valasz.hu/uzlet/50-ezres-nyugdij-tobb-mint-2-millio-magyarnak-itt-a-veszforgatokonyv-114519

http://valasz.hu/uzlet/50-ezres-nyugdij-tobb-mint-2-millio-magyarnak-itt-a-veszforgatokonyv-114519

Gazdaság

A magyar szervezett alvilág őstörténete 3.: Trükk a vámon, vödör a vagonban

Heti Válasz / 2012.07.29., vasárnap 12:02 /
A magyar szervezett alvilág őstörténete 3.: Trükk a vámon, vödör a vagonban

Igazán súlyos problémák a háztartási tüzelőolajjal (hto) való kereskedelemben jelentkeztek. A legfőbb gondot az jelentette, hogy a piacon egyrészt beszerezhető volt az üzemanyagnak használatos és így adóköteles gázolaj, másrészt pedig az adómentes hto. A két anyag felhasználási paraméterei lényegében azonosak voltak, s mivel a kettő között az árkülönbség egyre nőtt, mind többen vásároltak hto-t dízel gépkocsijukba. Az árkülönbözet milliárdos jövedelmekhez juttatta azokat, akik belföldön - s persze illegálisan - üzemanyagként tudták értékesíteni a tüzelőanyagként importált olajat.

Egy még 1990-ben alkotott kormányrendelet kimondta, hogy a hto-t színezni kell és nem szabad motorikus célokra felhasználni, s a színezésről a fogyasztót kiszolgálónak - vagyis végső soron a kereskedőnek - kell gondoskodnia. Ez persze nem vette elejét az illegális kereskedelemnek, így 1993-ban már az importálót kötelezték a színezésre. Mindennek annyi lett az eredménye, hogy a jogsértők ezt követően már a színezett hto „szőkítésével", vagyis az anyag minőségét jelentősen rontó savazásával állították elő az adófizetés elkerülése miatt olcsó „üzemanyagot".

A haszonszerzés lehetősége egyébként nem csupán az árrésben rejlett. Éppen abban az időben kezdett széthullani a Szovjetunió, a rubel - a forinthoz és a kemény valutákhoz képest - elértéktelenedett, s így Oroszországban és Ukrajnában szinte hétről hétre olcsóbban lehetett beszerezni a rossz minőségű olajat. Aztán pedig ezt az anyagot - a már ismert módon - tüzelőolajként vámoltatták, majd üzemanyagként értékesítették.

Tízmillókat termő vödör

Az ügyletek lebonyolításához persze kiterjedt és biztos - többnyire korrupciós - alapokon álló kapcsolatrendszerre volt szükség. Legendás, de ugyancsak jellemző történet az alábbi.

Vasúton érkezett egy jelentős olajszállítmány a magyar határra, és megindult a vámolási eljárás. A „kilóra megvett" vámos a papírmunkával piszmogott a sínek mellett, arra is „lusta" volt, hogy ellenőrizze, valóban belekeverte-e az importáló az előírásos színezőanyagot az attól háztartási tüzelőanyaggá váló gázolajba. Rábízta ezt a munkát a tulajdonosra, illetve annak megbízottjára, aki fölkapaszkodott a tartálykocsi lajtorjáján, és a betöltőnyíláson át látványosan belelöttyintette az adalékot. Azt már csak ő látta, hogy a nyílás alá belógattak egy jókora vödröt, s abba ömlött a színezőanyag, tisztán üzemanyagnak megőrizve az alatta rejlő gázolajat. Ezzel az aprócska trükkel szerelvényenként lehetett keresni akkor 30-40 millió forintot.

Óriási mennyiségű, olcsón vásárolt, rossz minőségű olaj került be ebben az időbeli Magyarországra, ami utóbb már olyan botrányos következményekkel járt, hogy országszerte és sorozatban mentek tönkre nyugati márkájú autók motorjai, üzemanyag-befecskendező berendezései. 1996. november 26-án Budapesten, a XI. kerületi Kőérberki úton több lövéssel súlyosan megsebesítették Cs. Zoltánt, egy kamionparkoló és benzinkút tulajdonosát. Mások mellett - családi jellegű indítékokat keresve - feleségét is kihallgatta a rendőrség. (A nő a Pest megye-szerte ismert Száva Lajos családjával együttműködve követett el zsarolásokat, és hosszabb ideig előzetes letartóztatásban volt.) A családi cég olajkereskedelemmel foglalkozott, s a hölgy nevetve mesélte el rendőrségi kihallgatása során, hogy természetesen dízel autókkal járnak, és pontosan tudják, melyik a fővárosban az a három-négy kút, ahol tiszta üzemanyagot lehet venni. A többit pedig nagy ívben elkerülték.

