valasz.hu/sport/csapo-gabor-lehet-hogy-a-kovetkezo-olimpiat-mar-nelkulunk-rendezik-129220

http://valasz.hu/sport/csapo-gabor-lehet-hogy-a-kovetkezo-olimpiat-mar-nelkulunk-rendezik-129220

Sport

Hoffmann Nóra: „Elfogadtam, hogy ennek vége”

/ 2013.01.21., hétfő 06:05 /
Hoffmann Nóra: „Elfogadtam, hogy ennek vége”

2011 őszén villámcsapásként érte a műkorcsolyát szerető magyar közönséget, hogy a világ első tíz versenyzője között számon tartott, a jövőben akár dobogós helyre is eséllyel pályázó jégtáncos pár, Hoffmann Nóra és a magyar állampolgárságot szerzett Maxim Zavozin kihagyja a szezont. A kihagyás, úgy látszik, mostanra befejezéssé alakult. Hoffmann Nóra a Heti Válasz Online-nak elárulta: már ő is letett arról, hogy folytassák. Pedig egy év múlva Budapest rendezi meg a műkorcsolya Európa-bajnokságot. Lesz olyan magyar, aki esélyesként indulhat? Erről is beszélgettünk Hoffmann Nórával.

Fotók: Ajpek Orsi

Szerencsém volt, hogy éppen itthon találtam, néhány nap múlva ugyanis utazik vissza Oroszországba. Miért megy vissza?

Sokat vagyok Oroszországban, mióta abbahagytuk a jégtáncot. Edzőként nem dolgozhatok, munkavállalási engedélyem nincs, de Maxim mellett segítek a gyerekeknek az edzéseken. Szóval napi kapcsolatban vagyunk Max-szal. 

Elképzelhető akkor, hogy folytatják?

Nem hinném. Túl sok volt már a szünet, betegségek miatt túl sokszor kellett leállnunk, majd újra elölről kezdeni mindent. Nem vágyom arra, hogy ismét húszan megverjenek azok közül, akiket korábban simán legyőztük csak azért, mert kihagytunk egy évet.

Tehát már nem akarja folytatni Ön sem? Nagyjából egy éve még bizakodó volt, csak rövid szünetről beszélt.

Már nincs annyi idő előttünk, hogy érdemes lenne folytatni. Az élsportolót az motiválja, hogy mindig előrébb és előrébb jusson. Nem akarok ismét azért küzdeni, hogy bejussunk az első tízbe. Mert ha versenyzek még másfél évig, elérhetem azt, amit 4 éve sikerült. És akkor kidobtam négy évet?! Azért hagytuk abba, mert nem igazán láttuk az előrejutás lehetőségét.

Magukban vagy a körülményekben nem látták a lehetőséget?

Ez ugye pontozásos sportág, nem csak rajtunk múlik, hányadik helyen végzünk. Volt olyan, hogy odajött hozzánk az edzőnk, és mondta, hogy nincs szerencsénk, mert olyan bírókat sorsoltak ki, akik úgyis lepontoznak minket, bármilyen jók is legyünk. A sportdiplomácia pedig mögöttünk sosem volt igazán erős.

Az Egyesült Államokban és Moszkvában sem voltak meg a feltételek? Ott edz szinte mindenki. Rengeteg edző van, és nagyon népszerű ez a sportág.

Ott az anyagi háttér nem volt megfelelő. Állandóan azon aggódtunk, hogyan repülünk majd haza, vagy honnan lesz pénz arra, hogy részt vegyünk egy versenyen. Arról már nem is beszélve, hogy miből tudunk élelmet venni. Az is a nem megfelelő körülmények jele volt, hogy valamelyikünk mindig lebetegedett, és ezért kellett visszalépnünk.

Szponzort nem kerestek?

Próbálkoztunk, de túl sok időnk és energiánk nem volt erre. Nagyon hálás vagyok édesapámnak, lényegében ő volt a szponzorunk. Juli (Sebestyén Júlia, Európa-bajnok műkorcsolyázó - szerk.) szerintem ugyanezt mondaná édesapjáról. Egy igazi menedzser valahogy sosem akadt.

Amikor 2011-ben úgy volt, csak egy évet hagynak ki. Akkor jött a hír, hogy Kósa Lajos, a Magyar Korcsolya Szövetség akkori új elnöke minden segítséget és támogatást megígért Önöknek. Lett ebből valami?

Többször leültünk egyeztetni. Az ígéret a szezon kezdetén, szeptember elején hangzott el. Akkor már nem lehetett felkészülni egy több hónapos versenysorozatra, tehát azt az évet mindenképpen ki kellett hagynunk. Egyébként nem rajta múlt. Maxim volt az, aki visszahúzódott.

