Íme az internet egyik legsötétebb bugyra

/ 2018.06.20., szerda 09:30 /
Íme az internet egyik legsötétebb bugyra

Az internet egyik legsötétebb bugyra a „kényszerű cölibátusban” élő fiatal férfiak radikalizálódott kemény magja. Az alt-right nyelvezetét használó „incel”-fórumok immár tömeggyilkosokat termelnek ki, és a férfiak rendszerszintű kudarca miatt egyre nagyobb az utánpótlásuk.

„Az incelek egy napon ráébrednek majd erejükre, és megdöntik ezt az elnyomó feminista rendszert. Kezdjétek el elképzelni a világot, amelyben a NŐK FÉLNEK TŐLÜNK. […] A forradalom második fázisa a Bosszú Napjával kezdődik majd, egy katartikus mészárlással. Ez az én Háborúm a Nők Ellen.” 2014. május 23-án 34 ember kapott e-mailt ezekkel a mondatokkal egy kaliforniai fiatalembertől – szülei, családtagjai, volt pszichológusa, tanárai. A 22 éves Elliot Rodger a levél elküldésekor már leszúrta három férfi lakótársát, majd a Santa Barbara-i egyetem egyik lányszövetségének kollégiumához hajtott, és lelőtt két diáklányt. Ezután végzett egy kisbolt eladójával, aztán autós ámokfutásba kezdett a város utcáin. Végül a rendőrökkel vívott tűzharc után egy parkoló autónak ütközött, és főbe lőtte magát.

A média magányos farkasként kezelte az elkövetőt, és semmilyen ideológiai motivációt nem tulajdonított neki. Nem ez volt az első eset, hogy egy magánéletben csődöt mondó fiatalember ártatlanokon állt bosszút, gondolták. Az internet egyes bugyraiban azonban fogalom lett Elliot Rodger neve, valóságos hőskultusza alakult ki azokon a fórumokon, amelyeket maga is látogatott. A monogramjából képzett „csinálok egy ER-t” bevett kifejezéssé vált az incelek (involuntary celibate, kényszeres cölibátusban élők) körében.

Chadek és Stacey-k

Voltak, akik komolyan is gondolták a fenyegetést. Rodgerre hivatkozott a 2015-ben egy oregoni campuson kilenc ember életét kioltó Chris Harper-Mercer és a tavaly Új-Mexikóban két középiskolással végző William Atchison. Az idei év eddigi legtöbb, 17 áldozatot követelő tömeggyilkosságát, a parklandi mészárlást elkövető Nikolas Cruznak előkerült egy kommentje, miszerint „Elliot Rodger neve sosem fog feledésbe merülni”. Április végén pedig a 25 éves Alek Minassian a következő üzenetet tette közzé a Facebookon, mielőtt furgonjával halálra gázolt tíz embert Torontóban: „Az incelforradalom elkezdődött. Megdöntjük a Chadek és Stacey-k uralmát. Éljen a Legfelsőbb Úriember, Elliot Rodger!”

Az Alek Minassian által vezetett furgon a férfi ámokfutása után

Fotó: MTI/EPA

A Chad és a Stacey a vonzó külsejű, szexuálisan aktív fiatal férfiak és nők gúnyneve az incelszubkultúrában, amely Rodger idején csak formálódott, ma viszont már bejáratott nyelvezete és mitológiája van. Magukra bétaként vagy ómegaként hivatkoznak (előbbiek ritkán, utóbbiak sohasem jutnak szexhez). A nőket a legváltozatosabb szavakkal illetik, amelyek közül talán a femoid (female humanoid) a legnyomdaképesebb. Kedvenc szavaik közé tartozik a cuck, a cuckold rövidítése is. A szó eredetileg az alfahímek által felszarvazott bétákat jelöli, de ma már inkább általános gúnynév mindazon férfiakra, akik behódolnak a feminizmusnak.

A cuck nemcsak az incelfórumokon gyakori szó, hanem a teljes alternatív jobboldali (alt-right) internetes világban. A belőle képzett cuckservative kifejezést Milo Yiannopoulos is szívesen használja azokra a konzervatívokra, akik szerinte nem képviselnek eléggé vonalas kultúrharcos álláspontot, erélytelenségüket ugyanis a baloldal kíméletlenül kihasználja. (A brit megmondóember 888.hu körül csoportosuló magyar követőinek köszönhetően nálunk is megjelent a szó, „konszarvatív” változatban.)

