Zuckerberg, a bűnbak

/ 2018.04.19., csütörtök 11:58 /

A kongresszusi meghallgatáson izzadó Mark Zuckerbergen élcelődött a fél világ, egy brit humorista vagyona „visszaadására” szólította fel. De tényleg ő felel minden bajért, amit a nyakába varrnak, vagy mi, akik használjuk a Facebookot?

Robot vagy reptilián? Ez a kérdés izgatta a mémgyárosokat, miután az amerikai Kongresszus vizsgálóbizottsága ötszáz kérdéssel izzasztotta meg Mark Zuckerberget. A Facebook vezérigazgatója pr-szakértők hadát fogadta fel, hogy a legelbűvölőbb és alázatosabb arcát mutassa a Cambridge Analytica-botrány miatt összehívott meghallgatáson, a gyorstalpaló azonban hasztalannak bizonyult. Ahogy egy tudósító megjegyezte: amikor Zuckerberg hallgatott, úgy tűnt, mint aki rejteget valamit. Amikor védelmébe vette cégét, arrogánsnak tűnt. Amikor pedig elismerte, hogy hibázott, felelőtlennek.

Voltak azonban, akik talán még rosszabbul jöttek ki a meghallgatásból: a szenátorok. Kiderült ugyanis, hogy rálátásuk az internet működésére finoman szólva is korlátozott, ráadásul úgy kezelték Zuckerberget, mint az embert, akire a modern világ szinte minden baját rá lehet kenni. A demokraták James Comey FBI-igazgató és az oroszok után kényelmes bűnbakot találtak a személyében Hillary Clinton Donald Trumptól elszenvedett vereségére. A republikánusok cenzornak állították be, amiért a konzervatív véleményeket a gyűlöletbeszéd visszaszorításának jelszavával nyomják el a közösségi hálón. A legvehemensebben pont az a Ted Cruz kérte ezt számon, aki jóval Trump előtt használta a Cambridge Analytica targetálási eszközeit. (A brit adatbányász cég befektetője, Robert Mercer csak azután állt át Trump mögé, hogy az legyőzte a texasi szenátort az előválasztásokon.)

Szögezzük le: a Facebook óriásit hibázott, amikor lehetővé tette, hogy a Cambridge Analytica alkalmazása hozzáférjen 87 millió felhasználói fiók adataihoz. Ezt Zuckerberg sem tagadta. A biztonsági rést, ami ezt lehetővé tette, évekkel a botrány kirobbanása előtt befoltozta. Ma már nem volna lehetséges így adatokhoz jutni. (Mellesleg Barack Obama kampánya 2012-ben hasonló eszközöket használt újraválasztási kampányában, de abból nemhogy botrány nem lett, de a XXI. századi kampányolás úttörőjeként ünnepelték.)

De minden alapot nélkülöz a megközelítés, hogy Zuckerberg „eladta” felhasználóinak adatait egy politikai árnyékszervezetnek, vagy abból gazdagodott meg, hogy „áruba bocsátja” adatainkat a hirdetőknek. A Facebooknak a legkevésbé áll érdekében, hogy kiadja bárkinek az adatainkat – pláne ingyen, ahogy a Cambridge Analytica –, hiszen ez az aranytojást tojó tyúkja. A cég érdeke, hogy senki más ne legyen az adatok birtokában, és a hirdetők csak a cég targetálási eszközeit használják, amikor el akarják érni célcsoportjukat.

Amikor Ian Hislop brit újságíró és humorista (és sok más véleményformáló) azt a következtetést vonja le Zuckerberg vesszőfutásából, hogy birodalma hazugságra épül, ezért „vissza kellene adnia a vagyonát”, az színtiszta demagógia. 2018-ban senkit sem érhet meglepetésként, hogy a Facebook hirdetések célba juttatására használja felhasználóinak profilját. Okos emberek évek óta figyelmeztetnek, hogy a közösségi média túlzott használata elidegenedéshez és függőséghez vezethet, hogy a véleménybuborékok léte és a fake news korlátlan terjedése rossz hatással lehet a nyilvánosság minőségére.

De ezt az alkut aláírtuk, amikor megnyomtuk a regisztráció gombot, és amikor minden figyelmeztetés dacára fent maradtunk az oldalon. Innentől az volna a feladat, hogy törjük a fejünket, a nemzetállamok hogyan terelhetnék korszerű és észszerű szabályozással jó mederbe a Facebookon folyó diskurzust. Hogy a szülők és pedagógusok miként őrizhetnék meg az offline világ örömeit a következő nemzedéknek. Ha ehelyett szörnyetegnek állítjuk be a közösségi háló atyját, az nem hoz közelebb a megoldáshoz, csupán a lelkiismeretünket nyugtatja.

Még akkor is, ha a magát haszonvezérelt milliárdos helyett az embereket összehozó jótékony informatikusnak beállító, rosszul kommunikáló Zuckerberg tálcán kínálja magát a bűnbak szerepéhez. Érdekes megnézni, mennyivel kevesebben szidják a Facebook ügyvezető igazgatóját, Sheryl Sandberget. Pedig 2008-as érkezése után a vállalat stratégiáját ő állította át a hirdetési bevételek gyors növelésére. De őt inkább ünnepelni szokás, mondván: jó, hogy van egy női felső vezető a „nőgyűlölő” szilícium-völgyi vállalatoknál.

Esther Dyson, egy egészségügyi technológiában érdekelt „angyalbefektető” évekkel ezelőtt figyelmeztetett a Facebook veszélyeire. Most ezt nyilatkozta: „Mondhatnám, hogy »előre megmondtam«, de az egyének felelősségére vonatkozik, nem arra, hogy egy profitorientált magáncégtől vártam el, hogy megvédi majd az emberek jogait.” Aral Balkan, az online jogokért küzdő aktivista pedig arra mutatott rá, hogy ha valakinek gondja van a felhasználói szokásokra és adatokra épülő hirdetési modellel, akkor nemcsak a Facebookra kellene mérgesnek lennie, hanem a Google-ra, a Twitterre, a LinkedInre és – a nonprofit Wikipédiát leszámítva – minden online felületre. Sőt még azokra az ingyenes hírportálokra is, amelyeken a Zuckerberget ért kritikák megjelentek.

A targetált hirdetésekre épülő modellnek nem látszik életképes alternatívája az interneten (eltekintve pár fizetős szolgáltatástól, például a Netflixtől). Főleg azokon a piacokon, köztük Magyarországon, ahol kevesen hajlandók fizetni online tartalomért. Hogy a mostani ébredés ezen változtat-e, az a jövő zenéje, a helyzet azonban bonyolultabb annál, hogy Zuckerberg az ördög, aki átveri a felhasználóit.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.