A Jurassic Park filozófiája

/ 2018.06.06., szerda 17:43 /

Buta, cserébe gyors és hangos szörnyfilm – ez volt a Jurassic Park-franchise újraindításának első, 2015-ös darabja, a Jurassic World. A héten mozikba kerülő második rész (Bukott birodalom alcímmel) sem ígér többet. Pedig Michael Crichton kifejezetten filozofikus művet írt az őslényparkról.

Az 1993-as Jurassic Park sok szempontból kiemelkedik az utóbbi évtizedek szuperkommersz mozijai közül. Az alapját nyújtó, azonos címmel 1990 végén megjelent Michael Crichton-regény a technológiai optimizmus, a tudományos aranyláz és a szabályozatlan géntechnológia egyik legfontosabb kritikája volt – persze horrordús science fiction-be csomagolva. Crichton a majd’ 500 oldalas könyvben legalább annyi energiát fektet a dinoszauruszos akciószövésbe, mint a modern tudomány kritikájába.

Az erre vonatkozó monológokat kedvenc karaktere, Ian Malcolm káoszelmélet-szakértő szájába adja. A filozofálgatás akkora, hogy a tetőpontokon még Isaac Newton és René Descartes neve is elhangzik. Az üzenetet a film is örökli: a parkbeli katasztrófa – az ipari kémkedés és lopás mellett – a természettel szembeni alázat teljes hiánya, a teremtéssel szórakozó ember totális önhittsége miatt következik be. „Hát nem látja, John, hogy milyen veszedelmes, amit csinál? A genetika iszonyú fegyver, és maga úgy tesz, mint egy kisgyerek, aki megtalálta a papa pisztolyát. […] Megmondom, hol hibádzik az ide összehordott hatalmas tudás. Nem is kell hozzá tudományos végzettség. Elolvasták, hogy mit tettek mások és megtették a következő lépést. De a tudás nem a sajátjuk, így felelősséget sem vállalnak érte” – mondja Ian Malcolm a park gazdájának, John Hammondnak.

Utóbbi karakter amúgy tökéletes figura: az üzletember, aki megteremtette az őslényparkot, egyszerre Dr. Moreau, egyszerre „isten”: fehér ruha és szakáll, misztikus megjelenés a film elején, az ásatáson. Szoft karteziánus, egyben kicsit talán fasiszta mondata, amikor fagyievés közben azon filozofál, hogy „Creation is an act of sheer will”, vagyis „A teremtés a puszta akarat megnyilvánulása”. Malcolm tökéletes vitapartnere: a maga tudós módján racionális, de mégis az irracionalitást (kiszámíthatatlanságot) képviseli, amikor elmagyarázza, hogy nem fog működni, amit kitaláltak: se az egyneműség, se a lizinfüggőség nem működik az állatoknál. „Az élet utat tör magának” – hangzik Malcolm szállóigévé vált mondása. De idézzünk egy másik klasszikust is a filmből, mely sajnos a könyvben nem szerepel, pedig még senki sem foglalta össze ilyen zseniálisan, tömören (és persze: kissé cinikusan) a technológiai optimizmus kritikáját: „Isten megteremté a dinoszauruszt, Isten elpusztítá a dinoszauruszt, Isten megteremté az embert, az ember elpusztítá Istent, az ember megteremti a dinoszauruszt” – mondja Malcolm. Mire a mellette ülő Ellie Sattler paleontológus hozzáteszi: „A dinoszaurusz megeszi az embert – az asszony örökli a földet.”

Nem kell átesni a ló túloldalára; nem állítom, hogy a világ legmélyebb popkult terméke a Jurassic Park. Csak annyit jegyezzünk meg, hogy sokat visz tovább az alapjául szolgáló regény okos, gondolatgazdag világából. (Még akkor is, ha magyar fordításban igencsak nehézkes, nem sok esztétikai élményt kínáló olvasmány.) A 2008-ban elhunyt Michael Crichton a techno-thriller nagymestere volt. Ahogy a Filmvilág folyóiratban Beregi Tamás írta róla: „Páratlan életművet hagyott hátra, melyben egyedülálló módon talált egymásra a tudomány és a szórakoztatás, a sci-fi és a thriller, a grandiózus és az elgondolkodtató.” Az első Jurassic Park-filmeket rendező Steven Spielberg pedig így méltatta: „Michael tehetsége még a Jurassic Park-béli dinónál is nagyobb volt. Nála ügyesebben senki sem tudta összeházasítani a tudományt és a nagy léptékű, színpadias elgondolást: ezért hihettük el, hogy ismét dinoszauruszok taposnak a Földünkön.” Legtöbb művében a progresszív tudományágakban rejlő veszélyekre hívta fel a figyelmet, azt vizsgálva, mi történik, ha a kutatás tárgya szétfeszíti az emberi tudás szűk ketrecét, ha az isteni szerepben tetszelgő öntelt kutató csődöt mond, ha a kísérlet befuccsol, és a világra rászabadul a megfékezhetetlennek látszó ismeretlen erő.

Az 1990-es Jurassic Park-regény folytatása, az 1995-ös The Lost World (magyarul kezdetben Szörnyek szigete címmel jelent meg, aztán Az elveszett világként) is „problémaközpontú’” olvasmány. Crichton a kihalás témája köré fűzte fel a cselekményt. „Lehetséges, hogy az emberi faj viselkedése törvényszerűen önnön elpusztításához vezet?” – teszi fel a kérdést a szerző a bevezetésben. Majd – átadva a szót karakterének, Malcolmnak – arra jut, hogy a fajok kihalását végső soron nem az alkalmazkodóképességük hiánya, hanem a viselkedésük okozza. És itt nyilvánvalóan nem a dinoszauruszokról beszél, hanem embertársainak fogalmaz meg súlyos üzenetet.

Ez a rövid írás nem a Jurassic World új részéről szól; az előzmény alapján ebből a sorozatból már nem sok köszön vissza az eredeti, Michael Crichton-i mélységekből, ahogy anno a Jurassic Park III. is egy meglehetősen ostoba egynyári filmecskére sikeredett. Ám mindeközben jó tudni, hogy akit megérintett az első film, mozi helyett is találhat magának igazi Jurassic Park-élményt: a könyveket.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.