 

Miért?

Nagyon zavarta, hogy nincs pénze, és éppen akkor kapott egy felkérést Moszkvából. Az oroszok nagyon készülnek a 2014-es szocsi téli olimpiára, hihetetlen lehetőségek nyíltak ott meg. Elvállalta a munkát, és azt érezte, hogy végre nem kell küzdenie, a gyerekek, akikkel foglalkozik és a szüleik hálásak, és hirtelen nagyon sok lett ott a pénz.

Új párt nem tudott volna találni?

Erről is beszéltünk, Kósa Lajos támogatott volna ebben is. Szóba is került egy magyar fiú, aki külföldön korizik. De ahhoz nekem nem volt elég lelkierőm, hogy valakivel, aki az összesítettben jóval alattam van, újra felküzdjem magam a csúcs közelébe. Nem is lett volna elég időm erre.

Nehéz egyébként párt találni? Emlékszem, pár éve felbukkant egy orosz lány, Jana Khokhlova, akit sokan istenítettek, aztán eltűnt mellőle a párja, majd próbálkozott egy másik fiúval, de ő is abbahagyta. Azóta se hallani róla.

Nagyon nehéz. Az egész pályafutásomat végigkísérte az a mondat, hogy „hú, mennyire tehetséges, csak a párja milyen kicsi, milyen kár, hogy még mindig nem igazán jó a fiú”... Azért imádkoztam, bárcsak lehetne egyedül jégtáncolni. Sok olyan táncos pár volt, akiknek nem volt egyenlő a tudásuk. De mindig hamarabb révbe értek azok, akik közül a fiú volt az erősebb egyéniség.  Ilyen volt például a bolgár Albena Denkova és Maxim Staviski, ahol a lány nem volt különösebben tehetséges, a fiú tudásától viszont mindenki elájult. Én egyetlen párról tudok, az olasz Barbara Fusar-Poliról és Maurizio Margaglio-ról, ahol a lány volt kifejezetten a domináns, és az ő érdeme volt, hogy egyszer meg tudtak nyerni egy világbajnokságot. De hozzáteszem, ez még a régi pontozási rendszerben volt.

Maximban meglett volna az a plusz, amivel révbe érhettek volna?

Neki önbizalom-problémái voltak, és ez különösen akkor jött elő, amikor Magyarországra került. Ő előtte amerikai színekben versenyzett, úgy lett junior világbajnok. Ott nagyon erős háttér volt mögötte, több ezer dolláros fizetés, teljes felszerelés. Itt pedig szinte sokkolta, hogy egy év után sem volt magyar melegítője. Azzal sem szembesült korábban soha, hogy jól fut egy versenyen, mégsem kapja meg érte a pontokat. Mert ugye az amerikaiak mögött mindig nagyon erős sportdiplomácia van. Engem ez nem lepett meg, én egész életemben tudtam, hogy háromszor olyan jónak kell lennem ahhoz, hogy megkapjam azokat a pontokat, amiket mások. Max nehezen emésztette meg, hogy olyanok is megverik, akik nem jobbak nála, vagy akik elrontották. Sokat küzdöttem azzal, hogy egyik nap bíztatni kellett Maxot, a másik nap pedig leszidni, noszogatni. Kicsit pszichológusnak is kellett lenni mellette.

Sokan keresik a párjukat ezen a „piacon”?

Nagyon pici piac ez. Húsz-harminc emberről beszélünk mindössze, akiknél ez tényleg fontos lenne, mert vannak annyira tehetségesek, hogy érdemes lenne folytatniuk. És mindig a fiú a hiánycikk...

Miért? Ciki egy kisfiúnak elkezdeni korcsolyázni?

A legtöbb fiú hokizni akar, mert azt tartja férfias sportnak. Ha mégis a műkorcsolyát választják, akkor inkább egyéni versenyzők akarnak lenni, mert ott ugrani kell, amihez kell az erő, tehát azt gondolják róla, hogy az a férfias. Pedig szerintem a jégtáncos fiúknak van a legjobb dolga, hiszen a legszebb lányokkal vannak körülvéve. Homoszexuálisok sem igen akadnak köztük, az sokkal inkább az egyénizőkre jellemző. Közülük többen, főként tengerentúliak sajnos hivatalosan is bejelentették, hogy a saját nemükhöz vonzódnak.

Sajnos?

