Sport

Erdély: mennyiség helyett élmény

/ 2017.12.20., szerda 18:26 /

Bár korántsem a leghosszabb pályákat és a legtöbb szálláshelyet kínálja, a Madarasi-Hargita viszi a prímet az erdélyi sípályák közül. A térség magyarországi turistákra gyakorolt vonzereje közismert, ám egy téli örömöket kereső hóbolond számára aligha lenne elegendő önmagában, hogy a székelyek szent hegyére mehet csúszkálni. Főleg, amikor az ausztriai vagy felvidéki terepek gyorsabban és könnyebben megközelíthetők, még ha nem is olcsóbbak.

A jelek szerint azonban nem kizárólag a mennyiség a lényeg. A Madarasi-Hargita reklámanyagai is azt a szemléletet igyekeznek közvetíteni, hogy az üzemeltetők nem a száz kilométeres pályarendszerekkel kívánják felvenni a versenyt; szerintük a boldogsághoz elsősorban élmények kellenek. Élményeket viszont „vállal” és garantál a madarasi sícentrumot működtető Bagolykő Kft.

A Hargita hegyvonulatának legmagasabb, 1801 méterben csúcsosodó részén idén a tervezettnél tíz nappal korábban, november végén megnyitották a „bébipályától” a feketéig valamennyi nehézségi fokozatot kínáló, 4,5 kilométeres pályarendszert. Az üzemeltető cég egyik tulajdonosa, a székelyudvarhelyi származású, Biatorbágyon élő Bartók Béla a létesítmények emberi léptékét hangsúlyozza, szerinte az érzelmi tölteten és az állandó fejlesztéseken túl ez adja az üdülőtelep vonzerejét.

A „műfaj” iránti érdeklődés családi örökség, Bartók nagyapja az Erdélyi Kárpát Egyesület titkáraként, a Hargita Természetjáró Egyesület túravezetőjeként rengeteg emberrel ismertette meg a környéket, a negyvenes évek elejének „kis Magyarországán” jelentős részt vállalt a madarasi menedékház építésében. Fia is megkapta a „vírust”, a kommunista időkben a szocialista vállalatok nyaralóinak építésével ő is jelentős nyomot hagyott a telep fejlesztésében. Az ő fia, Béla is gyerekkorától ott töltötte a vakációit, de a hétvégéken is azon százak közé tartozott, akik a hetvenes–nyolcvanas években szinte rendszerellenes megmozdulásként jártak fel a „hegyre”.

Bár fiatalon Magyarországra került, hamarosan tulajdonosként tért vissza gyermekkora kedvenc színhelyére. A Súgó Panzió tulajdonosával, a máramarosi Starmüller Csabával üzemeltetik a sípályákat, a többi szálláshely – szállodától kulcsosházig – pedig többnyire külön-külön tulajdonos birtokában van. A múlt szezonban közel húszezren jártak ott, ami új, de korántsem túlszárnyalhatatlan csúcs a Madarasi-Hargita történetében.

Az öt közbirtokosság és az Ugron család tulajdonában lévő területen fekvő üdülőtelep szálláskapacitásainak fejlesztése amúgy különböző koncepciók összeütközésének terepe. „A jelenlegi pályarendszer napi 500 főt képes normálisan kiszolgálni – vázolja a helyzetet Bartók Béla –, a hétvégi 600-700 fő már sorállásokat idéz elő. Miközben a szálláslehetőségek száma nem haladja meg a 300-at, ezekből 200 felel meg a mai komfortelvárásoknak. Egyesek ausztriai mintára bővítenék az elszállásolási lehetőségeket, azaz a völgyben lévő faluban lehetne aludni. Ez szerintünk itt két okból sem működőképes: nehézkes megközelíteni a helyszínt, illetve a hóhatár nagyon törékeny. Míg Ausztriában már a falvak is legalább 1200 méteren vannak, a Madarasi lábánál lévő Ivó legmagasabb pontja is legfeljebb 1000 méter, Szentegyháza pedig még alacsonyabban fekszik. Ha a hajdani kráterben alakítanának ki üdülőfalut, az is csak 1000 métert jelentene, a hóállapot tehát bizonytalan, főleg korai tavaszodás esetén.”

A lentről való kiszolgálást a felvonó hiánya is nehezíti, hiszen a pályákon csak tányéros, csákányos liftek állnak rendelkezésre – Románia egyetlen hosszú síliftje a Transzfogaras pályán üzemel. A vélemények megoszlanak a témában, Bartókék szerint azonban a jelenlegi szálláskapacitás másfélszereséig terjedő bővítés lehetséges és észszerű a fenti platón. Feltéve, ha mindenki meg akarja tartani a Madarasi-Hargita hagyományos hangulatát. Két-három újabb lift felszerelése is belefér még, tartják, de nem szabad szétrabolni a hegyet.

A Madarasi-Hargita tehát vezeti a magyarországiak, illetve az erdélyi magyarok preferencialistáját, holott a magyar–román határhoz jóval közelebb lévő máramarosi, Fehér megyei vagy a Gyalui-havasokban kialakított pályák is egyre jobb körülményeket kínálnak. A legnépszerűbb székelyföldi síparadicsomban – ahol a napijegy ára 66 lej – a diáktáboroztatások reneszánszát is tervezik, visszaadva, illetve megerősítve a hegynek azt a „hivatását” is, hogy gyűjtőhely, ismerkedési bázis legyen a Kárpát-medencei magyar fiatalok számára.

