valasz.hu/sport/csapo-gabor-lehet-hogy-a-kovetkezo-olimpiat-mar-nelkulunk-rendezik-129220

http://valasz.hu/sport/csapo-gabor-lehet-hogy-a-kovetkezo-olimpiat-mar-nelkulunk-rendezik-129220

Sport

„Azt csinálom most is, amit szeretek" - jubileumi interjú Sebestyén Júliával

/ 2014.01.01., szerda 00:30 /
„Azt csinálom most is, amit szeretek

2004-ben Budapest rendezte a műkorcsolya és jégtánc Európa-bajnokságot. Akkor az egész ország ünnepelte az aranyérmet hazánknak megszerző Sebestyén Júliát. Tíz évvel később, 2014. január 13 és 19 között ismét a magyar főváros ad otthont a téli olimpia előtti utolsó nagy kontinensbajnokságnak, a magyar csoda megismétlésére azonban nincs esély. Sebestyén Júlia néhány éve visszavonult a versenyzéstől, edzőként azonban továbbra is járja a versenyeket. Hol van a győzelemre esélyes fiatal korosztály? Mi kell a magyar műkorcsolyának, hogy visszaszerezze régi ragyogását? Mire számít a januári budapesti Eb-n és a februári téli olimpián? - erről beszélgettünk Sebestyén Júliával.

Fotók: Leéb Ádám

10 éve, amikor Magyarország utoljára Európa Bajnokságot rendezett, első lett. Nem hiányzik a versenyzés?

Nagyon szép emlékeim vannak a tíz évvel ezelőtti Európa Bajnokságról, már csak a jó eredmény miatt is. Úgy él bennem azóta is minden, mintha tegnap történt volna. Egy kicsit hiányzik a versenydrukk, viszont a tanítványaimmal folyamatosan járunk versenyekre. A korábbi versenytársak és edzőik nagy örömmel köszöntenek a palánk túloldalán. Ez kárpótol. Azt csinálom most is, amit szeretek.

Lesz olyan ismerős, akivel 10 éve együtt versenyeztek, és aki még most is indul az EB-n? Van, akivel várja a találkozást?

Két évvel ezelőtt megszereztem a képesítést, így technikai specialistaként dolgozhatok. Nemrég meghívták Prágába egy nemzetközi versenyre direkt azzal a felhívással, hogy korábban itt győztem versenyzőként, most pedig nézzük meg milyen, ha a másik oldalon, a pontozók között foglalok helyet. A férfi mezőnyt zsűriztem, ahol indult a csehek egyik nagy versenyzője, Tomas Verner, akivel nagyon sokáig versenyeztem együtt, és akivel utána nagy boldogan üdvözöltük egymást. Az volt az első kérdése, Juli, ugye te pontozol az Európa bajnokságon is? Mondtam, hogy azt még sajnos nem lehet, ahhoz még le kell tennem egy vizsgát. Néhányan a korábbi versenytársak közül már szintén edzőként dolgoznak, és versenyeken most már a palánk túloldalán találkozunk egymással. És sokan lesznek persze Budapesten a még aktívak között, akikkel anno együtt küzdöttünk: Jenna McCorkell, a brit versenyző, vagy a többszörös Európa-bajnok Carolina Costner, a nagy riválisom, akit többször is sikerült megelőznöm. A francia táncospárossal, Nathalie Pechalat-val és Fabian Bourzat-val gálákon szerepeltünk együtt, ami még közelebb hozza az embereket egymáshoz, hiszen olyankor nincs versenystressz, a fellépőket együtt viszik az egyik helyszínről a másikra, együtt készülünk a show-ra. Bevallom, nagyon várom már, hogy ott üljek az EB-n a nézőtéren, és lássam őket.

A gálákkal is felhagyott?

Igen, amikor elkezdtem gyerekekkel foglalkozni, egyszerűen nem maradt időm és erőm arra, hogy magamat is eddzem. Reggel, délután és este a jégen állok, közte szárazedzéseket tartok, nyáron edzőtáborokat. Viszont nem estem ki teljesen a gyakorlatból, az edzéseken a forgásokat, a kétfordulatos ugrásokat sokszor bemutatom a kicsiknek. A háromfordulatosokat nem vállalom, ahhoz sokkal alaposabban be kellene melegíteni. Nagyon aranyosak a gyerekek, mikor valamit bemutatok nekik, mondom, hogy a bal kezemet figyeljék vagy a lendítőlábamat, és bár már ők is meg tudják csinálni az elemet, tátott szájjal néznek, és tapsolnak nekem. Ezzel is próbálom őket ösztönözni.

A gyerekeknek csak a technikát tanítja vagy a koreográfiai elemeket is?

