Konferencia

Fókuszban a nemzeti érdek

A Heti Válasz Kiadó a Századvég Alapítvánnyal és a Széll Kálmán Alapítvánnyal közösen konferencia sorozatot indít Fókuszban a nemzeti érdek címmel.

A rendezvények a magyar gazdaság és társadalom számára kiemelten fontos aktuális témákat elemzik elismert hazai és külföldi szakértők közreműködésével. A sorozat novemberi rendezvénye a magyar állam finanszírozásának kiemelt aspektusait tárgyalja.

Konferencia összefoglaló:

A konferencia nyitóelőadója, Varga Mihály egyes nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való kapcsolattartásért felelős tárca nélküli miniszter általános gazdasági helyzetértékelésében röviden ismertette az elmúlt két évtized államháztartási hiányának alakulását. Hangsúlyozta, hogy az államháztartási egyenleg hiánya hosszú évek óta meghaladta a kritikus szintet, és a költségvetési fegyelem helyreállítása a növekedési lehetőségeink beszűkülése és magas állami újraelosztási ráta mellett valósult meg. Az államháztartási hiányt a gazdasági alrendszerek eladósodása is  kísérte. Véleménye szerint Magyarországgal azért bánik kemény kezűbben Brüsszel, mint más, eladósodott országokkal, mert hazánk nem 2008, hanem 2004 óta folyamatosan válságban van. A miniszter hangsúlyozta, nem változott a magyar kormány 2011 novemberi álláspontja, miszerint szeretne megállapodni a nemzetközi szervezetekkel, de nem pénzre, hanem biztonsági horgonyra van szüksége. Varga megismételte korábbi megállapítását, miszerint jelenleg Magyarország gond nélkül tudja finanszírozni magát a piacokról, de a jelenlegi válsághelyzet közepette nem lehet megmondani, hogy ez ugyanígy igaz lesz-e félév vagy egy év múlva. Magyarország ellen 8 éve, 2004 óta folyik a túlzottdeficit-ejárás, míg átlagosan más országok esetén ez 3,5 évig tart. Ezért gyanakvóbbak, kritikusabbak velünk szemben Brüsszelben. A miniszter hangsúlyozta ugyanakkor azt is: a vita néhány hete arról szól az Európai Bizottsággal, hogy Magyarország hiánya 3,1 vagy 2,9 százalék lesz. „Az uniós testület másnap adja ki az EU-27-ekről szóló gazdasági helyzetértékelést, ez vélhetően iránymutató lesz az IMF számára is" - vélekedett.

Varga Mihály szerint annak érdekében, hogy Magyarország ne veszítse el a kohéziós forrásokat 2013-ban is tartania kell a 3 százalékos hiányt, tehát nálunk nem lehet nem lehet a fiskális politika lazítására számítani jövőre sem, pedig ez a gyakorlat választások előtt általában be szokott következni.

Az eladósodásról szólva a tárcavezető elmondta: 2001-ben a GDP 51-52 százaléka volt az államadósság, ezután kezdődött a rapid eladósodás, amely átszivárgott az önkormányzati szektorra és az állampolgárokra is. Az adósságszint hátráltatja a növekedést, és e szempontból nem kecsegtet sok jóval a következő 2-3 év se. A foglalkoztatás terén vannak még a magyar gazdaságnak növekedési tartalékai - fejtette ki a miniszter, hozzátéve, hogy az utóbbi időben bekövetkezett foglalkoztatás-bővülés (80-90 ezerrel több személy dolgozik az utóbbi két évben) elsősorban az állam belépésének, vagyis a közfoglalkoztatásnak köszönhető. Pozitív az is, hogy 2009 óta némileg bővült a részmunkaidős foglalkoztatás is. Jó lenne, ha a feldolgozó- és az építőiparban is hasonló változás következne be, de a beruházási rátát nézve a következő negyedévben erre nem nagyon lehet számítani. Varga Mihály beszélt az oktatási rendszerről is. Elmondta: a Pisa-felmérések jól tükrözik, hogy milyen különbségek vannak az iskolák (például egy budai és egy vidéki általános iskola között), az oktatási intézmények állami kézbe vétele ezt az egyenlőtlenséget szeretné csökkenteni. A felsőoktatásról szólva kifejtette: az európai átlaghoz képest Magyarországon kevés bölcsészt és pedagógust, viszont sok jogászt képeznek, ezért is csökkentette le a kormány az államilag finanszírozott jogászképzés keretszámait.

