Gazdaság

Azt hitted, jól jársz? Így húz le az Uber

/ 2016.01.27., szerda 19:01 /
Azt hitted, jól jársz? Így húz le az Uber

(A cikk illusztrációja a francia taxisok Uber-elleni tüntetésén készült.)

A vita hevében jellemzően mindkét tábor megint anélkül foglalt állást, hogy egyáltalán tisztázták volna, min marakodnak, micsoda az Uber és miben különbözik üzleti modellje az Európában és Magyarországon jellemző taximonopóliumtól.

Az ellenzéki sajtóban tipikusan azzal védték az Ubert, hogy a fejlődést és a szabad piaci versenyt szolgálja, ráadásul sokkal trendibbnek tűnő „közösségi” modell, ésatöbbi, de a kormányoldali médiában sem kifejezetten azt emelték ki, ami a legnagyobb probléma az Uberrel, mégpedig pártállásunktól függetlenül.

Az Uber egy amerikai fejlesztésű „okos” mobil applikációra és globális adóelkerülésre épülő üzleti modell. Az amerikai eredetű anyacég székhelye Bermudán, egy adóparadicsomban van és holland leányvállalatát olyan jogi konstrukcióval hozták létre, hogy az amerikai adóhatóságok számára holland cégnek tűnjön, a holland adóhatóság számára pedig amerikainak, de mindvégig leginkább bermudai offshore cég marad, mert az egész manőver lényege az, hogy a jogi kiskapuk e Bermuda háromszögében minden adókötelezettség végleg eltűnjön és lényegében adómentesen működhessen az Uber a világ minden országában. Legalábbis ott, ahol engedik nekik.

Tisztességes versenyről eleve nem beszélhetünk, mivel az adott országokban törvényesen bejegyzett taxis cégekkel ellentétben nem fizetnek társasági adót, de még munkáltatói-társadalombiztosítási járulékokat sem, hiszen eleve tagadják, hogy munkaadók lennének. Arra hivatkoznak, hogy ők csupán az okostelefonos alkalmazást biztosítják az Uber-sofőröknek, akik minden fuvardíj 20%-át fizetik be ezért, aminek úgy 99%-a extraprofitként vándorol a bermudai adóparadicsomon keresztül az Uber tulajdonosainak zsebébe.

Rögzítsük közgazdasági tényként: a szolgáltatást igénybe vevő országokból és az ott élő utasok zsebéből vándorol ki jó messzire a fuvardíjak ötöde, nettó veszteségként. Az Uber nemcsak az adott ország adóhatóságát rövidíti meg, nemcsak az államháztartástól vesz el bevételeket és végső soron a taxizáshoz sincs köze a dolognak, mert ez az internetes kalóz modell alapvetően ugyanaz a módszer, amivel a véletlenül szintén amerikai Amazon pár év alatt kisajátította és tönkre tette a könyvesházakat, a hazai könyvértékesítési hálózatokat Nyugat-Európában (nálunk csak azért nem, mert itt hivatalosan nem működik még).

Ugyanez a „globális üzleti modellje” a véletlenül szintén amerikai kötődésű Google-nek, az Airbnb-nek, a Facebooknak, a piacvezető videó- és zenemegosztóknak, melyek együttesen működtetik a világ digitális gyarmatosításának azt a rendszerét, melyet szemérmesen globalizációnak neveznek, és általában mint a fejlődés netovábbját szokás ünnepelni. Az okostelefonok után okos gyarmatosításnak (smart colonization) vagy internet alapú globális gyarmatosításnak is nevezhetnénk.

