Gazdaság

A vas- és acélvám országa

/ 2018.03.13., kedd 17:55 /

A Donald Trump megválasztásakor megfogalmazott legrosszabb forgatókönyveket válthatják valóra az amerikai elnök új vámjai, ha világméretű konfliktushoz vezetnek. A hazai acél- és autóipar enyhébb kimenetel esetén is gödörbe kerülhet.

Kereskedelmi szankciókat vezettünk be olyan ellenséges országokkal szemben, mint Észak-Korea vagy Irán, hogy importjuk ellehetetlenítésével gyengítsük őket. Most viszont a saját behozatalunk elé gördítünk akadályokat, és azt várjuk, hogy ettől a gazdaságunk erősödni fog. Ez finoman szólva nem logikus. Lawrence Kudlow amerikai konzervatív gazdasági elemző – aki a kampányban tanácsokkal segítette Donald Trumpot – röviden így vezette le egy minapi írásában, mi a baj az amerikai elnök új intézkedéseivel, amelyek az ország acél- és alumíniumiparán hivatottak segíteni.

Választás előtt

Trump március 1-jén jelentette be, hogy 25 százalékos behozatali vámot vet ki országa acélimportjára, az alumíniuméra pedig 10 százalékosat. Ezt azzal indokolta, hogy más államok tisztességtelen kereskedelmi gyakorlata Amerikában megtizedelte ezeket az ágazatokat. Miután azonban a külföldi versenytársakat kiszorítják, a hazai vállalatok szárnyra kapnak majd, bővül a termelésük, és emberek sokaságát veszik fel – vázolta fel a boldog jövőt.

Ebben azonban sokan kételkednek. Egyebek mellett azért, mert George W. Bush korábbi elnök 2002-ben már megpróbálta 30 százalékos védővámmal segíteni a gyengélkedő acélipart, számottevő eredmény nélkül. Sőt, későbbi kutatások szerint az intézkedés 200 ezer munkahely megszűnését okozta a feldolgozóiparban. Hogy lehet ez? Az import megvámolása miatt az acélt felhasználó vállalatok drágábban jutottak hozzá az alapanyaghoz, így az általuk előállított termékek is többe kerültek, csökkent irántuk a kereslet, ezért alkalmazottakat kellett elküldeni. És míg az acéliparban mindössze 140 ezer amerikai dolgozik, a fém drágulása következtében ötmillió munkahely kerül veszélybe.

Miért bocsátkozik ilyen kockázatos kalandba Trump? Hivatalosan nem kerül szóba, de valószínűleg az a legfontosabb, hogy novemberben választások lesznek, amikor a teljes képviselőház, valamint a szenátus harmadának összetételéről döntenek a szavazók. Most mindkét házat a republikánusok uralják, akikkel szintén nem felhőtlen a párton kívülről érkezett elnök viszonya, mégis sokkal nehezebb helyzetbe kerülne, ha a demokraták akár csak az egyik kamarában megszereznék a többséget.

Az elnök megválasztásában kulcsszerepük volt azoknak az államoknak (például Ohiónak és Pennsylvaniának), amelyek a nehézipar leépülése nyomán elnevezett rozsdaövezetbe tartoznak. Ahogy sokan írták, Trumpot a dühös fehér férfi gyári munkások választották meg. Ők eddig a retorikán kívül nem sok mindent kaptak az elnöktől – legfontosabb intézkedése, az adóreform a vagyonosabb rétegeknek kedvez. A bejelentett vámok az ő munkahelyeiket hivatottak megvédeni, illetve újakat teremteni az acél- és alumíniumgyártó vállalatoknál.

A siker azért is kétséges, mert a nyugati világ nehéziparának leépülése legalább a 80-as évek óta tart. Ezt legfőképpen az automatizálás és a termelés olyan országokba telepítése okozza, ahol alacsonyabbak a bérek, valamint lazábbak a munkaügyi és környezetvédelmi előírások. Ezekben egyik nyugati kormány sem akar versenyezni. Abban viszont igazuk van a folyamat kritikusainak, hogy a fejlődő országok – elsősorban Kína – gyakran sportszerűtlen eszközökkel, masszív állami támogatásokkal segítik vállalataik előretörését a nemzetközi piacokon.

