Gazdaság

A hét szűk esztendő vége

/ 2017.03.14., kedd 15:25 /

A 2016-os banki profitot a korábbi veszteségek tükrében kell értelmezni – mondja Patai Mihály. A Bankszövetség elnöke örül, hogy a szektor újra tárgyalópartnere a kormánynak, és először beszél Matolcsy György lakásügyéről.

– A magyar bankrendszer 2016-ban rekordméretű, 456 milliárd forintos adózott nyereséget ért el. Ön korábban hét szűk esztendőként emlegette a gazdasági válságot követő éveket. Véget ért az ínség kora?

– Valóban vége van a legnehezebb éveknek, de a kép nem olyan rózsás. A bankrendszer szorosan összekötve működik a ciklikus gazdasággal – de a ciklusok lendületét magára alakítva, akár a hullámmozgás. A növekedési pályára állást a szektor képes felnagyítani. Ilyenkor jellemző – ahogy most is –, hogy ingatlanberuházások sokasága indul el egyszerre, amelyeknek nagy a finanszírozási igényük. Emellett a szektorra rakódó extraterhek – a bankadó – mérséklődése is kedvezően hat a költségekre, végre elkezdhet visszaállni regionális versenyképességünk. Ugyanakkor a nyereség megugrásában jelentős egyszeri tételek is közrejátszottak. A Visa kártyatársaság nemzetközi tulajdonosi átrendeződése miatt a hazai bankoknak el kellett adniuk a cégben lévő részesedéseiket. Ennél is jelentősebb, 118 milliárd forintos tételt jelentett a nem teljesítő hitelek mögé korábban képzett céltartalékok felszabadítása. Az eredmény megítélésekor érdemes látni, hogy a válság évei extrém költség-visszaszorításra késztették a szektort, ennek eredményhatása most pozitív, de a szervezetek reális útra való visszatérése – az infrastrukturális fejlődés, növekedés, személyi kérdések – csökkenteni fogja a pozitívumot. Ugyanakkor a nyereség a korábbi gyakorlatot tekintve a bankoknál döntő részben visszaforgott a szektorba, ez a digitalizáció fejlesztési igényei és kihívásai miatt most is reális forgatókönyv lehet.

– Mire lesz képes a bankszektor a jövőben?

– Azt gondolom, a bankok a mostani nyereségnek jó, ha 50-60 százalékára be tudnak rendezkedni. Vagyis a magyar bankszektor tőkearányos nyeresége 5-6 százalék körül lesz, amivel a hazai bankok Európa egyik legkisebb megtérülését tudják biztosítani tulajdonosaiknak.

– Itt maradnak így?

– Az elmúlt években több bank megszüntette magyarországi működését. Ám több nagybank számára a magyarországi jelenlét kulturális vagy stratégiai döntés – fontos számukra a térségbeli, másoknál az európai jelenlét. Ugyanakkor a megtérülési számok miatt eladni sem könnyű ezen a piacon.

– A legnagyobb bankvásárló hazánkban mostanság a magyar állam. A többségi magyar tulajdonban lévő bankszektor létrehozásának kitűzött célja teljesült. Sokan attól tartanak, hogy így nem lesz egyenlő a pálya a hazai a piacon. Mi erről a véleménye?

– A fair és valódi verseny szerintem megmarad. Ám a külföldi és a magyar bankok vadászterülete elválik egymástól – más terepen mozognak. A tigris és az oroszlán sem egy helyütt vadásznak, mert más az életterük.

– Arra gondol, hogy míg az állami, önkormányzati cégek az esetek jó részében a magyar, részben állami tulajdonú bankokhoz fordulnak hitelért, a nemzetközi cégek nemzetközi bankokon keresztül intézik a pénzügyeiket?

– Ön ezt a következtetést vonta le abból, amit mondtam, és nem vitatkozom, még ha így a kép egyszerűbb is a valóságnál. Az európai szabályozói kultúra a versenysemlegességre és a függetlenség elvére épül – a kontinens részeként ennek hazánkban is érvényesülnie kell.

– A jövő nem kecsegtető így a külföldi tulajdonú bankok számára. Korábban azt mondta, a vállalati hitelállomány harmadát nem magyarországi hitelintézetek adják. A hiányzó kölcsönök döntő része nagyvállalati hitel, ugye?

– Valóban, a nemzetközi nagyvállalatok ma többnyire nagy likviditással rendelkeznek. Fejlesztéseiket, beruházásaikat maguk tudják finanszírozni – a magyar gazdaság jellemzője, hogy igen kiszolgáltatottak ezeknek a multiknak. A hazai bankok telítettek vállalati és lakossági betétekkel, forrás van tehát hitelezni, de nincs kit. Azt mindenesetre nagy erénynek – és az MNB sikerének – tudom be, hogy a Magyarországon képződött likviditást a bankok most állampapírok vásárlására fordítják, ezzel pedig olcsóbbá és biztonságosabbá válik az állam finanszírozása.

