Autóból koporsó
Ceglédbercelnél, a 4-es főúton egy román rendszámú kisbusz frontálisan ütközött május 23-án egy homokot szállító teherautóval. A balesetet a busz egyetlen utasa sem élte túl, mind a kilencen a helyszínen meghaltak. A vétkes jármű vezetője Facebook-oldalán élőben közvetítette a baleset előtti másodperceket is, miközben előzött. Ez, illetve a hozzászólások olvasása vonta el a figyelmét.
Kilenc ember élete.
Nem jó, ha az újságíró személyes traumáival dolgoz fel aktuális eseményeket, mégsem tudom megkerülni a sokkhatást, amit az okozott, hogy nyolcéves koromban autóbaleset miatt elvesztettem az édesapámat. Azóta minden nagyobb médiafelületet kapó közúti halál hírének láttán kiráz a hideg. Még inkább így van, ha nem „szerencsétlenségről” van szó, hanem tökéletesen értelmetlen, elkerülhető halálról.
Itt élek és közlekedek autóval én is. A 160 km/óránál a gyorssávban villogó, a piros lámpától piros lámpáig a telefonjukba meredő tömegek között. Keserű tapasztalatom, hogy a kormánykerék mögé ülő emberek sokaságának fogalma sincs arról, mekkora felelősség uralni a gépet. A gépet, ami csodás sebességre képes, és amiből egyetlen félrenézésnyi idő alatt lesz koporsó.
Kormánykerék mögé ülő emberek sokaságának fogalma sincs arról, hogy minden egyes megoldandó forgalmi helyzet bizalomjáték, amiben nem csak nekem kell észnél lennem, de bíznom kell abban is, hogy a másik ember észnél van, amikor cselekszik, és nem fog olyat tenni, amiért az én életemmel is fizet. Bizalomra épül ez az egész közlekedő világ, amire nap mint nap rácsatlakozunk. Ahogy a ceglédberceli esetnél vétkes sofőr összes áldozata (a mögötte ülő utasok), úgy a homokszállító teherautó vezetője is úgy indult útnak, hogy bízott benne, nem lesz semmi baj.
Valahányszor olyan helyzetbe kerültem, hogy társaságban valaki ittas vezetős sztorival emberkedett, ordítani tudtam. Ordítani, hogy fogja már fel, mivel szórakozik. Nemcsak a saját életét teszi kockára, de másokét is. A legmélyebb, üldözendő sötétség jele, ha egy társaságban az ittas vezetés menő. Semmi túlzás sincs ebben: a vezetés közbeni facebookozás/telefonozás pontosan ugyanaz, mint az ittas vezetés.
Nem lehetsz olyan magabiztos, hogy megtedd. Nincs olyan rutin, nincs olyan tapasztalat, ami megengedi. Nem lehet semmi olyan fontos abban a rohadt telefonban, hogy feltedd rá az életed, és a veled közlekedők életét.
