Sport

Erdély: mennyiség helyett élmény

/ 2017.12.20., szerda 18:26 /

Bár korántsem a leghosszabb pályákat és a legtöbb szálláshelyet kínálja, a Madarasi-Hargita viszi a prímet az erdélyi sípályák közül. A térség magyarországi turistákra gyakorolt vonzereje közismert, ám egy téli örömöket kereső hóbolond számára aligha lenne elegendő önmagában, hogy a székelyek szent hegyére mehet csúszkálni. Főleg, amikor az ausztriai vagy felvidéki terepek gyorsabban és könnyebben megközelíthetők, még ha nem is olcsóbbak.

A jelek szerint azonban nem kizárólag a mennyiség a lényeg. A Madarasi-Hargita reklámanyagai is azt a szemléletet igyekeznek közvetíteni, hogy az üzemeltetők nem a száz kilométeres pályarendszerekkel kívánják felvenni a versenyt; szerintük a boldogsághoz elsősorban élmények kellenek. Élményeket viszont „vállal” és garantál a madarasi sícentrumot működtető Bagolykő Kft.

A Hargita hegyvonulatának legmagasabb, 1801 méterben csúcsosodó részén idén a tervezettnél tíz nappal korábban, november végén megnyitották a „bébipályától” a feketéig valamennyi nehézségi fokozatot kínáló, 4,5 kilométeres pályarendszert. Az üzemeltető cég egyik tulajdonosa, a székelyudvarhelyi származású, Biatorbágyon élő Bartók Béla a létesítmények emberi léptékét hangsúlyozza, szerinte az érzelmi tölteten és az állandó fejlesztéseken túl ez adja az üdülőtelep vonzerejét.

A „műfaj” iránti érdeklődés családi örökség, Bartók nagyapja az Erdélyi Kárpát Egyesület titkáraként, a Hargita Természetjáró Egyesület túravezetőjeként rengeteg emberrel ismertette meg a környéket, a negyvenes évek elejének „kis Magyarországán” jelentős részt vállalt a madarasi menedékház építésében. Fia is megkapta a „vírust”, a kommunista időkben a szocialista vállalatok nyaralóinak építésével ő is jelentős nyomot hagyott a telep fejlesztésében. Az ő fia, Béla is gyerekkorától ott töltötte a vakációit, de a hétvégéken is azon százak közé tartozott, akik a hetvenes–nyolcvanas években szinte rendszerellenes megmozdulásként jártak fel a „hegyre”.

Bár fiatalon Magyarországra került, hamarosan tulajdonosként tért vissza gyermekkora kedvenc színhelyére. A Súgó Panzió tulajdonosával, a máramarosi Starmüller Csabával üzemeltetik a sípályákat, a többi szálláshely – szállodától kulcsosházig – pedig többnyire külön-külön tulajdonos birtokában van. A múlt szezonban közel húszezren jártak ott, ami új, de korántsem túlszárnyalhatatlan csúcs a Madarasi-Hargita történetében.

Az öt közbirtokosság és az Ugron család tulajdonában lévő területen fekvő üdülőtelep szálláskapacitásainak fejlesztése amúgy különböző koncepciók összeütközésének terepe. „A jelenlegi pályarendszer napi 500 főt képes normálisan kiszolgálni – vázolja a helyzetet Bartók Béla –, a hétvégi 600-700 fő már sorállásokat idéz elő. Miközben a szálláslehetőségek száma nem haladja meg a 300-at, ezekből 200 felel meg a mai komfortelvárásoknak. Egyesek ausztriai mintára bővítenék az elszállásolási lehetőségeket, azaz a völgyben lévő faluban lehetne aludni. Ez szerintünk itt két okból sem működőképes: nehézkes megközelíteni a helyszínt, illetve a hóhatár nagyon törékeny. Míg Ausztriában már a falvak is legalább 1200 méteren vannak, a Madarasi lábánál lévő Ivó legmagasabb pontja is legfeljebb 1000 méter, Szentegyháza pedig még alacsonyabban fekszik. Ha a hajdani kráterben alakítanának ki üdülőfalut, az is csak 1000 métert jelentene, a hóállapot tehát bizonytalan, főleg korai tavaszodás esetén.”