Kentek, kentek és kentek

A jogalkotó 1995-ben igyekezett tovább szűkíteni a hamisítók és illegális kereskedők mozgásterét, ugyanakkor tény, hogy ekkorra lehetőség nyílt más visszaélési formákra is.

Bővült az adómentes olajszármazékok köre, s az alvilág villámgyorsan rájött arra, hogy a hto „szőkítése" helyett praktikusabb „papíro" a különféle dermedésgátlókat, rozsdásodás elleni, illetve kenőanyagokat, perselyolajokat gyártani és forgalmazni. Ekkor az adózott kőolaj-feldolgozási termékek importja a korábbi mennyiség egyharmadára csökkent, ugyanakkor az adómentes felhasználásra beszerzett petróleum feldolgozása a duplájára nőtt. Így fordulhatott elő, hogy ekkoriban, viszonylag rövid idő alatt - persze csak papíron - az ország éves kenőanyag szükségletének többszörösét dolgozták föl.

Az illegális olajkereskedelem elleni hatósági küzdelem 1995-re hozott ugyan már némi eredményt: tovább szigorodott a halasztott vámfizetési engedély megadásának feltételrendszere, valamint a jövedéki engedélyek kiadása. Ám ennek az esztendőnek is megvolt a maga „slágere". A „nem szabványos fűtőolajtermékeket" meghatározott végfelhasználók részére fogyasztási adótól mentesen lehetett importálni, s amíg ez így volt és akadt korrumpálható közigazgatási tisztviselő, addig értelmetlen volt olajszőkítéssel bíbelődni.

A késlekedés ára

1997 végéig az „extrakönnyű" fűtőolajok köre adott még némi lehetőséget a jogellenes haszonszerzésre, majd ezt követően a jövedéki és vámszabályok sokadik megváltoztatása után végleg leáldozott az olaj - egyesek számára - hallatlanul gyümölcsöző évtizede.

Ennyi időre volt szükségük a jogalkotóknak és az egymást, követő politikai tényezőknek ahhoz, hogy bezárják az olajkereskedelemben milliárdos adózatlan jövedelmeket hozó kiskapukat. Minden józanul gondolkodó polgárban föl kell vetődnie a kérdésnek: kizárható-e, hogy maga a politika, s persze maguk a politikusok is haszonélvezőivé lettek a zavaros helyzetnek? Akkoriban ezekre a kérdésekre nem született válasz. Nagy kérdés, hogy a most újra elővett régi ügyek elvezetnek-e azokhoz, akiknek annak idején feladatuk lett volna az olajbűnözést megakadályozó jogszabályok megalkotása, s akik esetleg éppen azért késlekedtek, mert hasznuk származott a megoldás halogatásából.

Az viszont bizonyos, hogy a rendszerváltozást követő évtized teremtette meg a magyarországi szervezett bűnözés gazdasági alapját, s ez volt az az időszak, amikor a szervezett bűnözés, mint társadalmi jelenség végleg gyökeret vert Magyarországon.

Az olajüzletben - a már említett éber olajipari szakemberek mellett - elsőként a Magyarországon tartózkodó orosz bűnözők kezdtek el tevékenykedni. Ők rendelkeztek azzal a háttérrel, amit részben az oroszországi szervezett bűnözés, nem utolsósorban pedig a kontinensnyi ország olajkincse jelentett.

Emellett - s részben ezzel összefüggésben - jelentős hatást gyakorolta magyar alvilágra az orosz szervezett bűnözés megjelenése. Ez szó szerint megdöbbenést és aggodalmakat váltott ki a magyar alvilág képviselőiből, mert ehhez hasonló könyörtelenséggel, szervezettséggel és vadsággal még nem találkoztak.

(A történetekben felbukkanó szereplők egy részét megnevezzük, másokat pedig csupán nevük kezdőbetűjével jelölünk - mindkét megoldásnak oka van. A cikksorozat alapjául szolgáló írások, információk a 1990-es évek elején már megjelentek, az akkori szövegek bővített, szerkesztett változatát adjuk közre most. A szövegek természetesen tartalmaznak szubjektív elemeket, de az információk mindegyikét több forrás megerősítette - a szerk.)

Sorozatunk előző részét Késleltetett fizetés, késlekedő állam címmel itt olvashatja, a következő, Trónkövetelő oroszok című résszel holnap jelentkezünk.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.