Gazdaság

Az EU megpuccsolta Cipraszt?

/ 2015.07.15., szerda 14:00 /

Összehoztuk Athént Budapesttel: két, a görög gazdaság helyzetét kiválóan ismerő, arról rendszeresen cikkező közgazdászt kértünk fel vitára. A görög fővárosból Pogátsa Zoltán budapesti vitapartnere Zsoldos István, a Mol vezető közgazdásza.

– Ha most valamelyiküket görög pénzügyminiszternek kérnék fel, a 80 milliárd eurós pénzügyi támogatásért cserében vajon végrehajtanák- e az euróövezeti országok által „kimunkált” diktátumot?

Zsoldos István: Egy politikusnak más a mozgástere, s másként gondolkodik, mint egy közgazdász. Az, amit én tennék, nem biztos, hogy mindegyik félnél sikert aratna. Közgazdászként a növekedést jelentő alapok megteremtése érdekében a strukturális átalakításokra helyezném a hangsúlyt. Adókat ugyanis sokkal könnyebb emelni, mint mélyreható reformokat elindítani. Az jól kivehető, hogy a hitelezők – a kamatfizetés nélkül számolva – nullaszázalékos elsődleges egyenleget, de leginkább többletet szeretnének látni a görög költségvetésben, úgyhogy ez adottság.

Pogátsa Zoltán: Az euróövezeti országok által kidolgozott megállapodást nehéz nem úgy értelmezni, mint hogy az unió pénzügyminiszterei saját belpolitikai okokból megbuktattak egy, a megszorítások keynesiánus alternatíváját kínáló, demokratikusan megválasztott miniszterelnököt. A reformok szükségesek, de nem azonosak a megszorításokkal, a liberalizációval vagy a privatizációval. A Sziriza északi modellt követő, keynesi keresletnövelő gazdaságpolitikájával értek egyet, mely részben a minimálbér emelésével és a humanitárius problémák kezelésével valósítható meg. Görögország zárt gazdaság: a szegények odahaza költenék el a pénzüket, aminek nyomban keresletélénkítő hatása lenne. Az ország oktatással összefüggő kiadásai több százalékponttal alacsonyabbak az uniós átlagnál. Ugyanez a helyzet a kutatásfejlesztéssel is. Ha ezekbe a versenyképességet segítő rendszerekbe nem raknak pénzt, akkor biztos, hogy a görög gazdaság nem tudja majd törleszteni a hiteleit, s az adósság nagy részét le kell írni. Az unió lisszaboni versenyképességi stratégiája a humántőkébe való befektetésről, és nem a megszorításokról szól.

– Honnan venné ehhez a szükséges forrásokat?

P. Z.: Megszüntetném a katonai kiadásokat, amelyek az elmúlt években elérték a GDP több mint 3,5 százalékát. Vállaljon kötelezettséget a NATO, hogy megvédi az országot, ha kell! A bevételi oldalon igazságossá tenném az adóviszonyokat: a megszorítások alatt 9 százalékkal nőtt a felső jövedelmi tizedek adóterhe, 338 százalékkal az alsóké! Görögországból brutális mennyiségű pénz áramlik ki az offshore-t működtető államokba: az Egyesült Királyságba, Luxemburgba vagy Ciprusra. Sokat segíthetne az unió a kivitt pénzek visszaszerzésében: ezt a görögök egyedül nem tudják meglépni. Nem kellett volna befagyasztani a görög bankrendszert és kizárni az országot az Európai Központi Bank (EKB) kötvényvásárlási programjából. Ez vezető monetáris közgazdászok szerint is szembemegy az EKB szabályzatával: ha benn maradt volna Görögország, olcsó finanszírozáshoz jutna. Januárban még lett volna esély erre: akkor még nullszaldós költségvetési pályából lehetett kiindulni. Most már más a helyzet. A tönkretett turistaszezon és a banki leállás miatt tetemes lesz a bevételkiesés.

Zs. I.: Nagy reményeket fűztem ahhoz, hogy a Szirizának sikerül majd megtörnie a korábbi kedvezőtlen trendeket és felszámolnia a részérdekek befolyását a gazdaságpolitikára. Viszont a párt több indokolatlan kiadást is csinált, s ezekhez nem igazította hozzá a bevételeket. Mivel a hitelezők nem hajlandók Görögországot tovább finanszírozni, ezért csak a belső újraelosztást lehet átalakítani a gazdaságban. Meg kell hozni azokat a döntéseket, amelyek többletbevételhez vezetnek. Csak ezután lett volna szabad költeni például a minimálbér emelésére. A katonai kiadások megvágásának – a koalíciós partner miatt – már januárban sem volt politikai realitása. Mint ahogy annak sem, hogy az EKB a görög állampapírokat is bevegye a kötvényvásárlási programjába. A lelke mélyén ugyanis már mindenki jó ideje tudja: ez egy csődben lévő ország.

