Author's

Szerzői oldal

Végh Alpár Sándor

Zaklatta az isteneket és az angolokat

Június 4. – hétfő. Még megvan India kis katonai repülőtere, ahol 1946 őszén a segédtiszt jelentette, hogy „jött ide egy hölgy”.

Végh Alpár Sándor | 2018.06.06., szerda 17:35

Éljen a riportázs!

Május 25. – péntek. Elment az örök vadászmezőkre Tom Wolfe is, a dandy szerző – emlékeznek a cipőire?

Végh Alpár Sándor | 2018.05.30., szerda 16:30

Tömjén helyett kávéillat

Május 18. – pénte. Nem árt, ha az ember faluról időnként betereli lelkét a városba, hogy bizonyos csodák tanúja legyen. Esetenként elég, ha hagyja csendben ámulni, hogy egy idő után rákérdezzen: na, ehhez mit szólsz? Így álltam meg a Ferenciek terén, ahol valamikor működött egy üzlet, kirakatában évtizedeken át helyet adova porcelán Krisztusoknak, szentek életét ígérő könyveknek vagy a katolikus misék csillogó kellékeinek.

Végh Alpár Sándor | 2018.05.23., szerda 18:15

A halhatatlanságot a vér olajozza

Május 11. – péntek. Azért emlegettem pár hete a likőrgyáros Zwackot, mert folyton jegyezgetett. Azt mondják, hatezernél több spirálos füzetet írt tele. Ez rendben. Tudjuk a noteszek pontos számát. De ki fogja őket feldolgozni? Lesz-e majd, aki átrágja magát ezen a kásahegyen, és megmondja, értékesek-e a noteszek, vagy csupán Zwack Péter nem akart bizonyos dolgokat elfelejteni?

Végh Alpár Sándor | 2018.05.16., szerda 17:35

Ábrahámot három oldalról cibálják

Május 7. – hétfő. Tegyük, amit a szakácskönyvek írói. Tisztázzuk, mit és miből fogunk főzni.

Végh Alpár Sándor | 2018.05.09., szerda 17:53

El kéne tanulni Foenkinos derűjét

Április 30. – hétfő. Szeretem a francia Foenkinos bestsellereit. Prózája nem oly hosszan érlelt, mint Romain Garyé vagy a bordói boroké, mégis szívesen vonulok el egy csöndes sarokba valamelyik könyvével. De talán nem is kell elvonulni. Vagy ha mégis, csak annyira, hogy érezzem, ott vagyok, ahol vagyok. Ami nem is olyan egyszerű.

Végh Alpár Sándor | 2018.05.02., szerda 17:26

Óvatosak legyetek, ha vastag a bukszátok!

Április 21. – szombat. Jó, ha az ember nem csupán az emlékezetére hagyatkozik, és följegyez ezt-azt. Ahogy a likőrgyáros Zwack tette. Szerfölött szorgalmas volt: életében 6323 noteszt írt tele. Módszerével megelőzte, hogy kiszaladjon lába alól a száguldó idő. Mindig tudta, hol járt, mit látott, kivel beszélt, és olyankor is jegyzetelt, amikor kérdezték: interjú közben, mert eszébe jutott valami.

Végh Alpár Sándor | 2018.04.25., szerda 16:49

Értitek egyáltalán, miről beszélek?

Április 15. – vasárnap. Váli Dezső sokarcú ember. Működését illetően festő, ám ha úgy hozza sora, figyelemre méltó fotóssá változik, más esetben virtuális leveleket ír, de elsősorban és mindenekfelett korának fia. Azé a koré, mely füledbe ordítja, hogy jelen kell lenni. Hogy sok helyen meg kell magad mutatni. Hogy fontossági igazolványodat időben meg kell újítani.

Végh Alpár Sándor | 2018.04.18., szerda 18:33

Mi lesz veled, Európa?

Április 10. – kedd. Woody Allen szerint Ingmar Bergman volt minden idők legnagyobb filmrendezője, erről kár vitázni. Ahogy a sportvilág is vita nélkül mondta ki óriásnak Björn Borgot, az ötszörös wimbledoni bajnokot. Greta Garbo titkát ma is kutatják, és azon is eltűnődik az ember, hogy az Apollo–11 amerikai űrhajósai miért éppen svéd Hasselblad kamerát vittek föl a Holdra.

Végh Alpár Sándor | 2018.04.11., szerda 18:45

Két román ballada

Még tél volt, amikor Sándor Gyurival találkoztam a Pozsonyi úton. Ő kifelé tartott az Újlipótvárosból, én befelé. A Láng könyvesbolt kirakatánál ütköztünk egymásba. A kirakatban számos zsidó író, költő, festő, filozófus várta és várja, hogy a közönség kedvet kapjon olvasásukhoz, lapozgatásukhoz, nézegetésükhöz.

