Sport

Orbán, a lelkes globalista, feminista és multikulturalista?

/ 2017.01.11., szerda 15:30 /

Ön szerint mennyire szerethet Orbán Viktor egy olyan nemzetközi szervezetet, amely híve

  • a politikai korrektségnek,
  • a pozitív diszkriminációnak,
  • a multikulturalizmusnak és a feminizmusnak,
  • többet foglalkozik a harmadik világban élők, mint az európaiak sorsával,
  • vezetői pedig a globalizáció még további kiterjesztésével akarják fenntartani hatalmukat és növelni gazdagságukat?

A talán nem várt válasz: imádja. És ami legalább ilyen megdöbbentő, az érzelmek kölcsönösek, hiszen a magyar kormányfő e szervezet legfontosabb eseményein díszhelyen ül.

A szervezet pedig természetesen a nemzetközi labdarúgó-szövetség, a FIFA. Amelynek ugye Orbán még díjat is segített alapítani, a legszebb gólért járó Puskás-díjat, amelynek mostani hármas döntőjébe természetesen bele kellett kerülnie egy női meccsen esett gólnak, és amelyet végül egy tök ismeretlen maláj labdarúgó meglehetősen véletlenszerű találata nyert el.

És amely szervezet, a fent felsorolt elveknek megfelelően éppen most döntött úgy, hogy 2026-tól 32 helyett 48 csapat jut ki a vébére. A katolikus szentek száma nem emelkedik olyan ütemben, mint a vébérésztvevőké. Méghozzá úgy, hogy három csapatos csoportok lesznek, ahol nem lehet döntetlen, ezért jönnek a tizenegyesrúgások. Ami azt jelenti, hogy a csoportmérkőzések még az eddigieknél is szörnyűbbek lesznek, tele futottak még csapatokkal, amelyek a kapujuk elé beásva magukat próbálnak kitartani a tizenegyesrúgásokig. S mivel indokolja a FIFA elnöke, Gianni Infantino a változtatást? Hogy a labdarúgásnak „befogadóbbnak kell lennie”. Tisztára, mint egy kopaszra borotvált Angela Merkel-imitátor.

De most persze nem tiltakozunk, nem mondjuk, hogy mi kemény munkával és az eredményeinkkel akarunk kijutni a vébére, nem azzal, hogy felvizezik létszámot elérve, hogy a jó kétszáz FIFA tagállam negyede ott lehessen. Nem, a jelenlegi legsikeresebb magyar edző, a Németországban dolgozó Dárdai Pál azt mondja, hogy ez „jó lesz a kis országoknak, mint Magyarország”. És „álom a szurkolóknak”. Tényleg, csak nehogy infarktust kapjak majd az izgalomtól egy Burkina Faso–Üzbegisztán csoportmérkőzést nézve.

Merthogy még az sem igaz, hogy a változás annyira jó lesz nekünk. A plusz 16 csapat közül ugyanis csak kettő-három jöhet majd Európából, a többség Afrikából és Ázsiából érkezik, amely földrészek csapatai eddig sem mutattak sokat, de vélhetően a jövőben sok mezt és tévéközvetítést lehet eladni arrafelé, s legfőképpen nagyon sok szavazatuk van, amivel a székében tarthatják a FIFA új vezetőjét, a korrupt Sepp Blatter legjobb tanítványát. A lázadás éve? Nem a futballban, az biztos.

Rosta

Szőnyi Szilárd

Találkozunk 2016-ban!

A Putyin–Csányi-dzsúdóbarátság háttere

A jövő heti budapesti cselgáncsvébé fékezett habzású sporthír volna, ha a rendezvényen nem tenné tiszteletét a dzsúdó fekete öves mestere, Vlagyimir Putyin. De hogy került az orosz elnök közelébe Csányi Sándor OTP-vezér, és hogy nem Mészáros Lőrinc? Exkluzív háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Hogyan lett Katalónia szinte észrevétlenül az iszlamizmus új fellegvára?

Miközben a világ Belgiumra, Franciaországra vagy Angliára figyelt, addig Katalóniában csendben létrejött egy, a fentiekkel vetekedő iszlamista közösség. A csütörtöki Heti Válasz megmutatja a barcelonai merénylet hátterét, azt, hogy a modern európai iszlamista terrorizmus miként tért vissza szülőföldjére.

Maradjon-e Orbán? – Jeszenszky Géza ölre menő vitája fiával, Zsolttal

Kiéleződtek a nemzedéki ellentétek Jeszenszkyéknél: a Trump-rajongó, Orbán-párti Zsolt nyilvánosan bírálta apját, amiért az kritizálja a kormányt. Géza, az egykori külügyminiszter és nagykövet most leült fiával, hogy megvitassák: szentesítheti-e a cél az eszközöket a jobboldali politikában.