A katona, a bölcs, a kereskedő és a dolgozó különböző értékeinek, érdekeinek, életmódjának egymás elleni harca és egymással kötött szövetsége a történelem mozgatója. A történelem során a katona lehet arisztokrata birtokos és lehet harcos. A bölcs pap vagy tanácsadó/hivatalnok. A kereskedő cserélhet árut és pénzt, a dolgozó lehet kézműves, földműves vagy személyeket kiszolgáló.

A kereskedőkaszt felívelése az 1600-as években kezdődött Hollandiában és Angliában. Az 1920-as években már egyeduralomra tesz szert Amerikában. Túlzásai vezetnek az 1929-33-as Nagy Összeomláshoz, ezért kénytelen koalíciókat kötni a katonai, állami és szakszervezeti elittel. Az 1980-as évek elejétől megint megerősödik, az 1990-es évtized végétől egyedül kormányoz: ez újfent válsághoz vezet. 2008 azonban nem vezet katasztrófához, ezért semmit sem old meg. A kereskedőkaszt, a pénztőke, a világhatalom központjaiban a korábbi recept szerint pénzt nyom, máshol megszorító programokat követel. Hatalma nem forradalommal bukik el, hanem egy új koalíció felemelkedésével: már várnak a politikusok és a választói tömegek, hogy koalícióban leváltsák a hegemón pénztőkét. Ezt egy új nemzedék végzi el, ideje 2020-30 körül jön el. Addig válság, eladósodás, csökkenő életszínvonal, társadalmi és nemzetek közötti konfliktusok várnak ránk. A kereskedőkaszt bukása elkerülhetetlen, mert működése ellentétes századunk lényegével: hosszú távú befektetés kell, nem rövid távú spekuláció.


Magyarországon a hegemón pénztőke hatalmának csúcsán győzött a kereskedőkasztot és a nemzetközi pénztőkét kiszolgáló politikai csoport. 2002 és 2010 között lényegében minden kormányzati döntés mögött rövid távú, spekulációs, fogyasztói, eladósító, külső függést erősítő, ezzel a nemzeti önrendelkezést gyengítő érdekek álltak. Bár ez a politika már a válság előtt megbukott, csak 2008 végén, az elsőként kötött IMF/ EU-kölcsönszerződéssel vált világossá a kudarc: jött a 2010-es politikai fordulat. Ma egy nemzeti politikát követő kormány körül épül fel egy olyan koalíció, amelyet szerzőnk csak 2020 utánra vár a fejlett világban fokozatosan.

E koalícióban a hegemón globális pénztőkén kívüli csoportok szinte mindegyike részt vesz: a nemzeti érdeket képviselő politikus, az államot újraépítő hivatalnok, a nem megvásárolt szakértők, a hazai vállalkozók, a munkavállalók, a tudástőkét szerzők, a nyugdíjasok, de a nem spekulációs gazdaságba beruházó külföldi cégcsoportok is. A hazai panziótulajdonos, a német autóipari óriás, a piacképes diplomáért tanuló, a munkahelyéért aggódó, a végre valamilyen közmunkához jutó, a nyugdíját féltő nyugdíjas és sok más választói csoport azért vesz részt ebben a koalícióban, mert tisztán látja a lényeget. A nemzeti önrendelkezés visszaszerzése, az állam és a gazdaság újjáépítése nélkül biztos a kudarc, s ezt nem akarja megint. Azt viszont, ami most alakul, még nem ismeri, de érzi: épp a fordítottja annak, ami kudarchoz vezetett. Fordítottja a múltnak, ezért nyithat esélyt a jövőnek.

Még nem dőlt el, hogy a jövő győz-e vagy a múlt. A kereskedőkaszt, a hegemón pénztőke gyengülésének idején vágtunk bele a fordulatba, de 2008 nem hozott megoldást, ezért még erős a régi hatalom, és még nem jött létre az új koalíció a világban.

Így szép nyerni.