Varga Mihály szerint a CDS-felár csökkenése azt jelzi, hogy a piacok kezdik elfogadni az Orbán-kormány intézkedéseit. „Nehéz időszakot élünk át, nagyon sok türelemmel és megértéssel kell a helyzetet kezelni" - zárta előadását, elismerve, hogy a kormány médiakampánya „tanácstalanságot, félreértő gondolatokat szült Washingtonban", de hozzátette: azt a magyar lakosság tájékoztatására szánták. A 2008-as IMF-megállapodást az emberek megszenvedték, most el kell nekik magyarázni, hogy milyen elvek és feltételek mellett kívánnak a politikusok megállapodni a nemzetközi szervezettel.

A megnyitót követően Csaba László közgazdász, a Közép-európai Egyetem professzora, Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója és Heim Péter, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. elnöke kerekasztal beszélgetésen vitatta meg a magyar állam finanszírozhatóságának makrogazdasági szempontjait. Abban a szakértők egyetértettek, hogy a megállapodást nehezíti, hogy mást akar az EU (elsősorban költségvetési fegyelmet), és mást akar az IMF (visszatérve az alapító atyák gondolatához a gazdasági növekedést helyezi előtérbe). Ebben a helyzetben nehéz előre menni - jegyezte meg Csaba László. Heim Péter véleménye szerint ez elsősorban az Egyesült Államok magatartásán múlik, akik nagyon nem akarnak megszorítani, az IMF-ben pedig vétójoguk van. A szakember elmondta, hogy az európai válságot nem lehet gazdasági válságnak nevezni, hiszen az eurózóna nagyjából egy százalékos folyó fizetési mérlegtöbbletet produkál, és nem feltétlenül rossz az, ha válság idején kiigazítanak az országok, a kérdés annyi, hogy milyen a kiigazítás. „Görögország csak kiigazítgat, a mély struktúrákba nem nyúl bele" - jegyezte meg. Duronelly Péter szerint is elsősorban egzisztenciális válságról érdemes beszélni az eurózóna válsága esetén, „egyáltalán nem biztos, hogy ez az egész működik" - mondta. Hozzátette: azért is alapvetőek a különbségek, mert míg az IMF egy szakmai szervezet, addig az EU egy politikai formáció.

Közvetlen kényszer nincs, de a megállapodás lenne az egyszerűbb út, akkor lehetne először gondolkozni, és csak utána intézkedni - vélekedett Csaba László. „Az IMF-megállapodás egy bukósisak, amire mindenképpen szükség van. Akár már holnap" - mondta Duronelly Péter. A Budapesti Alapkezelő befektetési igazgatója szerint a következő öt évben nulla százalékos gazdasági növekedéssel kellene tervezni, és akkor nem kellene havonta kiigazításokat végrehajtani, ami „a gazdasági szereplőknek állandóan egy gyomrost jelent". Legyünk óvatosak, és akkor nem érhet meglepetés, és legfeljebb nem kell a bukósisak - jelentette ki. Heim szerint, ha egy ország erős és jó a gazdaságpolitika, akkor akár komoly világgazdasági válság idején is lehet az IMF nélkül élni. Ha valamiért mégis szükség van a megállapodásra, az az, hogy a nemzetközi működőtőke-befektetők véleménye javuljon Magyarországról.

A konferencia második kerekasztal beszélgetésében Kurali Zoltán, a Deutsche Bank Magyarország elnök-vezérigazgatója elmondta, hogy háromféle befektetési eszköz létezik: részvény, kötvény és reália. Ezeket tulajdonolhatja a lakosság, különböző befektetési- és fedezeti alapok, nyugdíjpénztárak és pénzügyi szereplők (például bankok) is.A magyar államadósság legnagyobb része amerikai és londoni befektetési- és fedezeti alapok „kezében van", Németország egyre kevésbé van jelen e téren. A távol-keleti befektetők érdeklődése csak most kezd élénkülni a magyar állampapírok iránt, de ezek volumene össze sem hasonlítható az angolszásszal. A kötvénypiaci hitelnyújtók ismereteiket leányvállalataiktól, különböző banki elemzésekből, jelentésekből és piackutatásokból, de leginkább a részvénytársasági formában működő vállalatok kötelező tájékoztatásaiból szerzik. Mivel Magyarország is kötvénykibocsátó, neki is van tájékoztatási kötelezettsége a részvényesek felé. Kurali Zoltán szerint az elsőkézből történő minél pontosabb tájékoztatással elérhetné hazánk, hogy a hitelnyújtók a lehető legpontosabb információkhoz jussanak, ezáltal minél jobb benyomással legyenek az országról. Arra a kérdésre, hogy miért van szükség az IMF-re, Kurali Zoltán úgy válaszolt: azért, mert nálunk túl magas a devizaadósság-állomány, és túl sok kötvény van külföldi kézen, emiatt Magyarország finanszírozhatósága attól függ, mit gondolnak rólunk a külföldi piacok.

