valasz.hu/sport/csapo-gabor-lehet-hogy-a-kovetkezo-olimpiat-mar-nelkulunk-rendezik-129220

http://valasz.hu/sport/csapo-gabor-lehet-hogy-a-kovetkezo-olimpiat-mar-nelkulunk-rendezik-129220

Sport

„A futballábécé megtanulásával is adósak vagyunk”

Szendrei József egykori spanyol légiós a vb-ről és a magyar leszakadás okairól

/ 2018.07.16., hétfő 12:05 /
„A futballábécé megtanulásával is adósak vagyunk”

„Nem igaz, hogy mindenhol születnek labdarúgásban tehetséges gyerekek, csak nálunk nem” – mondja Szendrei József. Az egykori kiváló kapus szerint a mai kor Puskásait fel sem fedezzük vagy rosszul neveljük fel őket.

– Miről szólt ez a mostani, oroszországi futball-világbajnokság?

– Pontosítaná a kérdést?

– Hol tart épp a futball a fejlődésben?

– Abban egyetértünk, hogy a futball fejlődik. A mai játék 15-20 százalékkal gyorsabb, mint az én időmben volt, a játékosok pedig 25 százalékkal nagyobb terhelésnek vannak kitéve. Aki most meg akar felelni a követelményeknek, annak sokkal futballcentrikusabb életet kell élnie, jobban kell figyelnie magára, különben menthetetlenül kiesik a versenyből. És hadd tegyem hozzá, a játékosokkal foglalkozó szakmai stábnak jobbnak, a részleteket teljes mélységében ismerőnek kell lennie.

– A számokat érzésre mondja, vagy valamilyen kutatási eredményre hivatkozik?

– Az az erőnléti edző, akivel Cadizban dolgoztam, ma a méltán híres Guardiola munkáját segíti. Vele volt Barcelonában, Münchenben, és vele van ma is. A számokat tőle tudom, mert tartjuk a kapcsolatot, és gyakran beszélgetünk.

– Azt gondolja, hogy a mai élfutballisták profibbak, mint amilyenek a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején voltak?

– Mi is mindent megtettünk a sikerért, de a mai módszerek kifinomultabbak, és a játékosok is több segítséget kapnak, hogy a maximumot hozzák ki magukból.

– Akkor miről szólt ez a világbajnokság?

– Az eredményességről – ami nekem nem tetszik, mert a célfutball megöli a szépséget. Az oroszok így győzhetik le a sokkal jobb spanyolokat, a brazilok pedig így kaphatnak ki a náluk lényegesen egyszerűbb futballt játszó belgáktól.

– Ezért lehetséges, hogy a kicsik rendre legyűrik a nagyokat?

– Ezért is, meg azért, mert a futballábécét a kis csapatok labdarúgói is kívülről fújják. Futni, ütközni mindenki megtanult, ahogy taktikailag is mindenki felkészült. És még azért is, mert a legerősebb bajnokságban foglalkoztatott sztárok lábát már most 45-50 mérkőzés tompítja, ami a frissebb ellenfelekkel szemben néha súlyos hátrány.

– Az hogyan lehetséges, hogy ellenünk a nagyok sosem tompák?

– Ha azok is, nem derül ki, mert mi már a futballábécé megtanulásával is adósak vagyunk.

– 1984-ben a görög Athént és a német Kölnt kiverő Újpest a skót Aberdeennel szemben csak hajszállal maradt ki a KEK legjobb négy csapata közül. 1985-ben a Videoton UEFA Kupa-döntőt játszott, a válogatott pedig a hollandokat megelőzve jutott ki a világbajnokságra. Akkor miért csúsztunk el, később pedig miért estünk hanyatt?

– Most nosztalgiázni kellene, amit én nagyon nem szeretek. A nosztalgia ugyanis az önámítás egyik formája. Olyan dicső dolgokra emlékezünk, amelyek tán sosem voltak. A messzeség mindig megszépít. A magyar futball ebben az álomvilágban ringatta magát hosszú évtizedeken keresztül.

Fotó: Jelli Márk

– Csak azt kérem, hogy emlékezzen. Nem kell megszépítenie a múltat.