Ennek a multi-modellnek a lényege minden érintett ország államháztartásának alig leplezett kirablásán túl az, hogy a gazdaság egyre több területén meghatározó, piacvezető és ezáltal irányító szerepet szereznek az adott szektorban uralkodóvá váló internet alapú multik. Az Uber esetében a taxizás globális kiszervezése történik meg, míg az Amazon esetében a könyvértékesítés piacára tették rá a kezüket és sorolhatnánk a többi példát egy olyan „globális fejlődési folyamatban”, melynek logikus végkifejlete az, hogy minden országban a gazdaság minden területét egy adott multi vagy a piacot Coca-Pepsi módon felosztó két vagy több multi uralja (a globális sörpiac esetében például három multicég).

Az ilyen multik merő véletlenségből jellemzően Amerikához kötődnek, melynek kormánya annak dacára védi világszerte ennek a globalista rendszernek az érdekeit, hogy ezek a multicégek az USA adóhatóságait is igyekeznek maximálisan kijátszani, ahogy a bermudai offshore Uber példája mutatja. Általában ezt az amerikanizációt nevezzük globalizációnak, mikor a szabad piaci versenyre hivatkozva számolják fel a tisztességes és valóban szabad piaci verseny feltételeit világszerte egyre több szektorban, ahova épp elérnek a digitális gyarmatosítás karjai.

Alapvető jogegyenlőségi kérdés, hogy ha bizonyos multinacionális cégeknek egy jogállamban megengedik az adóelkerülést és a munkajogi szabályok kijátszását, akkor ugyan milyen alapon nem teszik ugyanezt lehetővé (sőt: üldözik) bármelyik állampolgár esetében. Fontos kiemelni azonban, hogy az ilyen netmultik nem közvetlenül az adóelkerüléssel okozzák a legnagyobb kárt, hanem az adott gazdasági tevékenység kisajátításával és tönkretételével, az érintett ágazat vagy szektor gyarmatosításával és az ország gazdaságának ezáltali kirablásával, ami sok esetben hagyományos szakmák eltűnéséhez vezet, egyszóval a társadalom és a kultúra drámai szegényedésével is jár, tehát nem csupán gazdaságilag számszerűsíthető károkat okoz, hanem ezen túlmenően beláthatatlan társadalmi és kulturális károkat is.

Ha ezeket is sikerülne valahogy kiszámolni és hozzáadni az Uber viteldíjához, akkor könnyen kiderülhetne, hogy az egyébként nyilván túlárazott monopol taxiknál is végső soron sokkal többe kerül a társadalomnak az Uber látszólag „olcsó” szolgáltatása, ahogy a multik többi, látszólag olcsón piacra dobott globális tömegterméke is, melyekért lényegében azt az árat fizetjük, hogy a hazai termelést és már az értékesítést is egyre inkább kiszervezik a világ végére...

Egyszer kiszámolták, hogy egy gyorsétterem-lánc látszólag olcsó kajája mennyibe kerül a társadalomnak, ha hozzáadjuk a környéken bezáró éttermek munkahelyeinek költségeit, az egészségkárosítás társadalombiztosításban jelentkező költségeit és minden egyéb következményét. Így a társadalomnak jószerivel olcsóbb, ha luxusétterembe megyünk, mintha „spórolás” felkiáltással bedőlünk a gyorséttermeknek.

Miért nincs uniós megoldás a multik joghézagokat kihasználó kalózkereskedelmi modelljére?

Mindezek alapján teljességgel érthetetlennek tűnik, hogy az Európai Unió és tagországai képtelenek jogilag kezelni az Uber és a hozzá hasonló globális kalózcégek tevékenységét, sőt: mintha még a gazdasági probléma megfogalmazása sem sikerült volna.

