valasz.hu/sport/ha-tehetnem-mindenkinek-adnek-egy-darabot-az-aranyermembol-jo-hogy-vannak-olyan-peldakepeink-mint-szilagyi-aron-119947

http://valasz.hu/sport/ha-tehetnem-mindenkinek-adnek-egy-darabot-az-aranyermembol-jo-hogy-vannak-olyan-peldakepeink-mint-szilagyi-aron-119947

Sport

A teniszező magányossága

/ 2017.11.15., szerda 17:30 /

Két hete ő lett az első magyar női teniszező, aki világbajnokságot nyert. Babos Tímea a sok külföldi verseny mellett imád Budapesten játszani, jövőre sem akarja elhanyagolni a párost, de szeretne még jobb lenni egyéniben.

– Teniszedző édesapja akkor figyelt fel a tehetségére, amikor kezdte elkísérni a nővérét az edzésekre. Milyen adottságokat láthatott?

– Szerintem a szorgalmat. A családi legendárium szerint a hétköznapi edzések után a vasárnapi ebédig ki sem mozdultam a szobámból, mert pihenni akartam. De délután már rágtam apukám fülét, hogy menjünk ki mozogni. Máig szeretek sokat és keményen edzeni.

– Már 15 évesen Angliába ment a tenisz miatt. Korán életformává vált a külföldet járni?

– Angliában „csak” néhány hónapot töltöttem, ami nem volt egyszerű messze a családomtól, a barátaimtól. Viszont felgyorsította azokat a folyamatokat, amelyek később a hasznomra váltak. Profiként rengeteg időt töltök külföldön, évente 150-160 ezer kilométert repülök. Rendszerint csak a szezon utáni időszakban, és csak néhány hetet lehetek Magyarországon. Ilyenkor kell pótolni sok mindent, de ekkor is rengeteg teniszes kötelezettségem van.

– Több edzője is volt. Kitől mit tanult?

– A leghosszabb ideig apukám volt az edzőm. Szinte mindent ő alapozott meg. Volt magyar és külföldi edzőm is, tőlük is sokat tanultam. Közel négy éve a monacói Thomas Drouet segíti a pályámat; rengeteg sikert értünk el, a pályán és a pályán kívül is számíthatok rá. Nehéz, magányos sportág a tenisz, amelyben rengeteget számít a jó játékos-edző kapcsolat. Dolgoztam pszichológussal is, de az edzőm tud a legtöbbet segíteni.

– Melyik országba vagy városba szeret a legszívesebben visszamenni?

– Természetesen imádom, ha Budapesten van versenyem, ilyenkor rengeteg magyar szurkoló biztat. A Grand Slam-versenyek közül az Australian Open a fő kedvencem a hangulata, az ország és az időjárás miatt. Wimbledont is imádom, hiszen ott értem el a legnagyobb sikereimet, és talán itt érezni leginkább a hagyományokat. A legújabb kedvenc Szingapúr, ahol végre egy igazán nagy döntőben is sikerült győzni.

– Milyennek látja a játékstílusát?

– Az agresszív játékosok közé tartozom, mivel magas és atletikus vagyok. Gyakran felmegyek a hálóhoz, és próbálkozom ott a nyerő ütésekkel. Édesapám nemcsak a védekező játékra tanított meg, hanem arra is, hogy mikor nyessem vagy ejtsem a labdát. A magasságomnak és az ütőerőmnek köszönhetően az adogatás a fő fegyverem, ami sokat számít a gyorsabb pályákon, füvön vagy a fedett pályás versenyeken. A koncentrációm még javításra szorul, amelyben pszichológus is segít.

– Öt éve Monterreyt említette a legszebb emlékei között. És most?

– Nyilván most a szingapúri győzelem a legfrissebb, amely eddigi legnagyobb sikereim közé tartozik. Szívesen gondolok vissza a juniorok között párosban megnyert három Grand Slam-tornára, majd a felnőttek között a wimbledoni döntőimre. Párosban már 16 WTA-versenyt nyertem, egyesben Monterreyben és Budapesten maradtam veretlen. Nagy élmény volt, amikor a wimbledoni centerpályán játszhattam egyesben Serena Williams ellen, akivel később ugyanott páros döntőt játszottunk. Örök emlék marad, hogy Venus Williams ellen nyertem Rómában, de büszke vagyok arra, hogy idén emlékezetes meccsem volt két korábbi világelső, Caroline Wozniacki és Marija Sarapova ellen is.

– Hogy él önben a szingapúri diadal?

