Sport

„Segítettek föntről”

/ 2016.11.09., szerda 17:37 /

Három arany után négy bronz: a korábban Hosszú Katinkával is együtt készülő Vereczkei Zsolt hetedszerre tért haza éremmel a paralimpiáról,ám ezúttal nevelőszülője halálát is fel kellett dolgoznia.

– Az imént az okostelefonján mutatott képeket az állami kitüntetéséről, de egy protézis segítségével autót is tud vezetni. Nem csodálkoznak az emberek, amikor kiszáll a kocsiból?

– Van, hogy megbámulnak, s bizonyára sokan agyalnak rajta, hogy miként vezethetek; olyan is megesett már, hogy valaki sértő tekintettel nézett rám. Akkor majdnem odaszóltam, de általában nem foglalkozom ezzel.

– És mit mond annak, aki olyanban próbál segíteni, amiben nem kell?

– Azt, hogy köszönöm szépen, megoldom. Ezzel nincs is gond, honnan is tudhatná valaki, mire vagyok képes? De szinte csak cipőt kötni nem tudok, ezért is veszek általában tépőzárasat.

– A kézfogás sem nehézkes? Nekem előre nyújtotta a karját, ami segítség is volt, de például amikor Áder Jánostól átvette a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, ő gratulált, tehát neki kellett kezdeményeznie.

– Mindig előre nyújtom a jobb karomat, hogy ne legyen kellemetlenség, de ilyen protokollrendezvényeken előzetesen is meg szoktuk ezt beszélni. Nem szeretek sok ember és kamerák előtt zavarba hozni valakit.

– A tömeget mindenesetre megszokhatta: 1992-től az összes paralimpián részt vett, s mind a hétszer éremmel tért haza. Ez eddig még az olimpiákon sem sikerült egy sportolónak sem. Szinte hihetetlen.

– Én is ilyesmit kiabáltam, amikor Rióban célba értem, és megláttam az eredményjelzőn, hogy harmadik vagyok. „Ezt nem hiszem el!” – ismételtem többször is.

– Azt nyilatkozta, nevelőszüleinek ajánlja az érmet.

– Hároméves koromban árvaházból fogadott örökbe három testvér, Vidákovics Zsófia, Julianna és Ilona, így három édesanyám is volt. Nyolc év alatt azonban mindannyian elmentek, utolsóként idén májusban Ilonka is, néhány héttel azután, hogy kiderült, megkaptam a szabadkártyát Rióba. Nagyon nehéz időszak volt, padlóra kerültem.

– Ez az edzésmunkájára is hatással volt?

– Egy hónapig nem is tudtam úszni. Le se mentem az uszodába, nem találtam a helyemet. Aki még nem veszítette el a legközelebbi hozzátartozóját, nem tudhatja, milyen ez. Márpedig Ilonkára és a testvéreire édesanyaként tekintettem. De közben rengetegen segítettek.

– A riói bronz is megkönnyítette a tragédia feldolgozását?

– Igen, vigaszt nyújtott, így boldogan szállhattam le a repülőről. Viszont amikor hazaértem Bajára, elbőgtem magam, mert akik korábban mindig, most nem fogadtak, s nem tudtam megmutatni nekik az érmet. Biztos vagyok benne, hogy ők hárman és a Jóisten segítettek föntről, hogy ez az eredmény összejöjjön.

– Egyébként azért került árvaházba, mert fejlődési rendellenesség következtében alkarok nélkül született?

– Gondolom, igen, de erről nem tudok biztosat. A vér szerinti szüleimmel sosem találkoztam, nem keresem őket.

– A nehéz háttér dacára 15 évesen már a barcelonai paralimpián szerepelt, s világcsúcsot úszott.

– Pedig lengyel vetélytársam tűnt az esélyesnek, aki már a délelőtti előfutamban világrekordot repesztett, de délután rá tudtam tenni még egy lapáttal, és nyertem. A rendszerváltás után éledező Magyarországból érkezve már önmagában különös élménynek számított Barcelona, csak kapkodtam a fejemet, ráadásul minden ingyen volt, így folyamatosan tömtem magamat, s ittam a kólákat. Illetve utóbbival leálltam, miután csapattársaim megvicceltek, hogy ekkora mennyiséget már ki fog mutatni a doppingellenőrzés…

– Akkor még bő 40 másodperces időeredménnyel nyerte az 50 méteres hátúszást. Négy évre rá, Atlantában 39.95-tel, Sydneyben 39.20-szal, majd jött négy bronz, s a rióit már 38.92-vel érdemelte ki. Döbbenetes fejlődés, ráadásul ez az egyik leggyorsabb szám.

