valasz.hu/sport/rebecca-soni-adam-van-koeverden-kodzsi-murofusi-es-alex-giorgetti-is-kotodik-hazankhoz-53067

http://valasz.hu/sport/rebecca-soni-adam-van-koeverden-kodzsi-murofusi-es-alex-giorgetti-is-kotodik-hazankhoz-53067

Sport

Talán

/ 2017.01.11., szerda 16:18 /

Szeptember 15-én dönt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a 2024-es nyári játékok helyszínéről. Los Angeles és Párizs mellett Budapest is pályázik a rendezésre, amely magyar nemzedékek meghatározó projektje lehet.

Magyarország nem először kacérkodik az olimpiarendezés gondolatával. Eddig hatszor kerültünk „tűzközelbe”, 1920-ra meg is kaptuk a rendezés jogát, de akkor az első világháború következményei megfosztották az országot a lehetőségtől, máskor a pályázó versenytársak bizonyultak erősebbnek. A 2000-es évek elején újra felmerült a rendezés gondolata, de végül Budapest nem nyújtott be pályázatot. 2014 őszén Agenda 2020 címmel jelentette be a NOB az új programját, ami olyan elemeket tartalmaz – például csökkentett pályázási és rendezési költségek, a fenntarthatósági alapelv fokozott figyelembevétele –, amelyek a Magyarországhoz hasonló méretű, kevésbé tehetős országok számára is elvi esélyt kínálnak a gazdaságos olimpia és paralimpia megrendezésére.

A költségek mögött

A Miniszterelnökség a PricewaterhouseCoopers Magyarország Kft. tanácsadó céget bízta meg a megvalósíthatósági tanulmány elkészítésével, és a 2015 nyarára elkészült mű azóta is a magyar olimpiai pályázat „Bibliája”, hivatkozási alap az arról szóló közbeszédnek. A tanulmány Budapest észak–dél tengelye mentén megvalósuló sporthelyszíneket javasol. Csepel lenne a központ, többek között egy atlétikai stadionnal. Északon lelne otthonra például a gyeplabda, a rögbi, az öttusa, a strandröplabda, s az idén átadandó Dagály uszodakomplexum adna helyet az uszodai sportágaknak. A harmadik sűrűsödési pont a város keleti területén valósulna meg az új Puskás Stadion, a Hungexpo, a Sportaréna, a Groupama Aréna bevonásával. Vidéki helyszínekkel is számolnak a tervezők: teremsportágak selejtezőit, nyílt vízi úszást, golfot, kajak-kenu versenyeket tartanának Szegeden, Debrecenben, Győrben, Gödön, Balatonfüreden és más városokban.

Az elemzés 17 ezer sportoló és kísérő jelenlétével, 54 500 egyéb olimpiai akkreditált személlyel, 45 ezer önkéntessel, 87 200 kiegészítő munkaerővel, 553 500 külföldi és 1,07 millió belföldi néző látogatásával számol. Elszállásolásukhoz a számítások szerint 56 700 szoba kell.

A NOB előírt módszertanának megfelelően a tanulmány három nagy költségtípust különít el. A pályázati költségeket eredetileg 10 milliárd forintra lőtték be az elemzők. A közvetlen szervezési kiadások és bevételek tervezett különbsége 21 milliárd forint, a kizárólag az olimpia megrendezéséhez szükséges fejlesztések összege 1043 milliárd forint. Ezen költségekből levonandó az esemény után a specifikus fejlesztésekből, az eszköz- és ingatlanértékesítésből származó 299 milliárd forintnyi bevétel, így a teljes szervezési költség 2015 és 2030 között 774 milliárd forint körül alakulna.

Ugyanakkor a játékok számos olyan beruházást is igényelnek, amelyek nem közvetlenül kapcsolódnak az eseményhez, de megvalósítandók ahhoz, hogy a közel kétmilliónyi résztvevőt, bel- és külföldi turistát ki tudjuk szolgálni. A beruházások zöme közlekedési és turisztika infrastruktúrafejlesztés, ezek összegét 2,070 milliárd forintra teszi a tanulmány. Az előkészítés azzal a feltételezéssel él, hogy a fejlesztések mindenképpen megvalósulnának 2024-ig, illetve 2030-ig, utóbbiakat „csak” előbb kell megvalósítani. A tanulmány készítői azzal érvelnek, hogy az országos vagy fővárosi fejlesztési tervekben szereplő beruházások, illetve a 2017-re az olimpiától függetlenül elkészült, valamint már készülő sportberuházások (Dagály uszoda, Puskás Stadion stb.) költségei nem is tartoznak az olimpiai költségvetéshez.

