valasz.hu/uzlet/jonnek-a-visszavalthato-ikea-butorok-biznisz-vagy-kornyezetvedelem-129167

http://valasz.hu/uzlet/jonnek-a-visszavalthato-ikea-butorok-biznisz-vagy-kornyezetvedelem-129167

Gazdaság

A magyar föld kiárusítása?

/ 2015.09.16., szerda 17:47 /

Szinte a teljes állami tulajdonú szántóterületet magánosítaná a kormány. A lépéstől akár 200 milliárd forintos bevételt is remélhet a költségvetés, de a meghirdetett cél a helyi gazdák tulajdonhoz juttatása. A szándék érthető, viszont az ellenzéki bírálatokban is van megfontolandó érv.

Meglepő bejelentést tett augusztus végén Lázár János kancelláriaminiszter: a kormány meghirdet eladásra körülbelül 380 ezer hektár állami tulajdonú termőföldet. A privatizáció kifejezés nem szerepel a kabinet szótárában, mert túlzottan is megidézi a végképp lezárni szándékozott „zavaros időszakot” a rendszerváltás után, de mégiscsak erről van szó: az elmúlt évek legjelentősebb magánosításáról.

A terv abban az értelemben egyértelműen privatizáció, hogy kikerül az állami tulajdonból egy jelentős vagyontömeg és magánkézbe megy át, abban viszont eltér a korábbi gyakorlattól, hogy az értékesítés – legalábbis a háromhektárosnál nagyobb földdarabok esetében – nyilvános licit formájában történik.

Az árverés a mindenkori piaci ár plusz tíz százalékáról indul, s az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank alacsony kamatozású hitelkonstrukcióval segíti a vevőket. Az eladott vagyonnal az új tulajdonos nem rendelkezhet szabadon: a területekre húszéves elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeznek be, és az állam visszavásárlási jogot kap. A korlátozásokkal a spekulánsokat akarják kiszűrni, mivel a cél – legalábbis hivatalosan – a kis- és családi gazdaságok megerősítése, a helyben lakó gazdák földhöz juttatása.

Botrányok után

Mégis: a kormány eddigi lépéseitől idegen a döntés, hiszen az elmúlt években az állami vagyon mennyisége a stratégiai cégek visszavásárlásával folyamatosan növekedett. A bejelentés azért is meglepetést keltett, mert korábban nem látszott, hogy a kabinet földmagánosításra készülne. Ellenkezőleg: a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) rendszeresen vásárolt földterületeket, a Nemzeti Vidékstratégiában pedig célkitűzésként szerepelt „az állam pozícióinak erősítése a földpiacon”, valamint a birtokrendezés megkezdése a nemzeti földvagyon felhasználásával. Ennek ellenére a magánosítás már meg is kezdődött: Bitay Márton államtitkár nyilatkozataiból kiderült, hogy tavaly év eleje óta az állam már eladott háromezer, három hektár alatti földdarabot.

A hivatalos magyarázat szerint a kormány nem csukhatta be tovább a fülét a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara követelései előtt, a gazdák ugyanis földre vágynak. Ez bizonyára így van, de valószínűleg nagyobb súllyal esett latba a költségvetési szempont. A földmagánosítástól ugyanis jelentős bevételt remélnek. Körülbelül 380 ezer hektár földet kínálnak fel eladásra, és a liciteken elérhető átlagárat hektáronként egymillió forintra becsülik. Nem valószínű, hogy az egész elkel, mert az állam rengeteg szinte értéktelen területtel rendelkezik, amire nehéz lesz vevőt találni. Ha sikerül eladni 200 ezer hektárt, az a következő két évben 200 milliárd forint bevételt hozhat. Az NFA a törvény szerint az értékesítésből befolyó bevételeket kizárólag fejlesztésekre és új földek vásárlására fordíthatná. Ötvenezer hektárnyi védett területet valóban meg kellene vásárolnia a földalapkezelőnek, de annál az összeg sokkal nagyobb, hogy mind erre a célra költsék.

