejlesztés a kisföldalatti megújítása: lecserélik a 38 éves szerelvényeket, megállót létesítenek a Hungária körúton és megvizsgálják a lehetőséget, hogy meghosszabbítsák a vonalat Zuglóig. A második fejlesztés a gödöllői HÉV összekapcsolása az M2 metróval, amire azért van szükség, mert jelenleg az elégtelen közösségi közlekedés miatt Északkelet-Pesten a legmagasabb az autóközlekedés aránya. Itt is lecserélik a szerelvényeket.

A harmadik projekt az ötös metró néven elhíresült Észak-Déli Regionális Gyorsvasút első fázisa, amelynek keretében összekapcsolják a csepeli és ráckevei HÉV-vonalakat, és elvezetik az Astoriáig. A fejlesztés azért is időszerű, mert 47 éves szerelvények közlekednek a vonalon. A negyedik beruházás még nem körvonalazódott, de elkezdték a troli- és a villamoshálózat felmérését, hogy kiderüljön, hol a legcélszerűbb fejleszteni. A projektek előkészítése azért kezdődött el, hogy 2014-ben már kész pályázattal álljunk az EU elé, és ne járjunk úgy, mint 2007-ben, az előző támogatási periódus kezdetén.

Az 1-es villamos meghosszabbítása a Fehérvári útig és a 3-as villamos fejlesztése nem tartozik a fenti projektek közé, mivel ezeket már ebben a ciklusban befejezi a város. Szintén elindított beruházás a Széll Kálmán tér felújítása a budai fonódó villamoshálózat kialakítása során. Vitézy leszögezte: a téren a közlekedésfejlesztési szempontokat a parkosítás elé kell helyezni, hiszen itt negyedmillió ember száll át naponta.

Vitézy rámutatott: a projektek kiválasztásakor igyekeztek azokat előtérbe helyezni, ahol a legsürgetőbb a járműcsere. De nem rejtette véka alá: ez máshol is égető probléma. Az elmúlt két évtizedben 600-800 milliárd forintot nem költöttek rá a járművekre. Ami a közeljövőt illeti, heteken belül elkezdik kitenni a BKV állomásaira a FUTÁR projekt keretében az új tájékoztatási táblákat, így előbb-utóbb mindenhol lesz indulási időpont-becslés és forgalomzavar esetén automatikus tájékoztatás. Mindehhez azonban arra is szükség van, hogy januárban ne menjen csődbe a BKV, amelynek lejárt 70 milliárd forintnyi adóssága. A helyzet megoldásához a kormány segítsége kell.

Liszkay Krisztina városrendező az új városfejlesztési koncepciót megalapozó adatgyűjtésről mutatott be érdekes információkat. Elmondta: 800 ezer adat felvétele történt meg. Kiderült, hogy a budapesti lakosság körülbelül egyharmad-egyharmad arányban él zártsorú, szabadon álló és telepszerű beépítésű területen. A főváros öt zónára osztható: belső, Duna-menti, átmeneti, elővárosi, hegyvidéki. Az átmeneti zóna inkább gazdasági jellegű, míg a hegyvidéki például csak az egészségügyben veszi ki a részét a város munkamegosztásából. A kulturális intézmények a belső zónában koncentrálódnak. A Duna-menti zóna területhasználatában sok a gazdasági terület, ami nem feltétlenül baj, ezt végig kell gondolni a koncepcióalkotás során.

Finta József építész hozzászólásában a legfontosabbnak a főváros egységének megőrzését nevezte, és reményét fejezte ki, hogy „nem megy el agyament irányba a képviselőház." A Kossuth-díjas alkotó elítélően szólt azokról az építészekről, akik „édes kis várost" akarnak faragni Budapestből, mivel a magyar fővárosnak igenis fontos közép-európai központtá kell válnia, kulturális, oktatási, informatikai, logisztikai és közlekedési centrummá. Finta szerint a város fejlődését akadályozza, hogy a szocializmusban a polgárság felhígult. Prágában például a kocsmákban, éttermekben csehek ülnek, nem külföldiek. Ezzel szemben Budapesten a polgári létezés vágyának ki kell alakulnia. Ebből a szempontból is szerencse, hogy vannak egyetemek, mert így születhet egy kultúrára éhes és fizetőképes polgárság.