– Büszkeség, boldogság és öröm. Egy hosszú és nehéz szezon utolsó mérkőzésével nyertük meg a vb-t. Háromszor játszottam Grand Slam-döntőt a felnőttek között, de egyszer sem sikerült nyerni. A mostani siker jelentős előrelépés. Idén ez volt az utolsó versenyem párosban. Azóta a pihenésnek szentelem az időmet. Párostársammal, Andrea Hlaváčkovával befejeztük az együttműködést, így nem értékeltük közösen a szezont. A döntő után rohantam a reptérre, az ünneplésre otthon került sor.

– Pár éve azt mondta, nagy tervei vannak párosban, de az egyéni fontosabb.

– Most is így van. Eddig is voltak szép eredményeim egyesben, de mindig fejlődni és javulni szeretnék. Nem akarom elhanyagolni a párost, de a következő szezonban csak az igazán nagy versenyeken akarok indulni a társammal.

– Hogyhogy újra a francia Kristina Mladenovic lesz a partnere?

– Két éve a francia szövetség miatt fejeztük be az együttműködést. Támogatásuk fejében azt kérték, hogy az olimpia érdekében Kristina játsszon együtt Caroline Garciával. Rióban nem értek el jó eredményt, de előtte megnyerték a Roland Garrost, az olimpia után pedig döntősök voltak a US Openen. Kristina nagyszerű párosjátékos, hiszen vegyesben is nyert Grand Slam-tornát, kettőt is. Viszont továbbra is az egyénire fókuszál, mint én is. Persze a párost sem hanyagoljuk. Három éve már játszottunk döntőt Wimbledonban, most a közösen nyert Grand Slam-trófea lehet a célunk.

– Nem érzi bántónak, amikor kiemelik, éppen mekkora összeget nyert?

– Furcsának tartom az ilyen megközelítést, hiszen évek kemény munkájával, rengeteg lemondással jutottam el idáig. Ráadásul ritkán említik, hogy az igazi nagy bevételek eléréséig bőven vannak kiadások is, és most is sokat költök a pályafutásomra, az utazásokra, a felkészülési időszakokra, a stábomra. Persze a jelenlegi bevételek és a szponzori támogatások sokat segítenek.

– Hogy néznek ki a következő hónapjai?

– November végén megkezdem a felkészülést a következő szezonra. Magyarországon és külföldön is gyakorlok majd, napi hét-nyolc órát. Most van elég idő arra, hogy megalapozzam a technikámat és a fizikumomat a jövő évi feladatokra. Az év végén, az ünnepek alatt jut egy-két nap a pihenésre. Nagy lazításra nincs mód, hiszen január elején már jön az első 2018-as verseny.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Boldog születésnapot, MúzeumCafé!

Tíz év nagy idő – főleg egy olyan periodika életében, amely elsősorban a szakmának készül, de a nagyközönség számára is érdekes szeretne lenni. Vékony mezsgyén kell lépkedni, könnyű elbillenni bármelyik oldalra. A MúzeumCafénak eddig sikerült megőrizni az egyensúlyát.

Miért fideszes a falu? – A választási adatok mögé néztünk

A kormánypárt elsősorban falun mozgósított, a községekben élők szavazataival nyerte meg a választásokat – hallhattuk az elmúlt napokban. De tényleg igaz ez? Miként húzhatták be a romák tömegeinek voksait is? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mihez kezd a Fidesz a Budapest nevű ellenzéki szigettel?

A választás nyilvánvalóvá tette: a Fidesz messze nem olyan népszerű a fővárosban, mint az ország többi részén. Újra napirendre kerülhet az önkormányzati rendszer átalakításának kérdése, de a kormány számára tökéletes megoldás nem látszik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Vidnyánszky emeli a tétet: arab produkciókat hívott Magyarországra

Miközben Magyarország egyes vidékein már akkor is rendőrért kiáltanak, ha valaki kendőt köt a fejére, a Nemzeti Színház olyan arab előadásokat is meghívott az éppen zajló MITEM-re, amely a megértést szolgálja napjaink legégetőbb kérdésében. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Sára Sándor: Vajna előtt is volt nemzeti filmgyártás!

A társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló filmjeiért vehette át a Kossuth-nagydíjat a 85 éves Sára Sándor rendező, operatőr. A nemzet művészét, a Magyar Művészeti Akadémia tagját közszolgálatiságról és Andy Vajna filmügyi tevékenységéről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Ellenzéki tüntetéssorozat: gyászmunkának biztosan jó

A választási vereség után szinte minden ellenzéki párt válságba került, az LMP-ben tettlegességbe torkollottak az indulatok. A múlt szombaton elkezdett ellenzéki demonstrációk gyászmunkának biztosan jók – de lesz-e belőlük kibontakozás? Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.