Gazdaság

Antiszociális siker: a német szegényekről

/ 2017.07.19., szerda 16:47 /

Németország köztudottan az eurózóna talán egyetlen egyértelmű nyertese. De valóban a német társadalom egésze nyert a monetáris unióval? A válasz nemleges.

Jó elemzéshez már alapból nem vezethet, ha valaki az eurózóna problémáit nemzetállamok közti konfliktusokra kívánja visszavezetni. Szó sincs ugyanis arról, hogy mondjuk görög–német ellentétként kellene vagy lehetne értelmezni az euró körüli konfliktusokat. Feszültség inkább a társadalmi osztályok között áll fenn.

Jó példa erre a német Hartz elnevezésű munkapiaci „reformcsomag”, amely nagy részben hozzájárult az európrojekt összeomlásához. A neoliberálissá vált szocdemek Gerhard Schröder kancellársága alatt, 2003-ban a munkapiac liberalizációja és a munkanélküliek segélyezésének visszaszorítása mellett döntöttek, és ezt a szakszervezetek ellenére át is nyomták.

A Center for European Reform nevű brüsszeli think tank friss kutatása szerint azonban a Hartz csomag legalább annyi kárt okozott a szegényebb németeknek, mint jót. Ez nem is annyira meglepő, hiszen ahogy a tanulmány is megemlíti, a munkapiaci szabályozás leépítése, a „rugalmas foglalkoztatás” gondolata ellentmondásos megítélésű, erősen megosztja a közgazdászokat. A Nobel-díjas Robert Solow szerint például kifejezetten téves diagnózisra építő politika.

Az alacsony béreken alapuló német gazdasági stratégiát számos közgazdász az euróválság egyik okának tartja, hiszen ellehetetlenítette a bérek emelkedését az eurózóna többi országában is, s ezáltal befagyasztotta a keresletet a monetáris unió egészében, valamint kereskedelmi deficiteket okozott számos eurót használó országban.

De mit okozott mindez odahaza? Christian Odendahl vezető közgazdász, a tanulmány szerzője szerint a Hartz csomag bevezetése után a foglalkoztatás tényleg emelkedett Németországban, a ledolgozott munkaórák száma azonban nem. Ez utóbbi mutatóban a mai napig nem érték el a kilencvenes évek szintjét. Azaz annyi történt, hogy több ember dolgozik, de sokan kényszerűen csak részmunkaidőben.

Ezzel egy időben megnyílt a jövedelmi olló: a kis jövedelműek bérei tovább csökkentek, a sokat keresők még több jövedelemhez jutottak. A középjövedelem stagnált. Az alacsony bérek versenyképessé tették a német cégeket, ezért nem voltak rászorítva, hogy termelékenységüket fejlesszék. (Akárcsak az alacsonyan tartott magyar minimálbérek esetében.) Azaz, szemben a közhiedelemmel, a német gazdaság nem azért ér el jelentős exporttöbbletet, mert gyorsan emelkedne a termelékenysége, hanem elsősorban az alacsony bérek miatt. A béroldali költségcsökkentés nem kedvez a termelékenységnek. Nevezhetjük ezt akár antiszociális növekedésnek is. Nő a profit, csökkennek a bérek.

A munkaerő-közvetítésnek korábban nem volt hagyománya Németországban, most mégis több mint egymilliósra duzzadt az a tömeg, mely így kap állást. Ötmillió munkavállalónak csak „mini job” jutott, azaz erősen részmunkaidős állás. A „reformok” következtében létrejött Németországban egy korábban nem létező, a kelet-európai gazdaságokra emlékeztető, alacsony bérezésű szektor. 2014-re minden ötödik német 10 eurónál kevesebbet keresett óránként, és minden harmadik kevesebbet, mint 12 eurót. A keleti tartományokban az alacsony bérűek aránya egyenesen 40 százalék körül van. A szegénység által veszélyeztetettek aránya is meredeken emelkedett.

Az euróválság tehát csak osztálykonfliktusként érthető meg, nemzetek közötti rivalizálásként nem. A görög oligarchák majd egy évtizedes totális európai kontroll (a görög adóhatóságot hosszú évek óta a trojka – EU, Világbank, IMF – működteti) ellenére köszönik, jól vannak. Egyikőjük éppen megvett egy élvonalbeli angol futballklubot. A német nagyvállalati szektor szintén hatalmas haszonra tett szert. Ott is a kis keresetűek, a részmunkaidős, kizsákmányolt munkások jártak rosszul az euróval.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Elkészült a Süsü, a sárkány folytatásával Csukás István

Ha nem töltődik fel az ember, elkopik – mondja Csukás István a legfrissebb, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszban. Az író augusztusban fellép a szóládi Ízek, Versek, Madárfütty Fesztiválon; a rendezvény célja, hogy visszacsempéssze a kultúrát és a hagyományokat a köztudatba.

Egy Fidesz-szavazó bírálhatja-e a kormányt? Itt a válasz!

A címbe foglalt kérdésről szólt a keresztény, konzervatív értelmiségieket tömörítő szervezetek Újra néven nevezzük című, áprilisban kiadott vitairata. Balog Zoltán volt miniszter és Bogárdi Szabó István református püspök minapi disputája szerint igen, de. Részletek a csütörtöki, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszban.

Apró szobrok Budapest utcáin: bemutatjuk az alkotót

A budapestiek legújabb kedves közösségi játéka a gerillaszobor-vadászat: nyitott szemmel kell járni a várost ahhoz, hogy az ember megtalálja a várra forduló irányzékú apró tankot, az öngyilkos mókust vagy éppen a Főkukacot. Kolodko Mihály – Mihajlo Kolodko – kárpátaljai szobrászművész alkotásai amilyen kicsik, olyan beszédesek. Részletek a digitális Heti Válaszban!

Tabudöntő vélemény: „Csak showműsor az észak-koreai leszerelés”

Észak-Koreában nem bízik, Kínában még kevésbé, ennek megfelelően a Donald Trump–Kim Dzsongun megállapodástól sem vár mélyreható változásokat. Szahasi Rjo Japán professzor Ázsia jövőjéről és Japánról mint lehetséges bevándorlóországról is beszélt a csütörtökön digitálisan megjelenő Heti Válasznak.

Íme az internet egyik legsötétebb bugyra

Az internet egyik legsötétebb bugyra a „kényszerű cölibátusban” élő fiatal férfiak radikalizálódott kemény magja. Az alt-right nyelvezetét használó „incel”-fórumok immár tömeggyilkosokat termelnek ki, és a férfiak rendszerszintű kudarca miatt egyre nagyobb az utánpótlásuk.

A konzervativizmus értékrend, nem párthűség

A konzervatív értelmiség most azt kapja jutalmul, amit a baloldali büntetésül kapott – mondja Nyáry Krisztián. A Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatói posztját is betöltő sikerszerző úgy látja: épp kihúzzák a szellemi talajt a konzervatívok lába alól.