Egyes baloldali médiumok és szervezetek az incelek társaságát az alt-right részének tekintik, a Southern Poverty Law Center nevű jogvédő szervezet februárban Az alt-right embereket öl című jelentésében lajstromozta a fenti tömeggyilkosokat. A helyzet valójában bonyolultabb. Az alt-right nem egységes mozgalom, hanem nőellenes és a fehér faj felsőbbrendűségét valló internetes szubkultúrák laza hálózata. Ennek része a „manosphere” (férfiszféra) is. Ez önmagában is színes társaság: vannak köztük férfijogi aktivisták (MRA), a videojátékok férfidominanciáját féltők (Gamergate), a nőkkel való kapcsolatot elutasító, „saját útjukon járó férfiak” (MGTOW), a csajozást tanulható készségnek beállító randiguruk (pick-up artists), az utóbbiakat szívből gyűlölő incelek. A közös pont a feminizmus indulatos elutasítása, minden bajok forrásának való kikiáltása, a bántó hangvételű mémek és a bennfentes zsargon.

Fekete pirula

E zsargon része a pirulák emlegetése a Mátrix című film emlékezetes jelenete nyomán: akik a kék pirulát veszik be, továbbra is vakon és elnyomva akarnak élni, akik a pirosat, meg akarják látni a valóságot. A red pill ezért azok jelzője ezekben a fórumokban, akik átlátnak a baloldal és a feministák hazugságain. Az incelek azonban továbbmennek, és sokan már nem is piros, hanem black pillt, fekete kapszulát emlegetnek, ami a reménytelenség jele. Már lemondtak arról, hogy a társadalmat meg lehet változtatni, jobb esetben a teljes kivonulás, a mizantrópia, rosszabb esetben az öngyilkosság, a legrosszabb esetben az erőszakos bosszú felé fordulnak.

Az incelfórumoknál nincs keserűbb olvasmány. Egyesek genetikailag alsóbbrendűnek tartják magukat, és az öngyilkosság fájdalommentes módjairól értekeznek, mások szüzességükért mindent és mindenkit felelősnek tartanak – a társadalmat, a feminizmust, az egzotikus bevándorlókat, a „zsidó” tömegmédiát és legfőképp a nőket, akik az intelligens, de csúnya és/vagy félszeg fiúk helyett a buta, erőszakos rosszfiúkat részesítik előnyben.

Mindez más alt-right toposzokkal is keveredik; gyakran ütközünk olyan felvetésekbe, hogy még a muszlim bevándorlókkal is szívesebben létesítenek kapcsolatot a nyugati nők. Elliot Rodger neheztelt brit apjára, amiért maláj nőt vett feleségül, és félvérként ő rosszabbul néz ki, mint társai. Egy helyütt ezt írta: „Hogy lehet, hogy még a ronda fekete fiúk is képesek meghódítani fehér lányokat, csak én nem? Én legalább félig fehér vagyok. Felmenőim brit arisztokraták. Az ő felmenőik rabszolgák.” William Atchison pedig az incelek mellett tagja volt a Daily Stormer nevű neonáci portálnak is.

A legnagyobb, 40 ezer tagot számláló incelfórum a liberális moderálási elveiről híres Redditen működött, de a nyomás hatására az oldal tavaly novemberben lelőtte. Azóta olyan, még szabadabb portálokon virágzik a színtér, mint a 4chan és az Incels.me. Ezeknek a fórumoknak a néhány tíz- vagy százezres közössége azonban nem azonos azon fiatal férfiak több milliós tömegével, akik alkalmi vagy tartós társkapcsolat nélkül élnek a nyugati világban. Nem minden magányos férfi incel. Inkább úgy érdemes gondolni erre a társaságra, mint radikalizálódott kemény magra, amely az egymás keserűségét erősítő csoportszellem miatt végleg megkeseredetté és gyűlölködővé vált.