A másik közeli üdülőtelep, Hargitafürdő – ahol az olimpiai hetedik alpesi síző, Miklós Edit és az olimpiai 11. helyezett sílövő, Tófalvi Éva is tanulta a „mesterséget” – fejlesztésének legnagyobb gátja sokáig a területek szétaprózottsága volt. Még tavaly is külön-külön üzemeltették az egymáshoz közel fekvő pályákat. A helyzet elsősorban a tulajdonosokkal, a területtel rendelkező közbirtokosságokkal – mindenekelőtt a csíkcsicsóival – való vitákra vezethető vissza, de idén novemberben rendeződött Hargitafürdő sorsa, és ebben a szezonban már egységes beléptetőrendszer várja a sízőket. A könnyebb megközelíthetőség ellenére ez a hely kevésbé népszerű, mint a Madarasi, ami a település megváltozott arculatával is magyarázható. A kommunista időkben működő bányavállalat szinte urbanizált állapotokat hozott létre a Csíkszeredától 15 kilométerre lévő területen, az ipar megszűnése pedig máig a lepukkantság hangulatát sugározza. A magyarországi turisták „hajlandóságának” az sem tesz jót, hogy időközben a szálláshelyek jelentős része román tulajdonos kezére került, így a sok mindent felülírni képes nyelvi-rokoni közeg sem a régi már.

Négy kisebb Hargita megyei sípálya – a homoródfürdői Lobogó, a gyergyócsomafalvi Veresvirág, valamint a Bucsin-tetői Havas Bucsin és Bogdán – részvételével közös bérletrendszer megteremtésére is tettek kísérletet. Ennek értelmében gyerek-, illetve nyugdíjaskedvezményeket biztosítanak, ugyanakkor kétféle módszert alkalmazva, szezonbérlet, illetve pontrendszer alapján kínálják a pályaszolgáltatásokat.

Romániában az egyik legjelentősebb síközpont a Brassótól 15 kilométerre fekvő Brassópojána a maga 15 kilométernyi sípályájával. A legdrágább bérletárakkal is itt találkozni: az egynapos bérlet 145 lej (10 ezer forint). A Brassótól délre eső Prahova völgye is felkapott; elsősorban dél-romániai tömegeket vonz, de a könnyű megközelíthetőség miatt sok háromszéki magyar is jár Predeal, Azuga, Szinája sípályáira.

Rosta

Sümegi Noémi

Találkozunk 2016-ban!

Milo országa

Egészen elképesztő jelenség, hogy mifelénk a hangadók jelentős hányada éppen az ellenkezőjét hirdeti annak, ahogyan él. Kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt.

Július elsejéig oda kell érnie Balatonfüredre!

Tüdőbeteg, alkoholista alkotók és orvosuk közötti kötelékek formálták Levendel László képzőművészeti gyűjteményét. A tüdőgyógyász által irányított Korányi Intézet egyszerre volt menedék és lehetőség a traumákat túlélt művészeknek. A kollekcióból július 1-jéig Balatonfüreden látható tárlat azonban jóval több puszta képzőművészeti bemutatónál. Részletek a friss Heti Válaszban.

A mobilitás jövője, a jövő mobilitása

A június 7-én megrendezésre kerülő Infoparlament idén a mobilitás egyre bővülő témakörét járja körbe, hiszen mozgásban a világ, a mobilitás pedig a korábbiaknál jóval több értelmezéssel bír.

„Hillary is utálta, ahogy róla tudósítottunk”

A nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás emblematikus alakjának fia a The New York Times újságírója. Interjú Adam Liptakkal a szólásszabadság kihívásairól, a liberális sajtó elfogultságairól és a politikai korrektség fonákságairól – a friss Heti Válaszban.

Fordulat: összeköltözött Vuk, Süsü, Ursula és Frakk

Újra forog az óriáshordó és a műemlék körhinta a nyolc hektárral bővült pesti állatkertben, ahol a pünkösdi hétvégén a legkisebbek birtokba vehették a Holnemvolt Várat. Jön a sünispotály, ősszel nyit a Cápasuli, épül a Pannon Park. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Tényleg a homokhiány miatt drágulnak a magyar építkezések?

Mind gyakoribb a nyersanyaghiány a magyar építőiparban, de ez semmi Ázsiához képest. A gigaépítkezésekhez rengeteg homok kell, de hiába van belőle sok a sivatagban, az nem alkalmas rá. Homokmaffiák és lehetséges megoldások a csütörtöki Heti Válaszban.

Rangon alul házasodnak: így foglalta el a palotákat a középosztály

A 21. századra megmaradt európai monarchiák hercegei és hercegnői már szinte mind közemberekkel házasodnak. Henry herceg és Meghan Markle esküvőjét beárnyékolták a menyasszony családjának botrányai, de az új modell Spanyolországtól Dániáig alapvetően jól működik. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.