Budapest trendi

Fővárosunk komoly adottságokkal rendelkezik, hogy hét év múlva képes legyen színvonalasan és talán gazdaságosan is megrendezni egy ekkora sporteseményt. Budapest gyönyörű világváros, az utóbbi években pedig trendi hely, vonzó és népszerű turisztikai célállomás lett. Az elmúlt évtizedekben számos nagy világversenyt szerveztünk olimpiai és paralimpiai sportágakban – vagy évtizedek óta például Forma–1-futamot –, mindegyiket sikerrel, van tapasztalatunk versenyrendezés terén. Budapestnek a versenytársakkal összehasonlítva kisebb méretei kifejezetten előnyt jelentenek a versenyhelyszínek megközelítésében, a koncentrált élmények megszervezésében.

Bár eredetileg nem az olimpiarendezés szándékával, de 2010 óta sok sportlétesítmény épült. Ezek a fejlesztések érvként szolgálnak a pályázatban, és jól jönnek majd, ha tényleg olimpiát rendezünk, ugyanis akkor nemcsak versenyhelyszínekre, hanem edzőtermekre és -pályákra, felkészülési központokra is szükség lesz már jóval az olimpiát megelőző években is. Másrészről az olimpia esélyt kínál arra, hogy az elmúlt hat év sportfejlesztése ne öncélú legyen, hanem elnyerje értelmét. A paralimpiához kapcsolódó fejlesztések pedig fogyatékkal élő honfitársaink életminőségén javíthatnak.

Kedvező döntés esetén hét év áll rendelkezésre a tervek kidolgozására és a megvalósításra. Ez az előkészületeket tekintve rövid idő, de hosszú ahhoz, hogy váratlan hatásoktól mentesen alakuljon az életünk. A projektnek számos természetes, minden hasonló nagy vállalkozást jellemző kockázata van, és van néhány „hungarikum” is.

Minden megasportrendezvény-szervező rémálma, hogy a költségek elszállnak. Bizonyos határig a költségnövekedés elfogadható, például észszerű lehet az eredeti tervekben nem szereplő egyes kiegészítő beruházások megvalósítása, ami mindenképpen szükséges a teljes komforthoz, és amit utólag csak jóval drágábban lehetne megvalósítani. A probléma a rossz tervezéssel van, erre panaszkodnak például Tokióban, a 2020-as olimpia városában, ahol az eredetileg tervezett költségek több mint négyszeresét költötték már el. A magyar pályázatban is látszanak nem tervezett tételek, például hiányzik a biztonsági költségvetés, aminek végszámlája akár a 300 milliárd forintot is elérheti, de az eddigi előkészítési költség szinte mindegyik eleme is többe fáj, mint gondolták.

A finanszírozási tervekben szereplő számok megvalósulását a tanulmány 2017–2024 között legalább évi háromszázalékos gazdasági növekedés megvalósulásához köti. Bár a kormány bizakodó, nehéz hét évre előre látni, így lesz-e. Mindenesetre 2016-ban mélyen alatta leszünk a tervszámnak.

Kockázatok és mellékhatások

Komoly gond a szálláskapacitás, ugyanis a tervezett 553 500 külföldi olimpiai turistaszámot valószínűleg alábecsülték. Európa szívében egy feltehetőleg még akkor is viszonylag olcsó világváros ennél jóval több látogatót vonzhat. A megvalósíthatósági tanulmány azzal számol, hogy nagyrészt a magánszektor oldja meg a problémát, de ha piaci alapon gazdaságosan, fenntarthatóan üzemeltetni lehetne az olimpiarendezéshez szükséges szállodai kapacitást, akkor az már felépült volna. Persze ha megkapjuk a rendezés jogát, valamekkora kapacitásbővítés észszerű, hiszen 7–10 éven át garantáltan nőni fog a kereslet, s ekkora időtávra érdemes fejleszteni.

A korrupció nem magyar és nem olimpiarendezési sajátosság, de nagyban befolyásolhatja a rendezés mérlegét, hogy annak mértéke Dániához vagy Szomáliához lesz közelebb a következő években.