– Maradnak piacnak a hazai kis- és középvállalatok. A jegybank itt komoly növekedést mér – ez azért örömteli, nem?

– A bővülés zöme a jegybanki programoknak tudható be, ráadásul idén a kormány tervei szerint jelentős mértékben érkeznek a hazai vállalkozói szférába uniós pénzek. Miközben monetáris és költségvetési szempontból sokat jelenthet az uniós milliárdok gazdaságélénkítő hatása, egyet kell értenem Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterrel, hogy ez a pénzbőség rossz irányba viheti a vállalkozói logikát. A cégek – tisztelet a kivételnek – ma a szerves fejlődés helyett olyan irányokba fejlesztenek, amelyekre van vissza nem térítendő uniós forrás. Félő, hogy az ingyenpénz reményében megvalósuló beruházások zöme nem állja majd ki a piac próbáját.

– A jegybank szerint a magyar pénzintézetek 2-3 százalékkal magasabb feláron adnak lakossági hitelt, mint térségbeli társaik. Nem kérdezem, hogy egyetért-e az MNB azon törekvésével, hogy a két szintet közelítse.

– Kérdezheti, mert a különbség adott. A helyzetet azonban több tény árnyalja. Az egyik, hogy a magyar bankok mögött ott van a hét szűk esztendő. A felelős banki kockázatkezelésnek figyelembe kell vennie a megtanultakat. Azt az ezermilliárd forintos veszteséget például, amelyet a devizahitelek rendezése, a Kúria által tisztességtelennek ítélt tételek elszámolása és a forintosítás okozott a szektornak. Ez beépül a bankok kockázatvállalási hajlandóságába, árképzésébe. A másik tényező, hogy a magyar adósok törlesztési hajlandósága rosszabb, mint bármely környező országban élőké. A hazai bankszektor nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy az MNB szerint a nem teljesítő hitelek 11 százalékát olyan adósok nem fizetik meg, akik tudnának törleszteni. Ráadásul az MNB csak a legális jövedelmet vizsgálja. Sokan nem hiszik, milyen társadalomromboló erő lehet ez a polgáriatlan fegyelmezetlenség. „Betyárosnak” tűnhet, aki nem fizeti a hitelét vagy az adóját, pedig ezzel mások elől veszi el a boldogulás lehetőségét.

– Az elmúlt napokban futott végig a végrehajtási törvény módosítása. Mit gondol róla?

– Nem tartjuk szerencsésnek az intézkedést, mivel az állam által felügyelt – viszonylag tisztán és jól működő – elektronikus árverezési rendszer működését nem javítja, hanem rontja. A szabályozással megemelt kikiáltási ár időben elhúzhatja az eljárást, a vevő megtalálását, miközben ezalatt a különböző eredetű tartozások kamatai tovább növelik a tartozást. A legkevésbé forgalomképes, lemaradó vidéki régiókban a kikiáltási árnak a kereslet fölé emelése akár meg is gátolja, hogy az adósok az ingatlan eladásával visszanyerjék fizetőképességüket. Valószínű, hogy nem örül a javaslat várható hatásainak az MNB sem, hiszen a jelzálogjog érvényesítésének korlátozása jó eséllyel emelni fogja a kamatokat, másrészt nehezíti annak a jegybanki kívánalomnak a teljesülését, hogy a lakáshitelek mögött valódi jelzáloglevél-piac működjön. Sok esetben a vállalkozói hitelek mögött is magáningatlan áll fedezetként, az intézkedés tehát a kkv-hitelezésre is kedvezőtlenül hat.

– Egyesek szerint a törvénymódosítással a kormány megsértette az EBRD-vel és az Erste Bankkal kötött megállapodását. Mi erről a véleménye?

– Érzem a kérdése súlyát, foglalkoztat is a téma. A Bankszövetség üdvözölte a megállapodást, de egy háromoldalú szerződés részleteiről, az abban foglaltak teljesüléséről vagy nem teljesüléséről csak a szerződő felek nyilatkozhatnak.

– A hároméves ciklus végéhez közeledünk, amelyet a Bankszövetség elnökeként töltött. Érdemes volt ismét elvállalnia a feladatot?

– Bár a szektoriális megtérülés a tavalyi évet leszámítva sok örömre nem adott okot, a mögöttünk álló ciklusra, úgy érzem, számos tekintetben elégedetten tekinthetek vissza. A devizahitelek kezelésében a térségben is példaértékű megoldások születtek a kormány, az MNB és a Bankszövetség közös és fajsúlyos vállalásaival. Az eszközkezelő felállítása és az árfolyamgát mellett a devizahitelek 2014-es forintosítása olyan siker, amelyet a hasonló problémával szembesülő régiós országok egyike sem tudott megismételni. Ráadásul a forintosítás a legjobb időpontban zajlott, hiszen röviddel ezután a svájci jegybank elengedte a frank árfolyamát – az intézkedés szerencsés ütemezése a jegybank sikere. Ugyancsak az elmúlt három év eredménye, hogy újra párbeszéd folyik a kormány, a jegybank és a pénzintézetek között, észrevételeink, érveink megjelennek, helyt kapnak a tárgyalásokon. Ez kiváltképp fontos olyan időszakban, amikor a fejlődés, a digitalizáció, az ügyfélkiszolgálás komoly változás előtt áll.

