A digitális gyártás forradalma
A Foreign Affairs - az amerikai nemzetpolitikai és külpolitikai stratégia meghatározó kiadványa - egyszerre foglalkozik két, első pillanatra nem összefüggő témával: a BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína) lassulásával és egy elindult új ipari forradalommal.
Ez azonban nem könnyű, mert egy ikercikkben Neil Gershenfeld professzor közli velünk: elindult a digitális gyártási forradalom. Az Egyesült Államok kifejlesztett egy technológiát, amely az élő szervezet működésén alapul, és képes adatokból dolgokat, majd dolgokból adatokat előállítani. Már működnek a jövő kis gyárai az Egyesült Államok, Kenya, Afganisztán, Dél-Afrika, Norvégia, a Benelux-országok területén, ahol amerikai programokkal és alapanyagból (speciális, tíz nanométer hosszú részecskék a kisebb tárgyak előállítására, centiméter hosszúak a nagyobbakra) készítenek gépeket, bútorokat, autókat, repülőket, hajókat, épületeket: bármit, bárhol, bármikor. A célpiac az egyéni fogyasztó; a ma használatos tárgyak zömét otthon állítjuk majd elő, a nagyobbakat a szomszédban.
Mi lesz akkor a felzárkózó, a növekedésüket az iparra alapozó gazdaságokkal? Bajban lesznek, ahogy a természeti kincseket kitermelő országok is: az új digitális gyáripar mesterséges anyagból állít elő majd mindent, amit ma Kínában és máshol gyártanak. Mi lesz velünk, akik a termelésre, ezen belül az iparra építjük fejlődésünket?

Van még egy kis időnk, mert a számítógép ötven év alatt négy szakaszban lett az életünk része: az új amerikai technológia 1952-ből való, ma a második, még drága szakaszban tartunk. De szembe kell néznünk a jövővel: az új világra való gyors és teljes átállás nélkül még esélyünk sincs megtartani mai helyünket a világban! Aki most lemarad, sem jólétét, sem jó munkaerejét, sem politikai stabilitását, sem szabadságát nem képes megőrizni századunkban.
Mit kell tennünk? Először is felismerni a kockázatokat és a lehetőségeket. Majd kell egy stratégia: hogyan lehetünk sikeresek az új ipari forradalom nyomán kialakuló új világban. Szükségünk van egy szövetségi hálóra: kikkel működjünk együtt a digitális gyártásra való átállásban, mert egyedül nem megy. Kell egy új tudásterv: az új világhoz sok jó mérnök, sok kutató-fejlesztő, kreatív műhelyek, kitűnő egyetemek, az újat befogadó közösségek és családok kellenek. De mi még? Kell egy terv arra is, hogy mi nem lesz digitálisan gyártható: az ízes magyar élelmiszerek, a turizmus élményei, a gyógyítás, a személyre szabott szolgáltatások, a képességek és a tudás fejlesztése. De még mi nem? Kell egy figyelő intézményrendszer, amelyik éjjel-nappal követi a digitális gyártási forradalomra való átállás újabb szakaszait: az állam, a vállalkozások és a közösségek minden döntésére hatnia kell az új ipari forradalomnak. Jobb előbb és önként, mint megkésve és kényszerből.
Ez individuális forradalom, amelyet csak együtt aknázhatunk ki.
A digitális gyártás forradalma