valasz.hu/uzlet/jonnek-a-visszavalthato-ikea-butorok-biznisz-vagy-kornyezetvedelem-129167

http://valasz.hu/uzlet/jonnek-a-visszavalthato-ikea-butorok-biznisz-vagy-kornyezetvedelem-129167

Gazdaság

A sötétség még nem oszlik

/ 2011.10.19., szerda 18:38 /

Csalódniuk kellett azoknak - köztük e sorok írójának is -, akik azt hitték, a 2008-as válság kitörése után az újklasszikus közgazdaságtan kikerül a mainstream makroökonómiából. A svéd illetékesek ugyanis úgy döntöttek a minap, hogy az idei közgazdasági Nobel-díjat annak a Thomas Sargentnek ítélik oda (Christopher A. Simsszel megosztva), aki Robert Lucas mellett az újklasszikus közgazdaságtan megalapítója. Az újklasszikus közgazdaságtan a múlt század hetvenes éveitől fokozatosan vette át az irányító szerepet a keynesi iskolától és jutott szinte kizárólagos pozícióba a makroökonómiában.

Az újklasszikus közgazdászok, köztük Sargent is, fennen hirdették, hogy a kormányok gazdaságpolitikája hatástalan, az állami beavatkozások több kárt okoznak, mint hasznot, csak megzavarják a piaci működést és a racionális előrelátást. Megítélésük szerint a piaci mechanizmus tökéletes, az árak rugalmasan változnak, és mindig biztosítják az egyensúlyt. A racionális várakozások szerint viselkedő gazdasági szereplők rendre optimális döntéseket hoznak, ami az adott feltételek mellett mindenki számára a legjobb megoldást adja.

A gazdaság így a potenciális kibocsátás által meghatározott egyensúlyi növekedési pályán mozog, amelyről csak a különféle váratlan sokkok (világpiaci változások, természeti katasztrófák, váratlan kormányzati beavatkozások stb.) mozdíthatják el, de csak időlegesen. A piaci mechanizmusok ugyanis a zavar megjelenésekor azonnal (az újkeynesi kiegészítés szerint nem azonnal, hanem némi késlekedéssel) működésbe lépnek, és visszatérítik a gazdaságot az egyensúlyi pályára. Ebben a világban tehát nincs tartós, elhúzódó válság, nincsenek piaci hibák, a gazdasági szereplők mindig helyesen döntenek, s csak az államok és a természeti erők szeszélyes játéka jelenthet némi problémát.

A 2008-as világválság kitörése váratlanul és készületlenül érte az újklasszikus közgazdászokat, hiszen a megelőző 15-20 esztendő páratlan konjunktúrája alapján úgy érezték: a gazdasági működés az ő elméletüket igazolja. A válság kapcsán felvetődő kérdésekre - miért tört ki a válság, milyen jellegű, meddig fog tartani, mit kellene tenni az enyhítése érdekében stb. - egyáltalán nem tudtak válaszolni. Sőt, úgy nyilatkoztak, hogy a közgazdaságtannak nem feladata az ilyen kérdések vizsgálata, ezekre nem is lehet tudományos alapon válaszolni. Nos, ezért gondolták sokan, hogy immár nyilvánvalóvá vált az újklasszikus makroökonómia alapvető gyengesége, ezért új utakat kell keresnie a mainstreamnek.

A válság elmélyülésével egyértelművé lett, hogy valamit tenni kell, ezért a kormányok és gazdaságpolitikusaik - jobb híján - visszatértek a régi keynesi recepthez, és a válság enyhítésére hatalmas mennyiségű pénzeket pumpáltak a gazdaságokba. Ezek a financiális injekciók átmenetileg enyhítették a válságot, de nem oldották meg. Most, 2011 vége felé a világgazdaság egy újabb válsághullám előtt áll, erősen eladósodott államokkal és tanácstalan kormányokkal, hogy mit is kellene tenni az újabb recesszió elkerülése érdekében.

Ha megkérdezünk száz makroelemzőt, akkor kilencvenkilenc azt mondja, hogy a világgazdaság egy új recesszió előtt áll. Az újklasszikus doktrína szerint ez azonban nem is következhet be, mert sem az nem fér bele az elméletbe, hogy a racionális-optimalizáló gazdasági szereplők egy csökkenő egyensúlyi növekedési pályát határozzanak meg a döntéseikkel, sem az, hogy váratlan, negatív sokkok sorozata tartsa majd mélyen az egyensúlyi pálya alatt a növekedést.

Paul Krugman ugyancsak Nobel-díjas közgazdász 2009-ben egy cikkében azt írta: a makroökonómia sötét korszaka következett el, mert a mainstream közgazdaságtan, élükön az újklasszikusokkal, elfelejtették (és az új nemzedékekkel elfeledtették) azokat az alapvető összefüggéseket és evidenciákat, amelyeket a korábbi évtizedekben a szakma széles körben érvényesnek tartott. A Nobel-bizottság döntése ezért azt üzeni számunkra: a sötétség továbbra sem oszlik, az újklasszikus mainstream szilárdan tartja a hadállásait, a válság nem rengette meg. Egyébiránt pedig a gazdasági világválság előbb-utóbb majdcsak véget ér.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.