Végh Alpár Sándor | 2018.04.04., szerda 18:39

Párizsban festett, neve: Rozsda

Rozsda Endréről sokáig csak annyit tudtam, hogy ő tanította festésre Françoise Gilot-t, aki aztán összeköltözött Picassóval, és szült neki két gyereket. Képet a Műcsarnokban láttam tőle először. Az egyik galériás tette ki a művészeti vásáron. Rengeteg nulla volt a vételárban, mégis mintha odasrófoztak volna a kép elé.

Végh Alpár Sándor | 2018.03.28., szerda 18:17

Huszonkétmillió töltény Lengyelországnak

Március 15. – csütörtök. Eljöttek, újra itt voltak a lengyelek, zászlóikat lobogtatták, tapsoltak a békemenet közepén. Hogy bennem se lankadjon a lobogás, levettem a polcról Kovács István és Mitrovits Miklós nyomdafriss könyvét. Jó fogású, értékes holmi. A föllelhető magyar emlékeket veszi számba Lengyelországban.

Végh Alpár Sándor | 2018.03.21., szerda 19:17

Egy pókerjátékos és három kaldeus

Március 9. – péntek. Gyakran tapasztalom, és elszomorít, amikor bizonyos szerzők – azokra gondolok, akik tehetséget kaptak a Nagy Alkotótól – megbotlanak merész gondolataikban, és gyáván visszalépnek, ahelyett, hogy kifejtenék őket, és korlátok nélküli bátorsággal hoznának rá példákat, mint teszi könyveiben Paul Johnson. Aki egy alkalommal a fütyülésről szólva elmondja, hogy a kikeresztelkedett zsidó filozófus, Ludwig Wittgenstein nem játszott semmi hangszeren, viszont káprázatosan tudott fütyülni. Főleg szonátákat. Ezt a képességét családjuk barátjától, Gustav Mahlertől tanulta, aki viszont virtuóz módon duetteket, sőt triókat is elfütyült.

Végh Alpár Sándor | 2018.03.13., kedd 18:20

Az okos gyerek, meg a boldog

Március 4. – vasárnap. Két történet két zsidó emberről. Naftali Krausról szól az első. Pesten született, de hamar észrevette, mire készülnek Rákosiék, s az aknazáron át 1949-ben Izraelbe szökött. Letöltötte a katonaidejét, utána újságíró lett. Cikkeiben, könyveiben idén januári haláláig folytonos harcban állt neológ hitsorsosaival. Csepülte őket, de gondoskodott arról, hogy ugyanabból a jelzőkészletből a gojokra is jusson. Annyi különbséggel, hogy azokat alá is húzta. Ami alább következik, a rendszerváltás környékén történt vele. Itt volt épp Pesten, amikor Kapolyi László ipari miniszter üzent érte, várja a parlamentben.

Végh Alpár Sándor | 2018.03.07., szerda 16:59

Ideje megtanulni az állatok nyelvét

Február 27. – kedd. Élt a velencei dózsék idejében egy Tofana nevű vegyész. Egyszer elment hozzá a dózse, és így szólt: „Készíts nekem olyan mérget, mely lassan és biztosan öl, de amelynek nyomai a testben láthatatlanok.” „Meglesz” – válaszolta a vegyész, s több hónapnyi munka után így készült el az Aqua Tofana. A dózse közben többször meglátogatta, érdeklődött a kísérletek iránt.

Végh Alpár Sándor | 2018.02.28., szerda 18:33

Tavaszvárás háttérben bölcsekkel

Február 17. – szombat. Egyszerűen szeretnék élni, mondtam sok éve egy lánynak. Nem értette, és hamarosan elment. Rosszul hangsúlyoztam? Nem néztem a szemébe, mint ilyen pillanatokban kéne?

Végh Alpár Sándor | 2018.02.21., szerda 17:25

Szürke felhők Európa egén

Február 10. – szombat. Butácska mesefilmsorozat volt. Belga, mint az óriásnyúl. Vagy mint Simenon. Három szereplője volt: Nouky, Lola és Paco. Lányunk kétéves lehetett, mikor a tévében ment. Jókat nevetett az esetlen figurákon. Néha együtt néztük őket. Ha valaki akkor a fülembe súgja, hogy a mese tíz év múlva eszembe fog jutni, azt gondolom, elment az esze.