Finta szerint a fő kérdés, hogy miként tudjuk a belvárost úgy átalakítani, hogy a fiatalok az agglomerációból visszavágyjanak abba az ekklektikus térszövetbe, amit a régmúltban a telekspekuláció hozott létre. Ehhez az kell, hogy gangos házak zöld kutak legyenek, zöld udvarrendszer alakuljon ki olyan természetes klimatizációval, amilyet a mórok létrehoztak Córdovában. Megaprojektekre azonban nincs szükség: a Budapest-jelek léteznek, ilyen a Vár vagy a szecessziós épületek. Csak olyan beruházásokra van szükség, amelyek a város életét indukálják, és a turizmus által önmagukért fizetnek. A legfontosabb, hogy Budapest legyen zöld város, a Duna-mentén vissza kell állítani a fasorokat. Tökéletes zöld világ alakulhatna ki Budán is a Kopaszi-gáttól a Gellérthegyen át a Mechwart-ligetig.

Eszter Elemér, a Studio Metropolitana vezetője hozzászólásában kifogásolta, hogy a konferencia hallgatósága körében is vannak olyanok, akik nem jöttek el az új koncepciót megalapozó szakmai workshopokra. „Ez nem csalódottság, hanem egy szó jut eszembe: betenni - fogalmazott. - Most az az időszak van, hogy betenni kell. A legelőremutatóbb felszólalónak Eszter Elemér Vitézy Dávidot nevezte, aki olyan perspektíváját mutatta meg a városnak, ami élhetővé teheti Budapestet.

Greg Clark a második szekció zárásaként elmondta: csak olyasmit hallott, ami optimizmusra ad okot. Hozzátette, a válság válaszút elé állított a városokat: ők formálják a jövőt, vagy a jövő formálja őket. Athén és Róma nem lépett időben, ezért ma már csak múzeumok, egykori nagyvárosok mauzóleumai. Berlin, Isztambul és Moszkva nagy városok voltak, és talán azok lesznek ismét. És ott van London, Párizs, Stockholm és Helsinki: világszínvonalú európai fővárosok. A különbség az összehangolt erőfeszítés. Ezt szorgalmazta a budapestiektől is. „Ma hallottam a gazdasági, közlekedési, turisztikai és kulturális stratégia koncepció elemeit, csak azt nem, hogy mindezek hogyan lesznek integrálva" - hangsúlyozta.

A konferencia harmadik szekciója Budapest, a kultúra Szilícium-völgye címet viselte. Nyitó előadásábanKáel Csaba, a Művészetek Palotája igazgatója kiemelte: csoda történt a XXI. század elején, amikor a közönségigény, a szakmai igény és a politikai akarat találkozása révén létrejött az egyedülálló intézmény. A Müpa olyan élménytérré vált, amely ma Cité de la musique, a Suntory Hall, a Southbank Centre és a Carnegie Hall ligájában játszik. Káel szerint hajlamosak vagyunk gazdasági körülményekre hárítani hiányosságainkat, holott vannak olyan fantasztikus értékeink, amelyek óriási lehetőségeket nyithatnak meg előttünk.

A Müpa első embere felidézte: a Magyar Turizmus Zrt.-vel megnézték, Budapest és Bécs hány programmal szerepelt egy turisztikai programban. Bécs 800, Budapest 5 programmal szerepelt, holott egy hónapban Budapesten több program volt. A különbség a promóció: a határon átlépve a Bécsi Filharmonikusok rögtön a plakáton bíztatnak, hogy vegyünk aranytallért. Ezért a fővárosi kulturális intézmények - köztük a Müpa, a Zeneakadémia, az Operaház és a Szépművészeti Múzeum - klaszterbe tömörültek, összeállították Budapest meglévő gazdag kulturális kínálatának csúcspontjait, vonzó hétvégi csomagokba tömörítették őket, majd ezt odaadták munícióként a Magyar Turizmus Zrt.-nek. Mindehhez csupán összefogásra volt szükség. Ez nem ment éppen könnyen: sok intézményvezető úgy vélte, hogy a turisztikai szakma dolga idehozni a turistát, a programba ne szóljanak bele.

