Engem sem került el a kosárlabda-őrület kisgyerekkoromban. Michael Jordan már épp levezetett a Chicago Bullsban – és nagy bánatomra kétszer is megverte az NBA-nagydöntőben a nagy kedvenc Utah Jazzt –, amikor elkezdtem a grundra járni. Tapadtam a tévé elé is, mindegy volt, amerikai vagy magyar meccset adnak-e. Abból az időből való egy meghatározó emlékem. Ez itt:

1998. Salgótarján. Az Európa-bajnoki selejtezőn a magyar válogatott csodát tett, és Halm Roland utolsó másodperces triplájával egy ponttal legyőzte az akkori világbajnoki második oroszokat, biztosítva ezzel a helyünket az egy évvel későbbi, franciaországi Európa-bajnokságon. Ahol aztán jól lebőgtünk, mindhárom csoportmeccset elbukva a 14. helyen végeztünk.

Aztán 18 év szünet. Se Eb, se vb. Egészen mostanáig. A 24 csapatosra bővített mezőnybe hibátlan selejtezősorozat után tértünk vissza. Vérmes reményeink persze most sem lehetnek: a magyar válogatott a torna C csoportjában a favorit spanyolokkal, Horvátországgal, Montenegróval, Csehországgal és a csoport házigazda Romániával került össze. A két balkáni csapat jobb a mieinknél – az első két meccsen ki is kaptunk tőlük –, a spanyolok legyőzésére pedig gondolni sem érdemes, viszont a csehek és a románok verhetők. Ha pedig ezt bizonyítjuk is, akkor megvan a csoport 4. helye, az pedig már nyolcaddöntőt ér.

A Sztojan Ivkovics vezette, két vereséggel kezdő magyar válogatott ennek tudatában lépett ma pályára Csehország ellen Kolozsváron, és a frissen Barcelonába szerződött, 31 pontig jutó Hanga Ádám vezetésével gyakorlatilag végig vezetve 85-73-ra győzött.

Hanga Ádám (b) és Vojvoda Dávid a Csehország elleni meccs lefújása után

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Azaz ha holnap este megverik a csehektől is kikapó románokat, akkor utazhatnak az isztambuli kieséses körbe. Ami minden szempontból bravúros lenne.

De miért fontos ez? Mert a magyar kosárlabda válogatottnak 48 év után ez volt az első győzelme Európa-bajnokságon – 1969-ben Olaszországban a görögöket és a svédeket vertük meg. S persze azért is, mert egy országban, ahol a focin meg néha a vízilabdán kívül szinte észrevétlen marad minden más csapatjáték, talán most azok is felkapják a fejüket, akik utoljára 1998-ban hallottak a magyar kosarasokról.

Úgyhogy szép volt, fiúk!