felsooktatasirangsor.hu/sport/zummogo-bajnoksag-30145

http://felsooktatasirangsor.hu/sport/zummogo-bajnoksag-30145

Sport

A NOB felelőssége is a magyar olimpiai bukás

/ 2017.03.30., csütörtök 12:20 /

Fotó: Szabó Balázs

 

Országos, társadalmi mozgalommá kíván válni a Budapesti Olimpiáért Mozgalom (BOM). Szalay-Berzeviczy Attila, a szervezet elnöke és a Budapest 2024 Pályázat nagykövete nem örül a 2024-es olimpiai pályázat visszavonásának, de felelősségteljes kandidálói magatartásnak tartja. A lehetőséget egy későbbi olimpia rendezésére nem vesztettük el, de egy új pályázatot népszavazásnak kell hitelesítenie.

- Egy nyilvános vitán érte a pályázat visszavonásának a híre. Ekkor Ön egy bíráló megjegyzéssel illette a kormányzatot azért, mert nem állt bele a népszavazásba. Most is úgy gondolja, hogy hiba volt elengedni az olimpia-rendezés reményét?

- Ez a hír akkor, ott, a küzdelem hevében egy áramütéssel ért fel. Nem könnyű több éves munkát egyszer csak elengedni és nem küzdeni érte tovább. Ilyen szívtörő helyzetben pedig az ember nehezen tudja megállni, hogy ne adjon utat az érzelmeinek és a csalódottságának. Ma, 3-4 héttel a kormány döntését követően persze már sokkal inkább racionális alapokon értékelem a történteket. Éppen ezért a BOM elnökségében is ma már csak a hogyantovábbal és a következő pályázat lehetőségével foglalkozunk, azzal, hogy mit lehet átmenteni és hasznosítani ebből a pályázatból.

Ilyen könnyen azért ne menjünk el a vélemény-változás mellett. Miért gondolkodik másképp?

 - Ennek van egy nagyon egyszerű oka. Be kellett látnom, hogy óriási kihívás lett volna egyszerre két fronton helytállni és nyerni, miután mindösszesen csak egy maroknyi emberről mondható ma el ebben az országban az, hogy bevethető egyik vagy mindkét fronton, mert érti az olimpia makro- és mikrogazdasági összefüggéseit, ismeri a pályázás és az olimpiarendezés technikai részleteit, nyelveket beszél és jól kommunikál. A szűkös kapacitásainkat rendesen megosztotta volna, ha pont abban a márciustól augusztusig tartó időszakban kellett volna egy intenzív kampányt folytatni itthon, és az ellenzőkkel nyilvános vitákat folytatnunk, amikor megkezdődik a pályázat nemzetközi kampány szakasza is, ami jól láthatóan egy kíméletlen utazási menetrendet jelentett volna a pályázat képviselőinek. Az elmúlt pályázati ciklusok gyakorlata szerint ugyanis a pályázat vezetői és nagykövetei a döntés előtti félévet folyamatosan a világ különböző repterein és hoteljeiben, illetve repülőkön és tárgyalókban töltik, hogy sikerrel győzzék meg a 28 olimpiai sportág szövetségeinek vezetőit, a NOB 94 tagját és az olimpiai játékok fő szponzorait. Elképzelhetjük, hogy milyen behozhatatlan előnyre tett volna Párizs és Los Angeles szert, ha Budapest képviselői Tokió, Sydney vagy Buenos Aires helyett a Momentum Mozgalom aktivistáival töltik ezt az értékes időszakot. Arról pedig már nem is beszélek, hogy az olimpia ellenző pártoknak ez a népszavazás nem az olimpiáról szólt volna, hanem a 2018-as választásokra való felkészülésről.

 - Mit lehet akkor átmenteni?

 - Rengeteg tapasztalatot, tervet és kapcsolati rendszert. Szinte minden újrahasznosítható lesz a 2024-es pályázatból és semmi nem vész el, ha nekimegyünk a 2028-as olimpiának is. Csak azt sajnálom, hogy már nem volt időnk még négy fontos területen tapasztalatot gyűjteni.  A NOB helyszíni szemléjét, a nemzetközi lobbi tevékenységet, a lausanne-i prezentációt és a végső szavazás előtti prezentációt most már csak a következő pályázat során próbálhatjuk ki.

 - Nem engedik el az olimpia-rendezést?