Mindent. A tanításnál előre meg kell tervezni mindent: milyen versenyeken akarunk elindulni, mikorra kell időzíteni a jó formát, mikor tartsuk a nyári táborokat. Éjszakákat töltök azzal, hogy kiválasszam a zenét, megvágjam azokat, utána el kell készíteni a programokat. Ez sem egyszerű, mert a csoportos edzéseken nincs elég idő arra, hogy egyéni programokkal foglalkozzak. Tehát külön kell szabad jeget keresni a koreográfia betanítására, utána jön a ruhák megtervezése, amelyben szintén aktívan részt veszek, az anyagok kiválasztásában és beszerzésében. Nem lehet csak technikát tanítani, mindent próbálok átadni a tudásomból.

De ez egy ponton elválik, a legkiválóbb versenyzőknél külön elmondják, ki készítette a koreográfiájukat, és amúgy ki az edzőjük.

Persze, azok, akik világbajnoki és olimpiai érmekért versenyeznek, külön koreográfussal, száraz edzővel, balett-tanárral készülnek. Én is igyekszem csapatban dolgozni, van egy balettmesterem, ruhatervezőm, van egy társam a szárazedzésben, tavaly tavasz óta pedig Vidrai Szabolcs korábbi magyar bajnok segít nekem a jégen.

Kifejezetten Önhöz jönnek a gyerekek, Öntől akarnak tanulni?

Igen, aki jelentkezik, az mind nálam akar tanulni. Az a szomorú, hogy tudnék sokkal több gyerekkel is foglalkozni, ha több lenne jég. De mivel az az elvem, hogy mindent megadjak a tanítványaimnak, és próbáljam őket minél magasabbra juttatni, kell egy határt szabni, hogy hány gyerekkel foglalkozhatok.

Látja már köztük a jövő Sebestyén Julijait?

Ahhoz, hogy valaki élversenyző legyen, nagyon hosszú utat kell bejárni. Sajnos a műkorcsolya sosem volt tömegsport. Azt szeretnénk, ha minél többen kezdenének el egészen fiatalon foglalkozni ezzel, mert akkor nagyobb lenne a válogatási alap is. Most még mindenkivel foglalkozunk, azzal is, akiről tudjuk, nem igazán neki való a sportág.

Bár nagyon kevés gyerek kezd el műkorcsolyázni, azért vannak ígéretes tehetségek, a juniorok között például Tóth Ivett már szép eredményeket ér el. Az én tanítványaim életkora öt és tizenöt év között mozog, és vannak olyan 8, 9, 10 évesek, akik korosztályuk magyar bajnokai. Az egyik junior korú tanítványom a rövid programban már megszerezte a junior VB-n való induláshoz szükséges minimum technikai pontszámot, és a kűrhöz is csak nagyon kevés hiányzik neki. A tavalyi szezonban különböző hazai és nemzetközi versenyeken több mint negyven érmet hoztak el. Én nagyon bízom abban, hogy nem csak ígéretes tehetségek maradnak ezek a gyerekek, hanem be is váltják a hozzájuk fűzött reményeket.

És a fiúk? Azt mondják, korcsolyázó fiút a legnehezebb találni.

Tény, hogy a fiúkkal mindig hadilábon állt a műkorcsolya, hiszen a hoki, vagy az utóbbi időben a gyorskorcsolya elhódítja a sportágtól a fiú versenyzőket. Most viszonylag sokan versenyeznek az ún. advance novice- és junior korosztályban, amely előnyös, hiszen minél többen vannak, annál inkább lehet motiválni a többieket. De természetesen a lányok vannak többségben.

Fiúkat egy ponton túl tud edzeni? Nagyon eltérőek a követelmények, az a technikai szint, amelyet az élversenyző fiúk és lányok képviselnek.

Igen, a fiúk már négyfordulatosokat és tripla axeleket ugranak, tény, hogy sokkal keményebb fizikai felkészítését igényelnek. A legnagyobb különbség talán az, hogy a fiúk később is képesek fejlődni. Ha megnézzük a versenyzőket, nem a 13-14 éves fiúk uralják a mezőnyt, míg lányoknál - főként az oroszoknál - rengeteg olyan nagyon fiatal lány van, akik lényegében egymás elől veszik el az érmeket. A lányoknak az a nehezebb, hogy nagyon fiatalon kell nagyon magas technikai szintet elérniük.

Nemzetközi szinten is beszélnek arról, hogy míg 10 éve a magyarok ott voltak az élmezőnyben, most sehol sincs a hazai műkorcsolya. A szocsi olimpiára nem is sikerült kvalifikálnia senkinek. Most 2020-ig kapott 3 milliárd forintot a szövetség, ebből az ígéretek szerint az idei évre 200 milliót. Vissza tudjuk küzdeni magunkat arra a helyre, ahonnan lecsúsztunk?