„Miért ne beszélhetnénk a Duna és az Andrássy út mentén fizikailag is megvalósuló kulturális Szilícium-völgyről? - tette fel a kérdést a kifejezés atyja, Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora. A Müpától indulva a CET érintésével eljutnánk a Vigadóig, az Andrássy úton pedig az Opera, a pesti Broadway, az új és a régi Zeneakadémia mentén a Városligetig, a majdani múzeumi negyedig - vázolta egy kultúrára építő városrendezési koncepció térbeli tengelyeit a rektor. Hozzátette: zenei életünkben megvan a muníció, ami tartalommal töltheti fel a vázat: Bartók és a népzene, Kodály és a kóruskultúra, a világ minden zenekarába belépőt jelentő Zeneakadémia. Ezzel az óriási japán és kínai piac felé is nyitnánk, az európai komolyzene itt az elitek értékrendjének szerves része, magyar zenetanárok százai tanítanak ázsiai fiatalokat zongorázni, hegedülni. Sokat nyernénk, ha inkább ők jönnének Budapestre. Batta előadásában felidézte a fővárosi játszóhelyek történetét a Nemzeti Színháztól és a Nemzeti Múzeumtól a Népszínházon, az Operaházon, a Vigadón és az Erkel Színházon át a Müpáig és a Zeneakadémiáig, hangsúlyozva: állandó hullámmozgás figyelhető meg, az intézmények több funkciót töltenek be, és ezek időben is változnak.

A kulturális szekció harmadik előadója Seifert Tibor, az ELTE Egyetemi Kollégium főigazgatója volt, aki a magyar felsőoktatás történetének áttekintése során hangsúlyozta: Budapest nem mehet el szó nélkül amellett, hogy egyetemi város, a magyar felsőoktatás jóval több mint ötven százaléka itt összpontosul.106 ezer nappali tagozatos tanul a fővárosban, akik az ötödik legnagyobb kerületet alkotnák, ha egy helyre tömörülnének. Ez 106 ezer potenciális fogyasztó. Hol volna nélkülük az albérleti piac, amikor az alig 17-18 ezer kollégiumi férőhelyre 60 ezer vidéki hallgató jut? Működnének-e a budapesti könyvtárak e diákok nélkül? A romkocsmák, az olcsó menzák, kifőzdék, büfék megélnének nélkülük? - sorolta a kérdéseket Seifert. Hozzátette: Budapest vezetése az elmúlt 20 évben mit sem törődött ezekkel a lehetőségekkel. „Mezei Barna rektor úrral felvettük a kapcsolatot az érintett kerületekkel, például a XI. kerülettel. Ez egy 160 ezres kerület, amiben van 30-35 ezer diák - idézte fel. - Már Molnár Gyula polgármester úrnak feszegettem, hogy kezdeni kell valamit a helyzettel, de nem nagyon értette. Hoffman Tamással előrébb jutottunk, már kötöttünk egy együttműködést." Seifert szerint oda kellene figyelni, hogy az egyetemeket ne szórja szét a főváros, hanem egységes campusok jöjjenek. Az ELTE 72 helyen működik, de az lenne a jó, ha létrejönne egy diáknegyed, ami turisztikai vonzerő lenne.

Hozzászólásában Melanie Smith, a Xellum Kft. tanácsadója kijózanította a hallgatóságot: a világban kevesebben tudnak Budapestről, mint hisszük. Sok brit honfitársa mondta: nem tudtam, hogy a város ilyen szép, szürkébbnek gondolta, ezért a fő cél, hogy Budapestet a térképre kell tenni. Prága jobban csinálta, sőt túl jól: túl sok a turista. A kudarc egyik oka, hogy nem volt konzisztens Budapest brandingje. Az egyetlen állandó elem az építészeti örökség, de évente új szlogen, új logo, új image jön. A szocialista múlt 5-10 évig izgalmas volt, de már senki nem megy a Szoborparkba. Még ha ide is jön egy külföldi, nehezen találja meg az attrakciót, csak az épületekért meg nem fog visszajönni. Megnehezíti a szakemberek dolgát, hogy 24 önkormányzattal kell együtt dolgozni. Smith szerint őrültség kerületenként turisztikai stratégiát csinálni: a turista úgysem tudja, melyik kerületben jár, és hol a kerülethatár. Emlékeztetett: Londonban is sok borough van, de csak egy polgármester, nem 24. „Én tudom, mely kerületek szépek, lakásvásárlásból, sétából, de ha embereket viszek körbe, sosem mondom, melyik kerületben járunk, vagy hogy ez a kedvenc kerületem!" - mondta a brit szakember, aki szerint az is probléma, hogy a múzeumok kevéssé látogatóbarátok. Kisgyerekeket, babakocsikat nem látnak szívesen, így nehéz nyugati turistákat elcsábítani.