 - A BOM vezetése már 2005 óta azért dolgozik, hogy egyszer legyen budapesti olimpia. Tudtuk, hogy az út, amire vállalkoztunk, nagyon hosszú és rögös lesz, sok megállóval. Számos kormányt és főpolgármestert fogunk látni az út folyamán fel- és leszállni, mire megérkezünk úti célunkhoz. Ugyanakkor azt is tudtuk, hogy maga az utazás sokkal fontosabb, mint a megérkezés, éppen ezért soha nem egy évszámban gondolkodtunk. Annyit mondtunk, hogy legyen Budapest a Londoni olimpia után a következő európai házigazda. Ez a kívánalom Los Angeles befutásával még teljesülhet a közeli jövőben. Épp ezért most – az amerikai pályázat sikere mellett – azért kell szorítanunk, hogy az önmaga csapdájába esett Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) ne hozza még lehetetlenebb helyzetbe magát azzal, hogy Limában egy füst alatt a 2024-es és a 2028-as rendezés jogát is kiosztja a versenyben marad két város között.

 - Miért került lehetetlen helyzetbe ön szerint a NOB?

 - A 2022-es téli olimpia házigazdáját mindösszesen két város közül (Almati és Peking) lehetett kiválasztani. Ennek köszönhetően három egymást követő olimpia Ázsiában lesz (Pjongchang 2018, Tokió 2020, Peking 2022), miközben a 2024-es pályázati folyamatból 4 város – Budapest mellett Hamburg, Róma és Boston - is kiszállt. Ezek a tények egyértelműen azt mutatják, hogy válságba sodródott az olimpiai játékok jövője. A válságért a felelősség kizárólagosan a NOB-ot illeti. Ez a súlyos krízis nem Thomas Bach elnök idején kezdődött, első sorban Jacque Rogge korszakát terheli a felelősség. Ehhez az időszakhoz köthető az ún. „presztízs-olimpiák” rendezése, mint amilyen kiemelkedő módon a pekingi, a szocsi, a riói és a soron következő tokiói játékok voltak, amelyeknek nem sok közük volt a fenntarthatósághoz, az utóhasznosításhoz és a környezetkíméléshez, ellenben „fehér elefántok” tömegét hagyják maguk mögött, súlyos károkat okozva az olimpiai játékok szellemiségének. Ha mindehhez hozzáadjuk a negatív athéni tapasztalatokat is, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy egyre nehezebb helyzetben vannak az új pályázók, akiknek ma arról kell meggyőzniük a közvéleményt, hogy mindezek ellenére jó dolog az olimpia házigazdájának lenni.

 - Ezért alkották meg az Agenda 2020-at...

 - Éppen ezért gondolom azt, hogy ebben a helyzetben a NOB-nak sokkal nagyobb szüksége lett volna a budapesti olimpiára, mint Budapestnek az olimpiára. Los Angeles-szel és Párizzsal szemben mi lettünk volna az olimpiai játékok számára a fény a hosszú, sötét alagút végén. Ha mindezek után a NOB vezetése arra következtetésre jut, hogy nem az Agenda 2020-at kell tovább szigorítani, hanem ki kell osztani gyorsan 2024-et és 2028-at két nagyvárosnak, akkor szerintem ezzel Thomas Bach bedobja a gyeplőt a lovak közé és folytatja a hibás Rogge-i utat.

 - Mire gondol?

 - Az Agenda 2020 egy jó lépés a jó irányba a krízis diagnosztikája alapján. Az, hogy ez nem váltotta be rögtön a hozzáfűzött reményeket, az nem azt jelenti, hogy az egészet ki kell dobni, hanem azt, hogy a reformprogramon tovább kell dolgozni, és sokkal vonzóbbá és sokkal érthetőbbé kell tenni a nemzetközi közvélemény számára. Hogy lehet az olimpiai játékok megrendezését vonzóbbá tenni? Csökkenteni kell a rendezés kiadásait, és növelni kell a rendező város bevételeit. Hogy lehet ezt elérni? Csökkenteni kell az olimpia méretét és nagyságrendileg növelni kell a NOB anyagi hozzájárulását a rendezéshez. Ráadásul a NOB-nak nem a sportszakma folyosóin belül kell az Agenda 2020-at népszerűsítenie, hanem a nemzetközi közvélemény előtt. Itt lenne az ideje, hogy a szervezet maga költsön a reformprogram kommunikációjára ahelyett, hogy a pályázó városok vállára helyezze ezt a nem kis terhet.