– Nevét mostanában nem csak szakmai munkája miatt emlegette a nyilvánosság. Összeférhetetlenséget kiáltva írták az újságok: Matolcsy György jegybankelnök az egyik luxuslakásában lakik, miközben az MNB felügyeli az ön által vezetett UniCredit Bankot. Eddig nem nyilatkozott a kérdésben. Most itt volna az alkalom.

– Banki vezetőtársaimat és a Bankszövetség elnökségének tagjait időben, írásban tájékoztattam a tényről, hogy csak megerősíteni tudom, amit Matolcsy György jegybankelnök mondott: soha nem lakott a várbeli társasházi lakásomban. Egyébként az állítólagos ügy úgymond kirobbanása után az UniCredit központi compliance csoportja mindent átvizsgált, a lakásügy mellett a sajtó által tárgyalt, lehetséges „protekcióként” szintén említett Eiffel Palace irodaház finanszírozását, valamint egy, a magánnyugdíj-portfóliókból származó értékpapírcsomag értékesítését. Nos, az Eiffel Palace eladásával a bank nemhogy előnyhöz nem jutott, de milliós nagyságrendű euróbevételtől esett el, hiszen az ingatlant a jegybanknak eladó tulajdonos emiatt bőven lejárat előtt visszafizette húszéves devizakölcsönét. Egy korábban lezárt hitelügylet ugyanis nem hozhatja meg a tőle eredetileg elvárt eredményt. Ami az értékpapírcsomag értékesítését illeti, az UniCredit nyílt pályázaton, a legkedvezőbb árral nyerte el a feladatot. Az érintett portfóliót a bank szerződés szerint értékesítette a piacon, majd tisztán elszámolt. Egyébként ez is olyan szakterület, amelyen kollégáim szaktudása több évtizede széleskörűen elismert. Visszatérve a vizsgálatokra: semmilyen visszaélést, összefonódást nem állapítottak meg egyik esetben sem. Tisztességes üzleti gyakorlatot találtak. Ezeket az elveket tartom magam is meghatározónak vezetőként a bankom és a szektor alapelveinek egyaránt.

– A vizsgálat eredménye szerepet játszott abban, hogy márciusban a milánói bankközpont meghosszabbította mandátumát, s felkérte elnök-vezérigazgatói munkájának folytatására?

– Bármilyen etikai vétség természetesen kizáró ok lett volna, a hosszabbítás szakmai szempontjairól pedig a főnökeimet kell kérdeznie.

Rosta

Borbás Barna

Találkozunk 2016-ban!

Szülők harca – amikor a gyerek a fegyver

Érzelmi manipuláció, zsarolás és fenyegetés, s a gyermek lassan teljesen elfordul a másik szülőtől – Szaniszló Csaba, az Apák az Igazságért Egyesület elnöke szerint gyakori, mégis kevésbé közismert jelenségről van szó. Interjú.

Ez a legnagyobb veszély a Fideszre: pár nap, és élesben látjuk

Az LMP mellett a Momentum is bejuthat a parlamentbe, az MSZP-nek viszont lehet, hogy 2018 lesz a sírkövére vésve – véli Mráz Ágoston Sámuel. A „solymári modell” a legnagyobb veszély a Fideszre nézve – mondja Török Gábor. Elemzők csatája a csütörtöki Heti Válaszban!

Boldogkői vs. Radnai – itt a nagy homeopátia-vita

Idén az európai tudományos akadémiák hatástalannak minősítették a homeopátiát. A médiában rendre Boldogkői Zsolt professzor képviselte a tudomány álláspontját, sorban „fogyasztva el” vitapartnereit. Most először áll vele szemben Radnai Andrea, a magyar homeopata orvosok elnöke. Nagy homeopátia-vita a csütörtöki Heti Válaszban.

Nincs több titok: ezért nem javul a magyar–amerikai viszony

Több mint egy éve nyert választást Donald Trump, de a magyar–amerikai kapcsolatok beharangozott változásából nem lett semmi. Tényleg obamista szabotőrök akadályozzák a viszony javulását? Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

A legjobb ajándék karácsonyra a kultúra!

Élményt adni ma talán már népszerűbb, mint tárgyi ajándékot, hiszen az együtt töltött időnél semmi sem értékesebb. Nincs viszont könnyű helyzetben az, aki az ajánlatokat böngészi, ezért a friss Heti Válaszban segítünk átlátni a kulturális kínálatot.