A három milliárd forint fontos lépés. Amikor én kezdtem korcsolyázni, igaz, nagyon korlátozott időre, napi kétszer 50 percre, de még ingyenes volt a jég. Utána egyik pillanatról a másikra fizetőssé vált, és egy éven belül háromszorosára emelték az összegeket. Ez is elriasztott sok szülőt attól, hogy beírassa korcsolyázni a gyerekét. Nagyon bízunk abban, hogy ebből a hárommilliárd forintból nem csak a rövidpályás gyorskorcsolya, hanem a műkorcsolya is részesedni fog. Almássy Zsuzsára, a Regőczy-Sallay-kettősre vagy rám világszerte sokan emlékeznek, ez a sport nagyon híres magyarokat adott a világnak. Bízunk abban, hogy ha vannak is hullámvölgyek, és hát igen, most épp egy nagyon mély hullámvölgyben vagyunk, ezekkel a támogatásokkal lassan ki tudunk mászni a gödörből. Az elsődleges cél most az, hogy a nagy világversenyeken legyenek magyar indulók.

Mi kell hozzá? Kósa Lajos, a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség elnöke infrastrukturális és személyi okokat is emlegetett. Az infrastruktúra építése beindulni látszik: Budapest mellett Debrecenben és Jászberényben megkezdődött a korcsolyázásra alkalmas létesítmények fejlesztése, Győrrel, Kecskeméttel és Péccsel tárgyalnak erről. De milyen személyi problémák vannak, és hogyan lehet megoldani azokat?

Fedett jégpályák hál istennek az elmúlt években folyamatosan épültek. De jó lenne, ha nem csak a hely lenne meg, hanem be tudna indulni egy pezsgő klubélet is. Ehhez pedig edzők kellenek.

Edzőhiány van?

Szükség lenne arra, hogy minél több fiatal, a versenyzést már abbahagyó sportoló elkezdjen edzősködni, hogy valahogy a sportágban tudjuk tartani őket. Ha tényleg beindul az utánpótlás-nevelés, akkor nagyon nagy szükség lesz rájuk.

Mire számít magyar szempontból a hazai rendezésű EB-n? Szerencsére két - pontosabban három - magyarnak sikerült kivívnia az indulás jogát. De az a siker, ami 10 éve volt, biztosan nem ismétlődik meg.

A férfi versenyzők közül Forgó Kristófnak van meg az induláshoz szükséges minimum technikai pontja. Neki ez lesz élete első felnőtt világversenye, már az is nagyon nagy szó, hogy részt vehetne rajta. Nagyon jól kell futnia ahhoz, hogy bekerüljön a legjobb huszonnégybe. Meg kell mondjam, nem irigylem, hogy élete első nagy versenyén hazai közönség előtt kell szerepelnie. A jégtáncos kettős, Túróczi Dóra és Major Balázs rutinosabb, már indultak világversenyeken, több tapasztalatuk van. Bízunk abban, hogy megfelelő támogatottsággal jó eredményt érnek el a jövőben.

A jövőben? Pedig a rendező országnak mindig van egy kis hátszele.

Amennyi előnnyel jár egy hazai pálya, ugyanannyi hátrányt is jelent, mert óriásiak az elvárások. Az én 2004-es aranyérmem előtt éremesélyes versenyző hazai pályán nem igazán tudott nyerni. Viccesen mondták is, hogy én voltam az úttörő, utánam a finn Laura Lepisto és a svájci Sara Meier is győzött hazájában.

Mindjárt itt van Szocsi. Régóta azt beszélik, hogy az oroszok mindent feltettek erre az olimpiára, mindent meg akarnak nyerni, amit csak lehet. Sikerül nekik?

Az utóbbi években valóban mindent megtettek azért, hogy aranyérem-esélyesként tartsák őket számon. Olyan támogatási rendszert hoztak létre, aminek köszönhetően a jégpályák tömve lettek gyerekekkel, hazahívták a külföldön dolgozó edzőket, a női mezőnyben pedig sorra jönnek azok 12-13 éves lányok, akik technikailag egyszerűen felülmúlhatatlanok. Azonban úgy gondolom, ők is szembe fognak kerülni azzal az elvárással, amiről az előbb a hazai pálya nehézségei címszó alatt beszéltünk. A seniorba felkerülő lányok azért rontanak néha, úgyhogy kérdés, hogy be tudják-e majd tökéletesen mutatni a programjukat. A férfiaknál még nem dőlt el, hogy az orosz bajnok Maxim Kovtunt vagy Pljuscsenkot indítják-e. Annyira erős a férfi mezőny, hogy bármelyik versenyzőt választják is végül, hibátlan programok esetén sem biztos, hogy lesz esélyük a győzelemre. Szerintem jégtáncban az amerikai és a kanadai kettős legyőzhetetlen. Az oroszoknak talán párosban van a legnagyobb esélyük, de nekik is csúszik a jég. Szoktam mondani, hogy az olimpiai a legkiszámíthatatlanabb, többször előfordult, hogy olyan nyert, akire gondolni sem mertek volna. Salt Lake Cityben például Sarah Hughes, Tara Lipinski Naganoban, vagy Shizuka Arakawa Torinóban. Bármi megtörténhet.



Ha kíváncsi arra, hogyan értékelte korábban a magyar műkorcsolya helyzetét a jégtáncos Hoffmann Nóra, itt olvashatja el vele készített interjúnkat.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.