Hozzászólásában Zoboki Gábor példamutatónak nevezte a kulturális területen látható összefogást, és hangot adott véleményének, hogy az urbanistáknak is ez lenne a dolguk. Greg Clark bizonyítottnak látta tézisét, miszerint a várostervezés a szektorális stratégiák aggregálására való. Megtapsolta az előtte szólókat, mivel a kultúra a Budapest-vízió kulcsa, amelyet Barcelona vagy Torino példájával is igazolt. Aláhúzta, hogy a kultúraváros nem alternatívája az businessvárosnak: kiegészítik egymást. Lásd London, Párizs, Hong Kong. Clark megerősítette, hogy jobban kell eladni Magyarországot, nem szabad feltételezni, hogy mindenhol tudják, kik a magyarok. „A világ lakosságának kevesebb mint 1 százaléka hallott Budapestről, a Dunáról vagy az Osztrák-magyar Monarchiáról. Sokszor még a magyar fiatalok ismeretei is hiányosak. Tanítani kell őket" - mondta a brit szakember.

A záró szekcióban az ingatlanfejlesztések kerültek a fókuszba. Nyitó előadásában Árendás Gergely, az Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület elnöke leszögezte: az ő szakmájában nem igaz áll a magyarokat ért kritika, hogy nehezen kommunikálnak egymással. Ennek bizonyítéka az egyesület léte. Árendás Bemutatta az egyesület tagjait és az általuk készített épületeket az ING székháztól és a Millenniumi Városközponttól az Europeumon át a Graphisoft Parkig és az Alkotás Pointig. Felidézte: az egyesület tagjai összesen 1508 milliárd forint értékben valósítottak meg ingatlanfejlesztéseket Magyarországon. 2002 és 2008 között dinamikus növekedés jellemezte a piacot, azóta viszont zuhanás. Olyannyira, hogy jövőre még az egyesület magyar tagjai is több beruházást terveznek külföldön, mint itthon. Árendás szerint a legfőbbb problémák: az európai ingatlanpiac válsága, demográfia (ahol nincs ember, oda nem kell épület), finanszírozás (ha a kormány csökkenti a hitelek mennyiségét, az a fejlesztőknek rossz, mivel nagyon tőkeigényes az iparág), jogi szabályozás. Égetőek a műemlékvédelem problémái, Magyarországon például a Reichstag átalakítására nem kapnánk építései engedélyt, az épület energiát termel, nálunk a fenntarthatóságot sem segítik. Rosszak a parkolási előírások: oda kreálunk közlekedést, ahová nem kéne. A külvárosi raktárakat itt 30 százalékkal drágább megépíteni a tűzrendészeti szabályok miatt, mint Nyugat-Európában, és a bérleti díj is itt a legalacsonyabb. A kétszintű önkormányzatiság is versenyképtelenné teszi a várost. Árendás leszögezte: a fejlesztési stratégiát nem az ingatlanfejlesztők akarják írni, de az nem lenne rossz, ha legalább megkérdeznék őket.

Takács Viktor XI. kerületi főépítész rámutatott: a közlekedési és a városépítész szakma annyira elbeszélt egymás mellett, hogy a négyes metró öt újbudai megállója közül egy sem illik semmilyen józan városrendezési tervbe. A kelenföldi végállomás járműtelepe a legértékesebb területekből vett el több hektárnyit, és nem maradt hely P+R parkolók kialakítására, hiába sulykolták, hogy a virágpiacig kéne vinni a vonalat. A kelenföldi pályaudvart kezelő MÁV-ot teljesen kihagyták az intermodális közlekedési csomópont tervezéséből, ami az aktuális igényeket épp hogy ki tudja majd elégíteni, de semmilyen fejlesztési lehetőség nem lesz benne. A kerület új vezetése próbál párbeszéde kialakítani a felek között, de eddig csak a Budapesti Közlekedési Központban talált igazi partnert.

A szekciót moderáló Illy Péter építész, ingatlanfejlesztési szakértő kérdésére Tóth Tamás, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség főosztályvezetője kifejtette: nehéz egy építési projekt előkészítésének finanszírozására pályázati konstrukciót találni, a közlekedésben és a környezetvédelemben viszont nagyprojektek esetében van erre példa. Sőt, több százmillió forintig, a projektérték 6 százalékáig támogatható az előkészítés.