– Rendben. Az Újpest kapuját akkor én védtem, és 2–0-s hazai győzelem után idegenben majdnem a 90. percig nyerők voltunk. Hogy mi történt a végjátékban? El tudom mesélni, Kardos hogy kísérgette a labdát, ahelyett, hogy előrevágta volna, de nem jutunk közelebb a megfejtéshez. Meglehet, egyszerűen ott jött ki a profi skótok és a grundon nevelkedett magyarok közötti különbség.

– És az a bajunk, hogy a grundot semmivel sem pótoltuk?

– A zsigerekbe ivódott futballszeretet és tudás helyére nem érkezett megfelelő pótszer. A nyolcvanas években a gyorsaságban és erőnlétben megmutatkozó távolságot játékintelligenciával át tudtuk hidalni, de később a szakadék mind nagyobb lett. A futball komoly szakmává nőtte ki magát, mi meg továbbra is a múltba kapaszkodtunk.

– Öt évet védett Spanyolországban. A Malagával feljutott az első osztályba, aztán leigazolta az ugyancsak élvonalbeli Cadiz, és ott négy, nagyon sikeres évet húzott le. Ehhez képest mindössze tízszer lehetett tagja a válogatottnak – mai fejjel érthetetlen, hogy miért.

– Számomra akkori fejjel is érthetetlen volt, de hagyjuk, a válogatottság úgyis devalválódott. Ma már teljesítmény nélkül is tagja lehet valaki a nemzeti tizenegynek, és ez nem kicsit fáj nekem. Lapozzunk!

– Amikor hazatért, azt nyilatkozta, hogy tudással és tettvággyal felvértezve jött Magyarországra, majd néhány év elteltével rá kellett döbbennie, hogy a spanyolországi tapasztalatai senkinek sem kellenek. Tudja az okát?

– Ha valaki végiglapozza az elmúlt negyven év futballtörténetét, 1978-nál azt olvashatja, hogy Bálint Lászlónak a külföldön megszerzett tudás importjáért cserébe engedélyezték az első profi szerződést. Majd alig talál olyan játékost, akit az idegenlégióból hazatérve akár klubvezetői, akár edzői vonalon befogadott volna a közeg.

– Próbálkozott és elutasították?

– Azt gondolja, hogy Butragueno kopogtatott a Real elnökének az ajtaján? A világban általában tudják, hogy ki az az ember, aki segíthet.

– Vagyis nem hívták.

– Ahogy mást se nagyon. Kubala László mondta nekem, amikor a Malagánál edzőm volt, hogy „a futballszakma a futballistáké, ami nem jelenti, hogy minden játékosból jó edző lesz, de ha kicsúszik a futballszakma irányítása a futballisták kezéből, az lesz a labdarúgás halála”. Magyarországon a szakkönyvekből tanult edzők elfoglalták a kulcspozíciókat, és úgy is nézünk ki. Megszakadt a vérvonal, amelyet újraépíteni szinte lehetetlen. Ráadásul bajnak látom azt is, hogy a külföldi edzők azok köréből kerülnek ki, akik saját hazájukban sem vitték semmire. Ha ott nem elég jók, mi miért remélünk tőlük csodát?

– A kérdést költőinek tekintem, és visszatérnék oda, hogy volt sikertelen próbálkozása akármelyik klubnál, hogy ne szakadjon meg a vérvonal?

– Bennem fel sem vetődött, hogy el kellene adnom magam. A szakmai beszélgetésekben mégis arra lettem figyelmes, hogy az itthon maradtak a magyar helyzetet különlegesként, semmivel össze nem vethetőként emlegetik, amit én, sokáig távol lévő sem érthetek. Meg is kérdeztem egy, a Testnevelési Egyetemen tartott fórumon a pulpituson helyet foglaló MLSZ-elnökségtől, hogy árulják már el, mit kell érteni azon, hogy „a mi sajátságos helyzetünk”, de nem érkezett válasz. Pedig az idézett mondat máig kísért bennünket, legutóbb az új kapitánnyal kapcsolatban hallottam, hogy Rossira azért van szükség, mert ismeri a mi sajátságos helyzetünket. Ez nem őrület? Hiszen nem ahhoz kellene kompakt szakembert találni, ami van, hanem gyökerestől kellene felforgatni mindent.