A másik ok az elmúlt évek állami földekkel kapcsolatos botrányaiban keresendő. Az előző kormányzati ciklusban ugyanis az állami földeket jelentős részben újraosztották, és a Földet a gazdáknak program keretében új haszonbérleti szerződéseket kötöttek. Ennek a programnak a megítélése finoman szólva is vegyes volt: a ciklus legkellemetlenebb botrányai közé tartozott például a kishantosi biogazdaság felszámolása, és Ángyán József volt államtitkár több részből álló vádirata – miszerint, programja ellenére, a kabinet nem a családi gazdálkodókat, hanem az „oligarchákat” támogatja – is ártott a kormány megítélésének. Az állami földek újraosztása fölött okkal-ok nélkül ott lebegett a politikai kapcsolatrendszerrel való visszaélés, a mutyizás gyanúja – és ez valószínűleg elkerülhetetlen olyan esetekben, amikor az állam jogokat és vagyont oszt szét.

A földhaszonbérleti pályázatok ügye továbbra is kísérti a kormányzatot: Sallai R. Benedek, az LMP agrárpolitikusa július közepén megpróbálta kikérni az egész pályázati iratanyagot, de kiderült, hogy a jogszabályok értelmében a másolás tízmillió forintjába kerülne, ráadásul nem is jutna hozzá használható információkhoz.

A kormány hangsúlyozza, hogy a program keretében 7500 gazda jutott földhöz, sokkal többen gazdálkodnak ma az állami földterületeken, mint korábban, és alig 100 birtoktestről zajlik vita, vagyis a problémás esetek száma elenyésző az egészhez képest – az imázsnak azonban ezek a viták nem tettek jót. Utólag azt is elismerik, hogy a program első szakaszában nem volt megfelelően szabályozva a helyben lakó gazda fogalma; de ezt a hibát közben kijavították.

Kinek kell tómeder?

Mondhatjuk azt is, hogy az előző kör tapasztalatai alapján elhatározták: ilyen ügyek többet nem lesznek. Ha létezik állami földvagyon, azt rendszeresen újra kell osztani valamilyen szempontok szerint, és ez mindig vitákhoz vezet. A magánosítás azonban pontot tesz a történet végére. Annál is inkább, mert most szinte a teljes állami szántóterületet meghirdetik eladásra, kivételt egyedül a természetvédelmi területeken lévő földek jelentenek. Az állam kezében nem maradna más, csak a nemzeti parkok, erdők, rétek, legelők és azok a területek, amelyek állami szervezet, cég vagyonkezelésében vannak, tehát határozott funkciójuk van, például a minisztériumok, önkormányzatok, iskolák földjei, a történelmi nagygazdaságok, mint Bábolna, Tokaj és Mezőhegyes, valamint azok a töredékek, amelyek senkinek nem kellenek.

A magánosításban ugyanis olyan lehetetlen vagyonelemeket is meghirdetnek eladásra, mint azok a halastavak, ahol csak a tómeder van az állam tulajdonában, a zsilipek és a gátak nem, vagy gyümölcsösök, ahol az összes fa a bérlő tulajdona. A halastavak 10 ezer, az ültetvények 6000 hektárt tesznek ki a teljes területből. Ilyesmit leginkább csak a jelenlegi bérlőnek lehet eladni – ha egyáltalán bárkinek. Ugyancsak lesznek gondok a volt állami gazdaságok birtokaival is, mivel ezek közül 12 céget az első Orbán-kormány, tízet a szocialisták privatizáltak. Az akkori nyertesek földhasználati joga és szerződései még évtizedekig érvényesek maradnak.