Tatár Tibor, a Futureal vezérigazgatója Koppenhágát hozta fel követendő példaként. A dán fővárosban járva 2007-ben azt látta, hogy egy új metróvonalat két megállóval tovább építettek az indokoltnál, a város felvásárolta az üres földeket, és árverezte az ingatlanfejlesztőknek, kikötve, hogy milyen épületet kell odaépíteniük. Majd a befolyt pénzt visszaforgatta az újabb közlekedési beruházásokba Tökéletes összhangban volt a közlekedés- és a városfejlesztés, aminek idehaza csírája sincs. „Ha nincs egy pontos tervünk, hogy milyen Budapestet akarunk látni 20-30 év múlva, önjáróak lesznek a közlekedéstervezők, az ingatlanfejlesztők, és káosz lesz az eredmény" - mondta Tatár.

Bálint Imre, a Budapesti Építész Kamara képviselője hozzászólásában Budapestet egy olyan bárhoz hasonlította, ahol a jobbnál jobb italok, de nincs mixer. „Legyen már valaki, aki összefogja ezeket a dolgokat, és keverjünk jó koktélokat" - fejezte ki kívánságát. Egyetértett vele Takács Viktor is. „Ma az Etele-tér a legfontosabb közlekedési beruházások egyike, de mégis lepattantunk, amikor egyeztetni akartunk a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal" - árulta el. Emellett kifogásolta, hogy a finanszírozási körülmények olyan merevek, hogy utólag már nem lehet az elkezdett beruházásokon a leglogikusabb változtatásokat sem végrehajtani.

 

Program

09.30 - 09.35
Köszöntő
Borókai Gábor, főszerkesztő-lapigazgató, Heti Válasz
09.35 - 09.45
Nyitó előadás
Tarlós István, Budapest főpolgármestere
09.45 - 10.15
Budapest jövőképe és a "városépítészet" stratégiája
Zoboki Gábor, építész, DFE-elnök
10.15 - 10.45
A város és az elemzés metodikája
Greg Clark, vezető tanácsadó, Urban Land Institute
10.45 - 11.15
Kávészünet
11.15 - 11.25
Budapesti stratégiák
Fazakas György, építész
11.25 - 11.45 A városfejlesztés és a tervezés kapcsolata
Csizmadia Norbert, gazdaságtervezésért felelős helyettes államtitkár, NGM
11.45 - 12.00
Budapest közlekedés koncepciója
Vitézy Dávid, vezérigazgató, BKK
12.00 - 12.15
Budapest új városfejlesztési koncepciója
Szikora Linda, kabinetvezető, Főpolgármester-helyettesi Iroda
Liszkay Krisztina, DFE-tag
12.15 - 13.00
Urbanisztikai stratégia a Duna mentén
Kerekasztal beszélgetés:
Eszter Elemér, Studio Metropolitana
Nagy Béla, MÜ-Hely Zrt.
Liszkay Krisztina
Z. Halmágyi Judit
Finta József
Greg Clark
Moderátor: Fazakas György, építész
13.00 - 14.00
Ebéd
14.00 - 14.20
Budapest - Európa Kulturális Szilícium Völgye?
Káel Csaba, igazgató, Művészetek Palotája
14.20 - 14.40
A zenei "befektetés"
Batta András, rektor, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
14.40 - 15.00
Az egyetemek és a város
Seifert Tibor, főigazgató, ELTE Egyetemi Kollégium
15.00 - 15.45
Budapest kulturális és turisztikai jövője
Kerekasztal beszélgetés:
Batta András, rektor, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Seifert Tibor, főigazgató, ELTE Egyetemi Kollégium
Melanie Smith, Xellum Kft.
Greg Clark, vezető tanácsadó, ULI
Moderátor: Káel Csaba, igazgató, MÜPA
15.45 - 16.00
Kávészünet
16.00 - 16.15
Arányos léptékű projektek
Illy Péter, építész, ingatlanfejlesztési szakértő
16.15 - 16.30
Változások a fejlesztéspolitikában
Tóth Tamás, főosztályvezető, NFÜ
16.30 - 16.45
Ingatlanfejlesztési kihívások Budapesten
Árendás Gergely, elnök, Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület
16.45 - 17.00
Várostervezés: Kelenföld
Takács Viktor, főépítész, XI. kerület
17.00 - 17.45
Reális fejlesztési irányok
Kerekasztal beszélgetés:
Tóth Tamás, NFÜ
Takács Viktor, főépítész, XI. kerület
Tatár Tibor, Futureal
Zoboki Gábor, építész, DFE-elnök
Bálint Imre, Budapesti Építész Kamara
Moderátor: Illy Péter, építész