Sport

Így hisztériázott a magyar kapitány – Videó

/ 2016.01.21., csütörtök 09:36 /
Így hisztériázott a magyar kapitány – Videó

Az olimpiai negyedik helyezett férfi kézilabda-válogatottunk tegnap megsemmisült a pályán, nehéz azt írni, hogy van ennél durvább. De tényleg volt: a szövetségi kapitány agresszív viselkedése a köztévé riporterével.

S ez nem a magyar futballválogatott, amelynél sírva kell vigadni, ha bejutnak az Európa Bajnokság 24-es mezőnyébe, hanem a mi legsikeresebb csapatsportunk, ahol Európa nyolc legjobb csapatából kettő magyar, és tavaly a Bajnokok Ligájában második helyet vívta ki magának a Veszprém, ráadásul olyan zsenink is van, mint Nagy László.

Ehhez képest a játékosaink tengtek-lengtek a pályán, nem találták a helyüket, úgy néztek ki, mintha mágneses viharba kerültek volna.

Két okból is: a szövetségi kapitány nem vitte el a forró pillanatokban rendre hidegfejű veszprémi Lékai Mátét, és otthon hagyta sokak kedvencét, Császár Gábort. Helyettük ígéretes, de nemzetközi szinten tapasztalatlan játékosokat jelölt a keretbe.

Ráadásul olyan taktikát alkalmazott, amely megbénította a csapatot. A világ egyik legjobbjának számító, tapasztalt játékosokkal felálló dánokkal szemben a nyeretlen kétévesekkel teletűzdelt magyar válogatottat szélsők nélkül játszatta az első félidő nagy részében. Nem szeretném kézilabda-szakértőnek feltüntetni magam, mert nem vagyok, de körülbelül olyan volt ez, mintha levágták volna az ütő nyelét a teniszben. Vagy megtiltanák a cselezést a fociban. Nem találták a helyüket, lassúak, zavarodottak, enerváltak voltak. S nem azért, mert nem akartak, de még a rutinos Nagy László játékából sem lehetett felismerni, milyen koncepciója lehet az edzőnek. Márpedig ha ő nem tud valamilyen utasítást végrehajtani, akkor már tényleg baj van.

Kikaptunk, de akár sokkal több góllal is elrakhattak volna bennünket, mert a magyar csapat nem azt a pörgős, taktikus kézilabdát játszotta, mint a dán, és amit egyébként klubszinten olyan mesterien űzünk.

És amikor a látványtól kábult drukker azt hitte, hogy a görcsösen akaró magyar válogatottal kapcsolatban több próbatételt már nem tartogat az este, akkor jött a szövetségi kapitány, Talant Dujshebaev.

A videó a képre kattintva indul.

A videó a képre kattintva indul.

A videón 1:40:07-től látható az a rész, amikor a kapitány hosszú monológja után a riporter udvarias, visszafogott hangon megenged magának egy kérdést: végül is hol voltak a szélsőink az első félidőben? S ekkor jön Dujshebaev kirohanása, agresszív hisztériázása. Tessék figyelni a háttérben a reakciókat, ahogy a vörös mezes dánok felkapják a fejüket, de a fehér felsőben lévő magyar válogatottak oda sem néznek, mert számukra nyilván nem újdonság, hogy milyen modort enged meg magának a szövetségi kapitány.

Nem tudom, mi a teendő ilyenkor, fogalmam sincs, mit kellene tennie a magyar szövetségnek, de mélyen sajnálom a csapatot, az idő előtt a mélyvízbe dobott fiatalokat, és magunkat. Mert nem minden évtizedben születik olyan játékosunk, mint Nagy László, és nem minden évtizedben van körülötte olyan csapat, amely most lehetne. Nem tart negyvenéves koráig karrierjének csúcsa, ahogy a többi nagy játékosunké sem, s közben a csapat egy részének játéktudása még nem versenyképes nemzetközi szinten. S akkor még ehhez jön az edző fékevesztettsége.

Így csak annyit üzennék a csapdahelyzetbe szorult magyar válogatottnak (azt itthonmaradottaknak is), hogy velük vagyunk a vereségben, érteni véljük, mi történik körülöttük, azt is, hogy egy világverseny közben erre a helyzetre nincs megoldás, és megadjuk nekik azt a tiszteletet, amit a válogatott szövetségi kapitánytól nem csak az M4 riportere nem kapott meg.

Ha nincs türelme a közmédia 2 órás videóján kikeresni Dujshebaev nyilatkozatát, itt egy rövid változat – igaz, elég rossz minőségben.

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

„Ha az lehetek, aki vagyok”

Az amszterdami Anne Frank Ház „Ha az lehetek, aki vagyok” című vándorkiállítása május 31-én érkezik az ELTE Bölcsészettudományi Karára.

Milyen lesz az első világháborús emlékmű?

Megvan az első világháborús emlékműre kiírt ötletpályázat eredménye, de a zsűritagok véleménye megoszlik abban, hogy megszületett-e az a terv, amelynek alapján érdemes volna megvalósítani az alkotást. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Ott félnek legjobban, ahol nincs terrorveszély

A politika nagyban felelős a terrorveszély érzetének fenntartásában – vélekedik Tálas Péter. A biztonságpolitikai szakértő a franciaországi foci EB előtt úgy vélekedett: koncentráltan lehet növelni a biztonsági védelmet, ráadásul a sportesemények elleni támadások még a terroristák esetében is kontraproduktívak.

Konzervatív figyelmeztetés: saját ideológiája veszélyezteti a Fideszt

A posztkommunista elit ledarálásának csak akkor volt értelme, ha a helyükbe lépő újakat a teljesítményük, nem pedig a politika jelöli ki – mondja Mike Károly. A közgazdász szerint tévedés, hogy minél több gazdag embertől lesz virágzó az ország, vagyis hiába hizlalunk állami segédlettel nemzeti nagytőkéseket. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Beleőrülni a Gucci táskába

Huszonöt éve jelent meg Bret Easton Ellis Amerikai psycho című kultregénye. Az akkoriban botrányos mű mára bevonult az irodalomtörténetbe, a főszereplő pedig a yuppie-nemzedék emblematikus figurájává vált. Nagyinterjú az amerikai íróval a friss Heti Válaszban.

Apádat és anyádat tartsd el! – a gyereknek kell fizetnie az idősotthont

Ha az idős szülők ellátásában magukra maradnak a családok, fair dolog-e bíróságon behajtani rajtuk a kényszerből választott idősotthoni ellátás költségét? Egy parlament előtt lévő törvényjavaslat elfogadása esetén tömegével indulhatnak ilyen perek. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Legközelebb tényleg jön a Szabadságpárt Ausztriában?

Történelmi vereség és történelmi győzelem. Az Európai Unióban kis híján Ausztriának lett elsőként szélsőjobbos elnöke, de végül elképesztő fordulatok után zöld államfővel teremtett precedenst. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.