Gazdaság

Befellegzik a szerencselovagoknak

/ 2015.04.29., szerda 15:00 /

Jó, ha a fele hazánkban marad az uniós támogatásoknak – mondja Essősy Zsombor. A MAPI Magyar Fejlesztési Iroda Zrt. vezérigazgatója szerint már a források 95 százalékos felhasználásával is az élmezőnyben végeznénk. A most kibukott pályázati visszaéléseket pedig el lehetett volna kerülni.

– Mit szól Gyurcsány cégének uniós megbízásához? Az Altus 1,5 milliárd forintért az Európai Unió 2014 és 2020 közti fejlesztési programjainak végrehajtását fogja ellenőrizni.

– Az Altus több éve tevékenykedik a tanácsadói piacon, számos nemzetközi projektben vett részt, mivel az egyik fő feladatának az uniós ismeretek átadását tartja a Balkán országaiban. Mint a hozzá hasonló, úgynevezett önéletrajzgyűjtő cégek, az Altus is rengeteg külsős alvállalkozóval dolgozik. A 20-30 éves tapasztalattal bíró uniós szakértők nem köteleződnek el egyetlen cég mellett sem, inkább egy-egy nyertes pályázóhoz csatlakoznak. Mivel az Altus nemzetközi konzorcium tagjaként nyert egy 28 országra kiterjedő uniós megbízást, a csapatban kell lenniük olyan szakembereknek is, akik jól beszélnek magyarul, csehül vagy szlovákul. A konzorciumnak valószínűleg az Altus kelet-európai tapasztalatára és kapcsolati hálójára lehetett szüksége.

– Mi kell egy ilyen pályázat elnyeréséhez? Ez a 80 főt foglalkoztató MAPI Zrt.-nek is sikerült volna?

– Ha figyeltük volna ezeket az uniós kiírásokat, talán igen. Tíz közbeszerzési pályázaton kell elindulni ahhoz, hogy végül egy megbízás összejöjjön. Fontos viszont, hogy ki vezeti a konzorciumot. A siker ugyanis csak akkor garantált, ha angol, német, francia vagy spanyol cég áll az élén. Ám az egész EU-ra kiterjedő ellenőrzési feladat macerás, mivel sok szakember bevonását igényli. A kérdés feltehetően arra irányult, hogy jó politikai kapcsolatokra is szükség van-e ehhez. Brüsszel mindig hangoztatja, hogy a verseny nyílt és független. Érdemes megnézni ebből a szemszögből az unió Kutatási és Technológiafejlesztési Hetedik Keretprogramját, melynek pályázatain elvileg egyenlő esélyekkel vehetett részt mind a 28 tagállam. Esélyegyenlőség esetén egy-egy országnak a keretprogram pénzeinek 2-3 százaléka jutott volna, ehhez képest a források 25 százaléka Spanyolországba ment.

– Azt nem tartja furcsának, hogy az Altus igazgatójaként az a Heil Péter ellenőrizheti az uniós támogatások hazai elköltését, aki a szocialista kormány alatt hozta létre a sokat kritizált bürokratikus pályázati rendszert? Vagy azt, hogy több bennfentes információ is épp most szivárgott ki a magyarországi gazdaságfejlesztési programok felfüggesztésének okairól? A kiszivárgott dokumentumok túlárazásokat, korrupciót sejtetnek. Az Altust kell keresni ezek hátterében, vagy tényleg történt ilyesmi?