Emellett egyre nagyobb az a bázis, amiből ez a mag táplálkozik. Philip Zimbardo amerikai pszichológus évek óta kongatja a vészharangot a tizen- és huszonéves fiúk miatt: gátlásosak és lobbanékonyak, alulteljesítenek a tanulmányaikban, és nem találják helyüket a magánéletben, amiért a töredezett családokban az apakép hiánya, az online pornó és a könnyen függőséget okozó videojátékok a felelősek.

Az áldozatok emlékére tartanak gyertyás virrasztást gyászolók Parklandben február 15-én, miután az előző nap egy volt tanuló, Nikolas Cruz lövöldözött a floridai város középiskolájában. Tizenhét embert megölt, tizenhatot megsebesített

Fotó: MTI/EPA/Giorgio Viera

A szex újraelosztása

Egyes hírportálokon és YouTube-csatornákon már tavaly hallani lehetett az incelekről, a fősodratú nyilvánosság ingerküszöbét azonban az elmúlt hetekben, a torontói mészárlás után ütötték át. A diskurzus a kezdeti rácsodálkozás után egy blogbejegyzés hatására furcsa irányt vett: egy virginiai egyetem közgazdászprofesszora, Robin Hanson a „szex újraelosztását” javasolta megoldásként. A feministák erre A szolgálólány meséje című disztópikus regény és sorozat államilag kiutalt szexrabszolgáit vizionálták, a The New York Timestól a Cosmopolitanig tiltakozás fogadta a javaslatot. Hanson úgy védekezett, hogy nem erre gondolt, hanem például prostitúcióra költhető állami támogatásra. A Spectator című brit konzervatív lap azt tudta hozzátenni a vitához, hogy a kérdést a szexrobotok megjelenése fogja megoldani.

A vita középpontjába került Jordan Peterson, a tabudöntő kanadai pszichológiaprofesszor is, aki a keresztény értékeken nyugvó ember-, család- és társadalomkép tudományos dicséretével vált világszerte ismertté. A The New York Times újságírójával folytatott beszélgetésben ugyanis a torontói mészárlásra a „kikényszerített monogámiát” említette megoldásként, amit a szerző egy minden férfinak feleséget kiutaló totalitárius államként értelmezett. A baloldali sajtó ráugrott a kijelentésre, és „incel értelmiséginek” kiáltotta ki Petersont.

A professzornak persze eszébe sem jutott ilyesmi, pusztán óvatlanul használt egy tudományos szakirodalomban bevett, a nagyközönség számára azonban félreérthető kifejezést. A kikényszerített monogámia nem az állam által kierőszakolt házasságot jelenti, hanem olyan társadalmat, amelyben a monogámia az általánosan elfogadott kulturális norma. Az antropológia és a pszichológia régóta tényként kezeli, hogy az egyik leghatékonyabb eszköz a férfiakban biológiailag kódolt agresszió kordában tartására a monogám társkapcsolat.

A mai tömegkultúra nem ezt erősíti, hanem a promiszkuitást tekinti mintának: az a menő, aki minél több partnerrel létesít minél változatosabb, érzelmi kötődéssel nem járó szexuális kapcsolatot. Emiatt alakulhat ki az ebben sikertelen fiatal férfiak egy részében a kép, hogy a szexet más közjavakhoz hasonlóan a társadalomnak kell biztosítania mindenki számára. De valójában nem másról van szó, mint annak az áldozatmentalitásnak a csúcsra járatásáról, amit épp a politikai korrektséget túltoló „hópehelynemzedéknek” szokott felróni a jobboldal.

„A konzervatívok régóta szajkózzák a megoldást: a szexuális erkölcsiség erősítését, amely az elkötelezettséget tekinti értéknek – mutatott rá Ben Shapiro amerikai konzervatív kommentátor. – A promiszkuitás nem vezet tartós boldogsághoz, a tartós elköteleződés igen, de elköteleződésfóbiás és szexcentrikus társadalomban élünk, amelyben a szexből kimaradók a társadalom áldozatainak tekintik magukat. Nem pedig olyan embereknek, akiknek jobbá kell tenniük magukat testileg, szellemileg és lelkileg ahhoz, hogy elnyerjék egy másik ember elköteleződését. Ezt nem adják ingyen.”

Felhívás!
Ha szeretné támogatni lapunk újraépülését, kérjük, támogassa szerkesztőségünket a Heti Válasz Kiadó Kft. 11794008-20532422-es bankszámlaszámán.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.