Kanapéforradalmárok
Különös áthallásokra ad okot a még a választások előtt bemutatott Ibsen-mű – a magyar országgyűlési választások után talán még inkább.
Mert mire véljük ezeket a mondatokat, amelyeket a főhős, az egyházi szolgálatát elhagyó lelkész, Johannes Rosmer (Fesztbaum Béla) intéz ellenlábasához, a rendpárti Krollnak (Gyabronka József): „Én azokkal tartok, akik szabadságot akarnak. Én nem csatlakozom egyik harcoló félhez sem. Meg fogom próbálni minden oldalról magam köré gyűjteni az embereket. Ennek a célnak akarom szentelni az egész életemet, hogy megteremtsem ebben az országban az igazi demokráciát.”
Egy végletesen megosztott országban szeretne gátat vetni a gyűlölködésnek, ám kiderül, hogy nemcsak naiv, de érzelmileg is labilis, saját magánéletét sem képes kézben tartani. Ráadásul sötét fellegek árnyékolják be a múltját, ezért zsarolható. Láng Annamária Rebekkája megértőnek, törékenynek tűnő, de iszonyatosan kemény nő, Lukáts Andor pedig a leégett filozófus kiszolgáltatottságában is szellemes figurájával az egész kávézót bejátssza. A Rózsavölgyi Szalon a kétfelvonásos előadással bizonyítja, hogy kellemes „kávéházi” tere nem csupán kamaradarabokra alkalmas, hanem sokszereplős, egész estés drámák bemutatására is.
Henrik Ibsen: Rosmersholm – Rózsavölgyi Szalon
Rendező: Fesztbaum Béla
****