Barcza György, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezető elemzője kifejtette: a '70-es évek végén kezdődött egy folyamat, amely során a tőkepiacok egyre nyitottabbá váltak, megjelentek a különböző alapok és hedge fund-ok, amelyek szabályozatlan körülmények között, nem ritkán tőkeáttételen keresztül fektették be a tőkét. E jelenség következménye az lett, hogy a tőkepiaci szereplők száma megsokszorozódott, a jellemzően 3-6 hónapos időtávú befektetési tőkemozgás vált uralkodóvá, és a szereplők a diverzifikáció helyett egyre hasonlóbb döntéseket kezdtek hozni. Nem kell akadémikusnak vagy Nobel-díjas közgazdásznak lenni ahhoz, hogy valaki befektetési elemző legyen, csak figyelni kell az aktuális hangulatot, és megpróbálni eltalálni, hogy az meddig tart ki - fogalmazott. Barcza arról is beszélt, hogy míg korábban úgy hitték, a külföldi tőkepiacok korlátlanul tudnak befektetést finanszírozni, addig a '90-es évek válságai (orosz, mexikói, török, brazil, argentin, stb.) rámutattak arra, hogy a külső eladósodottság milyen problémákat tud okozni. Szerinte a prudens gazdaságpolitika az lenne, ha nulla külső adóssága lenne az országoknak. Az adósság vonatkozásában az Orbán-kormány unortodox módszere a legortodoxabb. Ugyanakkor szerinte érdemesebb lenne ezt adósság- vagy konzervatív politikának hívni, mert annak még nincs negatív felhangja. Az elemző hangot adott annak a véleményének is, hogy a transzparencia - és ebből a szempontból a kormány kommunikációja - válság idején nem a legjobb elképzelés. „Nem jó azt hirdetni, hogy a csőd felé tartunk, mert azonnal jön a spekulánsok támadása" - fogalmazott.

A kerekasztal-beszélgetés harmadik tagja, Richard Segal, a Jeffries & Company első alelnöke kifejtette: érdemes a képzést és az oktatást előtérbe helyezni, mert az vonzza a közvetlen külföldi tőkebefektetéseket. Arról is beszélt: Kína és Törökország lehetséges nyitási irány Magyarország számára, ugyanakkor elgondolkoztatónak tartotta, hogy miért akar a kormány megállapodni az IMF-fel, amikor - mint mondta - például Bolívia egy perc alatt 300 millió dollárt tud a piacról összeszedni, ugyanez menne Magyarországnak is.

Program

9.30 - 9.45
Megnyitó
Lánczi András, elnök, Századvég Alapítvány
Borókai Gábor, főszerkesztő-lapigazgató, Heti Válasz
Bánhegyi Zsófia, kuratóriumi tag, Széll Kálmán Alapítvány
9.45 - 10.15
IMF-tárgyalások: a megállapodás lehetőségei, várható következményei és a
magyar tárgyalási pozíció
Varga Mihály, egyes nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való kapcsolattartásért felelős
tárca nélküli miniszter
10.15 - 11.15
A magyar állam finanszírozása makrogazdasági szempontból
Kerekasztal beszélgetés:
Heim Péter, elnök, Századvég Gazdaságkutató Zrt.
Csaba László, közgazdász professzor, CEU
Duronelly Péter, befektetési igazgató, Budapest Alapkezelő
Moderátor: Fürjes Balázs Zoltán, vezérigazgató, Századvég Gazdaságkutató Zrt.
11.15 - 11.45
Kávészünet
11.45 - 12.45
A magyar állam finanszírozása befektetői szempontból
Kerekasztal beszélgetés:
Barcza György, vezető elemző, Századvég Gazdaságkutató Zrt.
Kurali Zoltán, elnök-vezérigazgató, Deutsche Bank Magyarország
Richard Segal, első alelnök, Jefferies & Company
Moderátor: Lánczi Tamás, vezető elemző, Századvég Alapítvány
13.45 - 13.00
Zárszó
Szalay-Bobrovniczky Kristóf, elnökhelyettes, Századvég Alapítvány