valasz.hu/uzlet/soha-nem-volt-meg-ilyen-draga-a-tuzifa-igy-lett-hianycikk-a-fureszelt-energiaforras-126251

http://valasz.hu/uzlet/soha-nem-volt-meg-ilyen-draga-a-tuzifa-igy-lett-hianycikk-a-fureszelt-energiaforras-126251

Gazdaság

Antiszociális siker: a német szegényekről

/ 2017.07.19., szerda 16:47 /

Németország köztudottan az eurózóna talán egyetlen egyértelmű nyertese. De valóban a német társadalom egésze nyert a monetáris unióval? A válasz nemleges.

Jó elemzéshez már alapból nem vezethet, ha valaki az eurózóna problémáit nemzetállamok közti konfliktusokra kívánja visszavezetni. Szó sincs ugyanis arról, hogy mondjuk görög–német ellentétként kellene vagy lehetne értelmezni az euró körüli konfliktusokat. Feszültség inkább a társadalmi osztályok között áll fenn.

Jó példa erre a német Hartz elnevezésű munkapiaci „reformcsomag”, amely nagy részben hozzájárult az európrojekt összeomlásához. A neoliberálissá vált szocdemek Gerhard Schröder kancellársága alatt, 2003-ban a munkapiac liberalizációja és a munkanélküliek segélyezésének visszaszorítása mellett döntöttek, és ezt a szakszervezetek ellenére át is nyomták.

A Center for European Reform nevű brüsszeli think tank friss kutatása szerint azonban a Hartz csomag legalább annyi kárt okozott a szegényebb németeknek, mint jót. Ez nem is annyira meglepő, hiszen ahogy a tanulmány is megemlíti, a munkapiaci szabályozás leépítése, a „rugalmas foglalkoztatás” gondolata ellentmondásos megítélésű, erősen megosztja a közgazdászokat. A Nobel-díjas Robert Solow szerint például kifejezetten téves diagnózisra építő politika.

Az alacsony béreken alapuló német gazdasági stratégiát számos közgazdász az euróválság egyik okának tartja, hiszen ellehetetlenítette a bérek emelkedését az eurózóna többi országában is, s ezáltal befagyasztotta a keresletet a monetáris unió egészében, valamint kereskedelmi deficiteket okozott számos eurót használó országban.

De mit okozott mindez odahaza? Christian Odendahl vezető közgazdász, a tanulmány szerzője szerint a Hartz csomag bevezetése után a foglalkoztatás tényleg emelkedett Németországban, a ledolgozott munkaórák száma azonban nem. Ez utóbbi mutatóban a mai napig nem érték el a kilencvenes évek szintjét. Azaz annyi történt, hogy több ember dolgozik, de sokan kényszerűen csak részmunkaidőben.

Ezzel egy időben megnyílt a jövedelmi olló: a kis jövedelműek bérei tovább csökkentek, a sokat keresők még több jövedelemhez jutottak. A középjövedelem stagnált. Az alacsony bérek versenyképessé tették a német cégeket, ezért nem voltak rászorítva, hogy termelékenységüket fejlesszék. (Akárcsak az alacsonyan tartott magyar minimálbérek esetében.) Azaz, szemben a közhiedelemmel, a német gazdaság nem azért ér el jelentős exporttöbbletet, mert gyorsan emelkedne a termelékenysége, hanem elsősorban az alacsony bérek miatt. A béroldali költségcsökkentés nem kedvez a termelékenységnek. Nevezhetjük ezt akár antiszociális növekedésnek is. Nő a profit, csökkennek a bérek.

A munkaerő-közvetítésnek korábban nem volt hagyománya Németországban, most mégis több mint egymilliósra duzzadt az a tömeg, mely így kap állást. Ötmillió munkavállalónak csak „mini job” jutott, azaz erősen részmunkaidős állás. A „reformok” következtében létrejött Németországban egy korábban nem létező, a kelet-európai gazdaságokra emlékeztető, alacsony bérezésű szektor. 2014-re minden ötödik német 10 eurónál kevesebbet keresett óránként, és minden harmadik kevesebbet, mint 12 eurót. A keleti tartományokban az alacsony bérűek aránya egyenesen 40 százalék körül van. A szegénység által veszélyeztetettek aránya is meredeken emelkedett.

Az euróválság tehát csak osztálykonfliktusként érthető meg, nemzetek közötti rivalizálásként nem. A görög oligarchák majd egy évtizedes totális európai kontroll (a görög adóhatóságot hosszú évek óta a trojka – EU, Világbank, IMF – működteti) ellenére köszönik, jól vannak. Egyikőjük éppen megvett egy élvonalbeli angol futballklubot. A német nagyvállalati szektor szintén hatalmas haszonra tett szert. Ott is a kis keresetűek, a részmunkaidős, kizsákmányolt munkások jártak rosszul az euróval.

Rosta

V. Nagy Viktória

Találkozunk 2016-ban!

Az Orbán-modell alappillérei – Magyarország, projektország?

Hogyan sikerül a Fidesznek 2017 végén is vezetni a népszerűségi listát? Miért támogatja őket sok baloldali is? Hogyan érték el, hogy tömegek egzisztenciája függjön a sikerüktől? Ezekre a kérdésekre is válaszol egy új tanulmánykötet – illetve a friss Heti Válasz.

Őrfi József bátorsága és lelki ereje mindent vitt az idei gálán

Mesébe illő Őrfi József piliscsabai házának története. Nem tündérmesébe, hanem olyan magyar népmesébe, amelyben a hősnek számos próbát kell kiállnia. Az építész-családfő bátorsága és lelki ereje a Média Építészeti Díja idei gáláján mindent vitt. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Famaffia Romániában – Adjátok vissza az erdeinket!

Egy friss botrány és egy dokumentumfilm is felhívja a figyelmet az Európa utolsó érintetlen vadonjainak otthont adó Romániában dúló illegális fakitermelésre. Nemcsak a korrupt politika vagy a profitéhes multi a hibás: székely falusi közösségeket is megvadított a fából szerezhető könnyű pénz. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Rockenbauer 30 – Pali mögött volt értelme gyalogolni

Pali után nem lehet ilyen filmet csinálni – vélik a Másfélmillió lépés Magyarországon alkotói. Rockenbauer Pál halálának 30. évfordulóján azt kutatjuk a friss Heti Válaszban, mi a titka a sorozat népszerűségének, és miért nem született azóta sem hasonló.

Nyolcvanezres pezsgőt locsolt az egyik Mugabe-fiú

Voltak nála véreskezűbb afrikai vezetők is, de kártékonyabbak kevesen. Robert Mugabe nemcsak a gazdag Zimbabwét juttatta koldusbotra, de igyekezett egész Afrikát a Nyugat ellen hangolni. A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy bukása ennek ellenére miért is nem Nyugat diadala.