– Ennek kivizsgálása a hatóságok feladata, de ettől függetlenül is érdemes elgondolkodni a napvilágra hozott dokumentumokon. Brüsszel a 2007–2013-as ciklus gazdaságfejlesztési program keretében megvalósított 43 ezer fejlesztés közül állítólag 53 projektet vizsgált szúrópróbaszerűen, ebből 19 cég esetben talált hiányosságot. Olyan – innovációjáról ismert – multi is felkerült a listára, amelyről aligha hihető, hogy el akarta volna lopni az innovációra szánt pályázati forrást. A vállalat árbevétele több milliárd eurós, irigylésre méltó a nyereségrátája, s sokkal nagyobb kár éri most azáltal, hogy csorba esett a nevén, mint amennyi pénzt a termékfejlesztéséhez kapott. Az ellenőrök most nyilván egyesével végigveszik az eseteket, s megnézik, mennyire voltak megalapozottak vagy kockázatosak a korábbi döntések.

– A hivatalos tájékoztatás szerint az Európai Bizottság technikai okokból függesztette fel a gazdaságfejlesztési operatív program 700 milliárdos keretéből 135 milliárd forintnyi uniós támogatás kifizetését, a nem hivatalos magyarázat szerint viszont többek között a túlárazások miatt. Ön találkozott ilyennel?

– Valóban létező jelenségről van szó. Vegyünk egy elmaradott térségben tevékenykedő építőipari céget, mely egy százmillió forintos mobileszköz beszerzéséről döntött. A gépet akár jóval a piaci ár fölött is megveheti – 70 százalékos uniós támogatottság mellett, fenntartására azonban három évig kötelezettséget kell vállalni. Utána már bármikor értékesítheti a gépet akár egy másik országba is. Olyan pletykákat is hallani, hogy sok projekt esetében nem tartották meg azokat a képzéseket, amelyekre az uniós támogatást kapták. Pedig elő lehetett volna írni, hogy a projekthez kötelező venni egy olcsó kamerát, amin keresztül akár online módon is meg lehetett volna győződni a képzés megtartásáról. Ilyen ügyek minden országban előfordulnak, de azért, mert páran ügyeskednek, még ne mondjunk ítéletet a többi pályázóról. Inkább szigorítsuk meg a rendszer ellenőrzését.

– A Bruxinfo szerint a 2007–2013-as uniós ciklusban elindított 15 magyar operatív program közül tízben van érvényben kifizetési megszakítás. Ez sok vagy kevés?

– Máshol rosszabb a helyzet. Ezzel az adattal az uniós átlag alatt vagyunk. Ez azonban kockázat is, mivel már csak kilenc hónap van hátra az előző pályázati ciklus pénzügyi zárásából. Ahhoz, hogy minden forrást le tudjunk hívni és ki tudjunk fizetni, ezeket a felfüggesztéseket gyorsan rendezni kell.

– Eddig a nekünk járó uniós források több mint 80 százalékát, azaz 7400 milliárd forintot fizetett ki a hazai intézményrendszer. A múlt évi 1863 milliárd után idén több mint 2200 milliárd forintot kellene kifizetni. Lehetséges ez egyáltalán?

– Ez óriási összeg: a bruttó hazai termék 8-9 százaléka. A kormány ezért nagy erőfeszítéseket tesz a projektek felgyorsítására. Az eszközbeszerzések esetében – amikor például a főváros spanyol villamost vásárol – az egyik nap bejön az euró, a következőn már ki is megy Spanyolországba. Ugyanez a helyzet a kórházak számára megvásárolt francia orvosi műszerek vagy a vállalatok által megvett német gyártósorok esetében. Becslések szerint az uniós támogatásoknak jó, ha fele hazánkban marad. Mivel már a véghajrában vagyunk, most már nem az a lényeg, mire megy el az uniós forrás, hanem az, hogy ne maradjon pénzünk a brüsszeli kasszában.

– Az egyik hetilap azt állítja, hogy több száz uniós projekt van országszerte, melyeket a közreműködő szervezetek mondvacsinált kifogásokra hivatkozva megpróbálnak ellehetetleníteni. Állítólag azért, mert a kormány túlvállalta magát az előző uniós ciklus keretére, s túlfutás esetén a hazai költségvetésnek kell állnia a nyertes pályázatok támogatását.