– Igen, ez sprinttáv, itt nincs lehetőség taktikára, szó szerint bele kell halni az ötven méterbe. És persze a kiváló rajt és a jó benyúlás is elengedhetetlen.

– Gondolom, idén már az előző hat paralimpia rutinja is segített.

– Hogyne, de most is éveket öregedtem a döntő napján. Ottani idő szerint este nyolc körül úsztam; előtte már nem bírtam ebédelni, gyomoridegem volt, és alig vártam, hogy túl legyek rajta. Ilyenkor mindig azon agyalok, hogy ötödik vagy negyedik leszek, netán sikerül az érem, s ez azért megvisel.

– Mi motiválta hetedszerre is?

– Az, hogy a világranglistás helyezések alapján látszott arra esély, hogy miként 2004 óta mindig, most is megcsípjem a bronzérmet. Az első két hely valamelyikére nem volt esélyem, de a bronzra igen. Így indultunk neki, s bár az előfutamok után még negyedik voltam, a döntőben összejött a dobogó. Köszönöm a bajaiak és az érsekcsanádiak szurkolását!

– Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke szerint ön a paraúszók csúcsragadozója, pedig a beceneve Halacska.

– A halak csillagjegyben születtem, nagyon szeretem a halat, nálam első a bajai halászlé.

– Hosszú Katinkának, a régi klubtársnak gratulált?

– Igen, és ő is nekem, amikor a parlamenti fogadáson beszélgettünk. Rég nem láttam, a bajai uszodában találkoztunk legutóbb, vagy nyolc éve. Máig az épekkel együtt készülök, s ez így van rendjén.

– Viszont nem mindenben ugyanolyanok a feltételek. Sok vitát gerjeszt, hogy az épekhez mérten milyenek a paralimpikonok lehetőségei, s mennyiben eltérő a jutalmazás.

– Amikor meghallottam, hogy a felét kapjuk az olimpiai helyezettek juttatásának, elgondolkodtam: fél ember vagyok? A hír többeknél kiverte a biztosítékot, s bízom benne, hogy ez még megváltozik. Az élő közvetítések révén rengetegen láthatták, milyen csatákat vívunk. Az ötven méter nekem is ötven méter.

– Annyiban azért tényleg mások az arányok, hogy például az ötven háton öt sérültségi kategóriában is érmeket osztottak, így egy-egy számban kevesebb a vetélytárs.

– De én nem úszhatok együtt a nálam sérültebbekkel, és olyannal sem, akinek a karjai épek. Az S5-ös kategóriába vagyok besorolva, melyben a harmadik legjobb lettem a világon.

– Azzal kezdtük, hogy hiába a könyökénél végződő karok, szinte bármire képes, időközben a kis dobozos tejszínt is könnyedén felnyitotta, és beleöntötte a kávéjába. Akár a magyar zászlót is vihetné négy év múlva, a tokiói megnyitó ünnepségen, ha érti, mire gondolok...

– 43 évesen is? Jól hangzik, de még nem döntöttem a jövőmről.

Rosta

Szőnyi Szilárd

Találkozunk 2016-ban!

Ezért akar a kormány lőtereket telepíteni az iskolákba

A lövészet iskolai oktatásának ötlete összefügg a hadsereg létszámhiányával, de valószínűleg ugyanúgy kevés valósul meg belőle, mint a lovaglásból vagy a mindennapos éneklésből. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Miért szavaz sok LMBT-személy a radikális jobboldalra?

Három európai kormányfő homoszexuális; Angliában rekordot döntött a meleg képviselők száma; szélsőjobbos alakulatok, illetve Skóciában az összes mérvadó párt élén szintén zenész áll – derül ki a csütörtöki Heti Válaszból.