A Nemzeti Sportközpontok által közreadott látványterven az újjáépülő Puskás Ferenc Stadion madártávlati képe - ez mindenképpen megépül

 - Az olimpia méretének csökkentése olyan tradicionális, de emellett tipikusan „magyar” sportágak eshetnek áldozatul, mint az öttusa vagy a birkózás?

 - Ha én lennék a NOB elnöke, akkor én biztos, hogy nem azokkal a sportágakkal szűkíteném a játékok méretét amelyek léte az olimpiától függ. Olyan sportágakra gondolok, amelyek jelentőségét messze nem az olimpia határozza meg. Ilyen a labdarúgás, a golf, a rögbi vagy a tenisz. Vagy amelyet mindösszesen egyetlen nemzet dominál: ilyen az asztalitenisz és a kosárlabda.

 - Térjünk vissza Magyarországra. Egyes vélemények szerint a hibát ott követte el a kormányzat, hogy össznemzeti összefogásról beszélt, ám ehhez képest a szervezőbizottságban és a főbb helyeken csak kormánypárti potentátok ültek. Mit gondol erről?

 - Az olimpiai és paralimpiai játékok megpályázása és megszervezése egy olyan több parlamenti cikluson átívelő nemzetgazdasági vállalkozás, amit emiatt egyetlen egy politikai erő sem sajátíthat ki, de ugyanúgy egyetlen egy parlamenti párt sem vonulhat ki belőle. A Fidesz sokat tanult a 2002-es olimpiai kezdeményezésének hibáiból, de még mindig nem eleget. Ugyanakkor fontos tudni, hogy az összes ellenzéki párt meghívást kapott már az elején, hogy vegyen részt a pályázat előkészületeiben és az Olimpiai Védnökök Testületének munkájában. Sőt, mi több engem 2014-ben a pályázati folyamat beindítása előtt arra kért meg Fürjes Balázs, hogy közvetítsek az ellenzéki pártok vezetői felé és tudjam meg, hogy milyen feltételek mellett tudnák a pályázatot támogatni. Ennek megfelelően tárgyaltam Gyurcsány Ferenccel, Szigetvári Viktorral és Fodor Gáborral, valamint az MSZP két budapesti vezetőjével: Kunhalmi Ágnessel és Horváth Csabával. Egyértelmű válasz senkitől nem érkezett. A Jobbik volt az egyetlen párt, amely képviseltette magát az Olimpiai Védnöki Testületben.

 - Ilyen politikai történésekre a jövőben is lehet számítani. Akkor mitől optimista?

 - Ha szeptemberben a NOB esélyt ad arra, hogy 2028-ra is lehessen pályázni, akkor a BOM meg fog mindent tenni azért, hogy megtörténjenek az előkészületek  az újabb pályázathoz. A 2024-es projekt egyik fő tanulsága az, volt, hogy az emóciókra építő érvelés helyett sokkal inkább a gazdasági kérdésekre kell helyezni a kommunikáció hangsúlyát. Ezt a munkát pedig nekünk, civileknek kell majd elsősorban elvégeznünk. Nyilván sok múlik a 2018-as választások végeredményén is, de alapjában a politika mindig könnyebben tud olyan ügyek mögé beállni, ami az ország többségének támogatását élvezi. Főleg ha azt egy népszavazás is megerősítette.

 - Ön szerint most le kéne állítani az olimpiai pályázatban szereplő fejlesztéseket és beruházásokat?

 - Természetesen nem. És nem azért, hogy felkészüljünk a 2028-as pályázásra vagy egy későbbi olimpiára, hanem azért, mert azokra valóban olimpia nélkül is szüksége van egy versenyképesebb gazdaságunknak és egy élhetőbb országunknak. És most természetesen az országos és fővárosi infrastruktúra fejlesztésekről beszélek. Ide tartozik az M1 és az M7-es kiszélesítése, valamint a többi, a határunkat ma még el nem érő autópályánk meghosszabbítása, a vasúthálózatunk és a reptér autóforgalmi és vasúti összeköttetésének fejlesztése, valamint a metró rendszerünk korszerűsítése. Ugyanakkor egyáltalán nem haszontalan dolog tovább folytatni a sportinfrastruktúránk fejlesztését is, amennyiben azt versenysportunk helyzete és ambíciója indokolja, különösen akkor, ha az üzemeltetését és karbantartását magára tudja vallani a privát szektor. Mindezeket azonban természetesen nem az egészségügyi és oktatási rendszerünk fejlesztése helyett, hanem azok mellett kell megcsinálnunk. Mindez hitelességi kérdés.