– Nem tartom valószínűnek, hogy költségvetési probléma húzódna a háttérben. Az igaz, hogy a projektek megvalósítása lassan halad, de a kormánynak a gyorsítás áll az érdekében. Az irányító hatóságok munkatársait négyhavi többletbérrel jutalmazná a kormány, ha a hazánkat megillető uniós források legalább 90, legfeljebb 99 százalékát sikerülne lehívnunk. Ha 99 és 100 százalék között alakulna a forrásfelhasználás, akkor nyolchavi bért kaphatnak pluszban. Ez viszont szinte lehetetlen célkitűzés, s talán csak úgy lehet elérni, ha a több tízmilliárdos beruházásokat a kabinet szakaszolja: a költségek egyik részét az előző, a másik részét a következő uniós ciklus terhére számolja el. Szerintem már 95 százalékos forrásfelhasználásnak is örülhetünk: már ezzel is az élmezőnyben végeznénk. Csak emlékeztetőül: annak idején a görögök csak a 60 százalékát tudták felhasználni az uniós támogatásoknak. Egyébként találkoztam már olyan esettel, hogy egy nyertes pályázó tavaly februári panaszbeadványát idén áprilisban bírálta el az illetékes hatóság. A lassulásnak részben az is lehet az oka, hogy a kormány tavaly átalakította a pályázati rendszert, s ez bizonytalanságokkal, munkavállalók távozásával, így szakemberhiánnyal is járhatott.

– Ön szerint jól működik a pályázati rendszer az átalakítás után?

– Minden rendszer lehet jó, ha jó szakemberek irányítják. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség szétszedése után a pályázatok az egyes tárcákhoz kerültek: övék a stratégiakészítés és a végrehajtás felelőssége. A jövőben viszont nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a civil és a szakmai szervezetek visszajelzéseire. Az állam ne elefántcsonttoronyból találja ki, hogy mire van szükségük a vállalkozásoknak, hanem kérdezze meg őket. Sokszor tapasztaljuk, hogy a kormány egy kipipálandó, letudnivaló kötelezettségnek tartja a társadalmi párbeszédet. Pedig ha meghallgatták volna korábban az érintetteket, a most kibukott, 2012–2013-ra visszavezethető pályázati visszaéléseket is el lehetett volna kerülni. A gazdasági élet szereplőit ezért nehéz manapság szóra bírni, mert a véleményüket korábban nem hallgatta meg senki.

– Hogy állunk a 2014–2020-as ciklus pályázataival?

– Eddig még egyetlen fillért sem fizettettünk ki belőle az elmúlt 17 hónap alatt. Noha múlt év novemberében már írt ki pályázatokat a kormány, nyerteseket még nem hirdetett. Csak a kiemelt állami projektek haladnak. Miközben a kabinet azt kommunikálja, hogy az uniós pénzek 60 százaléka gazdaságfejlesztésre fog menni és a cégeknek fog jutni, egyelőre ebből semmit sem érzékelnek a vállalkozók. Pedig most, hogy szépen nő a GDP, ezt a hullámot kellene meglovagolni. A jelenlegi ciklusnak ráadásul legfőképpen a feldolgozóipar lehet a nyertese. Kérdés, hogy ez a négy-ötezer cég akar-e pályázni és beruházni. Lehet, hogy szerencsésebb lett volna, ha nagyobb hozzáadott értéket előállító ágazatokat, például az egészségügyi szolgáltatókat részesíti előnyben a kormány. Egy biztos, vége a könnyű pénzek korának, Brüsszel be fog keményíteni, s a magyar rendszer sem fogja tűrni a visszaéléseket: leáldozóban a kijáróemberek és a szerencselovagok napja. Hét évből lassan kettő máris eltelt, s a tömérdek összegből eddig még szinte semennyit sem használtunk fel. Nem volna szabad megint az utolsó pillanatra hagyni a lehívását, mert akkor ismét kapkodás és rohanás lesz a vége.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.