Csak azért sajnos, mert a köztudatban egy kicsit összemosódik ezzel az egész sportág. És ez esetleg indok lehet egy szülőnél arra, hogy miért ne adja be műkorcsolya edzésre a kisfiát. A jövő generációja szempontjából károsnak tartom ezt a tendenciát, mert visszafoghatja az utánpótlást, pedig biztos vagyok benne, hogy nem a műkorcsolya befolyásolja a fiúk nemi identitását.

 

A jégrevük irányába miért nem mentek el? Sokan kerülnek át a szórakoztató iparba, miután abbahagyják a versenyzést.

Én szerettem volna, de Max nem támogatta ezt sem. Ő ki akarja venni a részét abból a bőségkosárból, ami az olimpiai előkészületekkel Oroszországban most együtt jár.

Többször említette, hogy nem volt háttér-támogatás, sportdiplomácia sem. Soha?

Igazán erős az én pályafutásom alatt talán soha. De azt is be kell látni, egy orosz edző sosem fog száz százalékkal támogatni egy magyar párt. Foglalkozik velünk, támogat minket, de egy nagy nemzetközi versenyen ha felmerül a sportdiplomáciai kérdés, hogy kit favorizál, nyilván a saját orosz párját helyezi előtérbe, mivel a munkahelyét és a megélhetését is az orosz szövetség biztosítja, nem mi. Ő azt érheti el a velünk való foglalkozással, hogy esetleg a magyar bíró jobban megpontozza az orosz versenyzőit.

Lehetne Magyarországon is olyan elismert a műkorcsolya és a jégtánc sport, amilyen mondjuk Oroszországban vagy az Egyesült Államokban? Mi kellene ehhez?

Az utóbbi tíz évben Magyarország nagyon visszaesett a műkorcsolya rangsorában. Mondják is, hogy korábban mindig ott voltunk az élbolyban, most meg nem vagyunk sehol. Szerintem ez annak tudható be, hogy a Budapest Sportcsarnok leégett. Másfél évbe telt, mire a városligeti Műjégpályán elkészült egy ideiglenes pálya. Engem akkor a szüleim naponta beültettek az autóba, és levittek edzeni Dunaújvárosba, mert az én korosztályomnak - ide tartozott Juli is - már voltak olyan eredményei, hogy érdemes volt folytatnunk. De aki egy-két évvel utánam kezdte a sportot, annál még nem látszott igazán, hogy jó lesz-e. Ők inkább abbahagyták, nem vállalták az ingázást.

Egyébként sokat változott minden. A gazdasági válság szele a sportszövetségeket is megérintette. A műkorcsolya és a jégtánc mindig is elit sportágnak számított. Régebben mindig négy-, ötcsillagos szállodákban laktak a versenyzők, a sorsolásokat a nemzeti színházakban rendezték, óriási fogadásokat tartottak, és mindezt fizette a nemzetközi szövetség. Most a sorsolásokat letudják a hotel aulájában, bankettek sincsenek igazán, mert akik nem jutottak be a döntőbe, hazautaznak, nem várják meg a verseny végét. Szóval egyre több dolgon spórol a nemzetközi szövetség is.

2014 januárjában Budapesten rendezik az Európa-bajnokságot. Kijelenthetjük akkor, hogy nem indulnak?

Szerintem igen. Elfogadtam, hogy ennek vége. Már nem vágyom arra, hogy olyasmiért küzdjek, amit nem fogok elérni. Nagyon sajnálom egyébként, életem egyik legnagyobb élménye volt a 2004-es budapesti EB, a hazai közönség szeretete az, ami felejthetetlenné tette számomra az itthoni versenyzést. Próbáltam rábeszélni Maxot arra, hogy legalább egyszer próbáljuk ki, milyen az, amikor adottak a nyugodt körülmények. De úgy látszik, ebből nem lesz semmi. Pedig a rendező ország versenyzőinek mindig van egy kis előnyük.

Lesz olyan magyar, akiért esélyesként izgulhatunk jövőre?

Minden margyarért izgulni kell, de olyan, aki esetleg bekerülhet a legjobb tízbe, nem hiszem, hogy lesz most. Hacsak nem igazol le valaki addig magyar színekben. A nőknél jelenleg az induló kiléte is kérdéses számomra. Jégtáncban két itthoni páros harcol egymással a kijutásért! Az egymás elleni küzdelembe fektetett energiát véleményem szerint inkább a nemzetközi versenyeken való eredmények javítására kellene fordítani. Talán még jégtáncban lenne a legnagyobb esély arra, hogy kvótát szerezzünk az olimpiára. De így nem hiszem, hogy sikerül. Idén olyan nemzetek kerültek a magyarok elé, mint a svájci vagy az ausztrál kettős, pedig korábban ezek az országok sehol sem voltak jégtáncban. Esetleg mellettünk szólhat az, hogy sok vegyes nemzetiségű pár versenyez most, akik, ha nem kapják meg az állampolgárságot, nem indulhatnak az olimpián. Ez a szabály.