Lehet amellett érvelni, hogy miért legyenek az államnak egyedi értékkel nem bíró földdarabkái szétszórva az országban, miért kell állami tulajdonban lennie egy gyümölcsösnek mondjuk Albertirsa mellett, hogy aztán nagy viták közepette odaadják haszonbérbe valakinek, akit aztán mindenki csókosnak vél. A magánosítás végleg tiszta helyzetet teremt. Ugyanakkor a „kiárusítást” élesen bíráló Sallai R. Benedek érvében is van megfontolandó gondolat: „Az államnak nem lenne szabad lemondani arról a jogról, hogy be tudjon avatkozni birtokpolitikai eszközökkel a vidéki népesség megőrzésének lehetőségébe. Ha kiengedi a kezéből a legfontosabb közvetlen beavatkozási eszközt, a termőföldet, akkor nem tud érdemi eredményt elérni.” Sallai szerint sok esetben ugyanezek a földek jó gazdára találhattak volna az önkormányzatoknál, melyek közmunkaprogramok vagy szociális szövetkezetek formájában tudták volna hasznosítani őket. Kormányzati szinten is felvetődött, hogy esetleg létrehoznak néhány állami mintagazdaságot, amelyek útmutató szerepet tölthetnek be a vidékfejlesztésben, de ez is legfeljebb néhány száz hektárt jelenthet.

Kis lehetőség nagygazdáknak

Az államelméleti, koncepcionális vitánál a nyilvánosságot bizonyára jobban foglalkoztatja majd, hogy kik lesznek a nyertes vevők. Mert ha Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester állami földeket vásárol Fejér megyében, akkor az ellenzék mutyit fog kiáltani – még ha mindez nyilvános liciten történik is, és amennyiben helyben lakó gazdának minősül, akkor senki nem veheti el tőle a jogot birtoka gyarapításához. A földtörvény részletesen szabályozza, hogy ki veheti meg a földeket, új szabályokat most nem alkotnak. Jogi személyek (cégek, kft. -k) nem szerezhetnek földet, és érvényben van a 300 hektáros birtokmaximum is. Az utóbbi elvileg kizárja, hogy a földmagánosítás nyertesei oligarchák legyenek, bár azt nem akadályozza meg, hogy valakinek a családtagjai is összegyűjtsenek a nevükre ugyanennyi földet.

A kormány szerint az eladásra meghirdetett földek szerkezete is olyan, hogy a nagybirtokosok számára kevés haszonnal kecsegtet. A magánosításra kijelölt terület 50 ezer helyrajzi számon található, ebből 41 ezer tíz hektárnál kisebb földdarab, ezek tesznek ki 100 ezer hektárt. Egy helyben lakó földműves számára ez jelentős érték, de egy oligarchának inkább csak mellékes, noha nyilván nem lehet kizárni, hogy a jó fekvésű, területeikbe beékelődő földeket megveszik majd.

Az ellenzéki vádak közül legkevésbé megalapozottnak az látszik, hogy a földeket a korábban földhöz, vagyis haszonbérhez juttatott „csókosoknak” akarják most végleg átjátszani. A haszonbéreseknek valóban érdekük megvenni a földeket, de inkább csalódottak lehetnek, mert eddig azt hihették, húsz évig békésen gazdálkodhatnak az állam nyomott áron bérbe vett földjén. Most viszont vagy megveszik a földet, vagy alig két év múlva, a szerződések esedékes újratárgyalásakor szembetalálhatják magukat egy új magántulajdonossal, aki megpróbálhatja rájuk kényszeríteni a piaci bérleti díjat. Ebből valószínűleg csúnya jogviták alakulnak ki, és végül a bíróságoknak kell eldönteniük, hogy a bérlő vagy a tulajdonos szerzett jogai az erősebbek. A haszonbéreseknek ráadásul elővásárlási joguk sem lesz a liciten, mert ez csak a területet már legalább három éve művelő bérlőt illeti meg – a Földet a gazdáknak program nyertesei viszont csak 2013–2014-ben kerültek birtokba.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.