Végh Alpár Sándor | 2018.02.14., szerda 18:05

A Mennyei hegyek jéghideg patakja

Február 6. – kedd. Alföldi vagyok, magasság dolgában számomra egy kunhalom is esemény, s mi aznap már jócskán háromezer méter fölött jártunk. Szovjet márkájú kocsink a Tien-san szerpentinjein kanyargott. Nem a szerpentinektől féltem, a GAZ-tól – úgy emlékszem, az volt. Apám nagy szégyenünkre vett egyszer egy használt Volgát. A motorház tetején szarvas csillogott, de nem arra figyeltünk. A fékre, mert hol fogott, hol nem. Úgyhogy okkal voltam bizalmatlan a GAZ-zal szemben.

Végh Alpár Sándor | 2018.02.07., szerda 18:13

Egyik író mágikus lett, a másik milliárdos

Január 27. – szombat. Gustav Meyrink egy tekintélyes német báró és egy hevülékeny színésznő törvénytelen gyermeke volt. Százötven éve, 1868. január 19-én született Bécsben. A kerek évforduló egyetlen irodalmárt se izgatott fel nálunk. A pártok sárdobálására figyeltek vajon? Pedig Meyrink izgalmasabb, mint ez a csinnadratta.

Végh Alpár Sándor | 2018.01.31., szerda 17:17

A Sanghay bár utolsó darabját is ellopták

Január 21. – vasárnap. Nyugat-imádók jobb volna, ha nem olvasnák, ami itt következik. Nem nekik való az olyan kiállítás, amely azt próbálja bizonyítani, milyen sok köze van Budapestnek a Kelethez. A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum ezt mutatja be, két évvel azután, hogy megrendezték a Baktay Ervinről szóló, káprázatos sikerű tárlatot.

Végh Alpár Sándor | 2018.01.24., szerda 18:26

Fej vagy írás?

A szlovák tévé azt látta legjobbnak, ha karácsonykor adja a giccses filmoperettet Mária Teréziáról. Az ő dolguk, de eszembe jutott – mert néha működni kezd bennem a történelmi emlékezet, és a zsidók is arra tanítottak, hogy nem szabad felejteni: íróasztalom alsó fiókjában van egy fénykép a királynő pozsonyi szobráról. A zseniális Fadrusz János alkotása, s mit látni rajta? Azt, hogy milyen apróra verték szét 1921-ben a József Attila szerint „szelíd tótok” a műalkotást. Nehezen tudták lerángatni a magasból, de mikor végre sikerült, előkerülhettek a kalapácsok.

Végh Alpár Sándor | 2018.01.17., szerda 19:03

Adjátok vissza a kacskaringóimat!

Január 9. – kedd. A sakkolimpiáról tudósítottam Szalonikiben, ott lett szállodai szobám titkos lakója a néhai Molnár Dani. A rádiós. Egyik este, hogy törlesszen, amiért ingyen lakik nálam, tételesen bizonyította, hogy kerek száz évvel korábban kellett volna születnem, mert lényemet tetőtől talpig átitatják a szecesszió nedvei. Kinevettem. Azon viszont már muszáj volt eltűnődnöm, amikor Rákosné Ács Klára, a sztárgrafológus írásomból állapította meg ugyanezt, sőt, eggyel továbbment. Olyasmit állított, amibe belehőköltem: „Maga nem a jelenben él, hanem ott, abban a korban.”

Végh Alpár Sándor | 2018.01.10., szerda 18:46

Nem úgy, nem azzal, nem ott

December 18. – hétfő. Hogy Bulgária szépsége tette, vagy az ortodox ikonoké, nem tudom. Egyedül az biztos, hogy a Veliko Tarnovóhoz tartozó Preobrazsenszkij-kolostor miséjén jutott eszembe először, hogy meg kéne próbálnom a szerzetességet.

Végh Alpár Sándor | 2017.12.20., szerda 18:30

Az aukció szenzációja a költő Füst Milán

December 9. – szombat. Az író utókora és a művészeké mind, csupa kacskaringó, egyformán van benne gyémánt és törek. Hol méltó kezek alakítják, hol méltatlanok, és életművének értéke éppúgy változik, mintha még élne. Nem tehet ellene semmit. Utódai is csak keveset, bár néha épp azok teszik leginkább tönkre letiltásaikkal és lehetetlen ízlésükkel.

Végh Alpár Sándor | 2017.12.13., szerda 17:59

A véletlenek ágai-bogai

December 5. – kedd. Ne legyünk nagyra a bátorságunkkal, és az eszünkben se bízzunk túlságosan. A véletlenek játékszerei vagyunk. Ezért csodálkozom, hogy angyalokról, Ganésákról és rémséges gorgókról szakmányban készülnek kisplasztikák, festmények és más műfajú megnyilvánulások; a művészeket mintha nem érdekelnék a véletlenek.

Végh Alpár Sándor | 2017.12.06., szerda 18:21

Szerzők /