Egyebek mellett az ebből fakadó viták kezelésére hozták létre a Világkereskedelmi Szervezetet, melyet azonban az amerikai elnök nem a megoldás, hanem a probléma részének tart. Több évtizedes meggyőződése, hogy az Egyesült Államokat partnerei kifosztják, mivel az ország kereskedelmi mérlege erősen negatív, tavaly például 566 milliárd dollár volt a deficit.

Egy szemért kettőt

Hosszú távon általában valóban nem szerencsés, ha egy ország ilyen formában jelentős külföldi finanszírozásra szorul, de az Egyesült Államok helyzete a világ vezető katonai és pénzügyi hatalmaként különleges. Válságokban a tőke nemhogy menekülne onnan, hanem odaáramlik, hiszen keresi a biztonságot. Ha Trump az amerikai pénzügyi egyensúly miatt aggódik, inkább a költségvetéssel volna érdemes foglalkoznia. Az adócsökkentés és a legutóbb elfogadott büdzsé alapján azonban a hiány valószínűleg ismét növekedésnek indul, ami gyorsulva duzzadó államadóssággal párosul. Hosszú távon ez valóban megroppanthatja az amerikai dominanciát, és egy válság kiindulópontjaként szolgálhat.

A költségvetési hiány lefaragása a kereskedelmi egyenleget is javítaná, de Trump inkább úgy akarja helyrebillenteni a mérleget, hogy minden jelentős partnerrel újratárgyalja a feltételeket. Például Kanadával és Mexikóval, amelyeknek máris megüzente: megúszhatják az acélvámot, ha elfogadják Washington feltételeit az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény módosítása során. Meglátjuk, működik-e a zsarolás, de a helyzet könnyen világméretű kereskedelmi háborúba torkollhat, amikor a felek újabb és újabb vámokat vetnek ki egymás termékeire.

Szóban már el is kezdődött a harc. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke közölte: válaszként olyan ikonikus amerikai termékeket sarcolhat meg az EU, mint a Harley-Davidson motorok, a Levi’s farmerek és a whiskyk. Ezeket nem mellesleg a republikánusok erősségeinek számító szövetségi államokban gyártják. Trump sem maradt adós, mondván, cserébe 25 százalékos vámmal terhelik meg az európai autók importját. Az adok-kapok pedig bármeddig folytatható. Főleg, ha az amerikai elnök nem a szemet szemért, fogat fogért elv alapján cselekszik, hanem (Bohumil Hrabal egyik regényhőse nyomán) azt mondja: egy szemért kettőt, egy fogért egy egész állkapcsot! Trump megválasztásakor az elemzők valami ilyesmitől tartottak a kampányszlogenjei alapján. Véleménye nem is változott, hiszen március elején kinyilvánította: a kereskedelmi háború jó dolog, és könnyű megnyerni, hiszen Amerikának hasznos, ha egy számára negatív egyenlegű kereskedelmi kapcsolat megszakad.

Pedig a kereskedelem nem zéró összegű játszma, ahol nyereséget csak a másik kárára lehet elérni. A közgazdaságtanban több évszázada elfogadott, hogy ha minden dolgot ott gyártanak, ahol az a leghatékonyabb, és az országok kicserélik az előállított javakat, akkor minden résztvevőnél nő a jólét. Ennek idehaza is a nyertesei vagyunk, hiszen aligha vehetnénk például a jelenlegi árszínvonalon ruhákat, ha az Ázsiában készített termékeket az ország magas vámokkal tartaná távol. Igaz, ennek a hazai textilipar leépülése volt az ára. Mégsem tűzi napirendre senki, hogy hozzuk vissza ezeket a – hagyományosan rosszul fizető – munkahelyeket, hiszen az olcsóbb ruházkodásnak nagyobb a társadalmi haszna.