P. Zs.: A Sziriza önállóan nem dönthetett ez alatt a fél év alatt, nem kormányozhat, mert a februári egyezményben vállalta: minden intézkedését egyezteti a nemzetközi intézményekkel. Azt az eurózóna vezető szakértője, Paul de Grauwe is megírta, hogy Görögország 2015 januárjában még szolvens, azaz fizetőképes volt. A hitelek kamattörlesztése – az adósságállomány átütemezésének köszönhetően – a GDP hat százalékáról 2,2 százalékra mérséklődött, a büdzsének pedig a kamattörlesztések nélkül pozitív elsődleges egyenlege volt. Sőt, a kormány egyszázalékos többletet vállalt a költségvetésben. Ezért semmi sem indokolta, hogy az EKB Görögországot – az eurózónában egyedüliként – kizárja a kötvényvásárlási programjából. S még azt se engedte meg a kereskedelmi bankoknak, hogy elfogadják fedezetül a görög állampapírokat. Egész egyszerűen a politikai akarat az volt, hogy megakadályozzák a számukra veszélyes új kormány olcsó forráshoz jutását. Szörnyű kimondani, de gyakorlatilag bedöntötték az országot.

Zs. I.: Azzal egyetértek, hogy egy állam fizetőképességének a megítélése a legtöbbször politikai kérdés, noha sokan próbálják ezt matematikai vagy közgazdasági tételként beállítani. Ha egy országot a hitelezői a végtelenségig hajlandóak finanszírozni, naná, hogy fizetőképes! Tényleg sok múlik a politikai szándékon, de mégiscsak az a kulcskérdés: várhatunk-e valaha is elsődleges többletet Görögországtól, vagy ez politikailag lehetetlen? Ugyan a kormány megígérte, mégis elsődleges hiány van a költségvetésben. Az előző görög kabinetnek is csak egyszer sikerült elsődleges többletet elérnie. Igaz, a mostani hiány csak részben vezethető vissza a Sziriza kiadásnövelésére, ez jórészt az adózás összeomlásának a következménye, amit nem lehet elválasztani attól a kérdéstől: vajon a kormány gazdaságpolitikája iránt megvan-e a bizalom? A strukturális átalakítások terén pedig senki sem kötötte meg a Sziriza kezét: lehet, hogy nem tudott sokat költeni a nemzetközi intézmények felügyelete miatt, de ettől még a reformokat elindíthatta volna, mint ahogy a költségvetésben is végrehajthatott volna átcsoportosításokat. Ennél jóval nagyobb probléma, hogy sem a munkaerőpiac, sem az árupiac nem működött jól Görögországban. Mint ahogy maga az állam sem, hiszen még hiteles statisztikái sincsenek.

P. Z.: El kell ismerni: bőven lenne mit tenni azért, hogy a görög állam hatékonyabb legyen, ám ez többéves folyamat. Bár a közigazgatási kiadások összesen két százalékponttal magasabbak az uniós átlagnál, és alacsonyabbak például a belgánál, a hatékonyság terén komoly számítógépesítésre és alapvető menedzsmentreformra lenne szükség. A munkaerőpiac liberalizációjában én nem hiszek. Épp ellenkezőleg: a szabályozott munkaerőpiacnak, a kollektív, szakszervezetekkel kötött bérmegállapodásoknak vagyok a híve.

Zs. I.: Csakhogy most épp bércsökkentést kellene elérni. Aligha hiszem, hogy ebbe a szakszervezetek belemennének. Görögország akkor lehetne versenyképesebb, ha csökkennének a bérek s a munkaerőköltségek. Mivel a kollektív bércsökkentés nem működött, ezért ezt a magas munkanélküliség kényszeríti ki a piacon.

– A görögöknek viszont épp ebből lett elegük. Megint tovább kell majd csökkenteni a béreket és a nyugdíjakat?

Zs. I.: Ez részben pszichológia, hiszen senki sem szereti, ha lejjebb kell adni a megszokott életszínvonalából. A görög átlagnyugdíj most 800 euró körül alakul, ami 25-30 százalékkal alacsonyabb, mint korábban. Érthető, hogy a nyugdíjcsökkentés fáj a görögöknek, miközben a havi 240 euróból élő litván vagy a 400 euróból élő szlovák nyugdíjas irigykedve nézi görög sorstársait.