 - Ettől még az átlagember félelme megmarad, hogy rettenetesen költséges mulatság lesz az olimpia. Ezt hogyan lehet kezelni?

 - A következő pályázatunkat már sokkal nagyobb biztonsággal lehet majd pénzügyileg tervezni a 2024-es pályázat tapasztalatai alapján. Ráadásul addigra elkészül a teljes Dagály projekt mellett az új  Puskás Ferenc Stadion is. Ezen létesítmények valamint a Papp László, a veszprémi, debreceni és a győri sportcsarnokok utóhasznosítási tapasztalatai együtt tisztább képet fognak mindenkinek adni arra vonatkozóan, hogy mire számíthatunk. Ezeken felül pedig a pályázat anyagába beépített számokat egy költségvetési törvény formájába kell bebetonozni az olimpia szervező bizottságát pedig tőzsdére bevezethető formában kell megtervezni, hogy mindezek által tisztább és transzparensebb képet kapjon mindenki az olimpiáról. Mindez pedig biztos alapokat adna egy sikeres népszavazási ügynek is, biztosítva, hogy többet egyetlen politikai erő se tudja olyan demagóg módon megtorpedózni a projektet, mint ahogy azt a Momentum tette.

 - Úgy gondolja, hogy a mostani presztízsveszteséget jelentő kiszállásunk után komolyan fog legközelebb venni minket a NOB?

 - Én egyáltalán nem gondolom, hogy a NOB-ban bárki azt gondolná, hogy Budapest megbízhatatlan. Mint az interjúban már korábban jeleztem, szerintem a NOB-ban most pontosan jól tudják, hogy egy nagyon megbízható pályázót veszítettek el a saját hibájuk miatt. Ugyanakkor egy majdani sikeres népszavazás hihetetlen erőt adna egy újabb magyar pályázatnak, amit a folyamat legelején kell majd megcsinálni, legkorábban 2019-ben.

 - Mennyiben segítheti ezt a döntően vállalatvezetőkből álló BOM?

 - A BOM-ban dolgozó és a szervezet munkáját hosszú évek óta támogató üzletemberek és vállalatok nélkül vélhetően nem jutott volna el eddig sem a budapesti olimpia ügye. De az elmúlt két hónap eseményeiből nekünk is le kellett vonnunk a következtetéseket. Nem lehet pusztán szűkebb körű, fővárosi vitákban érvelni az olimpia mellett. A BOM ismertségén, szakmaiságán és hitelességén keresztül a budapesti olimpia ügye melletti érveket minél több emberhez el kell juttatnunk az elkövetkező két évben, éppen ezért most vizsgáljuk annak lehetőségét, hogy hogyan lehetne a BOM-ból országos szervezetet, társadalmi mozgalmat csinálni. Ehhez most elkezdtük keresni a megfelelő önkénteseket, hogy az utazás soron következő szakasza már legalább a borítékbontásig tarthasson.

Rosta

Sztankóczy András

Találkozunk 2016-ban!

Orbán Viktor nagyon akarja, hogy maradjon Angela Merkel

A hétvégi német választások előtt lapunk tudósítója önfeláldozó bátorsággal a törökök és a szélsőjobb kedvenc berlini negyedeibe is alámerült, hogy felbukkanva megállapítsa: talán túl sokat is imádkozott Orbán Viktor a német kancellár győzelméért. A csütörtöki Heti Válaszból megtudhatja, miért van ez így, illetve mire lehet számítani a jövőben.

Pécs a tönk szélén – hogyan „csúszott be” a város Nyíregyháza alá?

Két évvel azután, hogy a kormány átvállalta az egykori kulturális főváros intézményeinek működtetését, Pécs ismét csődveszélybe került. Tízezrével veszíti el lakóit, gazdasága pedig gyengébb, mint Nyíregyházáé, mégis az ország egyik legerősebb városaként költekezik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.