A hedge fund olyan befektetési társaság, amely arra játszik, hogy állandóan változik a valuták, értékpapírok árfolyama: ami most erős, majd gyengül, ami gyenge, az erősödik. Vásárlási jogot vesznek arra, ami ma gyenge, és eladási jogot arra, ami ma erős: ha bejön, mesés vagyonokat kereshetnek a pénzpiacon. Az 1990-es években még százmilliárd dolláros pénzügyi innováció mára 1600 milliárd dolláros megaüzletté nőtt. Sokáig úgy tűnt, ez a legjobb befektetési lehetőség, de kiderült: ellopták a befektetők pénzét. 2009-ben a 25 vezető hedge fund menedzser együtt 25 milliárd dollárt keresett, a legjobbak (David Tepper négymilliárdot, George Soros 3,3 milliárdot) óriásit kaszáltak, de a befektetők nem nyerték vissza a 2008-ban elveszített pénzüket. 2008-ban annyit veszítettek, ami elvitte az előző tíz év profitját, az üzletág teljes vesztesége nagyobb volt, mint a megelőző húsz év teljes nyeresége. Ha amerikai állampapírba fektetnek, kétszer jobban jártak volna, ha vállalati kötvényekbe, ötször jobban, egyedül a részvények teljesítettek rosszabbul tíz év alatt, mint a hedge fundok. Hová ment a pénz? A bankárokhoz és a menedzserekhez, akik kihasználták, hogy nem kellett havonta nyilvánosságra hozniuk megtérüléseiket, ezért mindig akkor jelentettek, amikor profit volt, és kihagyták azokat a hónapokat, amikor veszteség. Közben sokan csaltak is.


Mi a helyzet nálunk? Minket is célba vettek a pénzvilág kalózai, a befektetési társaságok, de nem mint befektetőket, hanem mint áldozatokat. A kalózok hazánkat kincses hajónak nézik. Miután a változáson keresnek, ha gyengül vagy erősödik a forint, ezért mindent megtesznek, hogy mozogjon. Az is érdekük, hogy magasan tartsák a magyar állampapírok hozamát: ehhez sok rossz hír kell Magyarországról. A forint elleni, az államkötvény-piaci, sőt a Magyarország elleni támadások mögött jelentős részben ezek a kalózok állnak. A spekulációs tőkének az a jó, ami nekünk rossz, és fordítva. Az egyik kalóztrükk, hogy keverik a rossz és jó híreket a magyar gazdaságról: mozogjon a forint. A másik trükk, hogy állandó bizonytalanság legyen a gazdaság teljesítménye körül: az alapkamat, az államadósság, a deficit, a túlzottdeficit-eljárás, a kohéziós alapok megvonása, az alacsony növekedés témáinak forrón tartása mind azt célozzák, hogy magas maradjon az állampapírok hozama. Ehhez időnként le kell minősíteni az országot, időnként fenyegetőzni kell ezzel, és közben állandóan támadni kell Magyarországot Brüsszelből, a médiából, bárhonnan.

A kalózok számára veszélyes lenne egy IMF-megállapodás, mert pénzügyi védőhálót adna az országnak: nem lehetne már fenntartani az állandó bizonytalanságot. Az sem jó nekik, ha újraindul a növekedés, mert végleg kiderülne: sikeres a magyar modell. Ha a csökkenő államadósság, három százalék alatti deficit, pozitív folyó fizetési mérleg, növekvő foglalkoztatás és csökkenő munkanélküliség mellé még növekedés is bekövetkezne: ez borzasztó lenne a kalózok számára. A "londoni elemzők" ezért állandó nyomás alatt tartják a magyar híreket és a pénzpiacot: csak stabilitás, megbízhatóság és folyamatosan javuló hírek ne legyenek, mert csökkenne a profit, a bónusz, és kisebb lenne a zsákmány.

A kalózkodást azonban a törvény bünteti!