P. Z.: Ez mítosz, a görög nyugdíjak ennél sokkal alacsonyabbak. Nem azzal van baj, hogy ezek magasak, hanem hogy a kelet-európaiaké indokolatlanul alacsony. A válság óta 30 százalékkal csökkentek a bérek, majd ötvennel a nyugdíjak. Ha ez nem hozott munkaerő-piaci javulást, épp ellenkezőleg: drámai a romlás, akkor nem tudok hinni abban, hogy a bérek további csökkentése lenne a megoldás. Pont fordítva: a belső kereslet növelése lenne az. Ami pedig a nyugdíjrendszert illeti: az eurózónán belül a görögök élnek a legtovább. Több mint tíz év különbség van a várható élettartam tekintetében a zónán belül. Ebből adódóan Görögországnak mindig nagyobb lesz a nyugdíjrendszere, mint másoknak.

– Közkeletű vélekedés szerint a görögök a lehetőségeik felett éltek, s az ország jóléte nem a gazdaság teljesítményének, hanem a támogatásoknak és hiteleknek volt köszönhető. Igaz, az utóbbi öt évben a lakosság a hitelekből semmit sem profitált: az a fizetési mérleg finanszírozására ment el, s végül a hitelező bankoknál landolt. Így már nem is a bankoknak, hanem a nemzetközi intézményeknek tartozik Görögország.

P. Z.: Megkülönböztetném a 2009 előtti és az azt követő időszakot. A gazdaság termelékenységének hasonlósága miatt Görögországot Szlovákiával szokták összevetni, mondván: a görögök túlságosan is jól éltek, mert náluk magasabbak voltak a bérek, mint a szlovákoknál. Szerintem nem a görögök éltek a lehetőségeik felett, hanem a szlovákok élnek mélyen a lehetőségeik alatt. Tíz százalékponttal alacsonyabb a bér/GDP arány a kelet-európai OECD-országokban, mint ott, ahol széles kollektív lefedettség van. Keleten nincsenek erős szakszervezetek, 2009 óta pedig már a görögök sem élnek jól. A válság után nekik nyújtott mentőcsomagnak több mint 90 százalékát valójában nem is Görögországra, hanem a nagy nyugat-európai bankok kimentésére költötték.

Zs. I.: Egy országot ebből a szempontból kétféle módon – a fizetési mérleg, valamint a költségvetés felől nézve – lehet megvizsgálni. Ha egy ország a költségvetésében többet költ annál, mint amennyi az adóbevétele, akkor azt lehet mondani, hogy a lehetőségei felett él. Márpedig Görögország esetében egészen 2014-ig ez volt a helyzet. Most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor a hitelezők azt mondják: eddig és ne tovább.

P. Z.: Az euró bevezetése óta Görögország növekedése a második legnagyobb volt az euróövezetben. Ebben az időszakban pedig az államadósság GDP-hez viszonyított aránya egyáltalán nem nőtt. Jogos kritikaként el tudom fogadni, hogy ezt a kedvező periódust a hitelállomány csökkentésére kellett volna felhasználniuk a görögöknek.

Zs. I.: Csakhogy ebből az aránypárból a nevező, azaz a GDP torzít. Nemcsak a statisztikai trükkökre gondolok, hanem arra, hogy a bruttó hazai terméket állami-kormányzati túlköltekezéssel pumpálta fel Görögország. Ezért most azon folyik a vita a közgazdászok körében, hogy a görög gazdasági visszaesés mennyiben volt a megszorítások következménye, s mennyiben tekinthető a gazdaság valós teljesítményéhez való visszatérésnek. A keynesi gazdaságpolitika is lehet káros: ha a kelleténél több a keresletélénkítés, akkor indokolatlanul felpumpálja a gazdaságot.

P. Z.: Nekem ez a „valós teljesítményhez visszatérés” az unió által követelt megszorítások miatti brutális visszaesés megmagyarázására kitalált apologetikának tűnik. Ha nem a valóban káros olimpiára költöttek volna, hanem oktatásra, akkor is lett volna GDP-növekedés, csak fenntarthatóbb.

– S ki a felelős a kialakult helyzetért? A görög nép által megválasztott felelőtlen politikusok vagy inkább a kapzsi hitelezők?

Zs. I.: Mindenki a saját tudásából, társadalmi státusából és politikai hitvallásából kiindulva ítéli meg ezt a drámai helyzetet. Mindenkinek lehet igazat adni valamilyen értelemben, de egy idő után már csak a szikár tények maradnak. Leegyszerűsítik a problémát és félrevezetnek azok a sztereotípiák, amelyek a lusta görögöket a szorgalmas németekkel állítják szembe. Az emberek ösztönzőkre reagálnak, ezért a gazdaságpolitika feladata, hogy jó ösztönzőket találjon. Görögországban rosszak az ösztönzők, az ország rossz egyensúlyban volt, s még most is abban van. Nem jól működik a görög politikai elit és az állam. Ezért mindenki úgy érzi, hogy ő húzta a rövidebbet. Mindig ez van, amikor az elvárások nincsenek összhangban a lehetőségekkel, a valósággal. Ilyenkor megy a bűnbakkeresés, a bűnöst pedig könnyebb kívül megtalálni, mint magunkba nézni. Ki a hibás? Mindkét oldal a hibás. Lehetett volna jobban csinálni? Igen, lehetett volna. Számít ez most? Nem igazán.