Emellett mindig számítani kell az előre nem látható negatív tényezőkre. Nem világos, hogyan alakul a nemzetközi gazdaság, fellendülés lesz, vagy újabb válság következik be az előttünk álló hét évben. Milyen lesz a nemzetközi politikai helyzet, mi lesz például az Európai Unióval, az euróval és a Magyarországra áramló EU-forrásokkal? Hogyan alakulnak a dolgok a háborús gócokban? Sikerül-e visszaszorítani a terrorveszélyt, vagy – ne adj, Isten! – Magyarország is érintett lesz az akciókban?

Ha Budapest kapja a rendezés jogát, akkor tízmillió magyarnak kell választ találnia a felmerülő problémákra, mert a következmények mindegyikünket érintik. A közös gondolkodásra annál is inkább szükség van, mert az olimpiai felkészülés idején feltehetőleg az igényeknél kevesebb állami fejlesztési forrás jut más ügyekre, így a közegészségügyre vagy a közoktatásra. A problémák kezeléséhez tisztesség, átláthatóság, ellenőrzöttség, hiteles beszéd és tettek kellenek. Ezért is lett volna jó a pályázat benyújtása előtt átbeszélni a lehetséges következményeket, és népszavazással dönteni a rendezésről.

Talán még mindig volna idő az értelmes párbeszédre. Mert a propaganda nem helyettesíti a tájékoztatást, a túlzott magabiztosság semmit sem ér baj idején. Így marad az ugrás a sötétbe. A talán tipikus esete. Szeptember 15-én talán Budapest nevét jelenti be a NOB elnöke a 2024-es olimpia rendezőjeként. És talán jó lesz az nekünk.

Rosta

Szőnyi Szilárd

Találkozunk 2016-ban!

Végre itt az első hazai családbarát genderbiblia!

Kovács Ákos, Puzsér Róbert, Ókovács Szilveszter, Skrabski Fruzsina, Süveges Gergő és mások ajánlásával. Ezer hála, hogy olyan ügyhöz adták a nevüket, amiből még bajuk is lehet.

Bor világnapja: online borpiactér indult

Nemrég indult el a Wineliner.com online borpiactere, amely versenytársaihoz képest új alapokra helyezi az online borpiacot: családi és réteg pincészetek boraihoz enged országos hozzáférést, eddig nem ismert borászatokat tesz elérhetővé bárki számára.

Meddig számíthat az Orbán-kormány Angela Merkelékre?

Nem a valószínűtlen szankciók miatt érdekes, hogy az Európai Parlament elmarasztalta a magyar kormányt, hanem mert a határozatot a sokáig bajtárs lengyelek is megszavazták. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

A cél: legyen egy világszerte jegyzett szellemi csúcstalálkozónk!

Mit keres egy programban konzervatív filozófus és szoftmarxista „internetkalóz”? A Brain Bar Budapest nevű „jövőfesztivál” alapító-szervezőjét, Böszörményi Nagy Gergelyt a techvilág közhelyeiről és veszélyeztetett állásokról is kérdezzük. Interjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Müller Péter a kommunista sztárrá vált Soós Imre tragédiájáról

Cannes-ban idén újravetítették a Körhinta című filmet, amelynek férfi főszereplője az 1956-os siker után néhány hónappal öngyilkos lett. A kommunista sztárrá lett Soós Imre tragédiáját Müller Péter írta meg Részeg józanok címmel. Nagyinterjúnk a szerzővel a csütörtöki Heti Válaszban.

Borbás Marcsi: „Soha nem tudtak rám kényszeríteni szerepeket”

„Az a titok, hogy nincs titok. Mert ha van, az előbb-utóbb kiderül, és hitelét veszti az ember. Akartak, de nem tudtak rám kényszeríteni szerepeket, mert felálltam” – mondja Borbás Mária. A Gasztroangyal műsorvezetője hitelességről, önazonosságról, a táplálkozás helyes arányairól és a reflektorfényt kerülő férjéről is beszél a Heti Válasz Esszencia című mellékletének adott interjúban.

Lengyel politikus: „Nem fogadtuk el Orbán érvelését Putyinról”

A magyar politikusok kihasználják, hogy az EU a lengyelekkel foglalkozik Magyarország helyett – állítja a lengyel ellenzék vezetője. Grzegorz Schetyna emellett alig burkolt ellenszenvvel néz Budapest és Moszkva közeledésére. Exkluzív nagyinterjú a csütörtöki Heti Válaszban.