Miközben a megoldás kézenfekvőnek tűnik: az Európai Uniónak és tagországainak különleges szabályozással és európai szintű jogharmonizációval kellene megvédeni az európai piacokat ettől a szabad és tisztességes verseny feltételeit alapjaiban aláásó, globális kalózkodásra épülő üzleti modelltől és a digitális gyarmatosítástól. Számos jogi konstrukciót lehetne találni erre, a legegyszerűbb és legvitathatóbb egy kifejezetten globális adóelkerülésre kivetett különadó lenne. Az érintett cégek (pl. az Uber, az Amazon, a Google, a Facebook) kénytelenek lennének ezt befizetni, ha továbbra is működni akarnak az EU-ban, de ezekkel a célzott befizetésekkel nem az amúgy is vízfejű uniós és tagországi adminisztráció növekedését kellene finanszírozni, hanem olyan fejlesztéseket, melyekkel a jövőben Európa felvehetné a versenyt Amerikával a globális piacokon, például saját európai internetes platformokkal a taxipiacon, a könyvpiacon, közösségi médiában, stb.

Persze szó sincs itt arról, hogy az Uber elítélése bármilyen formában igazolhatná egy központosított, protekcionista taximutyi „üzleti modelljét”, mely a maga módján szintén felszámolja a tisztességes piaci verseny alapvető feltételeit. Valódi minőségi és árverseny helyett a protekcionista taximonopóliumban már csupán az utasok lehúzásában versenyezhetnek a piaci szereplők, miközben a taxizás szakmai és általános etikai színvonala oda süllyed, hogy agyba-főbe vernek egy Uber sofőrt, aki – a fentiek alapján- inkább áldozata, mint voltaképpeni felelőse az Uber rendszerének.

Szóval akkor? Ha már világszínvonalú informatikai cégeire olyan büszke ez az ország, miért nem merült fel az a megoldás, hogy magyar cég fejlesszen alkalmazást az Uber helyett más európai cégekkel együttműködve, hogy az így létrejövő EUBER akár egész Európában valóban fenntartható alternatívát kínáljon a globál-amerikai Uber kalózkereskedelmi modelljével szemben.

Rosta

Bódis András

Találkozunk 2016-ban!

Vona Gábor rokonszenvvel figyeli a Momentum szárnybontogatásait

„Üdítő volt a vita őszintesége, nyitottsága, barátságos légköre” – mondja Vona Gábor arról a szeptemberi alkalomról, amikor a Szeretem Magyarországot Klub vendégeként zártkörű találkozón vett részt főként liberális-baloldali értelmiségiekkel. A Jobbik-elnök érdeklődésünkre meglepően barátságosan fogalmaz a programját múlt héten prezentáló Momentummal kapcsolatban is. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

„Habony szegény fiú volt akkoriban, néha nálunk aludt a kanapén”

Ötven évet kellett várnia, mire filmet készíthetett az egykor a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakokról. Mészáros Márta rendező a héten mozikba kerülő Aurora Borealis – Északi fény történelmi hátteréről és rendkívül különös keletkezéséről. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Ezt nem értik a lengyelek az Orbán-kormányban

Két jó barát, mantrázzuk a mondást Magyarországról és Lengyelországról, de van legalább két ügy, amit Varsóban nem igazán értenek, ha az Orbán-kormányról van szó. A Heti Válasznak adott exkluzív interjújában Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszter magyarázza el, hogy mivel és miért van gondjuk.

Kormánypárti abszurd: Semjén Zsolt hazaárulózza Navracsics Tibort

Váratlan nézeteltérés alakult ki a Fideszben: egyesek sátánoznak, mások eltartják maguktól a „Soros-tervet”. Azonban a valódi veszély nem a pénzember felől, hanem belülről fenyegeti Európát – egy konzervatív kiáltvány szerint eltűnik a kultúránk, ha nem születnek gyerekek. A csütörtöki Heti Válasz címlapsztorija.

Ingatlanpanama a Feneketlen-tónál? – Lázár János kemény lépésre szánta el magát

Nahát, lesz következménye egy újságcikknek!? Azonnali vizsgálatra utasította a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (Kehi) Lázár János a Feneketlen-tó melletti telekprivatizáció ügyében, melyet a Heti Válasz tárt fel – tájékoztatta lapunkat a Miniszterelnökség. Közben már csaknem ezren csatlakoztak a Buda Gardens-óriáslakópark elleni petícióhoz.