A Balaton filmen
Ugyancsak Makk 1954-es Liliomfija jóval kedélyesebb hangot üt meg. Ahogy a Szerelmes biciklisták című pannon road-movie is az 1965-ös magyar valóság könnyített változatát mutatta be. A szocializmus erkölcsi változásáról egy „balatoni arcról” olvashatunk le sokat. Bánhidi László az 1967-es Tüskevárban még a Kis-Balaton lápvidékének bölcse, az 1981-es Pogány Madonnában viszont már kedves öregúr, aki egy-két fröccsért sok sumákságra kapható. Így lett Matula bácsiból Matuska, s így átélhető a Nekünk a Balaton a Riviéra című sláger.
Ezt parafrazeálva: nekünk Ötvös Csöpi a Piedonénk. Bujtor István nemcsak a magyar hangja lett Bud Spencernek, hanem valóságos alakváltozata is. A Pogány Madonna szerint ilyen a 80-es évek balatoni nyara: rejtett gondolatok helyett burkolt reklámok (égetett szeszes italok), a mainál látványosabb üldözési jelenetek (még nem voltak kipörgés- és blokkolásgátlók), a füredi Helka hajó mint a diszkókorszak jelképe, és egy modern dilemma: szól-e még a tihanyi visszhang. Korzenszky Richárd bencés szerzetes két évtizede él a tihanyi apátságban, márpedig szerinte van echó, „csak nem szereti a zajt”. A Pogány Madonna kevésbé bölcs, de vicces válaszáért érdemes megnézni a filmet.