Fotó: Jelli Márk

– A sajátságos helyzetünk nem azt jelenti, hogy elszaladt mellettünk a világ, vagy valamit végzetesen félreértünk? Az hogyan lehetséges, hogy Puskás, Albert és Törőcsik országában az elmúlt húsz évben nem tűnt fel egyetlen Európa-klasszis sem, mi több, legjobb labdarúgóink immár a legerősebb bajnokságok leggyengébb csapataiban sem jutnak szóhoz?

– Nem igaz, hogy mindenhol, így Közép-Európában is születnek labdarúgásban tehetséges gyerekek, csak nálunk nem. Inkább azt gondolom, hogy a mai kor Puskásai, Albertjei és Törőcsikjei ma is világra jönnek, csak nem fedezzük fel, nem választjuk ki és nem neveljük fel őket. Tévúton járunk. És ebben mindenki ludas, aki irányítja a magyar futballt.

– Miért nem segít ebben? Miért nem próbált meg tehetséges magyar gyerekeket felfedezni, és – mondjuk – spanyol klubokhoz kijuttatni?

– A Joma sportszergyártó cég magyarországi menedzsereként hivatalosan nem tehetek ilyet. Baráti szívességből azonban már tettem. Erős unszolásra. De mindannyiszor sikertelen voltam. Az extra tehetségesnek kikiáltott magyar gyerekek a spanyol harmadik vonal mércéjének sem feleltek meg. Ami sokkoló. Itthon egymást és a gyerekeket kábítjuk, és a középszerűeket vagy az egyenesen gyengéket magasztaljuk fel az égig. Közben látjuk, hogy válogatottat megjárt futballistáink külföldön klubról klubra tengődnek, és szinte egyikük sem ver gyökeret.

– Nyolc éve megszűnt a korábbi pénzhiány. Stadionok szépülnek, akadémiák épülnek, csak az eredmények nem akarnak javulni. És nemcsak a felnőttek szintjén, de a gyerekek körében sem.

– Helyeslem a stadionprogramot, mert borzalmasan korszerűtlen környezetben kellett volna művelni a futballt. De a pénz önmagában nem old meg semmit, sőt, ha rosszul használják fel, akkor egyenesen rombol. A futballpalánták első szerződésükhöz jutva a csillagos eget gondolják határnak, aztán elfelejtenek teljesíteni.

– Nézi az NB I-es mérkőzéseket?

– Ritkán. Elalszom rajtuk. És úgy látom, nem vagyok egyedül. A megújult stadionok a Groupama kivételével üresek.

– És a világbajnokságot követte még a spanyolok és brazilok búcsúja után?

– Egykedvűen.

– A kiscsapatok sikere nem üzeni azt, hogy utol lehet érni a világot?

– Üzeni, ha van fül a hallásra. Mindenekelőtt arra, hogy erőnléti javulás nélkül el sem indulunk felfelé, nemhogy utolérnénk az élvonalat. Ma a kondíció mindennek az alfája és ómegája. Ha rajtam múlna, bizonyosan indítanék egy komoly erőnlétiedző-képzést a Testnevelési Egyetemen vagy a labdarúgó-szövetség keretén belül. Változtatnék a játékosok kiválasztásának rendszerén, és a futballisták válláról az irányítókra helyezném a felelősséget. Fel kellene hagyni a Jézus Krisztus-effektussal. Mert ma minden vezető keres magának egy bűnbakot, és azt megfeszítteti, hogy a kudarcok ellenére ő a helyén maradhasson. Ajánlom a hazai vezetők figyelmébe Joachim Löw kiesés utáni első nyilatkozatának első mondatát.

– Segítsen, mert én sem emlékszem rá!

– „Minden felelősség az enyém.” Ha ez a mondat itthon elhangzik, bizakodni kezdhetünk a sikeresebb jövőben.

 

Felhívás!
Ha szeretné támogatni lapunk újraépülését, kérjük, támogassa szerkesztőségünket a Heti Válasz Kiadó Kft. 11794008-20532422-es bankszámlaszámán.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.