A lentről való kiszolgálást a felvonó hiánya is nehezíti, hiszen a pályákon csak tányéros, csákányos liftek állnak rendelkezésre – Románia egyetlen hosszú síliftje a Transzfogaras pályán üzemel. A vélemények megoszlanak a témában, Bartókék szerint azonban a jelenlegi szálláskapacitás másfélszereséig terjedő bővítés lehetséges és észszerű a fenti platón. Feltéve, ha mindenki meg akarja tartani a Madarasi-Hargita hagyományos hangulatát. Két-három újabb lift felszerelése is belefér még, tartják, de nem szabad szétrabolni a hegyet.

A Madarasi-Hargita tehát vezeti a magyarországiak, illetve az erdélyi magyarok preferencialistáját, holott a magyar–román határhoz jóval közelebb lévő máramarosi, Fehér megyei vagy a Gyalui-havasokban kialakított pályák is egyre jobb körülményeket kínálnak. A legnépszerűbb székelyföldi síparadicsomban – ahol a napijegy ára 66 lej – a diáktáboroztatások reneszánszát is tervezik, visszaadva, illetve megerősítve a hegynek azt a „hivatását” is, hogy gyűjtőhely, ismerkedési bázis legyen a Kárpát-medencei magyar fiatalok számára.

A másik közeli üdülőtelep, Hargitafürdő – ahol az olimpiai hetedik alpesi síző, Miklós Edit és az olimpiai 11. helyezett sílövő, Tófalvi Éva is tanulta a „mesterséget” – fejlesztésének legnagyobb gátja sokáig a területek szétaprózottsága volt. Még tavaly is külön-külön üzemeltették az egymáshoz közel fekvő pályákat. A helyzet elsősorban a tulajdonosokkal, a területtel rendelkező közbirtokosságokkal – mindenekelőtt a csíkcsicsóival – való vitákra vezethető vissza, de idén novemberben rendeződött Hargitafürdő sorsa, és ebben a szezonban már egységes beléptetőrendszer várja a sízőket. A könnyebb megközelíthetőség ellenére ez a hely kevésbé népszerű, mint a Madarasi, ami a település megváltozott arculatával is magyarázható. A kommunista időkben működő bányavállalat szinte urbanizált állapotokat hozott létre a Csíkszeredától 15 kilométerre lévő területen, az ipar megszűnése pedig máig a lepukkantság hangulatát sugározza. A magyarországi turisták „hajlandóságának” az sem tesz jót, hogy időközben a szálláshelyek jelentős része román tulajdonos kezére került, így a sok mindent felülírni képes nyelvi-rokoni közeg sem a régi már.

Négy kisebb Hargita megyei sípálya – a homoródfürdői Lobogó, a gyergyócsomafalvi Veresvirág, valamint a Bucsin-tetői Havas Bucsin és Bogdán – részvételével közös bérletrendszer megteremtésére is tettek kísérletet. Ennek értelmében gyerek-, illetve nyugdíjaskedvezményeket biztosítanak, ugyanakkor kétféle módszert alkalmazva, szezonbérlet, illetve pontrendszer alapján kínálják a pályaszolgáltatásokat.

Romániában az egyik legjelentősebb síközpont a Brassótól 15 kilométerre fekvő Brassópojána a maga 15 kilométernyi sípályájával. A legdrágább bérletárakkal is itt találkozni: az egynapos bérlet 145 lej (10 ezer forint). A Brassótól délre eső Prahova völgye is felkapott; elsősorban dél-romániai tömegeket vonz, de a könnyű megközelíthetőség miatt sok háromszéki magyar is jár Predeal, Azuga, Szinája sípályáira.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.