P. Z.: Örülök, hogy István is elutasítja az etnikai sztereotipizálást. Nem helyes a görögök és a németek szembenállásáról beszélni, mert ennek a történetnek legalább négy szereplője van. A görögöknél a cezúrát 2015 jelenti, amikor először választanak olyan kormányt, amely nem része a gazdasági elit által foglyul ejtett korrupt, politikai uralkodó osztálynak: a közgazdászprofesszorok és lelkes amatőrök által megalapított minipárt, a Sziriza épp ez ellenében jött létre. A kialakult helyzetért a felelősség a 2015 előtti korrupt elitet terheli, például azért, mert olyan olimpiát rendezett, amelynek a megrendezése felesleges, sőt méregdrága volt. Ezt a pénzt értelmesebben is el lehetett volna költeni. De az unió bürokratáit is felelősség terheli a válság kezelése miatt, mert nem tartatták be a stabilitási paktumban foglalt szabályokat: Görögországot 2010-ben nem lett volna szabad megmenteni. Angela Merkelt azonban meggyőzték a nyugat-európai pénzügyi körök: ha az EU hagyja bedőlni Görögországot, akkor bedől a Deutsche Bank, az ING és a BNP Paribas. Ezért önös érdekből Görögországra újabb hiteleket és megszorításokat kényszerítettek. Ez felelőtlenség volt.

Zs. I.: Azért az unió és Görögország vonatkozásában kijelenthetjük: mindkét oldalon demokrácia van, vezetőiket demokratikusan választották meg, nem önkényesen cselekednek.

P. Z.: A Goldman Sachs által véghajtott adatcsalásról, amellyel az országot bejuttatták az eurózónába, nem tudtak a görög választók. Amint megtudták, elfordultak a hagyományos pártoktól a Sziriza felé, amely a legkevésbé tehet a kialakult helyzetről, s amely csak megörökölte a csődöt. A Szirizát aligha lehet korrupcióval vádolni, ezért most politikailag blokkolják, rásütik az államosító szélsőbaloldali bélyeget. A neoliberális gazdaságfilozófiát követő unió ugyanis nem akarja, hogy egy nem megszorításpárti kormány sikeres legyen Európában, mert ezzel precedens állna elő. Ezért az EU az összes eszközkészletét beveti annak érdekében, hogy politikai változást kényszerítsen ki egy tagállamban. Abszurd a Szirizától elvárni, hogy mást csináljon, mint amire létrejött, s amire felhatalmazást kapott a választóitól, s hogy megszorításokat vezényeljen le. Vannak legitim gazdaságpolitikák: az István által képviselt nézeteket én piacpártinak nevezném, a magamét keynesinek. Azért vannak a választások, hogy az emberek a lehetséges gazdaságpolitikák közül válasszanak. A görögök januárban döntöttek. Az eurócsoportnak pedig nincs jogosítványa arra, hogy felülbírálja egy ország demokratikus választásának eredményéből következő gazdaságpolitikát.

Zs. I.: Persze, válasszanak a választók! Csak lehet, hogy a végeredmény nem lesz kompatibilis az eurózóna követelményeivel, s a többiek nem akarják majd a bennmaradás költségét megfinanszírozni helyette.

P. Z.: Természetesen. De akkor elvesztik az esélyét annak, hogy valaha is visszakapják a pénzüket. És nem lehet fél éven át úgy csinálni, mintha a megoldást keresnénk.

Pogátsa ZoltánZsoldos István
1974-ben született Budapesten. Szociológus-közgazdász, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense. A Sussexi Egyetemen szerzett PhD-fokozatot. 2013-ban görög állami ösztöndíjjal kutatta a görög válságot Athénban, melynek eredményeit könyvben foglalta össze. Jelenleg német ösztöndíjjal kutat a görög fővárosban.1968-ban született Kecskeméten. A Mol Nyrt. vezető közgazdásza. Korábban többek között a Magyar Nemzeti Banknál és a Goldman Sachs befektetési bank közép-európai elemzőjeként is dolgozott. A Cambridge Universityn szerzett mesterfokozatot, egy évig a berkeley-i University of Californián volt Fulbright-ösztöndíjas. A Görögországgal kapcsolatos írásai a gurulohordo.blog.hu oldalon olvashatók.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.