Hogyan képzeli el a jövőjét?

Kósa Lajos vezetésével a szövetségen belül rengeteg változás kezdődött meg. Maga a sportág rengeteget fejlődött az elmúlt tizenöt év alatt, ehhez hozzá kell igazítani az itthoni utánpótlás-nevelés rendszerét is, mert ahogy az eredményeken is látszik, igencsak lemaradtunk. De nem csak mi, hanem egész Európa. Szívesen segítenék ebben, Oroszországban eléggé jól látom most, hogyan kell ezt csinálni. Ők az elmúlt három évben hatalmasat ugrottak előre ezen a téren, a tízéves gyerekek sokszor lekörözik a 18 éveseket. Vannak olyan lányok, akik utcahosszal megverik a teljes felnőtt mezőnyt a Grand Prix-en, de még annyira fiatalok, hogy EB-n és VB-n nem indulhatnak. Vagy ott van Artur Gacsinszkij, aki tavaly az Eb-n második lett, most pedig az orosz bajnokságban az első háromba sem tudott bekerülni, annyira jönnek fel a fiatalok. Persze itthon nem lehet egy az egyben lemásolni a kinti rendszert. De mindenképpen el kell indulni valamilyen irányban.

 

Megnyerhetnek mindent az oroszok Szocsiban, ahogyan azt szeretnék? Jégtáncban a 2010 óta verhetetlen kanadai-amerikai kettős legyőzhető?

Szerintem nem. A két pár megszerzett tudását és azt az őszinteséget, amivel előadják a programjaikat, ilyen rövid idő alatt nem tudják mások tökéletesen elsajátítani. Európa lemaradt az Egyesült Államok, Kanada, és részben Japán mögött. Mert hiába ugrik valaki két négyfordulatost, az az új pontozási rendszerben már kevés. Legalább olyan fontos a lépéssor és a forgás is.

Nagyot változott a jégtánc világa azzal, hogy ebben a szezonban az Igor Spilband - Marina Zueva páros szétment, ezzel megfeleződött a diplomáciai erejük. Splibandnak „vannak” kontrollerei. A kontrollerek döntenek a technikai szintekről. Bírók lehetnek akár tizenöten is egy versenyen, a kontrollerek csak hárman vannak. Óriási harc folyik a „megszerzésükért”.

Az oroszoknak jégtáncban szerintem a dobogó a cél, nem a győzelem; de még ez is kérdéses, hiszen a jelenlegi kétszeres Európa-bajnok francia kettős is előttük van.

És a többi szakágban?

Pljuscsenkotól is aranyérmet várnak, de nehéz helyzetben van. Ő a régi rendszerben nőtt fel, fantasztikusan ugrik, de nem tud úgy forogni, úgy lépni, ahogy a fiatalabbak. Megosztó személyiség lett, sokan mondják, hogy abba kellene hagynia. Emlékszem, a Testnevelési Főiskolán tanították, hogy a nők 25, a férfiak 30 éves korukig tudnak új mozdulatokat megtanulni, utána már nem. Pljuscsenko elmúlt 30. Igaz, ő egy igazi harcos.

A lányoknál szerintem az utolsó pillanatban döntik el, kit favorizáljanak. Ők a leginkább labilisak, a hormoningadozások miatt gyakran kiszámíthatatlan, hogy meg tudják-e csinálni a programot, vagy sem. Ugyan rengeteg tehetséges lány van, de az olimpiáig még van másfél év, lehet, hogy éppen addigra érnek abba a korba, hogy bizonytalanokká válnak. Szerintem emiatt majd a legfiatalabbtól remélik az aranyat.

Párosoknál vannak igazán esélyeik, szerintem Tatjana Volosozar és Maxim Trankov megnyeri. Gyönyörűen koriznak!

 

 

Hoffmann Nóra 1985. április 8-án született. Első párjával, Elek Attilával 2003-ban a junior világbajnoki második helyig jutottak. 2007 szeptemberében kezdett versenyezni Maxim Zavozinnal, három magyar bajnoki cím mellett egy Európa-bajnoki 8. és egy világbajnoki 10. helyet értek el. A 2010-es vancouveri olimpián a 13. helyen végeztek. Pályájukat végigkísérték a sérülések, többször emiatt kellett visszalépniük a versenytől. 2011 őszén döntöttek úgy, hogy abbahagyják.

 

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.