Ez nem jelenti azt, hogy ne kellene törődni a gazdasági szerkezetváltás és a szabadkereskedelem veszteseivel. Egyrészt érdemes segíteni a munkások átképzését, hogy az új körülmények között is boldoguljanak. Másrészt támogatásokkal, fejlesztési kedvezményekkel ösztönözni kell, hogy a leszakadó térségekben olyan vállalatok telepedjenek meg, amelyek védővámok nélkül is életképesek. Erre az Egyesült Államokban volna is esély, mert az új adótörvények sokak szerint a világ egyik legjobb befektetési terepévé teszik az országot. Ám beruházás helyett az új vámok nyomán olyan cégek jelentették be amerikai gyártási terveik felülvizsgálatát, mint az Electrolux és a Hyundai.

Ha létrejönnek is új acél- és alumíniumipari üzemek az Egyesült Államokban, a korszerűbb technológia miatt már sokkal kevesebb embert foglalkoztatnak majd, mint a korábbiak. Ráadásul a drágább alapanyagárakat az amerikai fogyasztóknak kell majd megfizetniük, például ha dobozos sört vagy autót vásárolnak. Republikánus oldalról is figyelmeztették az elnököt: intézkedése végső soron adóemelés. Még inkább igaz ez abban az esetben, ha – mint a kiszivárgott hírek sejtetik – Trump Kínával is összeakaszkodik, és magas vámmal sújtja az ott gyártott árucikkeket, melyek jelentős részét teszik ki az amerikai áruházak kínálatának.

Sokat veszthetünk

Ráadásul előfordulhat, hogy a vámoknak nem lesz pozitív hatásuk. Egyrészt egy esetleges kereskedelmi háború az egész világgazdaságot visszavetné, így kisebb igény lenne amerikai árukra, például a Boeing repülőgépeire, melyekhez sok alumínium kell. Másrészt ha az áremelkedések miatt elszalad az amerikai infláció, akkor a jegybanknak a vártnál gyorsabban kell kamatot emelnie. Ennek egyik mellékhatása tőzsdei összeomlás lehet.

Kocsi János, az Almundi Alapkezelő részvényportfólió-menedzsere az Indexnek azt mondta, négyszázalékos amerikai infláció esetén a börze a harmadával eshetne vissza. Mivel a tengerentúli háztartások nagy arányban tartják megtakarításaikat részvényekben, ha ezeknek csökken az értékük, akkor kevésbé mernek költekezni. Az amerikai gazdaság legfontosabb tartóoszlopa a lakossági fogyasztás, s ha ez visszaesik, lényegében garantált a válság. Akkor sokadrangú probléma lesz, hogy mi van az ohiói munkásokkal, Trump pedig úgy jár a könnyű győzelmével, mint II. Vilmos német császár, amikor 1914-ben, az első világháború nyitóévében megígérte: a falevelek lehullásának idejére seregei győztesen térnek vissza.

Gary Cohn, az elnök gazdasági tanácsadója le is mondott a vámok bejelentése utáni napokban, de ezért így is vannak Trump környezetében, akik figyelmeztetik a kockázatokra. Nagyon nem mindegy, hol áll meg a csapások és ellencsapások sora, mert ettől függenek a magyar gazdaságnak okozott károk is. A hazai acél- és alumíniumipari cégeknek nincs vagy nem jelentős a tengerentúli értékesítése; még az amerikai tulajdonú székesfehérvári Arconic-Köfém exportjának is csak szűk négy százaléka irányult az Egyesült Államokba 2016-ban. A közvetett hatás már jelentősebb lehet. Az észak-amerikai piacvesztés miatt ismét túlkínálati válságba kerülhet az európai acélipar, csökkenhetnek az árak, ami nem jönne jól az elhúzódó kríziséből csak nehezen kikecmergő Dunaferrnek.

Súlyosabb a helyzet, ha az európai autókra is vámokat vetnek ki, bár önmagában ez sem döntené be a hazai szektort, hiszen tavaly az összes német autógyártó sem exportált többet félmillió kocsinál az Egyesült Államokba. A legrosszabb forgatókönyv a totális kereskedelmi háború, hiszen a hazai gazdaság a világ egyik legnyitottabbja, így azonnal megszenvedné az áruforgalom visszaesését, ami válsághoz és elbocsátásokhoz vezetne.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.