Test test ellen
A birkózásban a magyarok legnagyobb ellenfele a technikás orosz iskola - mondja Deák-Bárdos Mihály. Az ötszörös világ- és Európa-bajnok kötöttfogású birkózó ennek ellenére úgy látja: a szeptember 21-én kezdődő világbajnokságon születhet magyar érem.
- Én is reméltem, de az utóbbi időben megsokszorozódtak az ellenfelek. Míg a hetvenes-nyolcvanas években a nehézsúlyban hat-tíz versenyző indult egy világversenyen, 2007-ben már harminchét volt, a kisebb súlycsoportokban pedig ötven felett járt az indulók száma. Ezért sem értem, miért mondják, hogy a birkózás nem népszerű sportág, hiszen ez a sok kötött- és szabadfogású, valamint női birkózó 98 országból érkezett Pekingbe.
- A megsokasodott ellenfelek a Szovjetunió utódállamaiból valók?
- Főként onnan. Ráadásul ha egy orosz versenyző nem tudja megszerezni az indulási jogot hazai színekben, akkor "átigazol" az azeri, az örmény vagy a kazah válogatottba, így az erős orosz másod- és harmadvonallal is meg kell küzdenünk. Az én súlycsoportomban például van "fehérorosz orosz", "örmény orosz" és "orosz orosz". Az utódállamok is meg szoktak "vásárolni" oroszokat, ha valamelyik súlycsoportban hiányuk van jó versenyzőből. Végül is nyelvi problémájuk nincs, és mindannyian az orosz iskolán nőttek el.

- Mi a magyar és az orosz iskola közti különbség?
- Az orosz a technikára utazik, mi meg azzal tűnünk ki, hogy a felkészülés hangsúlya az erőnléten van. Az oroszok rengeteg versenyzőből tudnak meríteni, vagyis a honi bajnokságban több impulzust kap egy birkózó, nálunk viszont jó, ha súlycsoportonként két-három versenyző akad. Ezt a hiányosságot pótoljuk az állóképességgel.
- Miért volt szükség az olimpia előtt bevezetett új szabályokra?
- A tévéközvetítések miatt lettek rövidebbek a menetek, hogy "eladhatóbbá" váljon a sportág. Ám az olimpián a Nemzetközi Birkózószövetség vezetői jól látták, hogy két egyforma képességű versenyző között nem a tudás, inkább a szerencse döntött, és állásból kevesebb akció volt, ezért most meghosszabbították a menetidőt, az egyperces felállást pedig másfél percre változtatták. A finomításokkal valamivel szerethetőbbek az új szabályok. Bár nem bánnám, ha a passzivitást jobban büntetnék: megesett, hogy inkább futkorászni akart velem a szőnyegen az ellenfél, mintsem birkózni.
- Mi kedvez a mi stílusunknak?
- Az, hogy most nem két-három, hanem egy nap alatt mennek le a versenyek - gyakran úgy, hogy 15-20 percünk van a következő mérkőzésig -, azoknak kedvez, akiknek jobb az állóképességük. Többek között nekünk. De jobb lenne, ha két-három percet birkózhatnánk állásból.
- Hol a helye ennek a négyezer éves sportágnak?
- Mivel ez az egyik legősibb sportág, amely nem igényel semmilyen eszközt, jobb is lehetne a megítélése. Itthon az olimpiai rangsorban a harmadik helyen állunk: 2001 óta több mint húsz érmet hoztunk haza világversenyekről. Bár minden rétegből jönnek birkózni, mint általában a küzdősportoknál, ez itt is a nehezebb sorsú gyerekeknek jó lehetőség a kiemelkedésre, a biztosabb egzisztenciára. Utóbbi nem könnyű, mert nem vagyunk megfelelő mértékben támogatva. Pedig a világban egyre többet áldoznak a sportra.
- Mit vár a vb-n?
- Bárki lehet dobogós, mert mindannyian szereztünk már érmet világversenyen. A szakvezetés két éremmel elégedett lenne.
- Folytatja Londonig?
- Az edzőimmel kitaláltuk: mivel kellő rutinom van, már nem végzek annyi munkát, mint a fiatalok, több időm van a regenerálódásra. Ha a 2011-es vb-n meg tudom szerezni az olimpiai kvótát, ott leszek Londonban.